Manstein: Szerintem a politikai-társadalmi-történelmi kérdésekben nehezebb olyan jelleg? axiómákat megállapítani, mint például a matematikában. Itt van például Isten léte vagy nemléte. Engem sosem zavar, ha mások nem ugyanazt a nyelvet beszélik, végül is nem élünk kommunizmusban, ahol egy az eszme, egy a jelszó, egy a vezér, stb. stb.
Következ? mondataidban ellentmondást látok. Egyszer kifejezed, szó szerint ugyanazt, mint én, hogy a státusztörvény szimbolikus el?nyöket nyújt, s a következ? mondatodban viszont az szerepel, hogy nem látom a valóságot. Nos, hogy is van ez? A magyar kultúrához való köt?dés (ez pontosabb fogalom, mint a "magyarságtudat") szinten tartása pedig elérhet? oktatási intézmények támogatásával, csereprogramokkal, adókedvezményekkel határon túli beruházók számára, vegyesvállalatok alapításával, ahol a magyar nyelv ismerete kifejezetten el?nyös, ezek mind legitim, eurokonform eszközök. S magyarigazolvány vagy iskoláztatási támogatás ide vagy oda, bolond lesz a székely szül? román iskolába adni a gyerekét, ha egy sokkal jobban felszerelt magyar iskola várja.
A politikai konfrontáció a szomszédokkal bizonyos szinten megvan és meglesz, viszont arra is kell gondolni, hogy a kiélez?dése az európai integrációs folyamatot lassítja le (számunkra is, mivel manapság az EU a nagycsoportos b?vítést részesíti el?nyben), ezért kellett az alapszerz?déseket is megkötni.
A nemzet fogalma sosem volt aktuálisabb, legalábbis, ha az aktuális konfliktusokat nézzük szerbek és albánok, albánok és macedónok, hutuk és tuszik, zsidók és palesztinok között. Mindazonáltal, én a "Live and let live, leben und leben lassen" elvét részesítem el?nyben.(Előzmény: Manstein, 2002.05.24. 22:30:54) |
