 | Vitafórum Ki a Magyar ? Siklósi András:
Gondolatok a magyarságról, hazafiságról és a nemzetr?l
idézet:
"Ki a magyar, mi(lyen) a magyar? A kérdés els? részére lényegesen könnyebb a válasz. A Millennium idején a magyarsághoz tartozás alapvet? jegyei az állampolgárság, a magyarnyelv?ség, a nemzeti eszmével való egyetértés voltak. Trianon után ezekhez társult még a revízió gondolata és követelése. A két háború közötti eszmei z?rzavarban jól megfért egymással Ady vádló, tragikus magyarsága, Móricz elemz?, felel?sségteljes magyarsága, Szabó Dezs? népb?l táplálkozó, mély faji magyarsága és Prohászka Ottokár diadalmas keresztény magyarsága. Kés?bb Kodály és Bartók, Németh László, Illyés, valamint a népi írók a magyar lélek legrejtettebb kincseit hozták a felszínre. Munkáikból tanulságként lesz?rhet?, hogy a magyarság egy sajátos élet-forma, önszemlélet, történelmi szellemiség és erkölcsi parancs. Az igaz magyarság azonos a tökéletes emberséggel; aki embernek hitvány, magyarnak is az! Régebben az volt a magyar, aki annak vallotta magát. Sokan ma is így vélekednek; ám 75 év tudatos fert?zései, ?agym?tétjei? után, a hazugság és zsiványság szikes pusztáinak közepén ez már édeskevés. Nem elég az egyszer? állítás, nem elég a hamis esküvés sem! Szerintünk az a magyar, aki bizonyítja. Aki teljes szívéb?l, összes idegszálával vállalja e nép sorsát; osztozik örömében fájdalmában, szól érte és védi mindenütt, aki harcol is ha kell, aki neki szenteli egész életét, s habozás nélkül vérét ontja, ha ezzel segíthet. Ám aki népünket s földünket gyalázza, egyetlen göröngyét elárulja, egyetlen lakóját kifosztja, aki bármiben ártalmunkra van, vagy a vesztünkre tör, bizony az nem magyar. Az számunkra ellenség, legjobb esetben közömbös idegen, legyen bár f?rabbi, vagy Árpád korcs maradéka."
_________________
"Mindenek el?tt áll el?ttem a h?ség a fajtámhoz!" Széchenyi István (Indította: paluz, 2007.05.05. 17:22:46) | André | 2007.12.23. 14:52:01 | Válasz erre | | 78.92.170.102 | | | | paluz: Ez kinek a kommentjére válasz? |
| paluz | 2007.12.23. 13:23:39 | Válasz erre | | 80.98.2.234 | | | 2007-12-22. 12:42
A mi nevünk paraszt vagy gój.
Mi olyan vallásban hiszünk, ami a szeretetr?l és a megbocsájtásról szól.
Mi nem rendezünk "Fuck the X-mass party"-t.
Mi nem vásárolunk fel országokat.
Mi nem hirdetjük a toleranciát, mi megtanultuk alkalmazni azt.
Mi családban akarunk élni, gyerekekkel, nem egynem?ek élettársi kapcsolatában.
Mi nem lépünk be a Kendermag Egyesületbe.
Mi a gyerekeinket hazaszeretetre neveljük.
Mi tiszteljük ?si zászlóinkat, tiszteljük a Szent Koronát.
Mi '56-ot forradalomnak nevezzük.
Mi Gárdát alapítunk, hogy megvédjük magunkat.
Mi nem az Unióban akarjuk magunkat otthon érezni, a mi hazánk (Nagy) Magyarország.
Mi nem örülünk a schengeni csatlakozásnak, mi a vízumot fizet? Kárpátalján és Délvidéken
él?, elszakított testvéreinkre gondolunk.
Mi magyar állampolgárságot akartunk nekik adni.
Mi utcára vittük a politikát.
Mi tüntetünk, megunjuk, hazamegyünk.
Mi vagyunk a rasszisták, nácik, gy?löletbeszél?k, kirekeszt?k, félelemkelt?k.Mélymagyarok.
Áldott karácsonyt,szebb jöv?t!
Ritzel Rita
Bonyhád |
| paluz | 2007.12.23. 13:22:42 | Válasz erre | | 80.98.2.234 | | | oly id?ket élünk, amikor az embernek létfontosságú lesz az igazság. Természetesen régebben is az volt. Az id? mindig közel van mondta ezt az Úr Jézus. Ez pedig nem ma volt, hanem több mint 2000 éve. A cselekvés elodázása nem biztos, hogy nyereséget hoz. A Mi esetünkben, mármint a magyar népek hatalmas nagy családjában ez mára teljesen megmutatkozik. Ugyanis lassan elfogyunk. ?seink hiába mondták meg mit kell cselekedni. A cselekvés meg nem történésének oka nem másban, mint a gyávaságban keresend?. Valaki emlékeztet is erre és fel is hívja a figyelmet arra, hogy akinek ,,drágább rongy élete, mint a Haza Becsülete”. Mit is mondott még e nemes és láng lelk? költ??
,,A Magyarok Istenére Esküszünk Esküszünk……”
Abban a korban, mikor Jézus urunkat megölték már ott tobzódott mindenkiben a félelem. Egyedül csak ? nem félt. Jézus Urunk jó sokszor elmondott egy-két dolgot. Nevezetesen azt, hogy: Nem békét kötni jöttem ide a földre, hanem kardot hozok apa és fia közé… Honnan tudom? Hát onnan, hogy mind a mai napig fennmaradt. Valahogy rögzült. Na meg egy másik is. Aki félelemb?l enged, elveszti a csatát.
Részletek egy könyvb?l. Érdekes, hogy egy könyv fennmaradt és ezzel szinte egyenes arányban egy Nép elfogyott. És ez a Nép mi vagyunk. Ezt a könyvet sokszor átírták. Mára már elértünk arra a pontra, hogy amit most közölni fogok elképzelhet?, hogy közfelháborodást okoz. Hála e könyvnek. Természetesen ez nem baj. Pedig nem így kellene reagálni, hanem úgy, hogy öröm legyen ez minden magyar szívében és lelkében. Amennyiben ez Nálad nem így lenne, akkor rá kell hogy jöjj arra, nem Jézus népéb?l való vagy. Mivel ez Benned kétséget ébreszt, ülj le, nyugodj meg és fordulj befelé a szívedbe. Nézz bele és merj látni. Ne légy türelmetlen. Jól tudom, hogy az iskolában mást tanultál. Természetesen nem okollak Téged. Egész egyszer?en valakiknek nem volt és nincs is érdekükben az, hogy Te tudj. Gondold csak el, mi van akkor ha ráébredsz arra, hogy Jézus egyenesági leszármazottja vagy. Kérlek ne toldd el ezt a gondolatot magadtól, hanem ízlelgesd, éld meg. Arra kérlek nehogy egy egyház hamis tanítása lebegjen a szemed el?tt. Még ha Jézusi dolgokra hivatkozik is. Tudnod kell, hogy ?seid is rengeteget szenvedtek ett?l az egyháztól.
