***********************************************
A szabir-magyarok ?störténete
Hazánkat az Európai Unióba való belépés nagy változás elé állítja politikai, gazdasági, tudományos és kultúrális téren is. Ezért nem közömbös számunkra, hogyan ítéli meg a "befogadó" Európai Unió népünket, történelmünket.
Ismeretes, hogy a ma még hivatalosan érvényben lév? magyar, úgynevezett finnugor eredetelméletünk lealacsonyítja népünk származását, kultúráját. Az urali fagyos erd?kb?l, veremlakásokból származtatja népünket és szinte primitív, barbár, vérengz?, nomád hordáknak nevezi ?seinket. Európa történelemszemlélete els?sorban erre, az ellenségeink által kitalált, téves történelemelméletre épül.
Pedig tudósok egész sora bizonyítja a finnugor származás-elmélet tarthatatlanságát. Mind többen igazolják, hogy a számtalan néven nevezett ?seink nem csak a Kr. utáni 895-96-os honvisszafoglaláskor jöttek be a Kárpát-medencébe, a jelenlegi hazázánkba. László Gyula szerint (A kett?s honfoglalás) 670-ben és 580-ban avar rokonaink, testvéreink alapítanak itt hazát..
A Kr. u.-i negyedik -és ötödik évszázadban a hun testvérnépünk hatalmas birodalmának a központja a Kárpát-medence. Subar-szabir ?seink már i. e. 5500. táján itt éltek az Olt-völgyi, Körös Kultúrában.
Ma már a magyarországi szakért?k és tudósok is eltérnek a finnugorista származás-felfogástól. Dr. Kiszely István antropológus, történészprofesszor: A Magyar Nép ?strörténete, 2001-ben megjelent egyetemi tankönyv és tanári segédkönyve is elveti a magyarság finnugor származás-elméletét. Könyvének 45. oldalán írja, hogy a magyarok ?sei nem Szibériából, az Urál és a Volga vidékér?l költöztek 'le' Etelközbe, hanem a Kaukázustól dél fel?l nyomultak észak és északkelet felé. Az ?smagyarság két nagy csoportból jött létre: a magyarul beszél? szabir-hunból és a törökül beszél? onogur-türkb?l (Bakay Kornél 1996)". Tehát Kiszely professzor - a Magyarországon tanult, itt él? és tanító kiváló tudós - álláspontja már jóval túlhaladja a néhai hírneves László Gyula professzor kett?s magyar honfoglalás elméletét, és a magyarul beszél? szabir-hun és onogur-török kett?s származás-elméletünk mellett tör lándzsát, mint Padányi Viktor professzor (Dentumagyaria). Jómagam is a szabirokra és az on ogurokra építem fel a szabir-onogur = magyar származás-elméletemet.
De a genetikai kutatások is bebizonyították a finnugor elmélet bukását. Dr. Béres Judit kutatócsoportja megállapította A genom cím? 185. oldalán, hogy "a finnekkel nem vagyunk genetikai rokonok."
Nemrégiben a TV-ben beszélgetés hangzott el Dr. Mario Alinei-vel, az Utrecht Egyetem nyelvész professzorával, aki egy 500 oldalas könyvet írt. Az etruszk nyelvész meállapítja, hogy az etruszkok az ?si magyar nyelven beszéltek. Erre a m?sorvezet? megjegyezte, hogy akkor a történelmet át kell írni!
Nézzük, miként mutatja be Európa a magyarok történelmét a polgárainak, és hogyan tanítja az iskolás gyerekeinek. Idézem Kiszely professzor fenti könyvének 66-68. oldaláról:
"A német tankönyvek szinte csak a magyarok 'kalandozásával' foglalkoznak. 'A magyarok a Fekete-tenger északi részér?l két irányból, északról és délr?l jöttek a Kárpát-medencébe a 900-as évek el?tti id?ben ... Magyarországon Passau püspöke, mint esztergomi érsek a legfontosabb magyar érsekként m?ködött'. A 10 kötetes világtörténelmi szintézis (Johannes Fried, 1994) szerint 'a magyarok a beseny?k és a görögök (bizánciak) által nyugat felé ?zött vad sztyepei harcosok, személyükben egy idegen nép tört be és pusztította végig a latin kultúrájú Európát".
