 | Vitafórum "Megfogyva bár, de törve nem, (Indította: Turul, 2012.02.27. 11:22:48) | Turul | 2012.04.24. 14:31:42 | Válasz erre | | 77.111.175.6 | | | Ma kaptam e-mailben az alábbi írást és úgy gondoltam megosztom a fórumozókkal. A magyar ellenes olvasóknak is érdemes lenne elgondolkodnia a következö sorokon.
"...egy tanulságas összeállítás Horthy 17 évéröl. Tizenhét év... Ez a történelemben semmicske, apró idö, néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelö építkezéssel, mint máskor: Az 1832-es reform-országgyüléstöl a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.
Épp ennyi, tizenhét évünk adódott - hatalmas csapások sora után - végre újból egy független Magyarország felépítésére.
Nem volt könnyü: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült.
Hazánk lakossága e rövid idö alatt 1.639.479 fövel növekedett.
Alap- és középfokú iskoláink száma 7.418-ról csaknem a duplájára: 13.780-ra, óvodáinké 975-röl 1140-re emelkedett.
Új kórházat 160-at is építettünk, a kezdetekkor meglévö 187 mellé, s bennük megkétszerezödött az orvosok száma.
2628 km elsörendü országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nött, ebböl 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján.
Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsök lettünk.
Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.
Államadósságunkat az idöszak felére kifizettük, söt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.
Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos müködéshez szükséges vagyonnal látva el a nyudíj- és betegségbiztosítókat.
Ingyenes gyógyszert kaptak a növekvö számú cukorbetegek.
Budapest (gyógy)fürdövárossá vált.
Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Dunaágban; a tisztviselöknek a hegyvidékeken és a Balatonnál.
Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást.
A köz szolgáinak (közüzemek dolgozói, tisztségviselök, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.
Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.
Politikai téren önállóságra törekedtünk.
Korlátok közé szorítottuk a szélsöséges pártok müködését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelözve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.
Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháburút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedö Magyarországot, vagyis az 1920 és 1937 közötti, a még újvilágháborútól mentes korszakról szól az írás.
Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékböl szemelgettem öket, legföképpen az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó).
A milliószámra elöforduló munkás-mozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dícsérendöen pöttyintették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet.
Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is. Lássunk ebböl is egyet!
Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén - a Csobánc utcai elemi iskola tanítónöje 275 pengö nyugdíjra volt jogosult. Egy pengö ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, (ez közel 400.000.-ft). Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét-ötödét kapja ennek a nyugdíjnak.
Jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfönökünk) kényszerüségböl Angyalföldön dolgoztam évekig, tanultam szakmát.
S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyüben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba - s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést.
Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezöen (úgy bizony!) elöírt s felépített gyári sportpályán - tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig - óh, borzalom! - a hazáról tanultak az iskolában.
Természetesen - mai szóval - "vesztesei" is voltak e kornak. Gyámolításukra ott volta az ONCSA-házak, az inség-akciók, a tehetségmentö szolgálatok...
Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebböl a tragédiákkal induló 17 évböl 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválságnak épp a közepén volt!
És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmussal?
Mindenek elött szögezzük le: Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! (Csupán zárójelben füzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született, itt nem nemzeti szocializmus, hanem 60évig nemzetellenes szocializmus dühöngött).
Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék 1500 lap, s ebböl mintegy 400 politikai jellegü jelent meg e korban!
És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot.
Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéröl van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság, vagy gonosz indulat!
A valóban antidemokratikus és szélsöséges pártok korlátozása akkor nemzetet mentett.
Tekintélyuralmi rendszer? A kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselöháznak a törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz papára, mit müvelhetett az Antall-kormány törvényeivel!
A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezü, becsületes, erös akaratú magyar vezetö!
Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.
(És még valami, mikor lemondatták, a Horthy család birtoka ugyanakkora volt, mint mikor kormányzóvá választották)
Csak azt kérem: adjátok tovább!" |
| Turul | 2012.03.18. 22:24:26 | Válasz erre | | 77.111.174.8 | | | Az alább leírtakból két nagyon fontos dologot emelnék ki:
negatívumként azt, hogy sajnos még mindig felüti a fejét az a "vetélkedés", hogy ki a magyarabb és kinek rosszabb a sorsa, illetve azt a pozitívumot, hogy a csonkaországban és a megszállt területeken is sokan vagyunk józanul gondolkodók.
Mi magyarok, szenvedtünk a múltban és szenvedünk ma is, függetlenül attól, hogy hova születtünk és hol élünk. Nem nagyobb vagy kisebb a fájdalma annak, akinek szüleit, nagyszüleit "csak egyszerüen kivégezték" vagy annak akinek válogatott módszerekkel meg is kínozták, mielött eljött a kegyes halál. Az ellenünk elkövetett kegyetlenségek és bünök minden magyar embert megaláztak és azokat az egész nemzet megszenvedte. Próbáljunk már végre nemzetben gondolkodni!!!
Ami pedig a csonkaországi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, erdélyi pártokat és választásokat illeti, hát volt és van az ott élöknek lehetösége arra, hogy válasszanak jó és kevésbé jó, rossz és kevésbé rossz között. Mi lenne ma, ebben a megmaradt csonka hazában és általában a magyarsággal, ha azok a választók, akik 2010-ben jobb hijján, a narancsszínt választották és ezzel nem hagyták, hogy tovább tobzódjanak a hazánkat eláruló, kiárusító, saját nemzetüket szembeköpö tetvek?