Én úgymond pogány vagyok izzig-vérig. Ne is keresse ebben a könyvben senki a kereszténység szeretetét, mert azt ebben nem találja. Ellenben mindenki aki hozzám fordul, megtalálja az Igaz Isten szeretetét és az egységbe hívás szavát.
Gondolj csak arra, mi a címe annak amit most olvasol. Az igazi Jézus. Tudod, nem tolakszom bele az életedbe hanem Te kerestél meg. Akkor pedig most légyszíves elégítsd ki kíváncsiságod.
Van egy nép, egy másik fajú, akire rákenték azt, hogy Jézus az ? népe közül való. Küzd is ellene rendesen, még szent könyvében a Talmudban is így ír Róla. Jesu, azaz Jézus annak az átkozott Nimródnak a fia. Mit is jelent mindez? Nem mást, mint azt, hogy nem az Övé. Egyenes, korrekt dolog. Természetesen az egész könyv korrekt. Semmit sem lehet benne félreérteni. Javaslom feltétlen elolvasásra! Sok mindenre rá fogsz döbbeni. Arra, hogy mi az igazság. Ugyanakkor már kaptunk is egy nagyon jó és pontos információt. Nevezetesen azt, hogy az Úr Jézus Nimród király családjából származik és nem egy szemita nemzetségb?l. Bizonyára hallottad már ezt a közhelyet. - Nagy vadász az Úr el?tt. E kijelentés nem másra, mint a Földkerekség els? királyára, Nimródra vonatkozik. Azonban az sem lenne baj ha ismernéd még a másik két nevét is. Az egyik Ménrót, a másik pedig Ninkurság, ki annak az EN-LIL-nek a fia, (Él?-Lélek) kit a sumér testvéreink imádtak. Nem volt ? más, mint az a lény, akit kés?bb az Öreg Istennek neveznek a Magyarok. Na akkor most egy kicsit visszaugrok Nimródhoz, mert azt még nem közöltem, hogy az ? édesapja nem más, mint Kám, akit más néven, hogy egyszer? legyen a dolog még Kusnak is neveznek. Na tehát most épp ott tartunk, hogy lassan észre kell venni azt, hogy az a Nimród, akit Kám nemzett, lett a földkerekség els? királya, kir?l a bibliai Mózes azt tanította, hogy: ? kezdett el?ször hatalmassá lenni a földön.
Ugyanakkor Mózes azt is hitelesen tanítja a szentírásban, hogy Kus magzatja Agyptom ?skirályának Kámnak, holott a keleti nyelvek legtöbbjében Kám=király.
Minélfogva a földkerekség mindegyik uralkodó fejedelme hálával adós az emberiség ?skirályának, a legels? államalkotónak. Vagy talán tévedek? |
| K .Ádám Lt. | 2007.10.21. 10:18:13 | Válasz erre | | | | | Ciklon Béla: Már vagy 2-3 hónapja hogy újra üzemel.(Előzmény: Ciklon Béla, 2007.10.20. 23:42:49) |
| Ciklon Béla | 2007.10.20. 23:42:49 | Válasz erre | | | | | | ezt az oldalt opera böngész?vel miért nem lehet elérni??????én meg azt hittem, megszünt......most is csak véletlenül nyomtam az explorere.... |
| paluz | 2007.10.17. 14:39:59 | Válasz erre | | | | | | paluz: milyen érdekes hogy ..erre nem kaptam választ :) |
| paluz | 2007.10.10. 13:14:45 | Válasz erre | | | | | hu:
Érdekesnek tartom ,hogy a lényeged kb 60 éve csak a fennttarthatatlanságát bizonyitotta .
Mig ezzel szemben Erdély több mint ezer éve VAN!
:))
SZÉP NAPOT !
EGYÉBKÉNT TISZTÁN LÁTHATÓ HOGY EZ EGY BELS?S ÁLTAL IRT LEVÉL HISZEN FÓRUMOZÓK NEM TUDNAK LINKET BEMÁSOLNI .
KEDVES BELS?S PROVOKÁTOR ,MIT GONDOLSZ ERR?L.? |
| paluz | 2007.10.06. 12:43:59 | Válasz erre | | | | | Paizs Tibor
Erdély visszajár
Egy honfoglaló garabonciás álomlátása
Más körülmények között egyszer?en csak kirándulásnak mondtam volna, ám most, ezeréves államiságunk évfordulója táján erdélyi kiruccanásomat kissé tréfásan, de azért némi bens? komolysággal Honfoglalási Emléktúrának neveztem el. Erdély visszajár – mondtam. Ha másként nem is, ábrándjaimban s szép emlékezetemben mindenképp. Ábrándos voltam és önfeledt. Mint napjaink farmernadrágos Szindbádja, ki egy budai sörkert el?tt hintajába száll, úgy ültem be a Ladába, s utasítottam a kocsist: hajts kelet felé, fuss elébe a pirkadatnak, tamáskodó szemeimmel akarom látni a világ e szegletének mosolyát. A motor felzúgott, a kocsis pántlikás ostorával a lovak közé csapott, s a száguldó iram, a múló évek s a könny? bor hajósunkat álomra csalták.
Rossz álomra számtalan oka lehet az embernek. Nemcsak a nehéz étek, a nehezen emészthet? közállapotok is a lidércfények bolygó tüzével rémisztgetnek. Az Ér-melléki lápvidéken látni ilyent, a hajdani rejtekadó nádasok helyén, amit már feltöltött az id? szennyes hordaléka. T?zeges, süpped? ingovány, akár a honi valóság.
Mint kigyulladt mocsárgáz imbolygó lángjánál a prikulicsok, úgy tántorognak a furcsa felszíni árnyak s alant a mélyben az ezerszáz éves haza, az egymásra rétegz?dött ?sök, a Hét Vezér, Mátyás fekete serege s maga Mátyás meg az igazság, Szent László, Báthori fejedelem, Pet?fi s a többi dics?séges, s mind a dicstelenek légiói, akik a megszámlált évszázadok alatt szervessé nemesedtek, s most ha pislán is, de égnek a mocsár felett.
