Hungarocidium
A Második Palesztina
Internes listán merült fel a kérdés vajon hány zsidó lehet az országban. Egy TV m?sorban azt hallotta a kérdez?, hogy egy millió, és ez a szám eléggé félelemkelt?, hiszen ennyi zsidó akkor élt az országban, mikor megvalósult a részleges revízió. Félelemkelt?, mert szemünk el?tt van Palesztina példája, és tudjuk, az els? cionista kongresszus két lehetséges helyet jelölt meg a zsidó haza számára, Palesztinát és Magyarországot. Nem vehetjük a dolgot tréfára, de pontos adatot nem lehet mondani, nem tudjuk megmondani, hány olyan magyar állampolgár van, akinek mindkét szül?je, vagy egyik szül?je, egyik nagyszül?je zsidó volt. Egy potenciális veszélyforrás, egy létez? etnikai konfliktusról nem tudjuk felmérni annak nagyságát. Nemcsak err?l nincsenek adataink, hanem arról sem, milyen a zsidóságnak a társadalmi súlya. Azért nincsenek, mert az úgymond etnikai diszkrimináció alapja lehetne. Az etnikai diszkrimináció ellentétes a magyarság szellemiségével, de csak pontos adatok alapján dönthet? el, hogy létezik-e pozitív vagy negatív etnikai diszkrimináció. Ilyen pontos adatok lennének nyerhet?ek korrekt szociológiai felmérésekb?l is. Ilyenek sincsenek, pedig ezek nem sértenék az emberi jogokat, és csak becslésekre lehet alapozni, és ezek valóban riasztó képet nyújtanak. A magyarországi zsidóság többsége sem kíván itt második Palesztinát, és mindazt, ami vele jár. Éppen ellenkez?leg egy olyan állapot a legkedvez?bb számukra, amelyben ma élünk, mikor a többségi közösség nem diszkriminál, ki sem derül nyilvánosan, ki zsidó és ki nem az, melyben lehet?ség van szegregálódni, belterjesen elosztani a javakat. Ez az állapot azonban a magyarság számára elfogadhatatlan, ugyanis másodrend? állampolgárrá válásunkat jelenti.
Most nézzük meg a becsléseket. Az egymillió er?sen eltúlzott, egy félelemkelt? üzenet, már ennyien vagyunk, mi uralunk mindent, minden ellenállás hasztalan.
Valójában a zsidóság és a cigányság, tehát a magyarságtól er?sen különböz? azonosságtudatú etnikumok összes létszámát jelenti. A zsidó, fél zsidó, negyed zsidó etnikum ebb?l 450-600 ezer embert jelent. Mindez er?sen kétessé is teszi a holokauszt ipar állításait a 600 000 magyarországi zsidó áldozatról. A zsidó áldozatok reális száma csak becsülhet? ennek ¼ részére, 150 000 f?re. A magyarság háborús vesztesége az elhurcoltakkal és kivégzettekkel és elmenekültekkel együtt legalább 1,5 millió, tehát arányosan nagyobb. Tekintve a Palesztinába való betelepülést is, a zsidó közösség lényegében pótolta a háborús veszteségeket, nem veszített súlyából, s?t jelent?sen növelte is azt. Ezt segítette a magasabb népszaporulat és részben további galíciai bevándorlás is. A magyarság pedig olyan kritikus demográfia helyzetbe került, amely a gyors elt?nését vetíti el?.
Nyolcmillió áldozata van a liberalizmusnak, a liberális abortusz törvényeknek, ha összehasonlítjuk a kommunista, posztkommunista liberális uralom hatásait a magyar népességre akkor a 60%-os vérveszteség a tatárjárás és törökdúlással összemérhet? az a hungarocidium, ami most is tart.
Ha a hatalmi pozíciók elosztását tekintjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a magyarság, a keresztény magyarság kirekesztettsége félelmetes mértékeket öltött. Ez a kirekesztettség nemcsak bennünket sújt, hanem a zsidóság emancipálódni akaró részét is. Az SZDSZ választási eredményei alapján tudjuk, hogy tulajdonképpen csak a zsidó közösség egy része támogatja a nyíltan magyarellenes er?ket, támogatóik egy jelent?s része nem zsidó, hanem olyan, aki megélhetési judeofil. Azaz, a zsidó közösségen és a cigányságon belül is csak egy réteg, a megélhetési zsidók, cigányok azok, akik felel?sek a társadalom megosztásáért, kirekesztésért, diszkriminációért. Egy 3%-nyi kisebbség birtokolja a hatalmi pozíciók legalább 30%-át. A zsidó közösség 2/3 része éppen olyan kirekesztett ezek által, mint a keresztények.
Különösen súlyos a helyzet, a sajtóban, kulturális életben, banki szférában, közigazgatásban, államapparátusban. Maga az állítás mely szerint a zsidó közösség lélekszáma 1 millió lenne, sem mást szolgál, mint elfedje azt, mennyire kirekesztett a magyarság is - de a zsidóság is a kajafásság által. Mert nem másról van szó, mint hatalomféltésr?l, a kirekeszt? és elnyomó elit hatalomféltésér?l, amely pajzsként használja a kisebbségeket, és saját túl hatalma árat velük fizetteti meg. Nem elég az országvesztés tényeinek felismerése, nem elég az érte felel?sök megnevezése, ha képtelenek vagyunk arra, hogy a folyamatokat visszafordítsuk, és visszavegyük ett?l a hatalombitorló elitt?l országunkat.
