Corvinus:
A második világháborúban való részvételünk okainak bonyolultsági foka még nekünk, magyarok számára is meglehet?sen magas, hát még a helyzetünket nem ismer?, azonban a kioktatásokkal sohasem fukarkodó, nyugatabbra fekv? országok vezet?inek számára már egyenesen felfoghatatlan.
A háborúba belépésünkkor (valamikor a SZU megtámadása után) a hazánkba akkreditált amerikai nagykövet és egy magyar diplomata között játszódott le a következ? beszélgetés /anekdota/ - A szituációhoz hozzá tartozik, hogy a SZU beígérte Erdélyt, ha nem támadjuk meg.:
Amerikai: Világosítson fel, kérem, mert azt hiszem, nem értem jól a helyzetet. A magyarok célja az, hogy visszaszerezzék a trianon után elvesztett területeiket.
Magyar: Igaz, ez így van.
Amerikai: Akkor ezek szerint, az önök ellenségei a Románok, Szlovákok, Osztrákok, Jugoszlávok.
Magyar: Nem, ?k a mi szövetségeseink
Amerikai: És a Szovjetunió – aki vissza akarja adni Erdélyt – az Önök szövetségese.
Magyar: Nem, ? a mi ellenségünk.
Hát err?l ennyit, nem is kell több szót vesztegetni az egészre, mert nekünk nem volt semmiféle lehet?ségünk a választásra. Mohács után nem volt id?szak, amikor mi döntöttünk volna a sorsunkról.
A „mi lett volna, ha…” kérdést nem is tettem fel, amit mondtam, az annyi volt, hogy a német puccs után a németek oldalán, az orosz hódítással pedig az ? oldalukon kellett volna végigharcolni a háborút. A russzki felszabadítók nem hagytak egyik országban sem kétséget afel?l, hogy tevékenyen kell részt venni a nácizmus elleni harcban. És az ? felfogásukban tudjuk, hogy mit jelent a tevékeny részvétel: mi is ki kellett volna állítsunk minimum egy „kit?n?en felszerelt” rohamhadsereget. Tehát ha már egyszer így alakult, akkor én nem dezertáltam volna, nem a vörösökért haltam volna meg.
Még valami: az amerikai hadba lépés és az oroszok magukra találása közötti korreláció /kapcsolat/ a nullához közelít. A lend-lease következtében az a kevés hadi eszköz /pl. dzsip/, amit 1943 januárjáig kaptak, csak csepp volt a nagy Vörös hadsereg tengerében, és nem hiszem, hogy használati értékük a mínusz 40 fokban több volt egy bunkósboténál. A szovjetek el?ször Moszkva alatt, majd Sztálingrádnál, és végül Kurszknál gy?zelme eldöntötte a háború menetét /nyugaton/, az Usa csak a végét hozta kicsit közelebb. Igaz, ugyanígy közelebb hozta a vereséget Hitler „hadvezéri képessége”. Kétségetlen, hogy mert kockáztatni, és néha voltak jó megérzései, de semmi több. A Moszkva alatti totális vereséget tulajdonképp a „nem hátrálni” taktika hozta meg, azonban a kés?bbiek folyamán sohasem vezetett eredményre, ellenkez?leg. Hatalmas veszteségek/vereségek okozója lett. Így lett Budapest is a második legnagyobb „Festung”, Sztálingrád után.
Az, hogy mi az összeesküvés-elmélet, és mi nem, nem mi fogjuk eldönteni, addig pedig minden magyarázatot érdemes megvizsgálni. Amire én utaltam – nem tudom, hogy hallottad-e a híreket mostanában – több forrásból is meger?sítést nyert. El?ször Condoleazza Rice tartott egy részletekbe men? sajtótájékoztatót, most pedig a CIA-tól is sz?r?dnek ki egyre-másra az infók. Pesze, ha homokba akarod dugni a fejed, csak rajta. Érdekes módon, Osama Bin Laden b?nösségér?l sincs több bizonyíték, mint arra vonatkozóan, hogy a CIA várt valami hasonló merényletet, mégis, az el?bbit készpénznek veszed.(Előzmény: Corvinus, 2002.06.04. 18:12:01) |