A tájék most mintha idegennek t?nt volna Szindbád számára, s csak sejtette, hogy merre jár. Valahol Erdélyben, a hajdanvolt virágos kertben, ahol jóravaló férfiak és szigorú asszonyok szabták valamikor az élet rendjét – mindig a pontos mérték szerint. Mígnem elveszett a mérték.
Mióta a hazát, e szépmív? porcelánt a nagyhatalmak lakomáján cserepeire taposták egy Párizs melletti palotában, az ember mindig felszisszen, ha Erdély földjére lép. Szétszakadt a haza, s azóta is egyre szálalódik – „foszlásnak” indult hajdan dics? magyar.
Nyolcszáz év óta Erdélyt három nép lakja: a magyar, a román s a szász. Ha egy asztalhoz ültek, akár barátokként is összeillettek, de ha ki-ki a maga körében volt, tekintetében kihunyt a békés t?zhely parazsa, s a kölcsönös sérelmek emészt? lángja szikrázott ki a másik kett? szalmafedele felé. Melyikük tudta nyugodtan álomra hajtani fejét?
Mindhármuk hazája volt, de az els?bbség okán a kizárólagosságra törekv? politika mesterséges törésvonalakat hozott létre közöttük, s ezt még csak elmélyítette hitbéli hovatartozásuk is. A habitusuk, a kultúrájuk, az erkölcseik is mások voltak. Kolozsvár-szerte ismert a vicc, hogy miként akarta megszabadítani a keresztre feszített Krisztust a magyar, a szász s a román. A magyar azt mondta: „küzdjünk meg érte!”; „az nem lesz jó” – vélte a szász –, vigyük a dolgot a törvény elé”. „Ugyan – legyintett a román –, megvárjuk, amíg beesteledik, s ellopjuk.”
A vegyes lakosságú Brassó román KISZ-titkára mesélte volt: „Ha öt órára akarok gy?lést összehívni, a románnak azt mondom: jöjjön négyre, a magyarnak, hogy fél ötkor kezd?dik, a szászt öt órára hívom, s akkor már el is kezdhetjük.”
A szászokkal ma már nem kell számolni, Ceau?escu a legtöbbjét eladta koldus obulusért. Tartott t?lük, nem látott a szívükbe, nem olvasott a gondolataikban, er?sebbek voltak, mint a magyar. Mi képmutatásban alulmaradtunk, bennünket könnyebben kiismerhetett. Rólunk még hitte, hogy pásztorkodhat felettünk. De rossz pásztor volt, s még a maga népét sem csapta ki a legel?re jóllakatni, csak bikasóval tartotta egy sz?kös karámban. Egy Kolozsváron született fiatal magyar lelkész, T?kés László kellett ahhoz, hogy erre ráébressze ?ket, s a nyáj elcsapta a pásztort. Aztán a nyáj szétszéledt: a szász, a sváb Németországba futott „töröknek”, az erdélyi magyar Magyarországra „románnak”.
A gyarmattartó nép ostoba fölénnyel lenézi a gyarmatok népét, holott onnan szerzi be a szellem legizgalmasabb íz? f?szereit, a lélek tiszta leveg?jét, a Krisztusért bajvívásra kész indulatot. Az aztán már külön lapra tartozik, hogy mi okból vált oly sok anyaországi számára átjárhatatlanná a véráram, ugyanazon szív jobb kamrájából a balba. Hitvány ember persze az erdélyi magyarság között is akad egy b? szekérderékra való, kiknek magyar nyelvét kitépte az ideológia, s szája csak idegen szóra nyílt. A legtöbb erdélyi viszont úgy tekint az anyaországra, mint az oltáriszentségre, ha attól sorsa jobbrafordulását reményli. Csakhogy az anyaország számottev? része a hosszú évtizedek rossz nemzetpolitikája miatt közömbös, restségben serény, s ezért az erdélyiek szégyellik leginkább magukat. Az utolsó magyar férfi, aki még képes volt emlékezetébe idézni a fogalmi hazát, a méltatlanul mell?zött költ?, Gellért Sándor egy omladozó mikolai ház pitvaráról imigyen jajdult a magyarság felé: „Nagyon szegény lehet az én népem, / ha helyzetét a magam sorsán mérem.”
Egy évtized alatt csaknem félmillióan hagyták el Erdélyt. A színe jött, a java maradt. A maradóknak lenne igazuk, ha a többségi politikusokat elcsendesíthették volna. Ceau?escu kutyaként végezte, de a bölcs nép – ha a „Scornicsesti Tölgy” gyökérzetéb?l sarjadt mai süvölvényekre gondol – helyesen látja, hogy a farkas a sz?rét ugyan elhagyta, de a természetét nem. Miként a bánatos ember öklével törli le könnyét, úgy maszatolódott el Erdély egy idegen orcán.
Elindult hát Szindbád szül?hazát s házat felidézni, emlékekbe szenderedni, megsejteni a régmúltat, s hírül venni a jövend?t. Mert Magyarország számára valóságosan, de képletesen is Erdélyben kél fel a nap, s innen nézve ott alkonyul be legelébb.
Honfoglalási emléktúrára indult Szindbád, s valóban foglalni készült a lélek, ha csak egy szívtájéknyi parcelláját is, az elveszett, elvett, elhagyott – melyik az igazabb? – anyaföldb?l.
Az ártándi határátkel?höz közeledve, még éber állapotban ötlött eszébe a fordulat: miért ne nevezhetné ezt a vállalkozást, mármint a visszatérés megkísérlését, a magyarok bejövetelének?
Ezek voltak utolsó értelmes szavai, félig a költ?k szárnyas lován – hogy bár a ló révén legyen valami köze az ?siséghez –, félig a Ladában ülve, mert mihelyt a grenicer kis akadékoskodás után megadta magát, s a fogat Nagyvárad irányába vágtatott, Szindbád álomra szenderült.
Aki szívére fekszik, rosszat álmodik. Márpedig e testhelyzeten útja során csak ritkán változtatott. Hogyan is tett volna másként, hiszen az otthoni döngölt pitvaron ágyazott lelkének? Szíve sz?nni nem akaróan bánkódott amiatt, hogy mióta utolszor látta, a dolgok mennyire megváltoztak ahhoz képest, amilyenek a valóságban soha, csak az ? szép emlékezetében voltak.
Rosszat álmodott, hiszen Bagarszentjánosnak már nincs magyar neve a helyiek nyelvén, csak a helynévszótárban, akárcsak Harangmez?nek, e szép hangzású falucskának, amely még a helyi magyarok emlékezetéb?l is kihullott.