Ennek az els? lépése, éppen az, hogy elkülönítsük a hozzánk hasonlóan kirekesztett, elnyomott integrálódni, emancipálódni kívánó zsidókat, cigányokat a megélhetésiekt?l, azoktól, akik a gy?löletben érdekeltek. A kereszténység nem zárkózik el, nyitott mindenki számára, és a magyarsághoz rajta keresztül vezet az út. Természetesen a megtérésnek ?szintének kell lennie, és nem elégedhetünk meg a kereszténység elfogadásával, de nyitottságot kell, megköveteljünk ?si kultúránk iránt is. Az iránt, amely sokkal ?sibb, mint bármi más, és mindenki számára fontos tudás kincset jelent. Ezzel párhuzamosan azokat ki kell szorítani a hatalomból, a bitorolt társadalmi pozíciókból, akik számára a magyar kultúra fütyül?s barack és b?gatya, akik szerint a Szent Korona svájci sapka, a Szent Jobb tetemcafat, oka fogyott a karácsony, akik kiirtanák az összes keresztényt. Szükség van egy erkölcsi megtisztulásra, szellemi forradalomra. Ennek az erkölcsi forradalomnak el kell ?znie a hatalombitorlókat, akik nem egy millióan vannak, hanem sokkal kevesebben. Ha gy?z ez a forradalom, akkor tudatos bevándorlási politikával, és életigenl? népesedés politikával meg lehet fordítani a nemzetsorvadást, és néhány száz év alatt képesek lehetünk arra, hogy ennek a hungarocidiumnak a hatását ellensúlyozzuk.
Igen, néhány száz év alatt. Ilyen mérték? demográfiai katasztrófát nem lehet egyik pillanatról a másikra meg nem történtté tenni. Ráadásul a magyarság története során nem el?ször él át nemzetpusztítást. Ha most nem ébredünk fel, végünk. A 24. órában vagyunk, mikor nem lehetünk tekintettel mások érzékenységére, mert már a létérdekeink sérültek. Nincs tovább, nincs lehet?sége a toleranciának. Nem tolerálhatjuk kiirtásunkat.
Nemcsak nekünk kell felébrednünk, de a velünk együtt él?knek is rá kell döbbenniük arra, hogy ellenünkre nem boldogulhatnak, hogy az elnyomás, a nemzetünk pusztulása nem szolgálja az érdekeiket, és az ? gyermekeik, unokáik jóléte is attól függ, milyen gyorsan ébred öntudatra a magyarság. Ebben semmi rendkívüli nincs, teljesen természetes. Ezzel ellentétes viselkedés nyílt etnikai konfliktust eredményezne.
A nyílt etnikai konfliktus, már itt van a határainkon. Bármelyik pillanatban átcsaphat rajta. A Kassa környéki cigányoktól a Miskolc környékiek is ötletet kaphatnak, és átterjedhet ez Budapestre is. Az pedig senkinek sem az érdeke. Az elnyomásunkra épül? hatalmi rend megbukott, és ebben a helyzetben szükségszer? egy határozott cselekvésre képes, a nemzet érdekeit véd? kormányzat hatalomra jutása.
Véget kell vetnünk a hungarocidiumnak, véget kell vetnünk a kajafásság uralmának. Mert nem zsidó uralom van, a kajafások uralkodnak, a minden honnan való jöttmentek. Nem m?ködik a demokrácia, nem fejez?dik ki a népakarat, helyette médiokrácia van, és a hatalom már a saját játékszabályait sem tartja be. A Medgyessy javaslat, nyílt beismerése annak, hogy a demokrácia csak látszat, valójában mindenki kirekesztett, magyar, keresztény, zsidó egyaránt. Ebben az összeomlásból csak a Szent Korona keresztény és magyar szellemisége vezetheti ki az országot. Nincs helye itt olyannak, aki nem tud ezzel együtt élni, mert ez a magyar társadalom többségének a létérdeke. Hogy a kiinduló kérdésre válaszoljunk nem az a lényeg, hány zsidó, fél, negyed zsidó van az országban, hanem az, egyetlen olyan se legyen, aki a nemzettel ellenséges, aki Magyarországból második Palesztinát csinálna.
A legfontosabb, hogy egy olyan magyar se legyen, aki ellenséges a nemzettel. Nincs szükségünk Esterhasokra, nincs szükségünk Vásárhelyi Máriákra. Teleki Pálokra van szükségünk, Heltai Jen?kre, Pet?fi Sándorokra, Zrinyiekre, Hunyadiakra.
Létünk jogát kérd?jelezi meg az, ki kétségbe vonja a nemzetnek a jogát, hogy önérdekeit megvédje. Társadalmunk összeomlott, az állam gúny a nevének. A törvényesség nem érvényesül, büntetlenül maradnak durván törvénysért?, magyarellenes gyilkos rasszizmustól átitatott kijelentések. A zsidóságot és a cigányságot pajzsként használják hatalombitorló kirekeszt?k, Javaink kiárusítása, elkótyavetyélése, lenyúlása példátlan méreteket öltött. Példátlan a nemzeti értelmiség kiszorítottsága mindenb?l. A magyar véder?, mely teljességgel alkalmatlanná lett téve az ország védelmére, más népek elnyomásához asszisztál, a mi pénzünkön. Rosszabb helyzetben vagyunk, mint a palesztinok, és különösen, ha a nemzet tudati színvonalát tekintjük. Elvárják t?lünk, hogy szeressük kifosztóinkat, leigázóinkat, fogadjuk el természetesnek kirekesztettségünket, egy arrogáns kisebbség uralmát!
Nem! Újjá kell teremtenünk az államunkat, a semmib?l, mert mindent elvettek t?lünk, kell mindent megteremtenünk. Ha kell, ezért minden áldozatot meg kell, hogy hozzunk, és továbbiakban nem lehetünk türelmesek toleránsak. Nincs más esély, nincs más út. Ha erre képtelenek vagyunk, meg is érdemeljük a pusztulásunk.
J.L. |
