Construct:
Hit nélkül nincs magyar feltámadás
A feltámadás csodálatos vallási ünnepét élhettük át újra március utolsó el?tti hétvégéjén. Húsvét üzenetét ugyanakkor nem nehéz továbbgondolni egy másik síkon a nemzetéért aggódó magyarnak ? leszállva a mába, a nagypénteken túllépni képtelen közösségünk tragédiájának a szintjére.
Mikor azt olvassuk, halljuk, hogy a Megváltó a legnagyobb csodát mívelte és mutatta fel, amikor visszatért onnan, ahonnan visszatérni nem lehet, legy?zve a halált, arra gondolunk, hogy vajon megtörténhet-e ugyanez a csoda azzal a néppel, melyet közel kétezer évvel kés?bb feszített keresztre a ?m?velt Nyugat?, és amely jelen pillanatban szintén ott van, ahonnan a visszatérés lehetetlennek látszik. Azt a súlyos kérdést tehetjük fel ilyenkor ? ha bele merünk gondolni egyáltalán ?, hogy nyomába tud-e lépni a jelenlegi állapotában Isten fiának Mária népe.
A válasz 2008. húsvétján még mindig ugyanaz, mint 1945-t?l errefelé folyamatosan: tudna, de nem akar, s azért nem akar, mert azt hiszi, nem tud. Ennek a nemzetnek elvették az országát, s ezzel az önbecsülését, a saját erejébe és szerepébe vetett hitét, legyilkolták zászlótartóit, megsemmisítették irányt?it, elvették a történelmét és a jöv?képét, ugyanakkor a jelen pillanatig tart (és ilyen iramban hamarosan befejez?dik) a tudatának teljes lecserélése. De ez még mind nem elég: mindeközben, lerombolva útjelz?it és kapaszkodóit, elvették a magyarságtól a hitét is.
Nemzetünk nem hisz már sem magában, sem egy közös, szebb, magyar jöv?ben. Hit nélkül nincs feltámadás, ahogy zsidók számára sem támadott fel a Megváltó, hiszen ?k nem fogadják el, nem hisznek benne, így nem részesülhetnek legszebb vallási ünnepünk felemel? voltában ? számukra nincs Krisztussal való feltámadás, hiába történt meg a csoda, az t?lük független esemény maradt.
Ha nincs meg bennünk ez a hit, a feltámadásnak még a gondolata is kivész a magyar emberekb?l, megsz?nik a nemzetet egybeforrasztó, nagy és végs? közös célnak lenni. ?Éppen? nem lesz aktuális? fogalmazhatnánk meg a bennünket immáron tizennyolc esztendeje ezen szófordulattal megnyugtató bukaresti politikusaink nyelvén.
Ha lekerül a feltámadás gondolata egy rabigában senyved? nép napirendjér?l, olyanok lesznek annak fiai, amilyen most az erdélyi magyarok többsége: egyik napról a másikra teng?dve saját szemétdombjának a piszkálgatása tölti ki életét, s arra gondol közben: jaj, csak rosszabb ne legyen; éjszakánként szabadság helyett amerikai filmek szerepl?ivel álmodik, s megszeppen, ha kampányban az RMDSZ vezérei mondanak egy nagyobbacskát a még normális, de naiv magyarok szavazataiért, mert lehet, hogy az feler?síti a mindenkori román magyarellenességet. (Csonkahoni testvéreink nagyobbik része pedig ezalatt özönlik népszavazni, hogy visszavehessen 300 forintot, de ki nem mozdult volna a házából, mikor magyarok millióinak a ?visszavételére? kellett volna igent mondania.)
Nem minden részén cselekszenek így a világnak. Koszovóban azok, akik hittek magukban és a szabadságban, autóra való spórlás helyett vállaltak még három gyermeket, de árván hagyni se féltek ?ket, ha úgy hozta a sors. Ahogy korábban Dél-Tirolban sem rettentek el a határozott fellépést?l, sem az olasz hatóságok megtorló akcióitól. Tibetben pedig éppen ezekben a napokban szállnak szembe puszta kézzel Kínával, a másfél milliárdos atomhatalommal az amúgy békét hirdet? szerzetesek. Hosszúnak ígérkezik a harc, ahogy az volt az íreké is, de akik hisznek, gy?znek. Lám, a baszkokat éppen még szélesebb kör? autonómiával csábítgatja a spanyol kormány, csak ne rendezzenek népszavazást a függetlenedésr?l.
Mi pedig fogyunk, egyre gyávábbak, hitványabbak és érdektelenebbek vagyunk, s azzal vigasztaljuk magunkat, hogy nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Ám hit nélkül a nagypéntekünk csupán értelmetlen szenvedés, végül lassú kínhalál.
A hitünket kell újból megtalálnunk, visszaadni azoknak, akik elvesztették vagy nem is részesültek bel?le. Elég hozzá csak körbenézni kicsit a világban, és ? még inkább ? visszatekinteni saját történelmünkre így Mátyás királlyá választásának 550. évfordulóján. És miközben a múlt s jövend? b?nh?dését, a nagypéntekr?l való továbblépést hirdet? himnuszunkat énekeljük, ébredjünk rá, mennyire érvényes ma is a biztatás: ?Magyar, legyen hited és lészen országod!?
Bagoly Zsolt(Előzmény: Construct, 2008.03.16. 09:26:05) |