Továbbhaladva hajósunk szomorú szívvel tapasztalta, hogy Nagyvárad, a Pece-parti
Párizs, e valaha szép és csábító primadonna is megöregedett, elfáradt, fodros ruhái elny?ttek, arcán hamis pomádé. A város, mint egy kacér asszony, fél szemével Erdélyre, a másikkal az
Alföldre kacsingat. Mert hajdan, ha megemelte büszke fejét, szemhatára Bécsnél, Párizsnál, Velencénél állapodott meg. Egyikt?l kering?zni tanult, másiktól a könnyedséget leste el, harmadiktól a cifrálkodást. De titkon mindig Szent Lászlót siratta, még akkor is, amikor új szerelmével, Ady Bandival vigasztalódott.
A háborúk alatt a primadonnából markotányosn? lett. Járta a hadak útját, s a hadak is mind rajta vonultak keresztül. Innen indultak a katonavonatok Csucsán s Kalotaszegen át Kolozsvár felé.
Hajósunk a havasok lábánál, Csucsán is elid?zött kissé. A kastélyban Adyt és Bertukát kereste, s meglepetten állapította meg, hogy az új gazda, a f?zfapoétából mogyoróvessz?-politikussá lett hajdani „barát”, Octavian Goga a cselédházba szám?zte a „Hortobágy poétáját”. Szindbád csalódottan fordított hátat a bizánci pompának, s a közeli vendégfogadóhoz hajtatott, hogy a szépséges havasi román parasztlány, Anica fel?l érdekl?djön, akit?l a helyi monda szerint a költ?nek fia született. Szó sem igaz az egészb?l!
Kolozsváron, a Farkas utcai templom el?tt – ebben a Mátyás korabeli építményben sz?k negyven esztendeje a kálvinista egyház utasunkat is befogadta –, nem messze a helyt?l, ahol az els? Nemzeti Színház állt, miként azt a Kolozsvári testvérek bronzba álmodták, Szent György megöli a sárkányt. Hajósunk álmában minden a visszájára fordult. Kolozsváron, de Erdély-szerte a sárkányok marnak a Szent Györgyökbe. Igaz, védtelenek, páncélzatuk hiányos, önérzetük pajzsa le-lehanyatlik, belefáradtak a küzdelembe, a sárkányok pedig mindeközben egyre több fejet növesztettek.
A „kincses” jelz? nem anyagi gazdagsága, nem jóléte s fizikai biztonsága, hanem iskoláinak hírneve, hajdani lakóinak bölcsessége alapján ragadt Kolozsvárra. De hova t?nt a hajdani dics?ség? Trianon szeszélyes paripája levetette magáról a Szent Györgyöket, miközben lovat adott némely kötélfonók alá (Funar Gheorghe, Kolozsvár magyarfaló polgármesterének neve szó szerinti magyar fordításban: kötélfonó). Álmában rémülten látta, amint a sárkány mohó étvággyal fal fel utakat, s igénytelen szürkeséget köpköd mindenre. Pompeji romjai épebb állapotban maradtak fenn, mint a verespataki házak, amelyek némelyike ma már csak egy gazdag kort idéz? film díszleteként hat magányosan álló homlokzati falával. Hogy is ne lett volna gazdag, hiszen a Monarchia idején itt volt az aranybányászat központja!
A közöny és az igénytelenség a m?köd? Vezúv erejénél is rombolóbb. Különösen azt hagyják pusztulni, amit magyar kéz és szellem alkotott. Ott ma már minden az övék, mégis nekem fáj jobban, ha tönkremegy. Vagy tán még mindig nem érzik magukénak sem a házat, sem a hazát? – töprengett el a látottakon Szindbád.
Már a honvágy, ez a hajdani szertelen sóvárgó sem a régi – állapította meg keser?en utasunk. Volt id?, amikor ha hámjába állt, a Királyhágótól a Gyimesekig vágtattak egy trappban. Ma már, hogy együtt öregszenek, jobbára csak felnevel? otthonáig, Kolozsvárig, jó esetben mez?ségi szül?falujáig, Magyarpalatkáig viszi – poroszkálva.
A haza ott kezd?dik, ahol a szomszéd házát is védelmedbe veszed. Nosza, nézzünk hát be a Házsongárdi temet?be. Rokonlátogatóba, sz?k kör? családi vizitre, nagyszül?t, apát, anyát, testvéreket látogatni. Egy-egy pisla mécs ingadozó világánál emelve lelke fényét mély értelm? kincsei ragyogásához.
Kolozsvár igazi kincseit e sírkert rejti. Itt nyugszanak – ha tudnak – a Bánffyak, a Bethlenek, a Dávidok s a Deákok. Ide temették Apáczait, Szenczi Molnár Albertet, Misztótfalusi Kis Miklóst, Kriza Jánost, Dsida Jen?t. Itt pihent meg Kós Károly, Szabó T. Attila, akárcsak a szép emlékezet? Bajor Andor vagy Szilágyi Domokos, a halálba kergetett költ?, s ki tudná felmondani véghetetlen sorukat...
Még a várost járva szerzett tudomást róla – Kolozsvár-szerte terjedt a híre –, hogy Pet?fi utcai omladozó háza el?tt, szemközt a Házsongárdi temet? bejáratával, éjszakánként megjelenik a város hóhéra, Rettegi József, amúgy ünnepl?ben, bárányprémes mentében, sötétkék mellényben és nadrágban, lábán magas bagariacsizmával. Szakasztott úgy, ahogyan százvalahány éve – a városi tanács költségén – elhantolták.
A hóhér házába soha senki nem költözött be, s lám, milyen jól tette, merthogy visszatért a gazda. S hogy miért tért vissza, azt is tudni vélik a kolozsváriak: felmondták több mint száz éve bérelt helyét, öröknek hitt otthonát a Házsongárdi temet?ben. Azóta csend?r ?rzi a temet?bejáratot. A kolozsváriak tudni vélik azt is, hogy mi végett...
Szindbád már szemlél?dése kezdetén rémülten tapasztalta, hogy a temet?kertet is „átrendezték”. – Valakik lopják a város kincseit – állapította meg keser?en. – Hányszor, de hányszor cserélt gazdát történelme során a város, de a temet?kertbe rejtett kincseit, amelyek mindenkor a magyar nyelv, lélek és jellem ?rzésére és épülésére intették az él?ket, messzire sugárzó szellemét az utóbbi id?kig senkinek nem jutott eszébe kiásni – tört fel bel?le a keser? panasz. Hogy is tették volna, hiszen e sírkert s Erdély-szerte az ehhez foghatók voltak a legszilárdabb bizonyítékai a magyarság századokig nyúló jelenvalóságának ezen a tájon. E néma helyek védték nyelvünk s a szív javait a történelem hamiskártyásaival szemben.