Mi történt 2010-ben? Választás a rossz és kevésbé rossz között. Ha nincs más alternatíva, ez az egyetlen járható út!
Igaz, hogy ezzel csak kis lépést tudott megtenni Magyarország, de mára már kiderült, hogy megérte.
Ha nincs egy markánsan magyar nemzeti párt, akire leadhatná voksát a magyar választó Felvidéken, Délvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, akkor egyenlöre csak egy kicsit akarjon elöbbre lépni és válassza a kevésbé rosszat! Ez az egyetlen és bölcs döntés, mert az a magyar, aki nem megy el választani, az támogatja azokat, akiknek szülei és nagyszülei megkinozták majd megölték, megalázták majd kitelepítették, mindannyiunk szüleit és nagyszüleit. |
| Bazalt | 2012.03.18. 09:20:21 | Válasz erre | | 89.135.89.212 | | | | Szomorú dolog ezeket olvasni, Pelikán, de az adjon er?t, hogy még ha megfogyva is, de megvannak elszakított területeink magyarjai, még van kikért küzdeni, és a következ? országgy?lési választásokon meger?síthetjük a nemzeti-hazafias oldalt, amely végre tenni fog népünk egységesítéséért, megszólítja és épít elszakított honfitársainkra is, a ballibeknek pedig ezek az évek a végjátékot jelentik, és az elszakított magyarság helyett ?k fognak elt?nni a történelem süllyeszt?jében. |
| Pelikan | 2012.03.16. 23:08:53 | Válasz erre | | 174.1.224.30 | | | construct!
Olvasd el figyelmesen es ha megerted, rajosz,hogy te tenyleg egy hitvany kommunista novendek vagy. |
| Pelikan | 2012.03.16. 23:05:44 | Válasz erre | | 174.1.224.30 | | | " Szégyen és gyalázat - végleg feladták a határon túli magyarok?
Szégyen és gyalázat, hogy a felvidéki magyarok többsége egy teljesen nyilvánvalóan hazaáruló pártra adta a voksát. De szégyen és gyalázat az is, hogy magyar testvéreink képtelenek voltak egy radikális, a magyar érdekeket harcosan képvisel? mozgalmat megszervezni. Ami pedig Gután történt (ahol is a többség még csak el sem ment a település régi magyar nevének visszaállításáról dönt? szavazásra), az egyenesen katasztrófa.
Természetesen ajánlatos kerülni minden általánosítást. Mindamellett a határon túlra szakadt honfitársainkkal kapcsolatos személyes tapasztalataim meglehet?sen lehangolóak. Egyrészt sokan azok közül, akik a csonka országba költöztek, teljes mértékben hasonulnak az itteni magyarokhoz, és engedelmes fogyasztóvá züllenek, elfeledkezve magyarságukról és hagyományaikról. A szül?földjükön maradt testvéreink körében pedig az uralkodó felfogás az, hogy az idegen uralommal szemben a legyengült és kicsivé zsugorodott magyarságnak csak akkor van esélye fennmaradni, ha az együttm?ködés és a megalkuvás útját járja.
Mert akárcsak idehaza, úgy a határon túliak körében is úton-útfélen a ?szél ellen nem lehet?, a ?nem szabad fejjel menni a falnak? jelszavait hangoztatják. A ?kis lépések politikája?, az ?ahogy lehet? elve, vagyis a sorozatos megalkuvások és árulások árán kicsikart ?engedményekre? alapozott túlélési stratégia azonban hosszabb távon feltétlenül kudarcra van ítélve. A kompromisszum ugyanis rövid távon esetleg hasznos lehet (de még az sem biztos), erkölcsileg azonban feltétlenül fel?rli a sorozatosan meghátráló felet. Ideje kimondani végre: ha a magyarság, úgy a trianoni határokon túl, mint azokon belül, nem változtat sürg?sen beletör?désre és megalkuvásokra épül? világszemléletén és életstratégiáján, rövidesen elt?nik a történelem színpadáról. Ha így folytatjuk, száz évünk sincsen hátra. A határon túli magyarjainknak pedig annyi idejük sincsen: egy fél évszázad múltán bizony nem lesz ?magyar dal Váradon?. (Most sem igen hallatszik már.) Vagyis történelmileg belátható id?n belül hírmondó sem marad bel?lünk. Az erdélyi és felvidéki népszámlálási adatok egyenesen elborzasztóak: a magyarság lélekszáma elképeszt? ütemben csökken, az elvándorlás, az asszimiláció és az alacsony születésszám miatt. Még egy-két évtized és megoldódik a ?határon túli magyarok? problémája. Egész egyszer?en megsz?nnek létezni.
És nem lehet állandóan másokra mutogatni. A múltban nemzeti körökben azzal hitegettük magunkat, hogy noha a csonka országi magyarok jelent?s része elvesztette nemzeti öntudatát és emberi tartását a kommunista diktatúra idején, azonban a határon túl él? véreink (f?leg a mitikus megvilágításban láttatott erdélyi magyarok) ??rzik még a lángot?, és ragaszkodnak hagyományaikhoz és a magyar nemzethez. Természetesen magam is jól tudom: sok kiváló, hazáját szenvedélyesen szeret? ember van a határon túl él? testvérink között. De napról napra n? azoknak a honfitársainknak a száma, akik az érvényesülés érdekében bármire képesek, gyerekeiket a megszállók iskoláiba adják, és nemzeti tudatot nem táplálnak a lelkükbe. Elkeserít?, hogy az erdélyi magyarok a teljesen tehetetlen és a román érdekeket készséggel kiszolgáló Markó-féle RMDSZ mögött sorakoznak fel, miként kétségbeejt? a felvidéki magyarok többségének kiállása két gerinctelen, semmire való ?magyar? mozgalom mellett. De a Délvidéken és Kárpátalján sem léteznek er?s, radikális és harcos nemzeti mozgalmak. A beletör?dés, az elkeseredés, az önfeladás az úr mindenhol.
