 | Discussion Forum Trianon kiállítás képeslapokból Nem tudom, hogy tudjátok, hogy Hegyfalun a Képeslap Múzeumban található országunk legnagyobb szabadon megtekinthet? Trianon képeslap kiállítása.
A kiállítási anyag 3 témaköré csoportosul:
Trianon
Országzászlók
Felszabadítás-Visszatérés
A múzeum alapvet?en folyamatosan nyitva van.
H-V 8-18 óra között
A múzeum szívesen fogad adományokat a további kiállítási anyagok feldolgozásához.
Adományok küldhet?k minden hónap 10-15 között utalással a 11747006-20205850 számlára, vagy postai úton bármikor az alábbi címre: Képeslap Múzeum - 9631 Hegyfalu, Kossuth u. 19.
Adód 1 %-át még nem ajánlottad még fel tedd meg!
18894374-1-18 | MNO | 2009.03.16. 18:43:56 | Reply | | 64.56.71.52 | | | "Nemcsak a tojásdobálás, de az úgynevezett zavaró hangkeltés és a kiabálás is szabálysértésnek min?sül a rendezvényeken, a büntet? törvénykönyv (Btk.) idei módosításának, kiegészítésének köszönhet?en" - err?l értesülhettünk az ünnep el?estéjén.
A fent említett jogszabály-módosítást eleve nem tették közzé bárki által hozzáférhet?en, ráadásul a végleges szövegváltozatról valami kafkai z?rzavar és köd áll legfeljebb rendelkezésre. Nyissuk meg például a BRFK honlapját, a magyar "rend?rség" szótól anglomán borzadályt érz? Police.hu-t (miért ne lehetne: Rendorseg.hu?), ahol egyrészt az égvilágon semmit nem lehet megtalálni, másrészt ha valaki rábukkan a törvénymódosításról szóló linkre, ott többek között egy rövidesen hatályba lép? módosításról lehet olvasni. A szöveg kusza, követhetetlen. Bárki a balliberális elitekt?l megszokott pofátlan g?ggel cáfolhatja tehát, hogy valaha is létezett volna efféle tiltás; addigra persze lemegy az ünnep, a "magyarságból lakossággá" züllesztett fogyasztók emlékezete meg úgysem terjed túl messzire.
Mégis: a harmadik világbeli, tiszavirág-élet?, ám az adott országnak rendre borzalmas károkat okozó diktatúrák rémképe sejlik fel e kurta-furcsa bejelentésb?l, hiszen a civilizált világ egyetlen országában sem figyelmeztetik az embereket, hogy utcai rendezvény közben fogják be a szájukat.
Azon kívül, hogy a minden nemzeti ünnepünkön vért izzadó hatalom, melynek támogatóira mi sem jellemz?bb, mint hogy 10-15 évenkénti megmozdulásaikra nem visznek magukkal magyar zászlót (legfeljebb a helyszínen nyomják a markukba), kínosan feszeng? ötletekkel rukkol el?, hogy kitöltse ezt a napot, most sem tudnak mit kezdeni forradalmunk számukra oly terhes emlékével.
Valami rögeszmés ismétl?dés rángása jellemzi a teljes nihilbe fordult ünnepnapot évek óta. A magát a Város Hercegének tekint?, hagymázos álmaiban világvárost épít? f?polgármester, Budapest történetének legtehetségtelenebb és legkártékonyabb várospolitikusa minden március 15-én megpróbálja elmondani beszédét, mire a piszokba, húgyszagba belefásult, összed?l? házak és a magyar f?város szellemét?l teljesen idegen, senki által soha ki nem használt üvegpaloták között botorkáló pestiek minden évben lehurrogják és megdobálják.
Lassan minden alkalommal, legyen szó a szovjet csapatok soha senki által úgy Isten igazából meg nem ünnepelt kivonulásának évfordulójáról, vagy a Lila Tulipán Ünnepér?l, lezárják a Lánchidat, ahol csiricsáré árukat lehet kapni, miközben szigorúan globalizált ízlés szerint összeválogatott zenekarok bömbölnek. Valószín?leg leszakadna az évente Szent István ünnepén szórakozásból sportrepül?kkel kicentizett Lánchíd, ha egyszer odaeresztenék portékáikat árulni a város által kitaszított páriaként kezelt széki asszonyokat. S talán elvándorolna a Parlament mellé szobrintott Károlyi Mihály, ha a Kormorán vagy a Kárpátia, ne adj' Isten egy-egy felvidéki, székely és csángó zenekar húzná a talpalávalót. (Bár elvándorolna!)
Minden esztend?ben egyre sületlenebb, egyre üresebb az állami ünnepség a Múzeumkertben, szakasztott úgy, mint a Kádár-rendszer alatt. Nevetséges, hogy a "nemzeti" e fogalom teljes inflálódása miatt összekeveredik a "nemi"-vel; úgy gondolhatta az egyre rejtélyesebb életet él? kormányzat hogy no, ez utóbbihoz legalább hozzá tudunk szólni. Így fordulhatott el? az a megengedhetetlen ízlésficam, hogy idén valami szüfrazsettek rikolthassák a leveg?be kiáltványukat a Múzeum legendás lépcs?ir?l, melyekr?l oly stréber igyekezettel és gyanús örömmel írta le megannyi balos bértollnok, hogy ott nem is szavalt Pet?fi, de nem ám. (S?t, nem is létezett Pet?fi Sándor. Egy szlovák költ? volt. Olyan sem létezett, hogy magyarság, valami nacionalisták találták ki az egészet a 19. században.) Jöv?re talán pedofilok sikítják világgá követeléseiket ugyaninnen.
