Bogár: Egylépésnyire a végs? pusztulás
A birodalom nem akar megoldást
(2008. július 29.)
"Száz éve túl vagyunk már azon a ponton, amikor az emberiség még meghozhatta volna azokat a döntéseket, amelyek visszafordíthatják a végs? pusztulás útjáról ? állítja Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. A közgazdászprofesszor úgy véli, a globális birodalom nem hajlandó csökkenteni a kifosztás szivattyúinak teljesítményét, annak ellenére sem, hogy látja: a totális anarchia csak néhány évtizedre van.
? Nem is olyan régen az egyik kormányközeli hetilap tett egy homályos utalást arra, hogy Ön összeesküvés-elméleteket gyárt mindenféle birodalmakról és ezzel összefüggésben Magyarország alávetettségér?l is. Ezzel párhuzamosan ? amióta a politikai, pénzügyi és egyéb függésekr?l beszél ? megjelentek a vádak is, nem egyszer kísérletet téve arra, hogy Bogár Lászlót, illetve elméleteit nevetség tárgyává tegyék. Ha létezik, mire alapozza a birodalmi függ?séget?
? Amióta hatalom és hatalmi viszonyok léteznek az emberi társadalmakban ? legalább 10 ezer éve ?, a hatalom érdekérvényesítést jelent. Annak az akaratnak a keresztülvitele, amelynek a lényege az én érdekeimnek az érvényesítése. Tehát amióta hatalmi rendszerekr?l beszélhetünk az emberi társadalmakban, teljesen természetes törekvés, hogy a hatalom igazi birtokosai magát a hatalomgyakorlás rendszerét, illetve azok lényegét is igyekeznek álcázni. Ennek oka: minél rejtettebb ez a hatalomgyakorlás, annál nehezebb szembeszállni vele, leleplezni, és annál könnyebb átvinni az érdekeket is. Hiszen ez a hatalom lényege: az, hogy az akaratot bizonyos személyek vagy csoportok átvigyék másokra, illetve tartósan gyakorolják másokon.
? Vagyis a rejtettség a hatékonyságot növeli.
? Mindenképpen így van. Mulatságos, ahogy a hatalom birtokosai és az ?ket kiszolgáló er?k ? jelen esetben a globális média ?, igyekeznek az összeesküvés-elmélet vádjával nevetségessé tenni és megbélyegezni azokat, akik megpróbálják felfedni a valóságos világhatalmi viszonyokat. A hatalomnak logikus törekvése, hogy a lehet?ségekhez képest homályban próbálja hagyni a hatalom gyakorlásának összefüggéseit. Ha az evolúciót vizsgáljuk, teljesen természetesnek kell vennünk, hogy az álcázás, vagyis a valóságos célok és a saját akarat elrejtése az állatvilágban is rendkívül mélyen gyökerez? folyamat. A leopárd nyilván nem tájékoztatja a gazellát arról, hogy zsákmányként el akarja ejteni, de ezt azért vitassák meg demokratikusan, nyílt eszmecsere formájában. A leopárd ?aljas módon? mindent megtesz annak érdekében, hogy álcázza magát, és lesb?l támadjon. Tehát nem is az emberi társadalmakról van szó, hanem a saját akaratunk érvényesítésér?l mások felett ? evolúciós értelemben.