"Franciaország tankönyvírásában megérz?dik a románok hatása. Történeti munkáikban gyakran találkozunk ilyen jelz?kkel: 'a magyarok vért ittak', ' nyers hússal táplálkoztak', 'korbáccsal kellett ?ket harcra kényszeríteni' stb. Augustin Fliche (1930) szerint 'a magyarok Közép-Ázsiából származnak, ahol nomád életmódot folytattak ...
miután féltek az újabb beseny? támadástól, kénytelenek voltak a Kárpát-medencébe menekülni'. Charles Seignobos (1938) nagy történelmi munkája szerint 'a nomád magyarok személyében Nyugat új félelmetes ellenséget ismert meg, amely a beseny?kt?l ?zve a X. században jelent meg Európában'. Az 1980-ban megjelent nagy francia Európa-történet a magyar honfoglalást egyetlen mondattal intézi el: 'A X. században a magyarok az avarok egykori területét elpusztították és letelepedtek Pannóniában'.
Lucien Musset (1956) szerint a magyarok honfoglalása 'egy üldözött kis nép tudatosan el?készített tette ... a magyar a nagy tatár faj finn ágából származik'."
"A spanyol, az olasz és a svájci tankönyvek szerint a finnugor nomád magyarok a Fekete-tenger északi részén ötvöz?dtek, majd leírják, hogy a kalandozásaikkal végig- pusztítják Európát".
"Az angol és az amerikai történészeknek zavaros képei vannak a magyarság eredetér?l. Általában 'lapp-magyar' vagy 'mongol-magyar' rokonságról írnak. J. M. Wallace-Hadrill (1961) 'újbarbár török-mongol magyarokról' ír. O. Halecki (1952) szerint 'a magyarok örökre elválasztották a déli szlávokat az északi szlávoktól, a magyarok megjelenése véglegesen eltörölte a morva államot'. Az Amerikai Egyesült Államokban az American Museum of Natural History kiadásában (f?szerkeszt?: Göran Burenhult) 1999-ben megjelent világtörténetben ezt olvassuk a magyarokról: 'A magyarok szlávok, de néhány évszázaddal ezel?tt felvették azt az uráli nyelvet, amelyet a szibériai népek is beszélnek'. J. M. Wallace-Hadrill The Barbarian West cím? ugyancsak 1999-ben megjelent kötetében ezt olvassuk: 'A magyar hordák európai megjelenésük után mintegy hatvan évig fosztogatták Európát'."
"Az osztrák tankönyvek szerint 'a magyar bels?-ázsiai lovas nép, amely Európába érkezése után támadásokat indított a már letelepült szomszédai ellen, de a német papoknak sikerült megfékezniük ?ket'."
Ezeket a sorokat olvasva elgondolkodhatunk azon, hogy a nyugat-európai diák milyen képet alkot a magyarokról, és valószín? felteszi magában a kérdést, hogy miként lehet nekünk egy ilyen származású és ilyen múltú néppel együttm?ködni Európában? Kérdésük jogos. Az a legsajnálatosabb, hogy az európai történetírók és tankönyvírók általában a finnugorista magyar történészek és tankönyvírók könyveib?l merítik az értesüléseiket.
Most kérdezhetjük, van-e ennél éget?bb hazai tudományos kérdés? Mi magyar ?störténetkutatók ezért értékeljük és becsüljük nagyra az olyan hazai történészek munkáit, akik a finnugorista történelemszemlélet helyett más irányban keresik a magyar nép eredetét, a valós történelmet kutatják (László Gyula, Kiszely István, Bakay Kornél, stb.).
Vizsgáljuk meg a valódi magyar ?smúlt -kutatást, különös tekintettel arra, hogy az indogermanisztika, ma szalonképesen indoeurópaisztikának nevezett történelem- és nyelv tudomány-elmélet a cs?d szélén áll, annak fattyúhajtásával a finnugorizmussal együtt!
Jelenleg a valódi magyar (a nem finnugor) ?störténetkutatás terén három f? csoport különböztethet? meg. Az els? a Kárpát-medencéb?l, a második a Közel-Keletr?l és a harmadik Bels?- és Közép-Ázsiából származtatja népünket és nyelvünket. Természetesen mindhárom csoport a magyar virtusnak megfelel?en védi a saját álláspontját. Pedig most szükséges lenne az egyeztetésre, hogy végre megismerjük, tisztán lássuk, és megír- juk a magyarok valódi ?störténelmét. Ez annálinkább lehetséges, mert mindhárom kutatócsoportnak igaza van. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy mindhárom csoport a kutatási területe id?mélységében a subar népetnikumot, ?seinket találja.
