Sem a jobboldalon, sem a baloldalon


A földm?velés jöv?je Európában
2006 április

A földm?velés története napjainkig

A földm?velés eredeti értelme ma homályba vész, mint ahogy lassacskán az emberi munka értelme és célja is. Az életre vonatkozó alapkérdések feltétele nélkül azonban a földhöz való viszony és az emberi lét mélyül? válságából nem remélhetünk kiutat.
A ?mez?gazdaság? kifejezés ma kiszorította a földm?velés ? agrikultúra ? szót, annak eredeti értelmével együtt. A föld m?velése az ember és a föld szakrális kapcsolatára utal, err?l tudósítanak a földm?veskultúrák mítoszai. A Teremt? a földet teremtményeivel együtt az ember, mint gazda gondjaira bízza, s fokozatosan kivonul a Teremtés m?véb?l, lépésr?l-lépésre a feln?tté, társteremt?vé váló ember kezébe adva a világot fenntartó és m?ködtet? er?ket. A mítikus történelem korszakában kezd?dött és ma is tartó folyamat mozzanata a földm?velés els? gesztusa, amikor az ember a számára megnyilatkozó szellemiséget beleviszi a földbe. Az ?sperzsa mítoszok szólnak a fény uráról, Ahura Mazdaóról, más néven Ormuzdról, és a sötétség fejedelmér?l, Ahrimánról. Ormuzd ajándékozza az arany kardot, az ötezer éves ?s-ekét az embernek, mellyel az a földet felhasítja. A kész és magára hagyott teremtés folytatását, az entrópiába hulló természet továbbnemesítését, felemelését végezték az ?sperzsák, akikt?l az els? kultúrnövények származnak. A perzsa misztériumkultúra beavatottai ismerték az ásványvilágot, a növényeket és az állatokat formáló és fenntartó er?k m?ködését. A halott ásványvilág m?vészi formálásából született az arany eke, az él? növényvilág formálásából a kultúrnövények. A vad ?sbe magasabb tulajdonságokat emeltek, e bölcsességb?l született a búza, a rózsa és az ?szibarack. A lelkes anyag formálásából erednek a háziállatok. A vadállat ?sökbe a hierarchia fölöttük álló rendje, az ember tulajdonságait ültették, emberszer?vé tették ?ket. A vad, a gyilkolást önmagáért szeret? farkasból így lett a h?ség mintaképe, a kutya. A vaddisznóból a házisertés, s hasonlóképpen formálódott a háziállatok hosszú sora.
Az egyiptomi mítoszok a piramisban a földi hierarchiát ábrázolták, csúcsán az arany gúlával, a fáraóval, az egyetlen individualitással, aki az istenek és az emberek között a közvetít? volt. A piramis csúcsa azonban felfelé folytatódott a hegyére állított láthatatlan piramissal, a szellemvilággal. A láthatatlan világ szimbóluma a piramis csúcsára illeszked?, saját csúcsával lefelé mutató arany háromszög. Ez a földet felhasító els? eke, vagy a háromszög alakú kapa ?sképe. A kapával dolgozó ember saját munkáját még m?vészi, szakrális tevékenységként élte meg; a szerszámot keze meghosszabbításának, mozdulatát a misztériumpapok által közvetített szellemiség földbe áradásának érezte.
A lefelé fordított háromszög, mint a földbe áramló szellemiség képe a szabadk?m?vesek és alkimisták jelképei közt is megtalálható. Az alkímia az anyag átváltoztatásának m?vészete. Az átváltozás szakrális mozzanata az erjedés, amikor a növényi ned? borrá változik, a pusztuló anyagban megjelenik az örök él?, a szellem, a spiritusz. Az arany háromszöget ezért találjuk ott a sörgyárak emblémájában, így a Dreherében is.