A biokémiai kutatások szerint ez még az élet mikroszintjein is igaz. Vagyis a testünket támadó vírusok, baktériumok, gombák és maga a ráksejt burjánzása is egy biokémiai krimi, ahol minden támadó igyekszik a saját érdekérvényesítése érdekében álcázni magát és a támadást, ezzel elaltatni az él?lény immunrendszerét. Tehát e szintek ? vagyis a társadalomszervez?dések ? az élet makroszervez?dési szintje, illetve az élet mikroszerkezeti szintjének ezen három példája azt látszik bizonyítani: minden hatalomnak, érdekérvényesítési törekvésnek teljesen természetes velejárója, kísér?jelensége és jellemz?je, hogy álcázni igyekszik céljait és az azokhoz vezet? folyamatokat. Így van ez a mai világban is, csak világhatalmi méretekben, vagyis globális, illetve lokális szinten is. Magyarország is egy lokalitásnak számít a globális társadalomszervez?dési rendszerben. Újra le kell szögezni: természetesnek kell tekintenünk, hogy minden hatalomgyakorlási forma és a hatalom gyakorlását véghezviv? szerepl?k mindent megtesznek azért, hogy tevékenyüket, céljaikat a homályban tartsák. Így nehezebben leplezhet?k le, sokkal nehezebb ellenük lázadni, vagyis az ellentétes akaratképzés és annak érvényesítése sokkal nehezebb velük szemben, ha nehezen átlátható vagy láthatatlan, vagyis a rejtett dimenziókban érvényesül.
Fotók: Lippai Roland
? Az a hatalomgyakorlási recept, amely általában meghatározza az emberi világoknak egy bizonyos szegmensét, mindig megpróbál dezinformatív fogalomkészletet létrehozni. Ha az el?z?, a bukott szovjet birodalomtól való függést, a magát szocializmusnak, kommunizmusnak nevez? társadalomszervez?dési modellt vizsgáljuk, láthatjuk, ott megbonthatatlan szovjet?magyar barátság volt a rendszer abszolút kétségbevonhatatlan alapja. Egy ideig a szó szoros értelmében a fejével játszott, aki ezt kétségbe merte vonni. Egészen 1989-ig kockázatos volt más véleményen lenni. Vagyis van egy érinthetetlen, hamis metafogalom, ami körülírja a rendszer lényegét, és persze emögött, alatta, felette, a rejtett terekben zajlik a valódi hatalomgyakorlás. Csupán egy birodalomváltás történt, igaz, ez legalább húsz éven át zajlott. A 70-es években kezd?dött az eladósodással, és emlékezzünk arra is: 1988 tavaszán a társasági törvényben a régi rendszer parlamentje bevezeti a kapitalizmust. Az 1988-as V. törvény arról szólt: bármekkora t?kével lehet?vé válik belföldi és külföldi magán- és jogi személyek által t?kés társaságok alapítása. Mi ez, ha nem a kapitalizmus bevezetése?
E hosszú folyamat során Magyarországot áttolták a keleti globalizációs szovjet birodalomból a nyugati globalizáció birodalmába. Amikor a folyamat minden fontosabb hatalmi eleme lejátszódott, csak akkor került sor arra a látványtechnikai t?zijátékra, amit az avatatlanok azóta is mint rendszerváltást emlegetnek. Az új hatalom megnehezíti azok dolgát, akik megpróbálnák a rejtett dimenziókat feltárni. Ma ez már lényegesen nehezebb, mert ez az új konstrukció nem a földrajzi térben szervez?dik. A török birodalomról lehetett tudni, hol helyezkedik el: Isztambulban van a székhelye egy szultánnal. Megvoltak a földrajzi térben is látható kontúrok. Volt egy olyan látható szerkezet, amely világossá tette, hogy mir?l is van szó. Az új birodalom azonban bonyolult, a szimbolikus hatalmi térben szervez?dik.
? Ezek szerint ez az új hatalmi er?tér a médiabirodalmak, nemzetközi pénzintézetek, az ezekhez kapcsolódó, évtizedekben mérhet? hitelfüggés és hatalmas t?kés társaságok összessége.