Tudományosan bizonyított tények támasztják alá, - ma már régészeti leletekkel és nyelvészetileg is igazolható - hogy szabir-magyar ?smúltunk olyan távoli id?mélységbe nyúlik vissza, és olyan hatalmas területeket ölel fel, hogy ezt a nagy térkört - melyet kb. i. e. 5500 táján egy nagy történelmi egységnek is nevezhetünk - a könnyebb tájékozódás szempontjából hasznosabb háromfelé osztani (A Szabir-magyarok ?störténete c. munkám II. kötet, a 'Hármas szabir-magyar ?shazánk' fejezet). Annál is inkább, mert ennek a nagy történelmi egységnek mindhárom térköréb?l olyan kultúrális er?k sugároztak ki, melyek külön-külön is dönt? befolyást gyakoroltak az utókorra és az indogermanizmus által turáninak elnevezett népekre - természetesen ideszámítva a magyarokat is - karakterük kialakításában els?dleges szerepet játszottak. Ezért is találjuk mi, a valódi magyar ?smúltat kutatók ebben a három térkörben mindenütt ?siségünk régészeti, nyelvészeti és kultúrális emlékeit. Ezért aztán vél eményem szerint nem lehet valódi magyar ?störténelmet írni anélkül, hogy ezen nagy régiók bármelyikének régmúltját ?störténelmi felméréseinkbe és konklúzióinkba bele ne foglalnánk. Annál is inkább, mert e három régió ?slakói - kutatásaim szerint - a subarok, azaz az ?s-szabirok. A könnyebb tájékozódás végett ezt ez ?s népet alcsoportokra osztottam említett munkámban, a szóbanforgó területkörben. A mezopotámiai csoportot homo subaraicus var. Cresens Luna fecunda, vagy Termékeny Félhold-i, központi szabirnak (i. e. tizedik évezred), a Kárpát-medencei csoportot homo subaraicus var. europaea, vagy nyugati szabirnak (i. e. 5500.), míg a Bels? és Közép-Ázsiai csoportot homo subaraicus orientalis, vagy keleti szabirnak (i.e. 5500.) jelöltem. A szabir ?snép telepeit id?ben és térben igen nagy mennyiségben találjuk meg a Termékeny Félhold (Mezopotámia) térkörében, (a nagy háromszög déli csúcsa) az Iráni-fennsíkon, Beludzsisztánban (Pakisztán) és Khorezmben (Nyugat-Turkesztán). A M ezopotámia fel?l terjeszked? keleti szabir-magyar ?seink északi szárnya képezte a nagy háromszög keleti csúcsát, Nyugat-Turkesztánban, míg a háromszög harmadik és számunkra legfontosabb nyugati csúcsa a Kárpát-medencei szabir-magyar ?shaza. Véleményem szerint e három szabir-magyar ?sterület mintegy szétválaszhatatlan autochton történelmi bázisként szolgáltathatja azt a területkört és népességét, melyre felépíthetjük ?störténelmünk alapjait.
Azt a tényt, hogy a magyarok ?sei jelen voltak az emberi civilizáció kialakításában már a a korai mezolitikumi, majd újk?kori kulturákban meger?síti a híres Oxford Egyetem nagy tekintély? régészprofesszora, Gordon Childe, aki a The Danube in prehistory (Oxford, 1928) cím?, a Duna-völgyi k?- és bronzkorszakról szóló munkájában írja, hogy a tudósok a világ minden táján megyegyeznek abban, hogy "az ?smagyaroknak jelent?s szerepük volt az ?s Közel-Kelet kulturáának kialakításában,"
Mezopotámiából kiindulva mindenkor igazolhatóan, tudományos pontossággal kisérhetjük végig szabir-magyar ?seinket történelmi útjukon a 895-96-os utolsó honvisszafoglalásig.
Most nézzük, kik azok a tudósok, történészek és nyelvészek, akik a szabir népetnikum jelenlétét bizonyítják Mezopotámiában már a lehet? legkorábbi id?kben:
S. N. Kramer professzor, a több mint ötezer agyagtábla fordítója a Sumerians cím? könyvének 40. oldalán feltételezi, hogy Mezopotámia el?sumir ?slakói a szabirok.
Sir Leonard Woolley - akit minden id?k leghíresebb régészének tartanak - írja, hogy asszir hagyományok szerint Mezopotámia ?slakói a szabirok.
E. A. Speiser, a Philadelphia Egyetem semitológus professzora írja a Hurrians and Subarians cím? munkájában: "A szabirok, akik a legrégebbi történelmi id?kt?l fogva nem csak a hatalmas hegyvidéket tartották megszállva Babilontól északra, de békésen együtt éltek a sumirokkal és akkádokkal."
