Kihagyhatatlannak ereztem ezt a nyalanksagot az igazi magyar kritikusok web asztalara letenni.Szegeny testverunk talan meg szegeny ded szuleinek is sajat maga egete volna el a magyar szuletesi anyakonyvi kivonatat, majd buszken kanyaritotta volna ded anyja es felmenoi nevei utan a "OVA" szocskat.
Petofi Sandorunk egyik alapmuvet is megemliti aki biztos hogy forog a sirjaban es duhosen irja ujabb muvet melynek talan talalo cime az lehetne ,
" A megalkuvo kutya buszke dala "

Ha ennem adsz es nevelsz szolgallak
Ha elversz sarba tiporsz akkor is imadlak
Fel karom es felszivem a disznoknak vetem
Nem szamit hit es becsulet csak a nyomoru eletem...

Talan igy is kezdodhetne

Alabb talalhato a szoban forgo uriember kozre adott nyilt levele...



"Üzenet Viktornak, Robertnak és nyájas népeiknek

Felhívom a kedves olvasók figyelmét, hogy az alábbi szöveg gyenge idegzet?ek és gyepes agyúak számára nem ajánlott, tartalma ugyanis alkalmas lehet a nemzeti érzelmek, himnuszok, zászlók-lobogók, alkotmányok és degeneráltak sértésére, továbbá káros az egészségre! Aki nem bírja, ne olvassa!

Figyelmeztetünk továbbá mindenkit, hogy a felkiáltó jelek magas száma miatt jelent?s a koleszterin- és agyvérzés-veszély!

Arról most ne beszéljünk, hogy miután Orbán Viktor figyelmen kívül hagyta mindkét szlovákiai magyar párt arra vonatkozó kérését, hogy a kett?s állampolgárság törvényjavaslatával várjon a szlovákiai választások lezártáig, lényegében megnyerte a voksolásokat a jelenleg is hatalmon lév? Smer számára, valamint szinte biztosra vehet?en bejuttatta a Slota vezérelte SNS-t a parlamentbe. (?Köszönjük Viktor!?)

Az új magyar miniszterelnök azonban nem véletlenül csinálta mindezt: az Új Szónak nyilatkozó Political Capital ügyvezet?je - Szabados Krisztián - szerint a Fidesz-kormánynak érdeke, hogy a szlovák széls?jobb is bejusson az törvényalkotói testületbe, hiszen Magyarországon ott a Jobbik, így pedig enyhül a felel?sség, lenne kire ujjal mutogatni. Arról se beszéljünk, hogy a Robert Fico-kormány szintén hasznot húz a dologból, és szándékosan felfújva a dolgot, alapvet? alkotmányos jogától fosztotta meg a szlovákiai magyarságot, ezredszer is bebizonyítva, hogy messze vagyunk még az Európai Uniótól. Hanyagoljuk azt is, hogy a két szlovákiai magyar párt z?rös, ellenséges viszonya és sárdobálása mib?l gyökeredzik és mivé virágzik. Beszéljünk inkább arról, hogy a felvidékiek sorsa és élete megint csak senkit sem érdekel, csupán bábuként használják ?ket a mocskos politikai játszmákban.

Szlovákiai magyarként Pozsonyban dolgozom egy Magyaroszágon is tevékenyked?, szlovák vezet?ség?, de magyar tulajdonú cégnél. Összetett igaz? Ez viszont egy valódi szlovák-magyar összefonódás. Bevallom nem tökéletes, mégis m?ködik!

Tagadhatatlanul van némi különbség a szláv és hun mentalitás között, hiába vagyunk két szomszédos ország, ami Szlovákiában a megszokás és büszkeség, az Magyarországon a forradalom és balsors.

Soha sem éreztem azonban, hogy valóban létezne az az ?si ellentét, melyet inkább mesterségesen szított, szabadjára engedett idiotizmusnak tartok. Felvidéken születtem, iskoláimat Magyarországon végeztem, majd hazatérve mégis Szlovákiában kerestem munkát. Az anyanyelvem magyar és így beszélek otthon is, de a szlovák sem okoz problémát, vannak ilyen-olyan barátaim is. Tudom, ki az a Ludovít ?túr, az ?Anyám túkját? pedig kívülr?l fújom. Két kultúrát ismerek ? egy fejlettebb társadalomban ez a hasznomra válna és örülnöm kéne. Nálunk mégis egy teher. Mert bár mindkét országban otthon érzem magam, valójában egyik sem a hazám.