? Pontosan err?l van szó. Ma már sokkal nehezebb egységes keretbe foglalni azoknak a hatalmi intézményeknek a bonyolult interakcióit, globális együttm?ködési rendszerét, amely a birodalmat alkotják. Ha ennek legf?bb hatalmi intézményi szintjeit próbáljuk megfogalmazni, akkor dönt?en err?l a három szintr?l van szó. E három mozzanat logikailag is összekapcsolódik. Megmutatja a birodalom nyers lényegét, az er?forrás koncentrációit és annak elszívási mechanizmusait. Történelmi tény: minden birodalom a periféria fel?l a központba szivattyúzza az er?forrásokat annak érdekében, hogy eltartson egy olyan elitet, amely az egész szerkezet hosszú távú fennmaradását szolgálja. Minden létez? leginkább létezni akar, és a birodalom is örökké fenn akar maradni, amit hirdet is magáról. Ez viszont nagyon sok pénzbe ? és ahogy haladunk el?re, egyre többe ? kerül, emiatt egyre több er?forrást kell összpontosítani ahhoz, hogy egy világméret? hatalomgyakorlást biztosítani lehessen. Ezt az er?forrás-szivattyú szerepet tölti be a multi- vagy transznacionális vállalat. Ezek vállalkozásoknak álcázzák magukat, ám valójában hatalmi intézmények. Az alapvet? céljuk nem más, mint hogy világméret?, egységes és összecsiszolt hálózattá váljanak és m?ködtessék ezeket a gigantikus er?forrás-szivattyúkat. Annak érdekében, hogy a tevékenységük minél koordináltabb legyen, megjelenik a második hatalmi szint is, vagyis azoknak a világméret? intézményeknek az együttese ? valutaalap, Világbank, WTO, hitelmin?sít? intézetek, auditáló cégek ?, amely egységes keretbe foglalja ennek az er?forrás-szivattyúnak a m?ködését. Kialakítja az elveket, világméret? parancsokat ? dereguláció, privatizáció, liberalizáció ?, amelyeket a lokalitásnak, ha nem akarnak konfliktust, be is kell tartaniuk. Megfogalmazzák a birodalom alkotmányát, jogrendjét, és a fegyelmez? hatalmak által ezt be is tartatják.
A világméret? média pedig a birodalmi gondolkodás logikáját alakítja ki. A létrejött tudatbefolyásoló szisztéma megpróbálja az emberi gondolkodást az egész világon azon fogalmak mentén szervezni, amelyek csak a birodalmat meger?sít? gondolatmeneteket segítik, és igyekeznek a perifériára szorítani ? lehet?ség szerint megsemmisíteni, kigúnyolni, betiltani ? minden olyan gondolati konstrukciót, amelyik szembemenne a birodalmi törekvésekkel.
? A rendszer olajozott m?ködéséhez a különböz? országoknak szükségük van kiszolgálószemélyzetre is. Korábbi szavaival élve, ?azt a lényeget, ami talán úgy foglalható össze, hogy mindaz, amir?l azt hazudjuk, hogy demokrácia, jogállam és piacgazdaság, vagyis a rendszerváltás rendszere, az a globális hatalomgazdaság lokális diktatúrája kollaboráns helyi elitek által üzemeltetve?. Kik ezek az elitek? És az is látszik: az egész konstrukcióból maga az ember, az emberi értékek, a humánum, illetve az élet igenlése hiányzik.
? Minél nagyobb egy birodalom ? és itt világbirodalomról van szó ?, annál nagyobb a kényszer arra, hogy a lokalitás azonos globális elvek szerint m?ködjön magával a globalitással: egységes legyen a fogalomértelmezés, illetve minden lokalitásban hatalmas szükség van arra is, hogy az ottani elitek élére álljanak a globális birodalom érdekérvényesítési törekvéseinek. A birodalmak minden lokalitásban kiépítik a saját közvetít? társadalmukat, így ezek az elitek sokkal inkább a globalitás társadalmát jelenítik meg helyi szinten, mintsem a lokalitás társadalmát a globalitástérben. A birodalom is azt várja el, hogy a közvetít? elemek az ? érdekeit közvetítsék a lokalitások felé, de bizonyos értelemben a f?hatalom is természetesnek tekinti, hogy ezeknek az eliteknek meg kell jelenítenie azt is, mi történik alattuk. Nem azért, mert a birodalom meg akarja ismerni az alárendelt társadalmakat ? ennek sokkal inkább preventív okai vannak. Elébe akar menni a lázadásoknak. Minden hatalmi tényez? tudja: ha folyamatosan er?forrásokat szív el a perifériáról, akkor ezzel folyamatosan újratermelési válságokat idéz el?, ezért is következik be egy id? után maga az összeomlás is, hiszen nem veszik figyelembe a perifériák lázadási potenciálját. Így azok valóban fel is lázadnak, ami egy permanens polgárháborúba torkollik.