Örök törvény: ha egy nemzeti közösséget magára hagy illetve elárul az értelmisége, akkor az adott népcsoport széthullik. A magyarság esetében azonban még további csapást jelent az anyaország politikai elitjének gyalázatos árulása is: miért tartson ki hitében és nemzete mellett a határon túli magyar, amikor a hazai magyarság vezet?i gátlás nélkül szolgáltatják ki a hazát az idegeneknek?
A határokon túl él? magyarság sorsán akkor lehetne javítani ? ha még lehet egyáltalán, tekintve, hogy a 24. órán is túl vagyunk -, ha idehaza egy valódi nemzeti kormány kerülne az ország élére. Amely azon túl, hogy kivívná végre Magyarország függetlenségét, egy új típusú ? az emberi tartásra, az ellenállás szellemére és a büszkeségre ? alapozott életszemléletet ültethetne el a lelkekbe.
Perge Ottó"(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57) |
| Pelikan | 2012.03.16. 23:03:49 | Válasz erre | | 174.1.224.30 | | | " "Elegem van az árulózásból" - révkomáromi olvasónk levele + reagálás és viszontválasz
Nem is tudom, hol kezdjem. Igazából nem szándékoztam írni, de eléggé felbosszantottak a hozzászólások a Szégyen és gyalázat - végleg feladták a határon túli magyarok? c. cikk alatt, de úgy általánosságban véve, ha felvidéki hír szerepel az oldalon, rengeteg olyan hozzászólást látok, ahol nemegyszer gusztustalan módon ócsárolják az itteni magyarságot.
Ez engem nagyon elkeserít és egyben feldühít. Ugyanis sokszor olyan egyének osztják az észt, akik vagy az anyaország mélyén élnek és külhoni magyart még képen se láttak, vagy olyanok, akik Skóciában meg Ausztráliában süttetik a hasukat, és onnan mondják meg, mi és ki a jó magyar.
Viccesnek tartom, ha olyan ember mond felettem ítéletet, aki gyáva kutya módjára otthagyta a szül?földjét, és elmenekül egy idegen világba. Pláne egy olyan magyar felett, aki egy olyan országban él, ahol másodrangú állampolgárként tekintenek rá, mint például rám és több százezer polgártársamra.
Nem szép dolog általánosítani, de kezd tele lenni a hócip?m azzal, hogy állandóan olyanok céltáblája vagyunk, akik azt se tudják, mi a helyzet. Mindig azt olvasom, hogy bezzeg Erdélyben, bezzeg a Délvidéken ennyire magyarok az ottani magyarok, a felvidékiek meg bugárpártiak, asszimiláns áruló fattyúk.
Én erre csak annyit mondok, hogy nincs még egy olyan ország a világon, ahol ennyire elnyomják és megfélemlítik a magyarságot. Nem tudok olyanról, hogy bárhol máshol lenne olyan törvény, ahol tiltják az idegen zászlók kit?zését sporteseményeken. Mi is tettünk már ki magyar zászlót focimeccsen és több száz euróra büntették a klubunkat. Nem tudok olyanról se, ahol törvény tiltaná a kisebbségi nyelvhasználatot. Nem hallottam olyanról se, hogy megvonják az állampolgárságot attól, aki felveszi a magyart. Akit munkahelyén 15 éves fiatalok szeme láttára rend?rökkel zsarolnak, akiket kitoloncolással fenyegetnek szül?földjükr?l, nem beszélve a máig is érvényben lév? benesi dekrétumokról. Mindezek tetejébe még olyanok is belénk rúgnak, akik elméletileg velünk vannak. Hát kérem, ne csodálkozzon senki, ha ennyire kezd belefáradni a magyarság a százéves harcába a Felvidéken. A tótok mellett már magyarok is ott rúgnak belénk, ahol tudnak. Így hogy küzdjünk tovább?
Felvidék az én otthonom. Itt születtem, élek és itt is szeretnék majd családot alapítani. Magyarként. A "szlovákok" többségét?l jóra nem számíthatok. Kérem, hogy legalább az anyaország ne hagyjon minket magára. Politikai képviseletünk nincs. Sose volt, csak megélhetési b?nöz?k ültek a parlamentben - magukat magyarnak vallva -, ránk meg szégyent hozva. Úgy gondolom, így nehéz küzdeni, ha magunkra vagyunk utalva és ennyien ellenünk állnak. Sajnos.
Ráadásul ismét a bolsevik, soviniszta Fico lesz hatalmon. A magyarság meg szenvedhet tovább. Immáron lassan 92 éve. Meddig? Azt csak a jó Isten tudja.
Mi lesz veled, drága Felvidék? Egy biztos, ködbe burkolóztál. Nagy és s?r? ködbe.
Kitartás Révkomáromból!
Frissítés: Másik olvasónk levele:
Kedves Révkomáromi Testvérem!
Egy olyan ember írja ezeket a sorokat, aki "az anyaország mélyén" él, de akinek a felmen?i közül nem egyet telepítettek ki magyarsága miatt a Felvidékr?l.
El?re szólok, hogy az írásom még inkább fel fog bosszantani, és szinte biztos, hogy nagyon sért?nek fogod találni.