Bizonyíthatták Mátyás királyunk dák atyafiságát, csempészhettek bármiféle ?siségüket „igazoló” tárgyat a régészek keze ügyébe, elvitathattak akármit, küldhették ellenünk a hazugok légióit, ez a kis különítmény, fenn a dombtet?n, a Házsongárdban, minden érvükre rácáfolt. A temet? néma hadteste k?be, fába vésett puszta nevével vert vissza minden támadást, s védte hazánk s nyelvünk határait.
Csak fel kellett pillantani a sírkeresztek erdeire, és máris nyilvánvalóvá vált, hogy kit illet itt az ?siség. Akikkel szemben az él?k érve hatástalannak bizonyult, azokat a holtak gy?zték meg.
Kolozsvár híres sírkertjét 1585-ben nyitották meg, s még a közelmúltig is csupán elvétve lehetett román nevet olvasni valamely fejfán. Ám az utóbbi egy-két évtizedben a halottak kertjében is elkezd?dött az „asszimiláció”.
Ma a Házsongárd f?útjai mentén egyre ritkább a magyar név a köveken. Az ?si sírokat kihantolják, s a beteleped?k még életükben felépítik helyükön a maguk hivalkodó, bizánci cifraságú kápolnáit. Sátáni, sajátos honfoglalás ez.
Számunkra már nincs hely ebben a temet?ben. Kolozsvár kincseit titkon fosztogatják.
Egy ilyen akció során lakoltatták ki a kolozsvári hóhért is. A helyiek tudni vélik, hogy az esetet nem hagyja megtorlatlanul. A fejfákat le lehet dönteni, neveinket el lehet törölni a kövekr?l, de hajléktalan halottainkkal szemben minden fondorlat hiábavaló, mert a halottak makacs lények, ha kell, dühödten, vadul, de a végs?kig ellenállnak, kitartanak. Megvédik jussukat, foggal-körömmel verekszenek érte, hideg, makacs bátorsággal kapaszkodnak bele abba, ami a sajátjuk. Mert nekik már nincs vesztenivalójuk, ?k már nem félnek még a haláltól sem. Talán ezért jár?röznek mostanság rend?rök a temet?ben.
Aki szívén fekszik, rosszat álmodik.
Nosza, hajts tovább, egyenest a Székelyföldre, beszédem van a parasztkirállyal – szólt oda kocsisának, s a lovak egy szempillantás alatt Dálnokra röpítették utasunkat. Dózsa Györggyel parolázott.
– Rosszul tudta Ady: nem es voltam én sem bús, sem bocskoros – mondja a mogorva székelykirály, s hatalmas bronztalapzatáról részint Temesvárt tartja szemmel, másrészt a templomot ügyeli, amelyben nemrégen 1624-b?l való rovásírásos falrészeket tártak fel.
Visszafelé már poroszkálva haladt a kocsi. Az Uzon szomszédságában lév? folyó neve: Feketeügy.
A helybéli temet?ben Szindbád ismer?s fejfára akadt. Keresztje jobb szárnyát letörték.
A sír gazdájának gyerekei három kontinens országaiban élnek szétszóródva. Nem jókedvükben mentek világgá.
Fentebb Szentivánlaborfalva. Az út menti házak el?tt almával teli edények, rajtuk kis cédulán a gyümölcs ára, de a portékát nem vigyázza senki.
– Hát nem fél-e, hogy meglépnek fizetség nélkül? – kérdi Szindbád az id?s gazdát, belépve az udvarra.
– Nem nekem, neki van félnivalója ejsze. Ha azt teszi, ?t veri meg az Isten – mondja, s rálegyint. A tréfacsináló székely humora, mint a rosszul kezelt bor, megecetesedik a szájában.
Eresztvényben az út szélén Gábor Áron ágyúönt? sírja. Itt kaparták el sebtében a h?s szabadságharcos tetemét a muszka s a burkus bosszúja el?l. Ma már ilyen helységnév sem létezik, csak a névszótárban.
Farkaslakán Tamási Áron sírja fölött Kányádi versét idézte: „Kívánhat-e ember többet, / derékaljnak szül?földet / s két cserefa tömött árnyát szemfed?nek.”
Marosvásárhelyen János és Farkas fogadja Szindbádot a Bolyai Líceum el?tt. Szoboralakjuk megbékélt. A két koponya is jól megfér egymás mellett a Teleki Téka földszinti tárlójában. A semmib?l teremtett új világban s eme semmivé lett még újabban a paralellák egyetemes törvénye szerint ismét találkoztak a végtelen és véghetetlen magányban.
Szamosújváron a börtönudvar mögötti temet?ben sárga sz?r? lován Rózsa Sándor betyáros kedvvel vágtat a szabadító magasságba, miközben az örmények gazdag templomában Rubens képén Krisztus a mennybe megy.
A magyarpalatkai dombok a Holt-tenger mélyén, a Mez?ségben bizalmatlanul hátrálnak, akárcsak maradék magyarjai. Csak a tücskök hangolnak a hegyoldalban. Náci, az öreg cigány pereputtya Budapestre készül táncházi mulatságra.
A huzatos Szamos völgyén átúszik Szindbád fogata. Kalotaszegen, a fiatornyú templomok és válf?díszes menyecskék hazájában, Körösf?n Vasvári Pál bronzszobra int: vigyázz a betolakodóval. Móc fegyveresek gyilkolták le valahol a gyalui havasokban.
Álmodom? – riadt tulajdon kérdésére Szindbád. A határnál – de hát hol itt a határ? – egy hivatalból mogorva egyenruhás ébreszti a valóságra. Faggatja: – Elvámolnivaló? – Csak ennek az útnak minden szennyese – válaszolja hajósunk, aki még jól ismeri a mondást, miszerint kutyára nem vetnek hámot, gondolatról nem vesznek vámot.
Pesten már kipakolna, de a kutyát sem érdekli, milyen volt ez a maga „szponzorálta” Honfoglalási Emléktúra. Valamennyien a maguk köldökével vannak elfoglalva. Régen lemetszették már annak zsinórját Erdélyr?l. De hát minek is mondanám – morfondírozott Szindbád –, hiszen úgy vagyok én Erdéllyel – ahogy Kelemen Lajos mondaná –, mint az alsóruhámmal. Közelebb áll hozzám, mint a fels?, de hát ingben s gatyában mégsem megyek ki az utcára.
Hajósunk, aki bár megtapasztalta, milyen az élet érdes felülete, nem tudott napirendre térni a látottak felett. Csak a szeme fáradt el, vélte, s tudta, mert bizakodó volt, hogy aminek a fonákját látta, annak színe is van, s tavasz jöttével az emberek is reménytelibb arcukat mutatják majd. Nem, nem a naptári tavaszra gondolt, hanem a legbens?bb késztetések tavaszára, amely az akaratban rügyezik, levelezik. Ezzel a hittel ült vissza hintajába, s azzal a reménnyel, hogy újabb utazása során meglátja a világ eme szegletének mosolyát is. |
| paluz | 2007.10.02. 10:43:16 | Válasz erre | | | | | A Dobó-család sírjai után...
