 | Vitafórum Ikarus Miért van az , hogy Magyarországon egy gyár sem tud ( magyar )
Fenn maradni , hogy lehet az , hogy mi mindent eladunk , mert veszteséges ? Azok a külföldiek , akik megveszik milliárdokat keresnek rajtunk . Pl Az Ikarus valaha a világ 4. legnagyobb buszgyártó vállalata , Németországban volt gyára , a Közelkeleten , Kínában és Amerikában a mai napig (félig-meddig magyar kézben ) m?ködik és gyárt . Nálunk , hogy halhatot meg ? M (Indította: Stunker, 2008.09.13. 18:45:10) | Stunker | 2008.09.13. 18:53:56 | Válasz erre | | 79.120.193.18 | | | Semmi nincs már magyar kézben , már az sem amir?l sokan azt hiszik , hogy igen :
MÁV :nem kell sokat mondani róla , ami hasznot hozott az már az osztrákoké
Volán : A német orange bus tulajdona
Malév : oroszoké
Amit meg nem sokan tudnak és nem is igazán lehet utána járni :
Pick :amerika dirigál
Tej termékeink szerbek
stb-stb
Az élelmiszer ipar sem a miénk csak papíron , ezt tagadják az illetékesek ,de j helyr?l vannak infóim ( elégcsak lemenni a délvidékre és az ottani magyar testvéreink sajnos többet tudnak az itthoni állapotokról mint mi (pl. kamion soför?k , akik hülyének néztek az egyik nagy gyárunkban amikor véletelen azt mondtam , hogy legalább ez magyar. |
| Bazalt | 2008.09.15. 10:50:29 | Válasz erre | | 217.20.141.177 | | | Hát igen, ezen én is sokat gondolkodok. A rendszerváltásig jól ment, azután meg hirtelen nem?
Annakidején, a két világháború között lett világhír? a Tungsram, az Orion, a Globus, magyar motorvonat járt Dél-Amerikában... a mostani Magyarország miért nem tudja ezt? |
| garabonciás paluz | 2008.09.16. 08:56:52 | Válasz erre | | 89.223.161.8 | | | Stunker ezért van !
Az 1989-cel kezd?d? rendszerváltás eredményeként a nyíltan berendezkedett nemzetközi pénzvilág megszerezte a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által mintegy 140 milliárd dollárra becsült magyar nemzeti vagyonnak a túlnyomó részét, és azt beolvasztotta globális részvényvagyonába. A magyar lakosság kétharmada vagyontalanná vált, meg lett fosztva önrendelkezésének gazdasági alapjától, a nemzeti vagyonból származó t?kejövedelmét?l, és elveszítette azt a hatalmat is, amelyet e vagyon birtoklása jelent. A magyar lakosság többsége az ország gazdájából az új tulajdonosok bérmunkásává vált, aki csak munkabérhez juthat, ha van munkája.
A nemzeti vagyon elvesztésével, leépítésével, az országból való kivitelével fokozatosan megszünt annak a lehet?sége, hogy a magyar lakosság szellemi munkaerejét tudja értékesíteni nagy hozzáadott értékkel rendelkez? termékekben és szolgáltatásokban. A magyar gazdasági struktúra a szaktudást alig igényl? összeszerel? vagy még annál is primitívebb munkából áll, és ennek a munkának az ára a világpiacon rendkívül alacsony. Magyarországot tehát évente több mint ezermilliárd forinttal rövidíti meg a rossz gazdasági szerkezetb?l adódó cserearányromlás.
A nemzetközi pénzoligarchia nemcsak a termel?-vagyont szerezte meg, hanem az érte adott - az eredeti értékének mintegy 20 százalékát kitev? - 20 milliárd dollárnyi vételárat is. Ugyanis a kizárólag az ? irányítása alatt álló MNB a devizát magánál tartotta, és a költségvetésnek az eladott fizikai vagyonért általa kibocsátott játékpénzt - leveg?b?l el?állított forintot - adott. Ez a több ezermilliárd forint, pedig, megtéve körforgását a nemzetgazdaságban, adósságszolgálat, kamat, t?kejáradék és profit formájában külföldi tulajdonosokhoz került. Ezek a forintot beváltották devizára, és a deviza-vételárat kivitték az országból. Az MNB pedig a hozzá visszakerült forintot egyrészt kivonta a forgalomból, másrészt a mesterségesen gerjesztett infláció formájában semmisítette meg. A magyar nép tehát elveszítette fizikai termel?vagyonát, de a nemzetgazdaság elveszítette bizonyos id? múlva az érte kapott deviza ellenértéket is.
2004-ben nemcsak az történt, hogy az ország egy nemzetek feletti birodalom, az Európai Unió, részévé válva megsz?nt független állam lenni, hanem az EU-tagság nettó évi mintegy 4500 milliárd forint folyamatos veszteséget okoz az országnak, felgyorsítva eladósodását.
A nemzetközi pénzügyi közösség azért tartja magyarországi intézménye, az MNB segítségével rendkívül sz?ken a magyar monetáris bázist, hogy így kényszerítse a magyar államot a még meglév? közvagyon olcsó kiárusítására, továbbá a magyar term?föld és lakóingatlan-vagyon áron alul való eladására. Magyarország kifosztását jól jelzi az, hogy 2006-ban nettó nyolcmilliárd euró áramlott ki a külföldi tartozásállomány hozamaként az országból, 2007-ben pedig már kilencmilliárd euró.