?Magyarba? mégiscsak én vagyok a ?szlovák?, akir?l els?re mindenkinek a ?Horalky-Kofola-Zlaty Bazant trió? jut eszébe. Jó dolgok ezek, nem tagadom, de azért egy id? után mégis kényelmetlen minden beszélgetés alkalmával egy csillogó-villogó, két lábon járó reklámtáblának érezni magam. Fárasztó a rendszeres rácsodálkozás is, hogy ahhoz képest milyen szépen beszélek magyarul, hogy igen, én is néztem gyermekkoromban vasárnap délutánonként a Walt-Disney-t, és igenis tudom, ki az a Hofi Géza!

Szlovákiában pedig én vagyok a politikai adu ász, akit bármikor, ha beüt a krach, a mindenkori büszke szláv honatya egy laza és gúnyos mozdulattal el? tud húzni fényes zakója bal fels? zsebéb?l, hogy elterelje a figyelmet minden más problémáról. N? a munkanélküliség? Kit érdekel, ha a magyar tankönyvekben magyarul szerepelnek a városnevek! Gazdasági hanyatlás? Ugyan már, hiszen a magyarok egyre többen vannak!

Milliós csalások, szemtelen lopások és égbekiáltó korrupció? De mit képzelek én, aki magyarul álmodom! Na és milyen gondolatok cikáznak agyam legrejtettebb tekervényes zugaiban éjjel s nappal? Úgy látszik mindenki tudja, hiszen helyettem elmondták már százszor: hát persze, hogy életem minden pillanatát atitatja az autonómia, a visszacsatolás és a trianoni sokk kérdése. Nem szeretnék én, a felvidéki magyar, sikeres karriert, boldog családot és békés életet élni azon a helyen, ahol születtem vagy ahol éppen otthon érzem magam! Isten ments! Viktor és Robert (a két Isten, akik valójában egy és ugyanaz, a megkérd?jelezhetetlen Istenség) jobban tudják: én országhatárokat akarok átrajzolni, Jankó Slota termékeny földjét akarom csalárd módon elrabolni és f?képp Vona Gábor jobbján Árpád elveszett birodalmát szeretném sírva-vigadva, Szózatot dalolva gyarapítani!

Aki felvidéki és Magyarországon akar élni, úgyis oda költözik, aki pedig inkább odahaza maradna, az csupán békességet akar. És az, kérem szépen, aki van olyan szerencsés, hogy magyarnak vagy szlováknak születik (mindenféle átmenet vagy köztesség nélkül), miel?tt a szomszéd udvarát fikálja, nézzen körül a saját háza táján!

A jószomszédi viszony pozitív példája egyébként a Facebookon található ?Group of Hungarians and Slovaks who DO NOT hate each other? (vagyis: ?Magyarok és szlovákok csoportja, akik NEM gy?lölik egymást?), csoport, melynek egy hét alatt, több mint 25 ezer rajongója lett, a tagok száma pedig mára átlépte a 30 ezres határt. A csoportban mindenki a másik nemzet érdemeit dícséri és az ellentétek helyett a közös pontokra, a toleranciára fektetik a hangsúlyt. Gál Gergely, a csoport létrehozója szerint végs? elkeseredésében alapította az online közösséget, mert elege lett a sok általánosításból, gy?lölködésb?l és uszításból. Amolyan fricskának, bizonyítéknak szánta a külvilág számára. ?Nem megoldani akarjuk a konfliktust, nem válaszokat keresünk, egyszer?en azt kell leírni, hogy ki mit szeret a másikban?- tette hozzá Gál.

Bár jómagam is a csoport tagja vagyok, bevallom, van benne némi álszentség és enyhe csalás, hiszen azért én is megvetek másokat: de nem szlovákot és magyart, sztrapacskát és gulyást, Tátrát és Alföldet, hanem egyszer?en az elmaradott és sötét elmét!

Arról nem is beszélve, hogy az ars poeticám szerint európai vagyok, nem pedig szlovák, magyar, szlovákiai magyar, esetleg Szlovákiában él? magyar, vagy tudomisén, magyarul beszél? szlovák. Nevezzétek bárminek, én ellenzem, mert úgy gondolom, hogy a 21. század már nem a nemzeti és hitbeli kérdésekr?l kell, hogy szóljon, hanem arról, hogy nyitott szemmel járjunk a világban.

A határok csak szétválasztanak, az empátia és kommunikáció viszont összeköt. Úgyhogy ezúton üzenem minden szemellenz?s, igát húzó, nemzeti rigmusokat büszkén b?g? szamárnak, aki eddig magától nem jött volna rá: Könyörgöm, ne akarjatok megmenteni és ide-oda csatolni, csak hagyjatok nyugodtan élni!

Ficza János, 2010. 05. 31. "

forras:bumm.sk

Istvan

A sorrend megfordítása

Új hozzászólás írása