Az elszegényedés és kifosztás olyan öko-, szocio-, kulturális katasztrófák sorozatát hozza létre, ami szétveri a birodalom egész szerkezeti rendszerét. Vagyis bizonyos értelemben a kifosztás urai is kíváncsiak arra, hogy mi történik a végeken azért, hogy a képz?d? lázadási potenciálok ellenszerét megtalálják. Kétségételen: ezek az elitek dönt?en és alapvet?en kollaboránsok, de kell, hogy rendelkezzenek egy olyan közvetít? szereppel is, amelyek a lokalitások stratégiai érdekeit is képesek megfogalmazni. S különösen felt?n?, hogy Magyarország elitjei a térségben is messze a leginkább kollaboránsok.
? ?Amit optikai csalódásként magyar gazdaságnak látunk, az nem egyéb, mint körülbelül két tucat multinacionális globális vállalat lokális telephelyeinek hálózata?, hogy ismét idézzük korábbi szavait. David Korten a T?kés társaságok világuralma cím? könyvében alapos részletességgel fejtegeti e társaságok kialakulásának körülményeit, valamint azt, miképpen is veszik át az irányítást az élet különböz? struktúrái felett. Valósággá válhatott a világuralom? Hol vannak a kis- és közepes vállalakozások, amelyek a jelenlegi kormány alatt egyébként szinte hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nem kapnak lehet?séget, ugyanakkor az idetelepül? nagy cégek milliárdos állami támogatásban részesülnek, ami úgy t?nik, nem is áll arányban az általuk teremtett munkahelyek számával.
? Mária Terézia mondta, hogy ?etetni is kell a birkát ahhoz, ha nyírni is akarjuk, jó urak?, ami nagyon bölcsen fejezi ki a felel?sen gondolkodó birodalom bels? logikáját. Vagyis hogy tartósan, lázadásoktól és permanens polgárháborúktól mentesen lehessen üzemeltetni a birodalmi er?forrás- szivattyúkat, arra van szükség, hogy a központ ismerje, és bizonyos keretek között tartsa tiszteletben a lokalitások elemi újratermelési igényeit. Minden emberi közösségnek van egy elemi újratermelési szintje, els? a fiziológiai. Ebben az értelemben is van egy létminimum, ám ez csak a vegetáláshoz elég, ?többet kell adni, ha többet akarunk?: a komplex egészséget kell figyelembe venni. És itt nem csupán a közvetlen fizikai aspektus a lényeges ? vagyis a betegség hiánya vagy annak viszonylagos alacsony el?fordulása ?, hanem a testi-lelki egészségnek egy folyamatosan emelked? és kiteljesed? szintjér?l van szó. Ami horribile dictu, akár a birodalmi t?ketulajdonosoknak is kedvez? lehet, hiszen egy jobb min?ség? ?birkanyáj? jobb min?ség? és több gyapjút is ad. Vagyis van egy alapvet? újratermel?dési igény, ami részben fiziológiai, majd az ezen túlmutató szint, ami egyre jobb, egyre emberségesebb életkörülményeket, viszonyokat és min?séget jelent. Persze szó van a demográfiai újratermel?désr?l is, hiszen nemcsak az éppen most él? generációnak kell egyre kedvez?bb, emberségesebb életviszonyok között élnie, hanem létre kell hozni az újabb generációkat is, emellett meg kell teremteni azokat a feltételeket is, amelyek számukra is folyamatosan emelked? emberi jólétet jelenthetnek majd. Ennek pedig er?forrásigénye van. Mindebb?l követezik: van egy minimális er?forrásigénye annak, hogy a lokalitás akár csak nullszinten is ? az egyszer? újratermelés szintjén ? fenntartsa magát, de minden emberi közösség b?vülni szeretne, egyre jobb életmin?séget elérve.