ÁRPÁD-KORI TEMPLOM
NYOMAIRA TALÁLTAK DOBÓRUSZKÁN
FENET
Az 800 éves Árpád-kori templom alapjai...
A múlt éven kezd?dött és az idén folytatódott ung-vidéki Dobóruszkán történ? ásatások nem mindennapi nyomokat hoztak a felszínre történelmi múltunkból, tudta meg újabban a FENET net-napilap, amely elejét?l fogva figyelemmel kíséri a fejleményeket. A Dobó István földi maradványait feltáró, magyarországi (egri és budapesti) szakemberek bevonásával folyó kutatás közelebb vitt az egri törökver? h?s földi maradványainak azonosításához.
(D. Varga László felvétele)
A feltételezett Dobó-csontváz immár három hete Budapesten van a természeti múzeumban, ahol DNS.és egyébb vizsgálatoknak vetik alá. Miel?tt azonban hozzákezdtek volna az oltár el?tti óriásgödör visszahantolásához, még "ástak egy kicsit", hátha el?kerülnek még valamilyen további nyomok.
Az eredeti alapok a templom közepén is vezetnek...
Nos, el?kerültek. A jelenlegi római katolikus templom alapjai "nem csak" az 1500-as évekb?l, amikor Dobó Istvánt és családját idetemették, hanem jóval korábbról származnak. Történetesen az Árpád korból, (a XII-XIII.-ik századból) mutatkoztak meg az ?stemplom eredeti, termésk?b?l készült alapjai (lásd felvételünkön). Az els? feljegyzések a településr?l 1195-b?l származnak, majd száz évvel kés?bb II. András Pank Jakabnak adományozta a települést, mely nemzetségb?l a Dobó család származott.
Ez ékes bizonyítéka annak, hogy az ung-vidéki település els? ?si homogén lakossága magyar volt, amely templomot emelt magának.
(D. Varga László felvétele)
"A kiásott k?alapot vitrinszer?vé alakítjuk, hogy bármikor megtekinthet? legyen, amennyiben községünkbe téved a vidékünkön barangoló"-, vázolta az elképzeléseket Lakatos László polgármester, aki az ásatások múlt évi állapotához viszonyítva lelkes lokálpatriótaként és vállalkozóként vágott neki a nem kis feladatnak.
"Id?közben, miután elvittem a csontvázat a pesti vizsgálatra, el?került egy újabb koponyacsont is, ami gyanút ébresztett bennem. Mivel egy (kard?)vágás található rajta, elképzelhet?, hogy akár Dobó István apja, Dobó Domokosé is lehet...", zárta Lakatos László, aki izgalommal várja a pesti eredményeket. (D. VARGA László, FENET) |
| paluz | 2007.09.02. 13:59:42 | Válasz erre | | | | | unvölgy, Svájcban - teljes szöveg
2004. január 12., hétf? 15:58
1844 olvasás
- Koncz Balázs és a barátai hol jártak a nyáron?
Koncz Balázs:-Dél-Svájcban jártunk, Piemonthoz Olaszországhoz közel, egy magyarul Hunvölgy névre hallgató sz?k kis völgyecskében, ahol egyes kutatók, illetve a helyi hagyomány álláspontja szerint Attila hunjai telepedtek meg.
- El?ttünk a monitoron egy gyönyör? látkép a völgyet mutatja.
- Apró kis falvakból áll, hét-nyolc kis település. Ebb?l kett? az, ami igen ?si, a hagyomány szerint a leg?sibb Penszék és Ajer. Penszéknek a neve is magyar hangzást mutat, százhúsz-százharminc éve volt saját nyelvük, ami a feljegyzések szerint a magyarhoz volt némiképp hasonló, itt latin és olasz besz?r?désekkel. Az biztos, hogy minden ott ismert európai nyelvt?l távoli nyelv volt, és ez sajnos mára elt?nt. Szavak, szórványszavak maradtak. Ezekben a kis boronaházakban laknak mai napig, amilyet a Kárpát-medencében meg lehet találni. A boronaház ismert: kézzel bárdolt, boronákból ácsolt durva illesztés? nagy ház, igaz, hogy parabolaantenákkal és egyebekkel kiegészítve, de a mai napig ebben laknak. Helyi sajátosságokkal; a hegyvidékb?l adódóan palával van fedve, a rágcsálók ellen lábakon áll. Rengeteg olyan dolog kiegészíti, többek között a rovásjelek, motívumok, színek, festmények, virágok, a tulipán… ami Svájcban idegen, elüt. Sokszor ez a tulipánmotívum piros-fehér-zöld díszítéssel jelenik meg a házon, ezt mutatom is, ez egy nagyon régi egy 1799-es ház. Ez egy napkerék amely székelykapukon, kopjafákon tömegével fordul el?, nagyon ismert, ?si hun, magyar jelkép.
- Ugyanaz, mint amit a gyerekek körz?vel legel?ször rajzolgatnak, egymáshoz illesztve a képköröket. Elég sok képet, felvételt készített a temet?ben; miért?
- Egyrészt családi indíttatásból: a feleségem rokonai… az én feleségem Salamin-lány, akinek, azt hiszem, még az ükapja onnan vándorolt be Magyarországra. A különös, hogy a Salamin nevet ?k is Salaminnak ejtik, a vezetéknevet teszik el?re és utána a keresztnevet. Megdöbbent? volt, a falu f?utcájába beérve a cégtábláknak legalább a fele Salamin. Pierre, Henry, és a vezetéknév-keresztnév sorrendre nem igazán ismerünk Európából példákat.
- Elképzelhet?-e, hogy valóban a hunok leszármazottai lakják ezt a dél-svájci völgyet, Kiszely István professzor úr?
Kiszely István:- Két elgondolás van a völgy benépesülésére. Az egyik, amit az aniviádok maguk mondanak, hogy Attila hunjai amikor visszajöttek a catalaunumi csatából, akkor beszorultak ebbe a völgybe. Ott találtak maguknak bujdoklási lehet?séget. Összeházasodtak helyi hölgyekkel és ott ma a aniviádok az ? utódaik. Ez az egyik.
