Guderian: A "holmi zsidó-deportálók" háborús és emberiségellenes b?ntetteket követtek el, ?ket tehát igenis fontos kivonni a megkövetés alól. Jaross Andor például a Sztójay-kormány belügyminisztere volt amikor a teljes vidéki zsidóságot megsemmisít? táborba hurcolták. Ezeket az adalékokat nem szabad elfelejteni. A Benes-dekrétumok pedig egyértelm?en azokat az elemeket célozták, akik a köztársaság és a jogállam szétzúzásában részt vettek, sajnálatos hibájuk volt, hogy a kollektív b?nösség alapján álltak, tehát pl. a Szudétavidéken nem tettek különbséget meggy?z?déses náci és náciellenes személy között. Igazságosabb lett volna mondjuk csupán a náci párt és intézmények tagjait és funkcionáriusait, illetve magyar oldalról a nyilas illetve Imrédy-oldalon állókat kitelepíteni. Az érzelem és indulat f?tötte politikai reakciókat illet?en: a németeknek a háború megnyerése esetére kialakult tervük volt Közép-Európa elnémetesítésére. Lengyelországban végre is hajtottak telepítéseket az úgynevezett Warthe-Gau-ban, melyet 1939-ben leválasztottak Lengyelországról. (A szlávokat kollektíve Untermenschként kezelték.) Ilyen terveik Magyarország rovására is léteztek, lásd a Volksbund agitációját, a németországi Wandervogel mozgalmat, a "So wird es sein" térképekkel, melyek a Dunántúlt a német birodalom részeként mutatták, illetve a Baranyát, Bácskát és Bánátot (Schwabische Türkei) magába foglaló Prinz Eugen Gau terve. A háború után aztán nemcsak a Warthe Gau-ból, hanem az Oderától keletre minden területr?l kitelepítették ?ket, kegyetlen volt, de mondjuk úgy, hogy a saját brutalitásuk szállt vissza rájuk (ahogy az angol mondja: they got a taste of their own medicine).
A dualizmuskori magyarosítási politika (a városokat kivéve) nem hozhatott eredményeket, mert egyrészt er?s hazai és nemzetközi ellenállásba ütközött (lásd Memorandum-per, lex Apponyi), másrészt illuzórikus volt az ország gyakorlatilag felét kitev? nemzetiségi lakosság asszimilálása.
A kitelepítésr?l szóló vita a "tyúk és tojás" problémaköréhez vezet, a szerbek kitelepítése és az újvidéki vérengzések adták az alapot a bezdáni, temerini megtorlásokra. Szerintem senkit sem szabad kitelepíteni sehonnan (Senki ne kövezzen meg senkit, amíg nem fújom meg ezt a sípot :) Brian élete), az EU mozgásszabadság alapelve is err?l szól.
A magyarországi sváb-kitelepítéseket illet?en, a pontos arányszámnak utána kell nézni, abban teljesen egyetértek, hogy nem volt jogszer? a háborús b?nöket felhasználni a kollektív kitelepítésre. Ebben a szempontból látszólag még a románok voltak a legtoleránsabbak, ?k ugyanis nem telepítették ki tudtommal sem az erdélyi szászokat, sem a bánáti svábokat a háború után (persze Ceausescu kés?bb kiárusította ?ket), ráadásul az erdélyi zsidósággal is keszty?sebb kézzel bántak, mint mi.
Ha elolvasod az el?z? hozzászólásom, én sem tagadom, hogy szerepe volt az erdélyi betelepüléseknek az etnikai arányszám megváltoztatásában, csupán árnyalni akartam a képet. (Ne felejtsük el, hogy a huszadik század folyamán székelyek is költöztek Bukarestbe a jobb élet reményében, hiszen Székelyföld Románia és Erdély egyik legelmaradottabb területe volt). A Mez?séggel kapcsolatban, a magyarság asszimilációja már Trianon el?tt is nagyon er?s volt (tudom, hogy máig is léteznek szórványfalvak, mint például Szék), de Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék a történelmi Magyarországban is er?sen román többség?ek voltak (milyen jogon kaptuk akkor vissza a bécsi döntésben), lásd az arról szóló tudósításokat (még Trianon el?tt), hogy a református templomból kijöv? hívek egymással románul beszélgetnek. És akkor még nem említettem Hunyad, Krassó-Szörény, Fogaras, Alsó-Fehér, Bihar, Nagy- és Kis-Küküll? vármegyéket, az Apuseni hegységet, melyek hagyományosan román "történelmi hitbizományok".(Előzmény: Guderian, 2002.05.25. 00:41:53) |
