Corvinus:
A különbség közöttünk abban van, hogy te azt kéred számon a státusztörvényt?l, hogy szimbolikus, én meg valójában a létrejöttének örülök, és elfogadom azt, hogy szimbolikus.
50 év óta nem történt semmi a gúnyhatáron túl rekedt magyarok érdekeinek képviselete érdekében, és ahogy a mostani kormányunkat elnézem, négy évig megint ugyanez lesz a helyzet. Hogyan is keletkezhetett a törvény?
A harmadik szabadon választott Kormányunk regnálása idejére elértünk odáig, hogy a nemzeti céljaink többé-kevésbé definiálva vannak /minimum: határokon átível? újraegyesítés, maximum: területek visszatérése/.
Ezek után Orbánék áttekintették e helyzetet, ami szerintem nagyon leegyszer?sítve két lényeges elemb?l áll: 1. Barátságtalan, s?t néha ellenséges országokkal vagyunk körülvéve. 2. az id? nem nekünk dolgozik /rohamos asszimiláció, trianontól való távolodás –id?ben/.
Mit lehet ilyen szituációban tenni? – gondolták - Mert valamit mindenképpen tenni kell, záros határid?n belül. Lássuk csak: arra nincs id?, hogy mindenre kiterjed?, átgondolt, teljesen részletekbe men? terveket, és törvényeket készítsünk, mert már a szomszédokkal való egyeztetés szakaszában megrekedne a folyamat. Akkor marad az egyetlen, és úgy t?nik a legjobb megoldás: egy jelzésérték? törvény, létrehozása, ami visszaadja a határokon túliaknak a hitet, hogy Magyarország számít rájuk. A gondolat legitimitását pedig a legolcsóbban, legegyszer?bben, leghatásosabban a szimbólumokkal lehet megteremteni /pl: Szent Korona/. A kedvezmények –eleddig elég sz?k- köre pedig jelzés, hogy az ország teljesít?képességével együtt az ? támogatottságuk egyre inkább anyagiakban érz?dni fog.
A státusztörvény a körülmények miatt lett szimbolikus jelent?ség?, és a továbbiakban mindenféleképpen továbbfejlesztésre érdemes, és számos olyan intézkedésnek kell követnie, ami az általad felsorolt célokat segíti el?.
Azért írtam, hogy nem a valóságban élsz, mert a te gondolatmenetedben az összes legyet egy csapásra vezérelvet véltem felfedezni, a körülmények ignorálásával.
Az Unióhoz való csatlakozás pedig legkevésbé a tagjelölt országokon múlik, tehát az integráció lelassulásával való riogatás nevetséges. Egyértelm?vé vált, hogy a b?vítés politikai kérdés, aminek semmi köze sincs ahhoz, hogy milyen viszonyban vagyunk a szomszédokkal.(Előzmény: Corvinus, 2002.05.25. 00:38:51) |