A másik Vajai Szabolcs elgondolása, aki az aniviádok, valdamiék bejáratánál kalandozó magyar sírokat tárt fel. ? felteszi a lehet?ségét annak, hogy esetleg kalandozó magyarok telepedtek be, de ? is nyitva hagyja a hun származtatást. Amikor Svájcban dolgoztam, a svájciak kivittek ebbe a völgybe, összehoztak egy savioze nevezet? szioni kórházigazgatóval, vágott szem?, tényleg hunos magyar típus, ? aztán összehozott a helyi orvosokkal, ott éltem a svájci Hunvölgyben, készítettünk rengeteg fényképfelvételt, az orvosokkal, ápolón?kkel és a véd?n?kkel nagyon sokat tárgyaltunk. Gyerekek mongolred?vel születnek - ez azt jelenti, hogy a szemhéj fedi a könnycsatornát. A gyerekek egy része mongolfolttal születik, ami egy kis pigmentfolt vagy sz?rpamacs. A vércsoport teljesen megegyez?, s?t a vérsavóban lév? ellenanyag-megoszlás a magyarokéval, és Svájcban egyetlenegy helyen nincs ilyen. Összeszedtünk íráselemeket, fényképeztünk egy házat, amiben voltak rovás jelleg? felírások, csodálatos ?si motívumvilág, életfa, mindaz, ami a magyar népm?vészetre, az ?si magyar kultúrára jellemz?.
- Lényeges-e a kutatások szempontjából, hogy e parányi terület hunok ivadékai által lakott-e vagy nem?
- Egy lényeg, amit ?k tudnak magukról és büszkék is, hogy nem svájciak; nem cölöplakók vagy helvétek utódai. Úgy tudják, hogy ugye a Bels?-Ázsiából érkezettek utódai. Hogy most Bels?-Ázsiából a hunok, vagy honfoglaló magyarok, ebben az esetben nem olyan nagy a különbség, mert a magyarok a régi történelemkönyv szerint három hullámban jöttek be, a negyedik század derekán, 361-ben bejöttek a hunok Bels?-Ázsiából, közbüls? területen, a Csuh-völgyében éltek a Közép-Ázsiában id?számításunk után 91-ben szétesett hun törzsszövetség tagjai közül. Utána ott maradnak a törzsszövetség tagjai, els?, második török, vagy türk törzsszövetségé. Az els? törzsszövetségb?l bejönnek 568-an az avarok, más úton és más id?ben, több hullámban persze a hatszáz-hétszázas években is, az ottani második türk törzsszövetségb?l szervez?dnek az onogurok, ezek a magyarok ?sei, bejönnek szintén Bels?-Ázsiából ugyanazzal a nyelvvel, kultúrával, élettani jegyekkel, most már tudjuk, vércsoporttal, b?rrendszerekkel, amiket vizsgálunk, és ez csodálatos bizonyosságot ad. Akikhez a jászok és a kunok hozzáköltöznek, és szegény László Gyula bácsi küszködött a kett?s honfoglalásért abban az ideológiai z?rzavarban, amikor ez is egy nagy eredmény volt, hogy a kés? avarok a fehér magyarok voltak és Árpád népe a fekete magyar, és tulajdonképpen ?k is magyarok voltak. Ma már ezen túl vagyunk, és a régi ideológiát valljuk, mert a régiek tudtak mindent, hogy a hunok is ugyanolyan nyelven, kultúrával érkeztek, avarok is magyarok is. A hunok utódai 453-ban Attila halálakor egy része elment a Csigle mez?re, onnan benépesítik Erdélyt, ?k a székelyek el?dei. Aztán jönnek be a Kárpát-medencébe az avarok, senki ki nem irtotta ?ket, megérték a honfoglalást és a mai napig itt élnek közöttünk.
- Az elmúlt esztend? Attila jubileumi éve volt, akár születését, akár halálát tekintjük.
- Attila volt az els? évezrednek a legnagyobb volumen? uralkodója. Butaságokat írnak róla a nyugati sajtóban és a nyugati szerz?k, most is 2003-ban jelent meg egy nagy Attila-könyv német nyelven. A hátoldalán az van, Attila nagy király, Afrika-Ázsia-Európa között száguldozott, pusztított. Szerencsétlen Attila 403-ban a Duna mentén született, és sem Afrikában, sem Ázsiában nem cikázott, viszont az els? évezrednek egy olyan volumen? uralkodója volt, amelyet most próbálunk értékelni. ? volt az, aki az egységes Európa gondolatát felvetette, egészen más szemszögb?l, mint az európai uralkodók. Ott volt udvarában Rója Aeceus barátjával, Attila Rómában nevelkedett. Ott voltak a bizánciak, ezt leírja Priszkosz rétor. Ott voltak a gótok, germánok, Attila tudjuk, több nyelven beszélt, görögül, latinul, germánul, törökül. A török volt az ? nyelvük, most már a régi magyar írásjelek megfejtésével tudjuk, hogy türk nyelven beszélt, tehát olyan uralkodó volt, ami unikum volt Európában. A Római Birodalom szétes?ben volt, rómaiak hívták be a hunokat a Kárpát-medencébe. Gondolom, 361-ben és egy teljesen más gondolkodásmódot hozott be Európába, amit Európa nem ismert. Szarvakkal, kutyafülekkel írják le Aemianus Marcellinus soha életében egy hunt, egy bels?-ázsiai embert nem látott. Aztán leírta, hogy a hunok vért isznak, csecsem?ket ölnek. Ezt a képet szerettük volna mi a Magyar Ház kiadó segítségével… talán a héten vagy a jöv? héten valamikor megjelenik egy nagyon szép kötet, amely csak arról szól, hogy Attila milyen nagy uralkodó volt, milyen elgondolásai voltak, milyen gyönyör? volt a palotája. Egyesített egy keleti ízlésvilágot egy európaival. Ez volt az egész magyar ?störténetnek a félrevezetése; vedd el a nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz, ez a napóleoni mondás, 1805-ben mondta Francois Talleyrandnak Napóleon Bécsnél, amikor a magyarokon akart átmenni. És akkor azt a gyönyör? ?störténetet, amit az 1700-as évek végéig mindenütt tanítottak, tudtak vallottak, hittek az emberek - ezt az ?störténetet elvették és egy olyan néppel hoztak minket kapcsolatba, gy?jtöget? halászkultúrájú néppel. Nagyon szeretjük, én is voltam finnugor területen, nagyon kedves, jó népek, de semmi közünk hozzájuk; és most vagyunk abban a pillanatban, régen a történelmet történészek, nyelvészek írták, most átvette a természettudomány, és most a nagy európai DNS-vizsgálat alapján egyértelm?, nem mi, magyarok, hanem Stefansky, a Varsói Egyetem rektora írta így le, hogy a magyaroknak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz. Legközelebbi rokonaink a bels?-ázsiai hugurok.
