Manstein: Az általad idézett történetre én is emlékeszem, csak tudtommal a párbeszéd az amerikai külügyminisztériumban játszódott le, amikor Bárdossy jóvoltából hadat üzentük az USA-nak, és a magyar diplomatáknak egy kis idejükbe tellett, míg megmagyarázták, hol is van Magyarország, és pontosan mik a háborús céljai. (Itt hangzott el a király nélküli királyságra és a tenger nélküli admirálisra történ? utalás is.)
A Szovjetunió már 1940-ben, a Molotov-Ribbentrop paktum idején felajánlotta Magyarországnak, hogy támadják meg együtt Romániát, és akkor Magyarország visszakaphatja Erdélyt. Sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha...
A második világháborúra visszatérve, Magyarország számára tényleg nem létezett "jó oldal", hiszen a nyugati szövetségesek számára az, hogy Nyugat-Európát felszabadítsák a nácizmus alól, abban a helyzetben megérte Kelet-Európa feláldozását a kommunizmusnak. Szerintem felesleges vitázni arról, hogy melyik oldalon lett volna érdemes meghalni, az igazi nyer? az volt, aki bármelyik oldalon is, de túlélte (lásd Tizedes és a többiek., feltéve, ha Molnár tizedes túlélte a legutolsó bevetést). Az amerikaiak szerepér?l: a második világháború egyértelm?en anyagháború volt, a gy?zelmet a szövetséges, és az ennek oroszlánrészét képez? amerikai hadiipar - a demokrácia arzenálja - hozta meg. Ismét egy feltételes kérdés, de a Szovjetunió katonai teljesítményét nem igazán értékelném túl, mondjuk, Amerika nélkül (csak Angliával és a SZU-val harcolva) egyfajta patthelyzet alakulhatott volna ki. Gondoljunk arra, hogy az oroszok hadseregüket tekintve nem igazán álltak a helyzet magaslatán, lásd a spanyol polgárháborúban a német Condor-légió fölényét az orosz Ratákkal szemben, a szovjet-finn háborút is csak nagy er?feszítések árán tudták megnyerni, nem beszélve arról, hogy Sztálin a második világháború el?tt a legtehetségesebb tábornokait (lásd Tuhacsevszkij) kivégeztette, és a háború elején a tehetségtelen Vorosilov és Babel Lovashadseregéb?l ismert Bugyonnij vezette a szovjet hadsereget. Számítsuk azt is bele, hogy a német hadsereg néhány hónap alatt hatalmas el?renyomulást tett a Szovjetunió területén, a gazdaságilag értékes terület nagy részét elfoglalta (Sztálin pánikba is került), ha nem is érte el a Barbarossa-terv teljes célját. Az 1941-es moszkvai megtorpanás szerintem nem volt dönt? vereség, hiszen azt követ? nyáron még egy nagy offenzívára futotta, az 1942-43-as sztálingrádi vereség (mely az ?rült Hitler és a megalomániás Göring hibája volt - utóbbi ugyanis megígérte, hogy megszervezi a hatodik hadsereg légi úton történ? támogatását) után a németek még rendezték a soraikat, visszafoglalták Harkovot, stabilizálták a frontot. A dönt? vereség a kurszki csatát követ?en történt, amikortól a német hadsereg végleg elveszítette a kezdeményez?készségét. Ezzel az id?szakkal pedig id?ben korrelál a tengelyhatalmak veresége minden fronton (El-Alamein, Midway), mely a szövetséges anyagi fölény kibontakozásához köthet?, ez utóbbi viszont nagyban köthet? az amerikai hadiiparhoz (1941-42-ben az oroszok legf?bb gazdaságilag értékes területe, a donyeci iparvidék, német megszállás alatt állt, a szibériai tajgában pedig nem lehetett egyik napról a másikra hadiipart teremteni), bár ezt a szovjet propaganda (lásd a "Hat év történelem" c. sorozatot még a 80-as években) feledtetni próbálta.
A szeptember 11-i eseményekkel kapcsolatban, szárnyra kaptak olyan hírek is, hogy Oszama Bin Ladent nemrégiben kórházi kezelése során CIA-ügynökökkel beszélt, ki tudja, lehet, hogy ?t is még mindig a CIA fizeti. Mindenesetre tudtommal egyértelm?en kifejezte örömét a World Trade Center pusztulása miatt, de persze, lehet, hogy ezt is a CIA mondatta vele, lehet, hogy a CIA megbízásából ? szervezte meg az Al-Qaedát, hogy az USA háborúzhasson, és fogyhassanak a fegyverek, és megoldódjon a túlnépesedés problémája, ez is lehet, az is lehet, minden lehet... |