Megértem az elkeseredettséged, de a leveledb?l csak a kifogások keresését és a menteget?zést tudom kiolvasni. Az írásod nem válasz a kérdésekre és az összmagyarság jogos felháborodására a felvidéki helyzettel kapcsolatban (amit te ócsárlásként értékelsz, alaptalanul).
Nem akarod megérteni, hogy meri bárki - nem csak a csonkaországiak - példaként a felvidékiek elé állítani az erdélyi és a délvidéki magyarságot. Megpróbálom röviden felvázolni.
Azt írod, hogy "nincs még egy olyan ország a világon, ahol ennyire elnyomják és megfélemlítik a magyarságot".
1944/45-ben a Délvidékr?l nem kitelepítették a magyarokat, nem Tito-dekrétumokat léptettek életbe ellenük, hanem egészen konkrétan lemészároltak közülük legalább 40 ezret, csecsem?kt?l az aggastyánokig, olyan kínzások közepette, amilyeneket Európában egyedül a rácok képesek kitalálni és megvalósítani.
Ne merd a saját helyzetedet a délvidéki magyarok Milosevics alatti helyzetéhez se hasonlítani.
A délvidéki magyarság mindezek ellenére ma is magyar nemzeti pártra szavaz, nem pedig asszimilánsokra.
A maroknyi horvátországi magyarság 1991-ben szintén nem több száz eurós bírságokkal és holmi tót rend?rökkel nézett farkasszemet, hanem a JNA harckocsijaival és fegyveres csetnik hordákkal. Mégsem sírtak mint a fürd?skurvák, hanem néhány vadászpuskával védték az ?si magyar Szentlászlót, Kórógyot, de Vukovárt is.
Romániában a háború végén megvadult oláh csordák baltákkal vágták le a magyarok fejét. Kés?bb sem volt jobb a helyzet. Nicolae Ceausescu egy román diktátor volt 1965-t?l 1989-ig. Azért írom le, mert feltehet?en nem hallottál róla (különben nem írtad volna a fent idézett mondatot). Hivatali ideje alatt az erdélyi magyaroknak olyan elnyomásban volt részük a sovén-kommunista RSZK-ban, amilyenr?l egy Fico vagy Slota csak álmodhat. Ez a terror ott mégsem megalkuvást és asszimilációt szült, hanem csak fokozta az eltökéltséget és a megmaradni akarást az erdélyi magyarság, de legalábbis a székelység körében.
Szándékosan nem keverem az ellenpéldák közé a csonkaországot. Ami itt folyik a gyarmatosítók, az ? céljaikat szolgáló bels? ellenség (cigányok, kádári söpredék, budapesti zsidók) és a langymeleg narancsszín? birkanyáj ellenében, az egy komplex probléma, és kihatással van a Kárpát-medencei összmagyarságra. Mégis, ezzel összefüggésben valamit meg kell említeni: többen hivatkoznak a hivatalos csonkaországi nemzetpolitika hiányára, mint alapvet?en meghatározó motívumra. Vagyis konkrétan a "kolárovói" "magyarok" azért nem igénylik vissza saját településük eredeti nevét, mert az amúgy töketlen, idióta, nemzetáruló mindenkori budapesti adminisztráció erre nem buzdítja ?ket és nem támogatja ebbéli törekvésüket?! Ezt nekem senki nem fogja beadni.
Ha én történetesen gútai vagyok, és magyar vagyok, és akarom, hogy Gútát Gútának nevezzék és ne Kolárovónak csúfolják, akkor fogom magam és elmegyek arra a népszavazásra, és szavazok. És nem keresek kifogást, és nem érdekel még a budapesti kormány sem, hanem élek a lehet?séggel.
De tegyük fel, hogy igazad van, és a történelemben példátlan elnyomást szenvednek ma el a Felvidéken él? nemzettestvéreink. Ebben az esetben - a fenti példákat és a méltatlankodásodat is figyelembe véve - tényleg az a megoldás, hogy Bela Bugar asszimiláns pártját kell támogatni? Vagyis dörgöl?zzünk ahhoz a hatalomhoz, amelyik elnyom bennünket? És ha valaki ezt a jelenséget szóvá teszi, akkor sért?dötten vissza kell utasítani az "ócsárlást"?
Tudom, hogy a soraim még nagyobb haragot, elkeseredettséget és felháborodást fognak ébreszteni Benned, de a célom nem ez volt. A célom az volt, hogy a te unokáid ne verjenek majd magyart, ha az magyarul szólal meg Révkomárom utcáin, ha egyáltalán lesz még, aki magyarul szólaljon meg ott pár évtized múlva.
Lehet, hogy ezt most képtelenségnek tartod, de a mai soviniszta "szlovákok" nagy hányadát kitev? öngy?löl? magyarok nagyszülei, dédszülei sem hitték volna, hogy valaha idáig jutunk.
Els?sorban saját magatoktól várj segítséget. Szervez?dj!
A mai csonkaországi kormánytól, amely Ficónak gratulál, ne remélj segítséget.
A csonkaországi társadalom kétharmadától (Európa második legnagyobb zsidó közössége Budapesten, 1 millió cigány, 4-5 millió elbutított, hazaáruló kádári proli) ne remélj segítséget.
A csonkaországi társadalom azon egyharmadától, aki napról napra úgy szenved a fentiekt?l, mint a felvidéki magyarok a tót sovinizmustól; t?lük remélhetsz segítséget. Az ?, a mi szolidaritásunkra mindig számíthatnak a Felvidéken él? testvéreink. F?képp, ha ez hozzájárul ahhoz, hogy "Kolárovo" ismét Gúta legyen...