- Vajon miért maradtak ott ebben a völgyben Attila hunjai, ki ellen kellett menekülniük?
- Attila a catalaunumi csata után, ugye ott nem ütközött meg Aeciussal, mondta neki Aecius, te is vesztenél húszezer embert, én is vesztenék húszezer embert, ne ütközzünk meg. Elég nyomorult id?ben, és éhesen jöttek vissza és ott olyan közösséget tudtak kialakítani maguknak, amely máig megmaradt. Büszkék arra, hogy ?k mások, mint a helvétek. 1935-ben volt egy nagy katasztrófa náluk, hatalmas vizek jöttek, elöntötték a házaikat és Magyarországra menekültek. Nem gondoltak soha arra, hogy ne haza jönnének a magyarokhoz. Negyven családot az ország örömmel fogadott és egyedül ide jöttek.
- Mit kezd ezekkel az információkkal, fotókkal Koncz Balázs?
Koncz Balázs:- Nekünk ez volt az els? utunk, de tovább folytatjuk a megkezdett, felvett kapcsolatot.
- Az egyik képen íjászokat láttam.
- A sógorom, aki egy honfoglaló famíliának a tagja, és mi vagyunk itt, ez nem beállított kép, csakugyan íjaztunk ott a helyiek nem kis meglepetésére. Óriási élmény volt. Ezen a helyen, ahol Attila egy kis seregrésze volt valaha, és telepedett le, és ez a mi családunk, vagyis hát a gyermekeinkben folyó vér is onnan származik. Óriási élmény volt itt felajzani a visszacsapó íjat.
Benkei Ildikó |
| paluz | 2007.08.31. 10:04:14 | Válasz erre | | | | | egy hazafi: Igen az atlantiszi fajt nevezzük sáskanépnek.(Előzmény: egy hazafi, 2007.08.30. 18:56:50) |
| egy hazafi | 2007.08.30. 19:09:08 | Válasz erre | | | | | kbf(egykori K.ádám): Azt nagyon jól tudom hogy a Hungarizmus nem csatlós eszme, de hát nem is tudom hoyg magyarországon volt e valaha igazi hungarizmus.
De szerintem a Nácikat rohadtul nem érdekelte hogy mi mit gondolunk.
Azóta meg kiderült hogy pont ellenkez?leg, a germán gén sokkal esend?bb mint a magyarnak nevezett gén.(Előzmény: kbf(egykori K.ádám), 2007.08.30. 19:06:33) |
| kbf(egykori K.ádám) | 2007.08.30. 19:06:33 | Válasz erre | | | | | egy hazafi: Minket turáni fajként határoztak meg,ami egyenrangú az árjával,bár csak a hungarizmus szól így,és a hungarizmus nem csatlós eszme.(Előzmény: egy hazafi, 2007.08.30. 18:56:50) |
| egy hazafi | 2007.08.30. 18:56:50 | Válasz erre | | | | | egy hazafi: Az még a gondom a nácizmussal és csatlóseszméivel, hogy mi nem tartozunk az Indoeurópai, és Atlantiszi fajba. Nem hiszem hogy túl fényes jöv?nk lett volna a Németbirodalom árnyiékában. Mint alsóbbrend? faj. Ideiglenesen jók voltunk, de ha mondjuk a nagygermán "nemzetközösség" bebetonozódott volna, akkor már nem hiszem hogy szükségük lett volna a mi katonai er?nkre.(Előzmény: egy hazafi, 2007.08.30. 18:51:27) |
| egy hazafi | 2007.08.30. 18:51:27 | Válasz erre | | | | | paluz: A sharposokról annyit tudok hogy ?k a skinheadek ellentettjei. Fajimádók, igazából nem akarok hülyeséget modnani, nem tudom kifejezni pontosan a szavaimmal.
Azért használtam a sörskinhead kifejezést azokra akik még egymást is megkéselik egy bulin.
Annyit tudok hogy a punkkal és a SKAval testvéri m?faj az amit a skinheadek hallgattak hallgatnak, zenét.
És nem csak ez a vielkedés a baj, hanem a Hitlerfunizmus, és nácizmus, a nemzetiszocializmus már enyhébb változat de én azzal sem vagyok kibékülve. (Szálasival sem) |
| paluz | 2007.08.30. 16:26:20 | Válasz erre | | | | | egy hazafi:
a S.H.A.R.P. .-s az ugye ?
Boneheads az meg az igaz ?(Előzmény: egy hazafi, 2007.08.30. 14:01:02) |
| Legyen! | 2007.08.30. 14:20:41 | Válasz erre | | | | | egy hazafi: -sörskinheadek- Most nagyon ráéreztél, igen róluk beszéltem. :)
Kösz a megfelel? kifejezést. Sajnos ?k a rossz sztereotípiák okozói.(Előzmény: egy hazafi, 2007.08.30. 14:01:02) |
| egy hazafi | 2007.08.30. 14:01:02 | Válasz erre | | | | | Legyen!: A sörskinheadek egy külön "faj", szinte majdnem olyanok mint a punkok, csak abban különböznek hogy mindenkit gy?lölnek, és áltban fekete-fehér az öltözékük. De ivászatban és agyilag, és zenei stílusban is a két csoport nagyon hasonló egymáshoz.(Előzmény: Legyen!, 2007.08.30. 10:22:52) |
| Legyen! | 2007.08.30. 10:22:52 | Válasz erre | | | | | | paluz: A szöveggel nincs kifogásom, csak megjegyezném, hogy a bakancsos alakok, sokszor neonáciknak vallják magukat és hát sajnos nem alaptalanul félünk t?lük. Minap egy este, egy helyi szórakozóhelyen összefutottam egy volt osztálytársammal, akit rég nem láttam már. Egy sima hétköznapi ember, Pécsen él, bels?építészettel foglalkozó, teljesen átlagos férfi, semmi rendkívüli nincs benne. Fényes nappal, Pécsen sétálva egy magát hungaristának valló neonáci csoportocska rárontott és ütlegelni kezdték, balhé vágyból. Szerintem az ilyenek, akármilyennek is vallják magukatt, nem magyar érzelm?el, ha azok lennének, akkor legalább nem itthon balhéznának. Sajnos az ilyenek is hungaristának vallják magukat és totálisan félrevezetik a lakosság egy részét, aminek következtében téves sztereotípiák alakulnak ki. A baj az, hogy sajnos vannak ilyenek és nem tudni ha látunk egy ilyet is, hogy valójában igazi hungarista-e? |
| Legyen! | 2007.08.30. 10:13:04 | Válasz erre | | | | | paluz: Türelmesen várok, az úgymond összecsapásig. :)
tisztelettel
L. |
| |
