barikád. hu oldalról:

Gruiz Márton: 30 év múlva a gyerekeknek csak 20-40%-a lesz magyar!
2008-12-07 14:00 barikád.hu

* Vezércikk

* Küldje el ismer?sének!
* Nyomatatóbarát változat

Rohamosan változó arányokRohamosan változó arányokDemográfiai katasztrófa küszöbén állunk
A nem is túl távoli jöv?ben már a csonkaországban is kisebbségben leszünk

Népesedési helyzetünk manapság már olyan súlyos, hogy fél?, ha végre-valahára jelent?s er?feszítéseket is tennénk a tragikus folyamatok megállításáért, már akkor sem tudnánk gátat vetni a magyar nemzet gyorsuló fogyásának. A jelenlegi tendenciák folytatódása esetén determinálva van a nemzethalál, méghozzá nem is a túl távoli jöv?ben. Mind a határon túl, mind idehaza kétségbeejt? a helyzet.

Az elszakított területekr?l (Erdélyb?l, Vajdaságból és Kárpátaljából) a fiatalok többsége áttelepült. Csalóka tehát az a kép, hogy pl. Erdélyben még él 1.2-1.3 millió magyar. Többségük ugyanis id?s ember, tehát az elhalálozásukkal összeomlásszer?en fog elt?nni az erdélyi magyarság jelent?s része. Kérdezzen meg bárki egy ottani lelkészt, vagy papot: többszörösen(!) meghaladja a temetések száma a keresztel?ket. Akiknek rokoni szálai Erdélybe vezetnek, könnyen megállapíthatja: a rendszerváltás után a városi fiatal magyarság dönt? többsége vagy áttelepült, vagy a világ egyéb részein szóródott szét. Sajnos még a falvakból is igen nagy százalékuk hagyta el a szül?földjét. Ehhez jön az asszimiláció és az egykézés, ami már a Székelyföldön is elterjedt. Pedig a "szapora székelyeknél" mindig is magas volt a születésszám. Egy székely falusi n?nél, a nyolcvanas években, de még a 90-es elején is gyakori volt a 6-7-8 gyermek, ma viszont az azóta feln?tt gyermekeik tipikusan már csak egy utódot vállalnak.

Szlovákiában más a helyzet, onnan alig települtek át, viszont rendkívül gyors az asszimiláció, rengeteg a vegyes házasság, s nagyon nagy arányban adják a szül?k szlovák iskolákba a gyermekeiket.

Ma még valamivel talán meghaladja a (zömmel id?s emberekb?l álló) határon túli magyarság lélekszáma a kétmilliót, de ez a szám 20-30 év alatt minden bizonnyal párszázezerre fog zuhanni. Talán a tömbben él? székelyek úgy ahogy megmaradnak.

Itthon sem jobb a helyzet. S?t! Egyel?re a csonkaországban is elkerülhetetlennek látszik a magyarság kissebségbe szorulása. A többségi társadalmat el?bb-utóbb a jelenleg még kisebbségben él? cigányság fogja adni. (Ez ténymegállapítás. Hogy mennyire üdvözít?, illetve mennyire baljós jöv?t vetít el?re, azt döntse el az olvasó.)

Számoljunk egy kicsit! Óvatos becslések szerint ma a kisgyermekek egyharmada cigány származású, de hallani olyan becsélésr?l is, amiben a cigány kisgyermekek aránya a saját korosztályukban eléri az 50%-ot (ez utóbbi valószín?leg közelebb áll a valóságoz). A magyar szaporodási ráta 1.3, azaz egy n?re 1.3 gyermek jut. De még ez is csalóka, hiszen ebben benne vannak a romák is, tehát nem túlzás azt kijelenteni, hogy a magyar n?knél ez a ráta kb. 1 lehet. A cigányoknál tegyük 4-re a szaporodási rátát, s ezzel biztosan nem túlzunk, hiszen négy gyermeknél tipikusan inkább több van egy átlag roma családban. Ezen adatok többsége becslés, nem pontosak, de a tendenciák megvilágítására jók lesznek.

Vegyük az említettek közül a nekünk kedvez?bb számokat, 1.3-as magyar, 4-es cigány szaporodási rátát, s induljunk ki abból, hogy jelenleg a gyermekek 1/3-a cigány származású. Tegyük fel, hogy amikor a mostani gyermekek feln?nek, akkor ezzel a rátával fogják magukat ismét reprodukálni (20-25 év múlva lesznek a szül?képes koruk közepén). 2/3 X 1.3 = 0.87 és 1/3 X 4 = 1.33. A két számot egyre "normálva" (vagyis az egész vizsgált népességet 1-nek véve), a magyarokra 0.4 a romákra 0.6 jön ki. Vagyis 40% magyar és 60% cigány!

A kedvez?tlenebb számokat nézve (amelyek a valósághoz valószín?leg közelebb állnak), 1-es magyar, 4-es cigány szaporodási rátát, illetve azt, hogy a jelenkori kisgyermekek fele roma, ugyanez a számítás 0.2-t és 0.8-at ad. Azaz 20% magyar és 80% cigány kisgyermeket!

