A hozzászólásokat olvasva nagyon sok új, és érdekes ismeretanyagra tettem szert. A következ? vers miatt vontak engem felel?ségre mondván, hogy "istentelen" versemben nincs más, csak lázítás, és harag. Kérem a fórum résztvev?it, ítéljenek, valóban igazuk van-e?
Átok
Sokan akarnak öngyilkossá lenni,
Más helyett saját kezükt?l veszni.
Én legalább holtan legyek dics?, mint ?selem,
Emberfeletteivé áldva pihenjek földemen.
Rothadó testemre kik szerettek,
Maradandóbb emléket emelnek.
Kérem most, ez álljon felettem:
"Akartam én, csak nem tehettem!
Két lábbal a földön sohasem álltam,
Nem tettem semmit, pedig teremteni vágytam.
Csökönyös hitem saját er?mben
Bohócot csinált ezerszer bel?lem.
Azt súgták, szép meghalni a hazáért,
Egyedül kiállni egy nemzet bajáért.
Igaz, hogy az egységért szólnom kellene,
Csak nehéz, ha egy ország van ellenem.
Most pedig itt fekszem, vérben és hidegen,
És nem látogat sem magyar, sem idegen,
De csontszámon végtelenbe zeng az átkom,
Holtomban is örökké csak ezt kiáltom:
Ne nyughass magyar, míg nem vagy nemzet,
Dobjon ki e föld, míg egység nem lesz,
Gy?zzön hát idegen hatalom, s áruló,
Míg nem te leszel a szebb jöv?t álmodó!" |