A földm?velés szakrális mivoltát az európai keresztény kultúra középkori virágzásának kései nyomaként, létének utolsó pillanataiban még ma is megfigyelhetjük Erdélyben. Mikor az öreg parasztember reggel kiér a mez?re, munka el?tt letérdel, s egy imát mond el. A kenyér megszegése el?tt késével keresztet karcol rá. Ugyanez a bens?séges viszony olvasható ki a parasztember és háziállatai közti kapcsolat jellegéb?l is. Az állatok szinte családtagok, gondvisel? szeretettel bánik velük, s e viszony része az is, ahogyan az állat leölését végzi. Az emberi közösség egészét átfogó szakralitás képét ábrázolja Bereményi Géza Hídember c. filmjének részlete, mikor a gyermek Széchenyit apja a nagycenki kastély fényes ebédl?termének aranyozott bútorai közt a f?nemesi család asztalához ültetett parasztemberhez vezeti, és megcsókoltatja a kisfiúval az öregember tör?dött kezét, mondván: csókold meg, fiam, ezt a kezet, mert ebb?l kapod ételed. Talán ez volt az utolsó pillanat, mikor a társadalmi rendben tükröz?dött a szellemi hierarchia, s ez a megszentelt viszony az arisztokratáktól a földm?vesek kezéig, s onnan tovább, a földbe hatott. A középkori magaskultúra terméke, az európai kultúrtáj békésen formálódott így egészen a XVIII-XIX. század fordulójáig, míg a természettudományos szemlélet és a technika meg nem jelent a földm?velésben is, gyökeresen megváltoztatva annak gyakorlatát.
El?ször a gépek jöttek, éket verve az ember és a föld közé. A parasztok a veszélyt megérezvén ösztönösen géprombolókká váltak. Lassan a szakrális folyamat lényegi mozzanatait, az emberi munkát hatékony és személytelen gépek váltották ki: a szent ekét, melynek végét az ember fogta, a traktorvontatás váltotta föl, ma egyszerre tucatnyi eke-kardot húzva maga után; kormányánál kezdetben a földm?ves ült, kés?bb bérmunkás, ma távirányítású robot. Az aratás arany sarlóját, s az azzal arató embert az arató-csépl?gép váltotta föl. Nincs olyan terület, ahol a gépek meg ne jelentek volna, kezdetben kétségtelen el?nyökkel, kés?bb az egyre nyilvánvalóbb eredménnyel: a szellemvilág és a föld közti közvetít? kapocs, az ember kiiktatásával.
Az individuum megjelenése
Az ókori Egyiptomban a fáraó volt az egyetlen individualitás, ezért is áll közel lelkünkhöz Ehnaton és híresen szép felesége, Nofertiti arcmása, ?ket mai, él? személyiségeknek látjuk. Krisztus megjelenésével a szabad akarat lehet?sége mindenki számára megnyílt, s elindult a népiségt?l az individualitásig vezet? út. A középkori falu egyetlen individualitás volt, egyetlen mez?gazdasági organizmus. Az egyes ember szétszakíthatatlanul része volt a közösségnek, s annak természetes módon alárendelte akaratát. A falu-lény tagjait kollektívan, a hagyomány által hordozta. Az individuum még nem emancipálódott a közösségt?l, ha megkísérelte, belepusztult- erre utal a mondás: ha egy ember elvész a faluból, az egész falu elveszett.
Szociológiai alaptörvény: ?A kultúrállapotok kezdetén az emberiség szociális kötelékek létrejöttére törekszik. Eleinte ezen szövetségek érdekében az individuum a saját érdekeit is feláldozza. A további fejl?dés az individuumnak a közösség érdekeib?l való felszabaduláshoz, az egyes ember er?inek és szükségleteinek szabad kibontakozásához vezet.?
Rudolf Steiner, Gesammelte Aufsätze zur Kultur- und Zeitgeschichte, GA 31
A faluorganizmus formáját a keresztény szerzetesrendek tanításai adták, Európát behálózó kolostoraik révén, szellemi forrásként árasztva ki a gazdálkodás új módját, a földm?velés és állattartás egységét. A falu közepén állt a templom, mint a kultusz forrása, ezt övezték a parasztudvarok, a szakrális rendben megépített házak, mögöttük a rend folytatásaként a terménytárolók, a baromfiudvar, a veteményeskertek, gyümölcsösök, majd a szántók, legel?k, s az erd?. Európa hatalmas erd?ségeib?l kihasítva így lett a faluorganizmusok összefügg? szövete az a kultúrtáj, melyet az emberi munka formált évszázadokig, a vetésforgó, a háromnyomásos gazdálkodás ritmusában meg-megújítva, élettel telítve a táj egészét.