Mit is jelent ez? Azt, hogy legkés?bb 20-30 év múlva - igaz durván becsülve, de a valóság talaján állva - el?reláthatólag a kisgyermekek minimum 20%-a, de maximum 40%-a lesz csak hazánkban magyar!

Persze a demográfusok ezt sohasem számolják ki, legfeljebb a teljes népességen belüli arányváltozást. Ez viszont félrevezet?, hiszen csak azért marad meg még huzamosabb ideig a teljes lakosságban (az egész korfában) a magyar dominancia, mert az id?sek dönt? többsége természetesen még 20-30 év múlva is magyar lesz. Éppen ezért önbecsapás a teljes népességet nézni, hiszen a hosszú távú folyamatok alakulásában mindig csak és kizárólag a gyermekek arányszáma a dönt?. A gyermekek id?vel feln?ttek lesznek, kés?bb id?sek, az etnikai arányokat nagyjából megtartva. A gyermekek arányában való eltolódás kötelez?en végig fut a teljes korfán, igaz, csak több évtized alatt. Más szóval, a gyermekek arányszáma id?vel MEGVÁLTOZTATHATATLANUL átterjed a teljes népességre, még akkor is, ha 20 év múlva UGYANANNYI GYERMEKET KEZDENEK VÁLLALNI a magyar n?k, mint a cigányasszonyok! (Ellenkez? esetben a helyzet természetesen még tovább romlik, az etnikai arányeltolódás tovább gyorsul.) Miért csapnánk be tehát magukat azzal, hogy eltekintenénk ett?l? Mindig a gyermek és csak a gyermekek egymáshoz viszonyított arányszámát kell nézni.

A demográfusok – tisztelet a kivételnek - még két olyan ostobaságot emlegetnek (a teljes népességre), amit?l a gondolkodó ember zsebében könnyen kinyílik a bicska.

Az egyik kedvenc, megnyugtatásunkra hangoztatott állításuk, hogy a várható életkor meghosszabbodása valamelyest ellensúlyozza majd a fogyást, miután csökken az évenkénti elhalálozás. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy belássuk: ez csak átmeneti "javulás", s addig tart, ameddig az életkor n?, ami nyilván nem egy fenntartható folyamat. Ráadásul az id?seknek teljes népességhez viszonyított arányának növekedésével jár, ami ugyancsak kedvez?tlen tendencia.

A másik kijelentésük már megoldási javaslat is egyben: „ellensúlyozzuk bevándorlással a népességfogyást!”. Elfelejtik, senki sem állítja azt, illetve tart attól, hogy elnéptelenedik a Kárpát-medence. Ameddig ember lesz a Földön, addig itt is fog élni valaki, legfeljebb nem magyaroknak hívják ?ket. Laktak itt korábban rómaiak, kelták, avarok, szlávok és a többi, 1100 éve speciel magyarok élnek itt, de az nincs k?be vésve, hogy ez így is marad örökké. Aki a bevándorlással akarja megoldani a demográfiai problémáinkat, az nem mond mást, minthogy "nem kell izgulni, a népesség ezen a helyen megtartható, csak a magyar nemzet t?nik el".

Egy szó mint száz, a Kárpát-medence jelenlegi népesedési folyamataiból kiviláglik: a magyar nemzet elt?nése száz éven belül bekövetkezik. Persze "valami" marad, ahogy indiánok is élnek Amerikában, vagy kelták Wellsben, de az ilyen állapot inkább már egyfajta skanzen, mint ép nemzet.

Az elmondottak tükrében különösen elkeserít?, hogy a politikai elitünk nemhogy a cselekvés szintjén, de még szavakban sem foglalkozik a problémával. Pedig ez nem egy probléma a sok közül, ez A probléma.

Ha majd a jöv?ben egy történész vagy etnográfus a magyarságot, mint a „múlt egy különös kultúráját” akarja tanulmányozni, akkor meghökkenve fogja látni: a politika és a szellemi „elit”, valamint a sajtó, nem a végveszélyben lév? nemzet megmentésének útjait-módjait kutatta és vitatta meg kétségbe esve, hanem folyton folyvást a gáz árától, a tizenharmadik havi nyugdíj elmaradásától, a csúnyákat kiabáló széls?ségesekr?l és hasonló „rettenetes” dolgoktól féltek.

„S a sírt, hol nemzet s?lyed el,
Népek veszik kör?l,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny ?l.„

Szegény Vörösmarty még ilyen katartikusnak és magasztosnak látta a magyar nemzet jöv?beli halálát.

A mai gagyim?sorok gagyisztárjainak gagyivilágához viszont gagyihalál tartozik. Nem lesz ez sem katartikus, sem magasztos. Szánalmas lesz.

Viszont akkor legyen legalább egy politikai er?, amely minden körülmények között a lényegr?l beszél, kimondja az igazat, bármir?l is legyen szó, bármennyire is nem PC. Ha már elt?nünk, legalább a méltóságunk maradjon meg!

Gruiz Márton
fizikus

barikád.hu


Ha ez igaz :(((

A sorrend megfordítása

Új hozzászólás írása