Káddám Hussein:
A cikk kivonatolt. A teljes riport több korabeli újságban is megjelent.
Néhány hónapja szenzációs bejelentés járta be a világot a legjelent?sebb
tudományos folyóirat, a Science november 10-ei számában. A génvizsgálatok
bebizonyították, hogy a magyar és finnugor népek származásukat tekintve
köszön? viszonyban sincsenek egymással. A részletekr?l dr. Béres Judit,
humánpopuláció-genetikus tájékoztat
Származástani, vagy orvosgyógyászati szempontból végezték kutatásaikat?
A Johan Béla Országos Epidémiológiai Központ örökléstannal foglalkozó
Humángenetika és Terapeutológiai (magzatkárosodás) Osztálya betegségmegel?zés
céljából végez humángenetikai kutatásokat. Ez az úgynevezett klinikai vonal,
de folyik nálunk populációgenetikai kutatás is?..
Osztályunkon a '80-as, '90-es években végzett populációgenetikai kutatások
részben azt a célt szolgálták, hogy a származáselemzésünket elvégezzük, és
hogy genetikai és ökogenetikai kérdésekre is választ adjunk.
Milyen módszereket alkalmaztak a vizsgálatok során?
A '80-as években klasszikus markerekkel (genetikai jelz?gén) vizsgáltuk a
népcsoportokat, ami nyilván nem ad olyan tökéletes képet, mint a
molekulárisgenetikai szint? vizsgálatok, amelyeket már a '90-es években
végeztünk kormányközi együttm?ködések alapján. A vizsgálatok azt mutatják,
hogy ha a vércsoport és a különböz? enzimpolimorfizmusok az egyes emberekben
egyszázalékos eltérést mutatnak, az már heterozigótának vagy polimorfizmusnak
tekinthet?, vagyis hogy eltérünk egymástól.
Változtak-e ezek a módszerek a '80-as évek óta, hiszen említette, hogy a
kutatásokat a '90-es években is folytatták?
Vérvételb?l tudunk dolgozni. Negyven vércsoport ismert, továbbá
enzimpolimorfizmusokból is nagyon sok (28 markert néztünk) áll
rendelkezésünkre. Ha már elég sok genetikai jelz?gént megnéztünk,
kiszámíthatjuk a géngyakoriságot, abból pedig a genetikai távolságot, és
nemcsak az egyes népcsoportok, hanem a nagyraszszok képvisel?i között is. A
'80-as években mi is ezt tettük a klasszikus genetikai jelz?gének alapján, ám
ez a humángenom projekt id?szak lezárt, és a '90-es évekt?l mitokondriális DNS
szinten kezdtünk el kutatni. Ennek az a lényege, hogy a sejtmagon kívül van
egy másik mitokondriumnak nevezett sejtalkotó, aminek saját örökít? anyaga
van. Ez ugyan mindössze 37 gént tartalmaz, viszont lényeges, hogy csak
maternális, azaz anyai ágon örökl?dik, míg a másik nagyon kiváló vizsgálati
�objektum" a paternálisan, azaz apai ágon örökl?d? y kromoszóma. Éppen ezért a
mitokondriális DNS és az y kromoszóma polimorfizmus párhuzamos vizsgálata
ideális a származáseredet megállapításához. Finn, olasz és török kormányközi
megállapodások keretében azokat a vizsgálatokat végeztük, hogy a hazai
etnikumok hasonló adatbázisát össze tudjuk vetni a megfelel?
referencianépességekkel.
Egy összevetést nem csak a ma él? népek összehasonlításával érdemes végezni,
hiszen fontosak az ún. fosszilis DNS-vizsgálatok is. Ezeket úgy tudjuk
elvégezni, hogy a honfoglalás kori temet?k csont és fogmaradványaiból veszünk
mintát, majd azokból vonjuk ki a DNS-t. Ilyen kutatásokat a Szegedi Biológiai
Kutatóközpontban folytatnak Raskó István vezetésével.
Hogyan fogadta eredményeiket a magyar történelemtudomány, mit szóltak hozzá
a finnugor elmélet képvisel?i?
A mi célunk az volt, hogy megismerjük a népcsoportok eltér?
betegségspektrumát, az eredmények következményeinek értékelése már nem a mi
feladatunk. 199396 között lezajlottak a kormányközi munkák, 19992000-ben
pedig angolul is megjelentek a végleges publikációk.
És a finnek?
Mivel a kormányközi megállapodás alapján a finnek részér?l Savantaus, a
turkui egyetem professzorasszonya, magyarok részér?l pedig én voltam a
projektvezet?, így tudom, hogy a vizsgálatok lezárása után átírták a finn
tankönyveket, de ett?l még megmarad a legendás finn-magyar barátság. |