A gépek után a természettudományos világszemlélet a szakralitást háttérbe szorítva a halott természetre tekintett, s így a gazdaságosság, a termelékenység szempontjait tette els?dlegessé. A XX. században megkezd?dött a szakosodás, a tömegtermelés. A gépesítés totálissá vált a szántóföldeken, a vetést?l a növényvédelmen át az aratásig, a terményfeldolgozásig, de kiterjedt az állattartásra is. Létrejöttek a nagyüzemi állattartó-telepek. A talajéletet ritmikusan megújító szervestrágyát és a többnyomásos gazdálkodást kiszorította a m?trágya és a monokultúrák, a hagyományos növényvédelmet a kemizálás. A hozamfokozás érdekében kezdetben a növénynemesítés eszközeihez nyúltak, kés?bb szintetikus vegyszerekhez, hormonokhoz. A növények esetében ez a gyorsan és hatalmasra növ?, beltartalmi értékben egyre alacsonyabb, szermaradványokkal terhelt termést jelentett, állatok esetében csirke- és sertésgyárakat, állati fehérjével etetett szarvasmarhákat, s ennek következményeként a kergemarhakórt.
A természetet kizsigerel? módszerekért súlyos árat kell fizetnünk: szenved a természet és egészségtelen táplálékot ad, szenvednek az emberek, és gyilkolják a természetet, egyre tovább.
A szakadékba vezet? út mindezidáig utolsónak t?n? állomása a genetikailag módosított organizmusok (GMO) megjelenése. A GMO legelterjedtebb alkalmazása a kártev?knek s a totális gyomirtóknak ellenálló növényfajták kifejlesztése. A teljesen gépesített, kemizált tömegtermelés céljaira kifejlesztett vet?magok nem szaporíthatóak, ezért a gazdát a keresked?höz láncolják. A környezetre gyakorolt hatások lényegi kérdéseit soha fel sem vetették, a fizikailag tesztelhet? hatásokat áltudományos hazugságokkal és manipulált laboratóriumi vizsgálatokkal fedik el. Ha csak a halott természet szemléletét végz?, félvak természettudomány tisztességes módszereit követnénk, ?tudományos szempontból? megnyugtató eredményekhez csak több évtizednyi tesztelés által lehetne jutni. A szellemi látás számára a kérdés feltevése is abszurd.
A föld m?veléséb?l az ember lassan kiszorul. Nem távoli a lehet?ség, hogy a Föld életteréb?l is kiszoruljon.
Miért kell ezt az árat fizetnünk?
A technika révén létrejött a természett?l teljesen emancipálódott individuum. Ez eredmény. De vajon történhetett volna, lehetne-e másképp ugyanide jutni? S most hova tovább?
A mez?gazdaság perspektívája az EU-ban
Az EU közös agrárpolitikája (KAP) és a hazai helyzet nincs közvetlen összefüggésben. A KAP célja a vidéken él? lakosság megtartása, a területalapú támogatások és a vidékfejlesztés támogatása révén. Az újonnan csatlakozó országok az unióba eleve hátrányos helyzettel érkeztek. A szocialista rendszerek által leépített gazdaságoknak kellett a t?keer?s és versenyképes Nyugattal szembenézni. Az adósság-elengedés és az új Marshall-segély elmaradt. A közép-kelet-európai gazdákat az EU-ban hozzáférhet? támogatások mézesmadzagjával csábították a belépésre, biztatták a fejlesztésekre, könnyen felvehet? hitelekre. Az EU kínálta el?nyökkel a csatlakozó új tagállamok közül különösen Szlovákia és Lengyelország tudott élni. Az intézményrendszer kiépült, a gazdák id?ben, s?t id? el?tt hozzájutottak a támogatásokhoz, s a nemzeti kiegészítéshez egyaránt. Ennek köszönhet?en e két ország gazdái már második prosperáló évüket töltik az EU-ban, s mez?gazdasági kivitelük ? ha egy számjegy? százalékkal is, de n?tt. Nem kis részben köszönhet? ez a náluk sikeresebben lezajlott rendszerváltásnak .
Más történet játszódott le Magyarországon. A szocializmus összeomlása után a mez?gazdaság egészséges átalakulása elmaradt. Torgyán szövetkezetellenes retorikája eredményeképpen a kényszer szülte tsz-eknek az önkéntes termel?- és értékesít? szövetkezetekké történ? szükséges átalakítása elmaradt. A TSz-ek, állami gazdaságok vagyonát kevés kivétellel széthordták vagy átmentették. A ?sokkterápia? végrehajtásával, a TSz-ek vagyonnevesítésével és a kárpótlási jegyek módszerével a t?kés gazdaság m?ködésében járatlan gazdákat és tulajdonosokat aprópénzzel kifizetve az önkéntes átalakulás el?segítése helyett lezajlott a privatizáció és a földtulajdon spekulatív célú megszerzése. A még m?köd? szövetkezeteket szétverték, az újonnan létrejöttek száma elenyész?.
