BADAR ILDIKÓ: Trianonról én sem az iskolában tanultam. Pozitívumként értékelem a médiában ismét és újra elhangzó utalásokat, melyek az értelmesebbjét további kutatásra ösztönzik. Én azokkal kívánok egy táborba kerülni, akiket nem kell az igazunkról gy?zködni, mert azt már tudják, így sor kerülhet a következ? lépésekre: hogyan tovább EGYÜTT?!
Egy vígjátékban általában a szerepl?k többsége el?bb-utóbb röhögés tárgyává válik. A végkifejleten én már most mosolygok és kutyába se veszem azokat akik szegény eltévelyedett népemb?l gúnyt ?znek, hogy kedvükre röhöghessenek. Általában a nagy hahota után egy kínos csend szokott következni. Ebben a csendben majd mindenki átértékeli magában, hogy min röhögött és lesznek akik elszégyellik magukat. Rájuk is szükség lesz az építkezésnél, mert tudják már hogy hová tartoznak. Majd ha mi kerülünk hatalomra, hozunk olyan rendelkezéseket amelyek garantálják mindazt amit megtagadtak a magyaroktól és amelyek szavatolják az együttél? népek nemzetalkotó jogait is (nem kisebbség, nem minority, nem mendenheit) , hogy végre otthonra lelhessen minden jószándékú ember itt a Kárpát-medencében! Erre gondoljunk, ha akarjuk a
Szebb Jöv?t!(Előzmény: BADAR ILDIKÓ, 2008.06.05. 11:58:23) |