Frissítés 2: Az els? levél szerz?jének válasza:
Drága Anyaországi Testvérem!
Elolvastam a válaszodat, és tiszteletben tartom egyben, hiszen minden embernek lehet, és van is véleménye. Egyben köszönetet is szeretnék mondani mindenkinek, aki hozzászólt, s akár pozitívan, akár negatívan kifejtette a véleményét a témáról.
Te azt írtad, hogy kitelepítették felmen?idet a Felvidékr?l. Ezt nagyon sajnálom, és ?szinte részvétem ezért.
Irományodban történelmi eseményeket hozol fel, és azzal magyarázod, hogy mennyivel er?sebb a magyarságtudat bárhol máshol, mint itt, a Felvidéken. Azért tegyük hozzá, hogy itt, a Felvidéken a csehszlovák lakosság vagy a milicisták sose voltak olyan agresszorok, mint a románok vagy a szerbek. Ha a te elméletedet vesszük támpontnak, akkor valóban ez lehet ok arra, miért gyengébb (szerinted) az itteni magyarságtudat. Rácáfolnék, ugyanis én is említhetném az 1919. évi komáromi véres május elsejét, ahol komáromi lakosok százait mészárolták le a csehszlovák milicisták. Több tízezer magyart deportáltak Csehországba az általad eléggé lemin?sített benesi dekrétumok által. S?t a te felmen?id is ennek következtében kényszerültek elhagyni szül?földjüket. Nem hinném, hogy most örülnének, ha hallanák ezt. De nem szeretnék most ebbe mélyebben belemenni.
Én személy szerint úgy gondolom, nem szép dolog különbséget tenni a történelmi tragédiák között. Ez hasonló, mint a népirtások esete, hogy egy adott nép tragédiáját súlyosabbnak tekintjük, mint egy másikét (azt hiszem világos, melyik példára gondolok). Ugyanolyan fájónak kellene lennie egy magyar számára mind a komáromi véres május 1., mind a délvidéki mészárlás. Mindenhol magyar ártatlanok ezrei vesztették életüket. Ne tegyünk különbséget. Én nem teszek. Ne valljon ránk. Emlékezzünk rájuk tisztelettel és büszkeséggel.
Szerintem a mai politika sokkal veszélyesebb hosszú távon mint egy vérengzés. Vegyünk egy példát. Történelemoktatás: mit tanítanak a mai gyerekeknek az iskolában? A szlovák gyereknek azt, hogy a magyar rossz és b?nös. Ugyanezek a könyvek vannak a magyar alapiskolákban is. Nem tudom, láttál-e már felvidéki történelemkönyvet. Csupa magyarellenes, hamis irományok, amiket ha egy magyar gyerek olvas és tanul nemhogy nem magyar öntudatot, hanem egyenesen magyarellenességet fog benne kialakítani. Ez személyes tapasztalat. Ha nem kezdek el olvasni, és nincsenek a drága szüleim, rokonságom, akkor valószín?leg én is olyan útra tértem volna, mint sokan. Asszimiláns útra. Ezért örökké hálás leszek nekik. A felvidéki asszimiláció sajnos ennek köszönhet? leginkább. A szlovák állam az oktatásban óriási fegyvert tart a kezében, ami veszélyesebb mint egy puska. Olyan anyagokkal tömik a fiatalok fejét, hogy Pet?fi, Liszt vagy éppen Kossuth szlovákok voltak. Ez nem vicc. Így hogy legyen magyarságtudata bárkinek? Erre gondolok én, amikor a felvidéki elnyomásról beszélek. Volt földrajztanáromat az a veszély fenyegeti, hogy kitelepítik szül?földjér?l.
Igen, Gúta sajnos valóban szégyent hozott, de megint nem szabad vele általánosítani a felvidéki magyarságot, mert Pereden megszavazták, hogy visszakerüljön a magyar név.
Személy szerint úgy gondolom, hogy a magyarság arányosan fogy az egész Kárpát-medencében. Ugyanúgy a Felvidéken, Délvidéken, és Csonkaországban is. Ha megnézed, erdélyi testvéreink is ugyanúgy fogynak, ahogy mi, vagy bármelyik magyar, lásd az utolsó népszámlálást. A mai liberális értékrendek olyan teret kaptak, amiben a nemzettudat, hazafiság háttérbe szorul. Újabb példa, Csonkaországban az emberek fele választotta Orbánt. Ezért én továbbra is vallom, hogy amíg Csonkahonban nem lesz rend, addig az elszakított területeken sem.
Továbbá említetted a választásokat is. Bugár pártja másfél év alatt több mint 30 ezer szavazatot vesztett. Nem elhanyagolható tény, hogy az MKP több mint százezer voksot kapott. Az emberek kezdenek rájönni, hogy Béla nem megoldás. A másik probléma azonban az, amit az els? levelemben is említettem, nincs igazi képviseletünk. Rengeteg olyan igaz magyar van, aki azért nem ment el szavazni, mert nincs olyan párt, amely igazán kiállna a magyarság mellett. Sajnos az MKP is nem egyszer hagyott minket cserben. Az autonómia nem képezi programjuk központját. Ennek ellenére kapott százezer voksot. Mindezt úgy, hogy körülbelül 200 ezer magyar szavazó nem szavazott. (Nem volt kire.)