Torgyán dicstelen m?ködésének befejeztével az Orbán-kormánynak nem maradt ideje a mez?gazdaság talpraállítására, a családi gazdaságok meger?sítésére. A kormányváltás után a folyamat megszakadt. Az elmúlt négy évben jól kiolvasható forgatókönyv szerint alakult a hazai mez?gazdaság sorsa. A nagyüzemi lobbi és a spekulációs befektet?i csoportok els?dleges célja a földtulajdonszerzés lett. Hatalmas birtokkoncentráció zajlik napjainkban is, politikai és médiatámogatással. A hivatalos álláspont - Magda Sándor, MSZP-s politikus - szerint 500 ha alatt nincs életképes gazdaság; a mez?gazdaságban a jelenleg m?köd? munkaer? zömére - ez mintegy 500.000 vállalkozást jelent! - nincs szükség, azt majd a szociálpolitika kezeli ? jelentette ki a magyar parasztság ?sellensége, Szanyi Tibor volt államtitkár (MSZP). Kevéssé érdekli ?ket az a tény, hogy az EU átlagos birtokmérete 20 ha alatt van. A 2004 telén lezajlott gazdatüntetések eredménytelenek voltak, a gazdák helyzete azóta jelent?sen romlott. Az uniós támogatások akár egy évig is húzódó, késleltetett kifizetése, s a hazai önrész elégtelensége a gazdák tömeges tönkremenetelét eredményezte. A jelzáloghitelre vett traktorokért, s a jelzáloggal megterhelt lakóházakért jelentkeztek a bankok, ez 2005-ben harminc gazda öngyilkosságához vezetett. A mez?gazdasági termelés 2005-ben Magyarországon 40 %-kal csökkent!
Mi áll a háttérben és mi várható itthon és az unióban?
Kevesen tudnak a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO létér?l és m?ködésér?l. A legtöbbet a Védegylet nev? civil szervezet tett a WTO tevékenységének megismertetéséért. A WTO-t 1995-ben hozta létre a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Deklarált célja ?a t?ke, az emberek, az információ és az áruk szabad áramlása?. A Védegylet derítette ki, hogy Magyarország aláírt egy szerz?dést a WTO-val, melyben kötelezettséget vállalt a közszolgáltatások teljes körének privatizációjára. Ezt az Orbán-kormány vonakodva és lassan, az ú.n. baloldali kormányok lelkesen és gyorsan igyekeztek végrehajtani. A szerz?dés tényér?l és részleteir?l a közvéleményt nem tájékoztatták, vagy ha igen, annak súlyáról és következményeir?l aligha. A WTO m?ködését figyelve megállapítható, hogy ? noha döntéseit konszenzussal hozza ? célja az USA gazdasági-politikai szándékainak véghezvitele.
Ékesen illusztrálja a fenti állítást a GMO-történet. Az EU lakosságának cca. 70%-a elutasítja a genetikailag módosított élelmiszerek fogyasztását. Ennek megfelel?en az EU fenntartotta a behozatali korlátozást a GMO-tartalmú árukra. Az USA a WTO-nál feljelentette az EU-t a szabad kereskedelem elvének korlátozásáért, mert utóbbi kizárta piacáról a génmódosított amerikai árukat. Hosszas jogi vita után az EU rákényszerült az ú.n. koegzisztencia-törvény meghozatalára, mely bizonyos feltételekkel megengedi a GMO-k jelenlétét, szabályozva a hagyományos organizmusokkal való együttélés szabályait. Ezzel a f? akadály elhárult a behozatal el?tt, a továbbiakban a védekezés lehet?ségei a tagállamok kormányainak és helyi közösségeinek hatáskörébe csúsztak. Még maradtak lehet?ségek országok illetve meghatározott térségek GMO-mentes övezetté nyilvánítására, de ennek hatékonyságát két példa kérd?jelezi meg, az egyik Görögországé. Görögország 2006 elején GMO-mentes övezetként deklarálta magát, amit a WTO azonnal megtámadott (a folyamat még nem zárult le). A másik példa hazai: papírforma szerint ma Magyarország GMO-mentes terület. Egy kutatóintézet vizsgálatából kiderült, hogy a forgalomban lév? élelmiszerek közt ? a nyers hústermékeket is beleértve ? a GMO-t tartalmazó termékek aránya eléri az 50 %-ot (!!!). Ez nagyrészt az USA-ból behozott takarmányszójának köszönhet?, de egyébként is nehéz nyomonkövetni az élelmiszerek összetev?inek eredetét. A kutatóintézet pedig ? a törvényi kötelezettség ellenére ? csak egyetlen árun talált a GMO-tartalomra utaló jelzést, egy amerikai gyártmányú chips-en. Az érvényben lév? tiltás hatékonysága ismeretében sejthet?, mi fog bekövetkezni, ha a parlament elfogadja a koegzisztencia-törvényt. Egy biztos, a román határ túloldalán a moratórium feloldására várakozó, amerikai eredet? kukorica-vet?mag-szállítmány - mely a magyar vetésterület negyedére elegend? ? feladói tudják. A koegzisztencia-törvény tervezete ? a Parlament környezetvédelmi bizottsága egyértelm?, a moratórium fenntartása mellett kiálló, kivételesen négypárti konszenzussal hozott döntése ellenére ? elkészült. A Brüsszelb?l érkezett kritika szerint túl szigorú a magyar tervezet ? a kritikát a magyar törvényhozásnak egyébiránt nem kötelessége figyelembe venni.
