András: Az egyik esetben dicséred a kormány "baloldali" intézkedéseit, a másik esetben a "baloldali" szót egyfajta szitokként használod a vitapartner min?sítésére. Az ilyen vádak rólam lehullnak, én kifejezetten nem vagyok baloldali érzelm? ember, idegennek érzek magamtól mindenféle populizmust (baloldalit és jobboldalit egyaránt). A minimálbér drasztikus emelése a vállalkozókat teszi tönkre, szerintem ezt is a piacnak kell meghatározni, a GYES-re visszatérve, ez a fejlett országok között is szokatlan (az igazán jólétinek tekinthet? USA-ban például 12 hét fizetés nélküli szabadságot lehet ilyen esetben kivenni). A folyamatos gazdasági növekedés az MSZP-kormány utolsó évében kezd?dött és az autonóm gazdaság teljesítményét?l függ, külföldi befektetésekt?l, nem pedig kormánybeavatkozásoktól. Az állami balfogásokhoz számolható az egészségügy tönkretétele (szerintem azt is privatizálni kellene, minthogy de facto már most is privát gazdaságként m?ködik, minden komoly egészségügyi problémánál keményen a zsebébe kell nyúlnia az embernek), hogy még mindig van sorkatonai szolgálat (egyetemi el?felvételisként megtapasztalhattam, micsoda kabaré a hadsereg), az adók, járulékterhek az égbe emelkednek, a kultúra tönkretétele, a Nemzeti Színház építésével kapcsolatos gyalázat...
A széls?ségekkel kapcsolatban (széls?bal, széls?jobb), nagyon hasonlít az érvelésük, szociális demagógia, er?szakos megoldás igenlése, csakúgy, ahogy a párhuzamosok találkoznak a végtelenben, a széls?jobb és a széls?bal is találkozik. A kormány külpolitikai lépéseit nem jobboldalinak vagy baloldalinak, hanem egyszer?en ámokfutásnak tartom...
Az én konzervativizmus-felfogásom megegyezik a klasszikus nyugat-európai konzervativizmus-modellel (Reagan helyett írhattam volna Thatchert is és mindjárt Európában lennénk). Németországban (azaz az NSZK-ban) az általad megadott id?ben baloldali koalíció volt (Willy Brandt, Helmut Schmidt neve talán mond valamit), az ? politikájukat nem lehet a konzervativizmus illusztrálására felhozni. (A gondoskodó állam fogalma a 30-as évek Franciaországának népfrontos politikája során alakult ki, ezzel párhuzamosan lásd Roosevelt New Deal-jét, Johnson Great Society modelljét). A konzervativizmus ezzel szemben mindig az individualizmusra, és az egyéni kezdeményez?készségre tette a hangsúlyt (Rush Limbaugh). Ebben Amerika és Európa között egyre inkább elmosódóban van a különbség a globalizáció miatt (és nem úgy néz ki, hogy a farok fogja csóválni a kutyát).
A Kádár-rendszer szociálpolitikája természetesen egy mai nyugati államhoz viszonyítva a szocialista újraelosztásos gazdaság nagyon alacsony szintjén biztosította a megélhetést, viszont ez már a nagy eladósodás kezdete el?tt (s?t az ötvenes években is) adva volt. Félreértés ne essék, én semmilyen értelemben nem tekintem modellnek ezt a politikát, de azért a Horthy-rendszer politikáját és életszínvonalát fényévekkel el?zte meg.
Az iskolai oktatásról: ha jól emlékszem a Horthy-rendszer nyolcadikos, illetve negyedikes gimnáziumi anyag, de való igaz, ezt több tanár és egyetemi oktató ismer?söm mondja, hogy a hazai oktatás színvonala hihetetlen mértékben csökkent, de tény, hogy nekünk ezeket a dolgokat általános iskolában tanították. Viszont, ha te a rendszerváltás után voltál ötödikes, akkor az egész folyamatra nem sok rálátással rendelkezel. |