Muszáj leszögeznem, hogy nem akarom mindenáron mentegetni a magyarságunkat. Valóban sok ember van, aki feladta magyarságát. De semmivel se nagyobb mértékben, mint bárhol máshol. Igenis büszke vagyok, és sok százezer testvérem szintén büszke arra, hogy magyar. Elfogadom, hogy nekünk kell els?sorban lépni. Higgye el mindenki, hogy igenis harcolunk. Képességeinkhez mérten. Tüntettünk Komáromban az állampolgárság mellett, kifogásoltuk a magyar feliratokat a magyarlakta városokban, anyanyelvünkön szurkolunk, és beszélünk mindenhol. A felvidéki magyarság remélhet?leg nem fogja feladni a harcát. Egyetértek, hogy rendet kell raknunk saját magunkban, de mindenképpen kell az anyaország és minden magyar támogatása.
A Kárpát-medence magyarságának össze kell fognia. Cáfoljunk rá a mondásra, hogy a magyar magyarnak farkasa!
Én nem adom fel, nem, nem, soha.
Kitartás Révkomáromból minden magyarnak!"(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57) |
| Pelikan | 2012.03.16. 22:58:05 | Válasz erre | | 174.1.224.30 | | | "Szégyen és gyalázat - végleg feladták a határon túli magyarok?
Szégyen és gyalázat, hogy a felvidéki magyarok többsége egy teljesen nyilvánvalóan hazaáruló pártra adta a voksát. De szégyen és gyalázat az is, hogy magyar testvéreink képtelenek voltak egy radikális, a magyar érdekeket harcosan képvisel? mozgalmat megszervezni. Ami pedig Gután történt (ahol is a többség még csak el sem ment a település régi magyar nevének visszaállításáról dönt? szavazásra), az egyenesen katasztrófa.
Természetesen ajánlatos kerülni minden általánosítást. Mindamellett a határon túlra szakadt honfitársainkkal kapcsolatos személyes tapasztalataim meglehet?sen lehangolóak. Egyrészt sokan azok közül, akik a csonka országba költöztek, teljes mértékben hasonulnak az itteni magyarokhoz, és engedelmes fogyasztóvá züllenek, elfeledkezve magyarságukról és hagyományaikról. A szül?földjükön maradt testvéreink körében pedig az uralkodó felfogás az, hogy az idegen uralommal szemben a legyengült és kicsivé zsugorodott magyarságnak csak akkor van esélye fennmaradni, ha az együttm?ködés és a megalkuvás útját járja.
Mert akárcsak idehaza, úgy a határon túliak körében is úton-útfélen a ?szél ellen nem lehet?, a ?nem szabad fejjel menni a falnak? jelszavait hangoztatják. A ?kis lépések politikája?, az ?ahogy lehet? elve, vagyis a sorozatos megalkuvások és árulások árán kicsikart ?engedményekre? alapozott túlélési stratégia azonban hosszabb távon feltétlenül kudarcra van ítélve. A kompromisszum ugyanis rövid távon esetleg hasznos lehet (de még az sem biztos), erkölcsileg azonban feltétlenül fel?rli a sorozatosan meghátráló felet. Ideje kimondani végre: ha a magyarság, úgy a trianoni határokon túl, mint azokon belül, nem változtat sürg?sen beletör?désre és megalkuvásokra épül? világszemléletén és életstratégiáján, rövidesen elt?nik a történelem színpadáról. Ha így folytatjuk, száz évünk sincsen hátra. A határon túli magyarjainknak pedig annyi idejük sincsen: egy fél évszázad múltán bizony nem lesz ?magyar dal Váradon?. (Most sem igen hallatszik már.) Vagyis történelmileg belátható id?n belül hírmondó sem marad bel?lünk. Az erdélyi és felvidéki népszámlálási adatok egyenesen elborzasztóak: a magyarság lélekszáma elképeszt? ütemben csökken, az elvándorlás, az asszimiláció és az alacsony születésszám miatt. Még egy-két évtized és megoldódik a ?határon túli magyarok? problémája. Egész egyszer?en megsz?nnek létezni.
És nem lehet állandóan másokra mutogatni. A múltban nemzeti körökben azzal hitegettük magunkat, hogy noha a csonka országi magyarok jelent?s része elvesztette nemzeti öntudatát és emberi tartását a kommunista diktatúra idején, azonban a határon túl él? véreink (f?leg a mitikus megvilágításban láttatott erdélyi magyarok) ??rzik még a lángot?, és ragaszkodnak hagyományaikhoz és a magyar nemzethez. Természetesen magam is jól tudom: sok kiváló, hazáját szenvedélyesen szeret? ember van a határon túl él? testvérink között. De napról napra n? azoknak a honfitársainknak a száma, akik az érvényesülés érdekében bármire képesek, gyerekeiket a megszállók iskoláiba adják, és nemzeti tudatot nem táplálnak a lelkükbe. Elkeserít?, hogy az erdélyi magyarok a teljesen tehetetlen és a román érdekeket készséggel kiszolgáló Markó-féle RMDSZ mögött sorakoznak fel, miként kétségbeejt? a felvidéki magyarok többségének kiállása két gerinctelen, semmire való ?magyar? mozgalom mellett. De a Délvidéken és Kárpátalján sem léteznek er?s, radikális és harcos nemzeti mozgalmak. A beletör?dés, az elkeseredés, az önfeladás az úr mindenhol.
Örök törvény: ha egy nemzeti közösséget magára hagy illetve elárul az értelmisége, akkor az adott népcsoport széthullik. A magyarság esetében azonban még további csapást jelent az anyaország politikai elitjének gyalázatos árulása is: miért tartson ki hitében és nemzete mellett a határon túli magyar, amikor a hazai magyarság vezet?i gátlás nélkül szolgáltatják ki a hazát az idegeneknek?