Minden évben elvonul a nap végén a világ egyik leghazugabb embere egy díszes palotába, s ott nem mond semmit, mert a mi számunkra nincs mit mondania. Teszi ezt olyan el?dök nyomán, mint Batthyány, Andrássy, Nagy Imre, hogy ne is folytassuk a sort tovább.
Húsz esztend? nem sok, annyiba sem került, hogy a fekete bet?ssé alázott, a cinikusan hazug "három tavasz ünnepe" megalázó mocskába fojtott III. 15-ék után ismét a félelem napját üljük a szabadság napja helyett. A város utcáin tegnap reggel óta tömegével, tízes csoportokban járkálnak a rend?rök, visszatükrözve egy nemzetidegen rezsim kórosan rossz lelkiismeretét, paranoiás képzelgéseit. Forradalom helyett ellenforradalom: a pártállam nyílt restaurációja zajlik, miközben a magukat agyafúrtnak képzel? egykori KISZ-vezet?k irtózatos, egy összegben visszafizetend? államkölcsönökkel aknázták alá az egyre formálisabb választás pokolból kivezet? alagútját.
Mint a Kádár-rendszer rögeszmés történelemhamisítói, agyafúrt provokátorai, az általuk titokban mindig is rettegett és gy?lölt Pet?fit Táncsics Mihállyal helyettesítik be, mintha a lánglelk? költ? afféle mellékszerepl?je lett volna az eseményeknek. Kényelmetlen nekik egy magyarságtudatból százötven évre leckét adó fiatalember, aki a szabadságharcot vérbe fojtó orosz csapatokkal szembeni ütközet alatt t?nt el. Kellemetlen egy figura, ne is beszéljünk róla, pssszt.
Húsz esztend? alig telt bele, s minden reményteli folyamat a visszájára fordult. Európa elrablása helyett minket raboltak el Európából.
"Most minden változik: er?sebb és hatékonyabb állam, szabályozottabb és ellen?rzöttebb piacok, egyéni mellett er?s kollektív jogvédelem kerül el?térbe. A liberális forgatókönyvet kommunális alternatíva váltja fel" - ezt Gyurcsány Ferenc nyilatkozta a minap egy kormányhoz közel álló lapnak, miközben körülötte recsegtek-ropogtak egy szakadék felé kormányzott ország részeg hajójának eresztékei. De mit tör?dik ? ezzel: mint a sértett, saját elitjét meggy?löl?, magányában mindenki ellen bosszút forraló Károlyi, ?t az ország süllyedése közepette a lékek ?rjének betömése helyett kizárólag a saját homályos, doktriner programjának megvalósítása foglalkoztatja.
Kommunális alternatíva. Mintha itt eredend?en egy parlamentáris demokrácia lenne, ahol pártokat kizárólag azért hoznak létre, hogy azok a választások során hatalomra kerülve megvalósítsák programjukat, mely választ ad a gazdaság kihívásaira és a legalapvet?bb szociális és társadalmi kérdésekre. Mintha valami Európáról lett volna szó, ahol a rendfenntartó er?k feladata, hogy kézre kerítsék azokat, akik meger?szakolnak és meggyilkolnak egy tizenéves gyermeket, vagy kiirtanak egy családot. Ahelyett, hogy az Opera el?tt, a hermetikusan lezárt Andrássy úton, mint e sorok írója személyesen is megszemlélhette, egy egész estén keresztül fel-alá rohangáljanak, meneteljenek nyolcas-tízes sorokban, teljesen értelmetlenül a rend?ri er?k, mivel egy nem túl igazmondó politikus éppen tiszteletét teszi az épületben. Eredetileg szó sem volt itt kommunális alternatíváról. Mi több: éppen hogy a kommunizmus alternatívája, mi több, megdöntése történt meg állítólag. Persze csak csöndesen, nehogy valamelyik kommunista nyugalmát megzavarja, amint ? éppen KISZ-, illetve párttitkárból miniszter, ÁVH-s pribékb?l köztiszteletben álló nyugdíjas bácsi, cenzorból vezet? posztot betölt? parlamenti politikus lesz.
Ma, 2009. március 15-én ismét elindulhatna tizenegynéhány fiatalember, és kezdhetnének mindent elölr?l. A másfél évszázad alatt néha már-már megvalósulni látszó követeléseket méltán tekinthetnénk követend? céljainknak. A mindenért politikai ellenfeleiket hibáztató hatalom birtokosai hallani sem akarnak felel?s kormányról, s?t egy részük dezertál, hogy álellenzékként kotorja le magáról a nyakig ráken?dött mocskot, azt nyomban másokra is hajigálva. Nemzeti függetlenségr?l a hazai ipar árulással felér? szétverése napjaiban tán ne is beszéljünk; honvédségünket ötezer f?s, láthatatlan cserkészosztaggá degradálták; a törvény el?tti egyenl?ség paródiájaként futni hagynak olyan hétpróbás gengsztereket, akik máshol - mondjuk például a szabadság deklarált hazájában - villamosszékben végeznék, míg a tolvajoktól szerény kis kertjét védelmez?t világgá kergetik házából. Forradalom zajlik - ellenünk, talán lassan a végére is érünk az árulás és a zsarnokság e dicstelen lázadásának.
Húsz évünk épphogy elszelelt, és mi kérünk elnézést elnyomóinktól: ha nem haragszanak, megzavarnánk nyugalmukat egy kis megemlékezéssel. ?k rábólintanak: na jó, de csak halkan ám!
Minden évben egyre halkabban. A ma érvényes rendelet szerint pedig: némán. Hogy is írja le Arany a levert szabadságharc utáni országot? "Körötte csend, amerre ment/ És néma tartomány."
Amíg csak fel nem támad a zaj ismét. És el nem indul újra egy kávéházból néhány elszánt fiatalember.
(Udvardy Zoltán, MNO) |
| |