Az Európai Uniót a WTO-ban az unió tárgyalási f?biztosa, Peter Mandelson képviseli. Mandelson brüsszeli irodájának folyosóin végtelen búzamez?k fotói láthatóak, rajtuk gigászi aratógépek csatasora, amint a monokultúrás táblákról a legfejlettebb technológiával takarítják be a termést.
Az unió agrárpolitikája változik, s ebben kulcsszerepet visz a WTO. A KAP követi a WTO el?írásait, a ?megszokott? menetrend szerint, azaz el?ször egy teljes médiacsend által kísért szerz?déskötéssel a WTO-n belül, majd ennek kötelez? végrehajtásával, azt az illúziót keltve, mintha a KAP alakítása kizárólag a tagállamok szuverén ügye volna. A technika sokaknak ismer?s lehet a fels?oktatásban zajló ?bolognai folyamat? példájából. Minden döntés egy korábbira hivatkozik, amelynek eredete, oka homályba vész, módosítani pedig látszólag már nincs mód. 2005 év decemberében Hongkongban tartották meg a legutóbbi WTO-csúcsértekezletet, óriási rend?ri készenléttel, az európai gazdaszervezetek tüntetése mellett, jogtalan er?szakkal és letartóztatásokkal, sz?rt és torz médiatudósítások mellett. A találkozó deklarált célja az áruk szabad áramlásának el?segítése volt az USA, Európa és a harmadik világ között, ilyen értelm? megállapodások születtek. Mit jelent ez konkrétan?
- az EU-nak 2013-ig meg kell szüntetnie az export-támogatásokat, legtöbbjüket az elkövetkezend? négy évben,
- az agrártámogatásokat is csökkenteni kell,
- az uniós importvámokat 45%-kal csökkentik, ez megnyitja az EU piacait az olcsó élelmiszer el?tt.
Milyen következményekkel járnak a fenti döntések?
Az olcsó harmadik világbeli élelmiszerek beáramlása az európai parasztság százezreit teszi munkanélkülivé. A menetrendre jó példa a brazil cukor esete. Tony Blair brit miniszterelnök szerint kár Európában cukrot el?állítani, ha Dél-Amerikából egyharmad áron beszerezhet?. Miért olcsó a brazil cukor? Az óriási ültetvényeket es?erd?k helyén létesítik, laza környezetvédelmi el?írások mellett, intenzív kemizálással, éhbérért dolgoztatott bérmunkásokkal. Ha valamennyi externális költséget (környezetterhelés, szállítási költség, tisztességes bérezés, stb.) ráterhelnének a brazil cukorra, eladhatatlanná válna. A brazil modell végigkövethet?: az óriásültetvények makrogazdasági mutatói kit?n?ek, beáramlik a m?köd?t?ke, a GDP n?, azonban a helyieknek rég nincs földtulajdona, a latifundiumok külföldi befektet?k kezén vannak, az ?slakosság zöme ? negyvenkétmillió ember ? nyomorog, s éhezik. A WTO ezt a modellt igyekszik eladni másutt is, többek közt hazánkban. Mi szükséges ehhez? Els? feladat a földtulajdon megszerzése. Ha nem adják önként, el kell szegényíteni a parasztságot, hogy kénytelen legyen megválni földjét?l. Ha eladta, nagybirtokokat kell létrehozni, és ?hatékony, versenyképes? termelést megvalósítani. A folyamat ma kulminál Magyarországon. Ma egyre általánosabbá válik a kép: az egyszeri falusi, aki ? tudatlanságból, vagy kényszerb?l ? eladta földjét, ma nyugdíjas, vagy munkanélküli, segélyb?l él. Ha kinéz az ablakán, ?sei földjén ? melyhez már semmi köze, idegen traktoros dolgozik. A traktoros bérmunkás, a közeli városban lakik. Reggel jön, este ? a m?szak végeztével ? megy haza. A föld nem az övé, nem is érdekli. Pénzért dolgozik. A parasztember pedig áll és néz. Nézi a semmit, a másét. Ez a jöv? van szánva a magyar parasztságnak, a WTO és helyi végrahajtói szándéka szerint.