Magyarország külföld felé irányuló tartozásállománya jelenleg negyvenötezermilliárd forint, mintegy 256 milliárd dollár, és ennek a hatalmas összegnek a hozamát kell kitermelnie. Ez a hozam profitból, t?kejáradékból, adósságszolgálatból és kamatfizetésb?l áll. Magyarország fosztogatása napjaink valósága. Következményeként nemcsak politikai, gazdasági és pénzügyi, de demográfiai válság is kialakult. A magyar nemzet évr?l évre felgyorsuló ütemben fogy, és a nemzet fennmaradása került veszélybe. |
| garabonciás paluz | 2008.09.16. 09:00:46 | Válasz erre | | 89.223.161.8 | | | és ezért is
Az 1990-es úgynevezett rendszerváltás óta a legkülönfélébb szín? és összetétel? kormányai voltak Magyarországnak: az Antall-, Boross-, Horn-Kuncze-, Orbán-Torgyán-, Medgyessy-Kuncze- és Gyurcsány-Kóka kormány. Mindegyik kormányban azonban közös volt az, amit tudatosan nem tett meg, amit elmulasztott.
Ha vesszük a fáradtságot, s lehámozzuk a kormányzati-marketing, a reklám és az arculat küls?ségeit, s farkasszemet nézünk a kormányzati cselekvésekkel /vagy azok hiányával/ érdekes megállapításokra juthatunk:
- Egyik kormány sem akart új alkotmányt. /Még kísérletet sem tett arra, hogy kidolgozza, kidolgoztassa és - kockáztatva az elutasítást - benyújtsa az Országgy?lésnek./
- Egyikük sem tett semmit a határokon túli magyarság kett?s állampolgársága érdekében / legalábbis míg kormányon volt és tehette volna/.
- Egyik kormány sem akart a magyarokat el?nyben részesít?, igazságos privatizációt. /Ha például a sokat szidott Romániában nincs teljes reprivatizáció, akkor a magyar kisebbség és az egyházak helyzete ma reménytelen lenne, s nem lehetne politikai képviseletük kormányzati tényez?./
- Egyikük sem szabályozta a bankok tevékenységét. /Például hányszorosa lehet a bank által nyújtott kölcsönök kamata a jegybanki alapkamatnak, annak érdekében, hogy ne alakulhasson ki az uzsorán alapuló extraprofit./
- Egyik kormány sem akarta honi kézben tartani a kereskedelmet. /Mindegyik kormány, de a különféle szín? és szint? önkormányzatok is "üveggyöngyért" tág teret nyitottak és nyitnak a multik térnyerésének: csak a termel?, akit önköltsége alatt fizetnek meg és a fogyasztó, akin behajtják a kereskedelmi árrés extra nyereségét, csak az lehet magyar./
- Az Antall-kormány nemzeti egészség- politikájának kudarca /az Egészségbiztosítási- és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok és azok választhatóságának Orbán és Mikola általi megszüntetése/ után semelyik sem tett semmit azért, hogy az ápolókat és az orvosokat itthon tartsa, az egészséget és a gyógyulást pedig mindenki számára azonos eséllyel elérhet?vé tegye.
- Egyik kormány sem törekedett arra, hogy a magyar köz- és fels?oktatás erényeit, eredményeit, oktatóhelyeit és színvonalát meg?rizze. Ellenben sok kisiskolát megszüntetett. Az érettségi és a felvételi rendszert áttekinthetetlenné, s értékelhetetlenné tette. A fels?oktatási integráció és a bolognai-folyamat által túlkoncentrálta az egyetemeket, sok helyen leszállította a tudásszintet, ezáltal értéktelenné és használhatatlanná tette az új diplomák egy jelent?s hányadát.
- Egyik kormány sem törekedett arra, hogy a szocialista összeköttetésb?l kinöv?, mindent átszöv?, a gazdaságot és az erkölcsöt egyaránt megrendít? korrupció kialakulását, annak önálló társadalmi er?vé válását megakadályozza. S?t "mára a politikai-gazdasági érdekcsoportok által birtokolt szegmensek életképessége, az állami fejlesztési és uniós pénzek korlátozás nélküli lehívásával és az állami megrendelésekre épített, garantált kifizetésekkel oldódott meg".
- Egyik kormány sem gondolkodott hosszú távon: nem készített évtizedre el?remutató nemzetstratégiai terveket. Csak egy ciklusban gondolkodva, a következ? választásig tervezte meg, hogy hogyan tudja a saját maga és a szponzorok személyes érdekeit maradéktalanul kielégíteni.
Úgy t?nik a Harmadik Köztársaság vezet?i - a Magyar Országgy?lés politikai pártjai - kéz évtized alatt nem a pozitív együttm?ködésben, hanem csak az országot súlytó mulasztásokban találtak egymásra.
Ciklusonként csökkent, egészen a mostani három és félig, a parlamenti pártok száma. S ma eljutottunk odáig, hogy a választók és az ország számára egyikük sem jelent megfelel? alternatívát: csak ízlés és mérlegelés kérdése, melyiküket tekintik a kisebbik rossznak egy választás esetén.
Mi tehát a teend??
Új - a ma itt ismertetett - alternatívát kell tehát létrehozni! - Azzal, hogy azt mondjuk egymásnak: "nincs kire szavazni", s közben nem teszünk semmit, nemcsak szenved? alanyai, hanem akaratunk ellenére cinkosaivá is válunk az ország jelenlegi vezetésének |
| |
