Corvinus:
Úgy látom, eléggé belemelegedtetek Guderiannal a dolgokba, sajnos nem volt id?m végigolvasni az érveket-ellenérveket, úgyhogy nem is reagálok érdemben semmire sem, mert lehet, hogy már szóba került.
Egy dologra azonban mégis.
1944 augusztus 23: A románok átállnak a Szu-hoz, a német Dél hadseregcsoport nem is els?, de nem is utolsó összeomlását éli meg, Friessner vezérezredes csak nagy nehézségek árán tud úrrá lenni a káoszon.
Augusztus 25: A ruszkik elérik a Kárpátokat /székelyföld/ magasságában, miközben Malinovszkij a 2. Ukrán front f?er?ivel végigrobog a Havasalföldön, megkerülve a hegyeket. A szorosokban közben sikeresen feltartóztatjuk Malinovszkij melléker?it.
Szeptember eleje: A Tordai csatában a hirtelen felállított 3. magyar hadsereg alakulatai megverik a román-szovjet melléker?ket, és visszaveti ?ket a Marosig (!)
Október: Megindul a 2. Ukrán front támadása a Makó-Arad vonaltól felfelé, Debrecen irányában, miközben a 4. Ukrán front északról nyomul ugyanígy, Debrecen felé. A 8. német hadsereg el?ször Debrecennél, majd Nyíregyházánál mér jelent?s csapást az oroszokra. Végül persze október végére sikerül elfoglalni Debrecent, de addigra a els?, második, harmadik magyar hadsereg, valamint a 8. német hadseregnek sikerül kimenekülnie a harapófogóból. A 4. Ukrán front még mindig a valahol a Kárpátokban szenved.
Tehát, amint láthatod, a románoknak semmi közük nem volt ahhoz, hogy minket ki?zzenek Észak-Erdélyb?l. A visszatért területek feladása a bekerítésb?l való megmenekülés miatt történt meg. Persze harcoltak oláhok mind a szorosok bevételéért, mind a kés?bbiek folyamán, azonban ekkor még maximum század-ezred nagyságrendben, az oroszok alá beosztva. A motivációt pedig belülr?l a vodka, kívülr?l pedig a visszavonulások elkerülése végett a politikai tisztek gépfegyverei jelentették. |