A határokon túl él? magyarság sorsán akkor lehetne javítani ? ha még lehet egyáltalán, tekintve, hogy a 24. órán is túl vagyunk -, ha idehaza egy valódi nemzeti kormány kerülne az ország élére. Amely azon túl, hogy kivívná végre Magyarország függetlenségét, egy új típusú ? az emberi tartásra, az ellenállás szellemére és a büszkeségre ? alapozott életszemléletet ültethetne el a lelkekbe.
Perge Ottó" |
| Turul | 2012.02.28. 15:59:51 | Válasz erre | | 77.111.141.195 | | | Bazalt:
Én is azon a véleményen vagyok, hogy nem szabad Orbán Viktort vagy annak kormányát vakon követni vagy bálványozni.
De el kell fogadnunk azt, hogy a FIDESZ-KDNP volt az egyetlen reális választás, a hazánkat eláruló és kiárusító gazemberek leváltására.
El kell fogadnunk azt, hogy a jelenlegi kormány tette meg az elsö, nagyon fontos lépéseket a nemzet egyesítése érdekében.
El kell fogadnunk azt, hogy nagy szükség volt a kétharmadra.
Végül pedig teljesen természetes az, hogy kiállunk az Orbán kormány mellett, amikor aljas módon és aljas szándékkal támadja az EU és az azt irányító háttérhatalom.
De mindezektöl függetlenül, el kell érnünk 2014-ben azt, hogy a nemzeti oldalt legmarkánsabban képviselö Jobbik, nagyobb létszámban és ezáltal hatékonyabban képviselhesse érdekeinket.
Számos olyan kérdés van, amiben teljesen reálisan, de a jelenlegi kormánynál hatékonyabban tudott volna intézkedéseket hozni a Jobbik.
Csak egy példa a devizahitelek kérdése. Az Orbán kormány megállapodott a bankokkal abban, hogy azok akiknek talán nem is lett volna szükségük a hitelre, 2011 december végéig visszafizethették egy összeg 180 HUF/CHF vagy 250 HUF/EUR árfolyamon a fennálló hitelüket. Ezután lehetöséget adott azon keveseknek, akik még hitelképesek, és akiket a bankok nem vezettek félre a hiteligénylés elött, hogy forinthitelre váltsák, ugyancsak 180 HUF/CHF és 250 HUF/EUR árfolyamon a devizahitelüket. Ezt követöen maradtak azok, akiknek sem pénzük sem hitelképességük nem volt, de továbbra is fizetniük kell(ene) az uzsorahitelt. Választhatják ugyan majd valamikor az árfolyam rögzítést, de már az eleve nevetséges, hogy az uzsora kamattól megnyomorítottak közül nem azoknak segítettek elsöként, akiknek már a napi megélhetés is gondot okoz.
Mit javasolt ezzel szemben a Jobbik? Minden devizahitelt, a felvételkori árfolyamon váltsanak át a bankok forinthitelre.
Jogos volt ez a követelés mert a devizában nyújtott hitelek folyósításakor nem rendelkeztek a bankok a szükséges devizával, vagyis forint hitelt adtak deviza alapon. Ezt az EU egyetlen tagállamában sem tehették volna meg!!!
Még ha a két párt kompromisszumot köt és megállapodnak abban, hogy törvényben kötelezik a bankokat a devizahitelek 180 HUF/CHF és 250 HUF/EUR árfolyamon történö átváltására, akkor is egyszerre lehetett volna kezelni azok problémáját, akik még tudtak törleszteni. A bedölt hitelekre és az otthonukat elvesztettek problémájára pedig az összes parlamenti pártnak közösen kellett volna megoldást találni, mert az országban nem mindenki lakik, zsidó családtól elvett budai villában (gyf).
Ezt a deviza hitel mizériát csak azért írtam példának, mert itt nagyon szembeötlö a különbség abban, hogy a Jobbik és a Fidesz milyen módon használta volna, illetve használta ki a kétharmados többséget.
Én azért biztos vagyok abban, hogy jó úton járunk, még ha idönként egy kicsit el-eltérünk is a jó iránytól vagy néha kátyúba lépünk is. Már az is nagy elörelépés, hogy legalább az irányt megtaláltuk.(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57) |
| Bazalt | 2012.02.28. 13:56:59 | Válasz erre | | 89.135.89.212 | | | Turul: "Orbán Viktor és kormányának a politikája pedig már bebizonyította, hogy alkalmas arra, hogy elinduljunk a nemzeti megerösödés útján."
?szintén szólva én ódzkodom t?lük, Viktortól meg a pártjától. Sokaknak biztosan attól lett imponáló, hogy a nemzetközi szervezetek és médiák tüzet okádnak rájuk, dehát nem ett?l lesz nemzeti-hazafias gondolkodású és cselekvés? valaki vagy valamilyen párt.(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57) |
| Turul | 2012.02.27. 16:20:34 | Válasz erre | | 77.111.141.195 | | | Bazalt:
"...vajon tudja-e tartani ezt a helyzetét, mert bevallom, a magyar választók tekintélyes részét igencsak tájékozatlannak és bizonyos magyarellenes erök részéröl befolyásolhatónak tartom."
Ezek tények, de éppen ezért nincs ok félelemre, mert ezeket a tényeket már ismerjük és az ismert tények ellen könnyü védekezni. Tudjuk, hogy hazudnak és azt is tudjuk, hogy mit. Már nem csupán a lóláb lóg ki, hanem látható a ló teljes egészében.