Az érvek szerint túltermelés van az EU-ban, s ezt meg kell szüntetni, a támogatások leépítésével. Ismét féligazságról van szó. A 2005-ös európai gabona-túltermelés 50%-a Magyarországról származik. A túltermelés oka valóban a támogatott termelés. Kiket támogat az EU legjobban? Az összes támogatás 80%-a a gazdák 20%-ához jut, köztük az angol királyi családhoz, a holland mez?gazdasági miniszterhez, stb., a magyar gazdák az uniós átlag alatt kapnak ? noha ezzel is elégedettek lennének, ha id?ben érkezne, nem egyéves késedelemmel, faktorálási költséggel megterhelve. Milyen termelést támogat az EU? A holland mez?gazdaság tipikus példa erre: túltrágyázással tönkretett talaj, kemizálással kicsikart termésátlagok. Érdekes lenne megvizsgálni, milyen gazdasági környezet teszi gazdaságossá azt, hogy a német sertésgyárakban (ill. Magyarországon) legyártott húst fagyasztva Olaszországba (ill. Spanyolországba) fuvarozzák, ott sonkává dolgozzák fel, majd ismét kamionba rakják és megjelenik a német (ill. magyar) áruházak polcain, mint olasz prosciutto. Egy osztrák vizsgálat szerint a mai iparosított mez?gazdaság egy biológiai alapú, egyensúlyra törekv? gazdálkodáshoz képest nyolcszorosan túlhasználja a földet. A túltermelés zöme a talaj és a természet kizsákmányolásán alapul, azaz nem fenntartható. Ezért a hangoztatott ú.n. komparatív el?nyök zöme hazugság.
A folyamatban további csúsztatás érhet? tetten. A komparatív el?nyök ? ha korrekt módon, az externáliákat is beleszámítjuk ? az ipari termékekre érvényesek, a mez?gazdasági termékekre csak korlátozottan. A növények-állatok helyhez kötöttek. Táplálékként hasznosulva is er?ket hordoznak, melyeket a helyb?l merítenek és a helynek szánnak. A tájban él? embernek a táj adta er?kre van szüksége. A hely termékei ezért nem csak személytelen, materiális gazdasági értékhordozók, a hely maga is értéket képvisel. Az élelmiszer-önrendelkezés iránti törekvés motívuma mélyén ez a sejtés m?ködik.
A középkortól a XX. századig nem létezett állami támogatású mez?gazdaság. Ekkor valóban szabad piac m?ködött, a min?ség követelményei szerint. Az áreltérít? hatások nélküli piacon az áruk értékükön érvényesültek, így a magyar élelmiszerek is. Tartósíthatóságuk, szállíthatóságuk függvényében volt piacuk, a szárított halnak, a bornak, a lábon hajtott szarvasmarhának, a búzának egészen Franciaországig, Angliáig. A mai viszonyok közt is világos: a magyar biotermékek szinte korlátlan felvev?piaccal rendelkeznek. Ha leépítik a támogatásokat, akkor ezt ott kellene kezdeni, ahol a természeti környezetet és az emberi szervezetet terhel?, nem fenntartható gazdálkodás zajlik. Az ?áruk szabad áramlása? elvét pedig felül kell vizsgálni, mert a hangzatos jelszavak mögött piszkos manipulációknak nyílik tér: ellen?rizetlen származású termékeknek , a késedelmes fizetés módszerének , a beszállítók zsarolásának f? eszközeként.
Egy óriási, globális z?rzavar részesei vagyunk, el?nyök, ígéretek lila ködében, s h

A sorrend megfordítása

Új hozzászólás írása