Ott folyik a harc, hogy a birodalom egyáltalán figyelembe veszi-e, érdekli-e, hogy az adott társadalomnak milyen szint? az er?forrásigénye az újratermel?déshez. És kérdés az is: hajlandó-e a saját er?forrás-elszívó tevékenységét bizonyos keretek között tartani. Az a probléma az elmúlt húsz évben, hogy ez a kompromisszumkészség elemi szinten sem létezik. Van egy ellentmondást nem t?r? diktátum, ennek megfelel?en pedig kitermel?dtek a szinte száz százalékig a birodalmat kiszolgáló elitek, amelyek ezt nem csak hogy kiszolgálják, ám bizonyos értelemben még elébe is mennek a kívánságoknak. Kitalálják a birodalom gondolatait. A lokalitás saját gazdaságát magyar kis- és középvállalkozásokat is kifosztandó páriáknak tekintik. Miközben ezek a vállalatok adnak munkát a foglalkoztatottak nagy részének, a profit dönt? többsége azoké a multiké, akik csupán a töredékét foglalkoztatják az embereknek. A multik kapják a kedvezményeket és a támogatásokat, a magyar kkv-k meg az ?agyonadóztatást?.
? Ez milyen irányba tolja a magyar társadalom lehet?ségeit?
? Jelenleg ott tartunk, hogy a magyar társadalom a legelemibb fiziológiai újratermel?désének a minimumát sem képes biztosítani, inkább folyamatos és masszív hanyatlás tapasztalható a népesedésben, az egészségben is. Emellett a szimbolikus szerkezetekben is megfigyelhet? a roncsolódás: azokban a szellemi, lelki, erkölcsi zónákban, amelyek nélkül nincsen ép emberi társadalom, és ha ezek az er?k sérülnek, az összeomlás fenyeget. A birodalom láthatóan nem kíváncsi arra, hogy a magyar társadalom hogyan reprodukálja önmagát. Van egy elképzelése arról, hogy mennyi er?forrást kell kiszivattyúzna, és teljesen függetlenül attól, hogy ennek milyen katasztrófasorozat az ára, ezt minden körülmények között véghez is viszi.
Bibó István szavaival élve: folyamatosan végbemegy egy negatív kiválasztódás az eliteken belül is, olyan elitek ? személy szerint és csoportokat illet?en is ? jutnak a döntés meghozásának közelébe, befolyásolását lehet?vé tev? helyzetbe, akik sem tudásban, sem erkölcsi javakban nem b?velkednek. Nem is ismerik fel a súlyos problémákat, vagy ha látják is, cinikusan, gátlástalanul túlteszik magukat rajta. Nem érdekli ?ket a következmény. Magyarországon azért van az elmúlt húsz év id?szakában valójában egy potenciálisan, folyamatosan növekv? polgárháborús veszély, mert láthatólag szinte semmilyen normális kommunikáció nincsen a globális, illetve a lokális elitek között és a magyar társadalom között sem. Minden normális embert nyomaszt az egyre nagyobb feszültség, az erkölcsök szétmállása, a növekv? kriminalizálódás, az egyre több borzalmas történés. Ezek összefügg? esetek, és mindenkit iszonyattal töltenek el. Az a baj, hogy mivel az egész rendszer hazugságra épül, szigorúan tilos a nevén nevezni a dolgokat, ennek következtében nem kibeszélhet? a lényeg, viszont ha ez nincs meg, akkor nem lehet el- és megbeszélni, ez viszont kizárja a cselekvést is.
Interjúnk második részét 2008. július 30-án olvashatja a Magyar Nemzet Online-on." |