A hozzánk hasonlóan gondolkodók egyik nagyon fontos feladata a tájékozatlanok és befolyásolhatók szemének felnyitása.
A Jobbik megerösödése biztosra vehetö és ebben, bármilyen furcsán hangzik is, sokat segítenek a bal-liberális oldalról is. Amikor megalakult a gy f vezette degeneráltak klubja (DK), már sejtetni engedte azt, hogy oszlásnak indult a megélhetési politikussá lett, hazaáruló elvtársak gyülekezete.
A legújabb jó hírek közt pedig hallhatjuk, hogy a Bajnai és a Kuncze nevü bünelkövetök is tovább szeretnék gyengíteni a bal-liberális oldalt. Sok sikert kívánok nekik ehhez!
Nincs a baloldali szavazó tábor elött olyan hitelesnek mondható alternatíva, amit a mszp helyett választani tudna.
Az imádott vezérük hatása alatt ordítozók és öklüket rázók csoportjai, legyen márki az imádott személy, már nem képviselnek jelentös eröt.
Orbán Viktor és kormányának a politikája pedig már bebizonyította, hogy alkalmas arra, hogy elinduljunk a nemzeti megerösödés útján. Elindult a magyarság egy olyan úton, amit a Jobbik 2014-töl, a nemzet felemelkedése érdekében tett, radikálisabb lépésekkel, még járhatóbbá tesz.
A következö választások minden eddiginél mocskosabb és aljasabb eszközök bevetésével fognak lezajlani, de a Magyarok Istene már ismét velünk van!(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57) |
| Bazalt | 2012.02.27. 14:28:50 | Válasz erre | | 89.135.89.212 | | | Turul: "Sokaktól hallottam azt az alapvetö tényt, hogy hatalmas, világrengetö birodalmaknak tört bele a bicskája a magyarság élni akarásába és kitartásába. Ezek a birodalmak már mind a múlté, de Magyarország létezik."
Ebben biztosan közrejátszik az is, hogy olyan egyediek és különlegesek vagyunk, például ami a kultúránkat, nyelvünket illeti; én a magam részér?l igyekszem ezt is "tisztán tartani", azaz lehet?leg kerülöm az idegen szavakat, f?leg ha van szép magyar megfelel?jük is.
Amúgy való igaz, van okunk örülni, hiszen a nemzeti-hazafias oldalt képvisel? párt is immár benn van az Országgy?lésben, illetve az Európa Parlamentben, de azért egy kis félelem mindig van bennem, hogy vajon tudja-e tartani ezt a helyzetét, mert bevallom, a magyar választók egy tekintélyes részét igencsak tájékozatlannak és bizonyos magyarellenes er?k részér?l befolyásolhatónak tartom.(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57) |
| Turul | 2012.02.27. 12:28:29 | Válasz erre | | 77.111.141.195 | | | Ha már annyit siránkozunk a magyarság sorsát illetöen, javasolnék egy olyan vitatémát, ami pozitívan szemléli Magyarország jelenlegi helyzetét.
Nem érdemes felsorolni azokat a kulturális kincseket, szellemi értékeket, amikhez foghatóval kevés nemzet büszkélkedhet. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy amíg más népek lopott dallamra vagy semmitmondó, hazug szöveggel éneklik nemzeti indulójukat, addig nekünk van egy Himnuszunk, egy Szózatunk és van egy lelkesítö Nemzeti dalunk.
Sok-sok megsemmisítö szándék és megaláztatás ellenére itt vagyunk és itt is maradunk!
Sokaktól hallottam azt az alapvetö tényt, hogy hatalmas, világrengetö birodalmaknak tört bele a bicskája a magyarság élni akarásába és kitartásába. Ezek a birodalmak már mind a múlté, de Magyarország létezik.
Létezik és bármennyire hihetetlen, de éppen erösödik. Erösödik lélekben, létszámában, az ismét tapasztalható összefogásában, gazdaságában, nemzeti kultúrájában.
Erösödik politikai képviseletében a nemzeti oldal, miközben kiveti magából a hazaárulókat, a múlt rendszerek haszonélvezöit.
Ma még egy parlamentben ülnek a hazájukat kiárusító gyilkosok, azok örökösei és követöi, illetve azok, akik szembe mernek nézni a nehézségekkel annak érdekében, hogy ismét felemeljék a nemzetet.
Ez az állapot jellemzi a magyarságot is. Köztünk élnek a hóhérok és a halálraítéltek, a vagyonokat összeharácsolók és a nincstelenek, a hazaárulók és a nemzetért dolgozók, a hazugságokat terjesztök és a félrevezetettek.
Ezen az állapoton kell úrrá lennünk és elhinnünk azt amit a történelmünk megtanított nekünk. Érdemesek és méltóak vagyunk arra, hogy itt éljünk a Kárpát-medencében, megteremtve unokáinknak azt a Magyarországot, amiben mindenkitöl függetlenül, de bárkivel együtt tudnak élni.
Ma, mint a történelem során már annyiszor, ismét mi magyarok vagyunk azok, akik nyíltan szembe merünk fordulni egy elavult világrenddel és példát tudunk mutatni más nemzeteknek. Tegyük ezt azzal a hittel és kitartással, amit 48'-as és 56'-os elödeink emléke megkövetel tölünk!
Legyünk büszkék magyarságunkra, örökségünkre, hagyományainkra, hogy az utánunk jövö nemzedékek is büszkék lehessenek ránk! |
| |