Arthur Ungnadot a "pánszabirista" jelz?vel illették a szakirodalomban a szabirok ?störténelmét kutató és bemutató munkássága miatt. F? munkája a Subartu cím? könyve.
Eduard Meyer, a Berlini Kelet-Ázsia Múzeum egykori igazgatója Mezopotámia ?snépességér?l így ír: "Ez az ?snép nem volt semita. Nevük sumirul subar, vagy subir volt."
Novotny Elemér Mezopotámia legrégibb autochton ?slakóit subareusoknak tartja.
Badiny Jós Ferenc Káldeától Ister-Gamig II. cím? könyvében ezt olvassuk: "Egy ötezer évre visszamen? sumir epikus költemény 7. sorában ez áll: EME NAM LU KI EN GI mat KALDE ME - a kiengi emberiségnek a nyelve ... KALDEA NYELVE. Ezek szerint világossá válik az a tény, hogy Káldea és a "Subarokkal azonos" KAL-ok népe az i. e. 4. évezredben már létezett, és a Subar-Subir néppel azonos nyelvet beszélt.
Ám ismeretes az is, hogy a történelmi adatok sokasága a szabir bépet a magyarokkal azonosítja, így a sumir-magyar nyelvazonosság kétségtelenül bizonyítékot nyer ezzel a csaknem 6000 éves nyelvemlékkel."
Dióhéjban bemutatom a subar-szabir nép ?störténelmét - a legrégibb igazolható id?kb?l és régiókból.
?störténeti kutatásaim közben, az emberiség legrégibb írott történetét vizsgálva - f?leg az angol és német szakkönyvekb?l - fontos megállapításra jutottam. A múlt század elején és közepén a régészek, nyelvészek és történészek megemlékeznek egy népr?l, mely már jó néhány ezer évvel a sumirok megjelenése el?tt Mezopotámiában élt. Ez a nép a su-subar, vagyis a szabir népcsoport. Nevük már a legrégibbnek tartott Fara (Shuruppák) ékírásos szövegekben is el?fordul. A su elnevezés egyaránt jelentette a népet, a nyelvet és a földrajzi fogalmat. Ezért kezdtem a sumirok tanulmányozása után a szabirok kutatásához, annál is inkább, mert a múlt század egyik legkit?n?bb történésze és gondolkodója, Padányi Viktor professzor a szabirokat a magyarság leg?sibb népetnikumának tartja. Igy született meg a három kötetes munkám 1986. és 1995. között: A szabirok ?störténete, és az átdolgozott, egy könyvbe szerkesztett új kiadás 2000-ben: A szabir-magyarok ?störténete. De kik is voltak a szabiro k, milyen kapcsolat f?zi a subar-szabirokat a magyarokhoz és milyen szerepet játszottak a magyar ?störténelemben?
A Hóman-Szekf?-féle Magyar ?störténet cím? hatalmas munkában - mely diákéveink magyar történelmi anyagát is szolgáltatta -, a legnagyobb er?feszítés dacára is csak egy sort találunk a szabirokról. Hóman megemlíti ugyanis, hogy Árpád honfoglaló hadaival "szabir elemek is jöttek be az országba".
A kiváló orosz történész, Patkonov már 1900-ban azonosította a magyar nép legalább egy törzsét a subar-szabirokkal A szabirok nemzetisége c. könyvében.
Jelena Halikova írja, hogy a volgai Bolgárország Szuvar nev? városának a neve a magyarok ?seivel f?gg ?ssze, mivel a magyarok ?si neve szavar volt. (Élet és Tudomány, 1975. XI. 1.).
Bobula Ida, Origin of the Hungarian Nation cím? könyvének 50. oldalán írja, hogy a honvisszafoglalás el?tt Dentumagyariában a magyarok még szabiroknak hívták magukat.
A hét ezer éves Tatárlakai táblácska jobb oldali alsó felében már megtaláljuk a sapir népnevet leírva, mely az ?s-szabirok egyik elnevezése volt. Badiny Jós Ferenc professzor bemutatása szerint, aki az amerikai Hood professzor munkájából meríti az adatokat: SA (Labat 353) jelentése: orca, arc, pír vagy bar (L. 381), jelentése napfény, pír. A sapir népelnevezéssel kapcsolatban írja Badiny Jós Ferenc az ?si Gyökér magyar magyar kulturális szemle 1990. május-júniusi számának 59. oldalán: "El?bb, vagy utóbb azonban minden magyar kutatónak el kell ismerni azt a tényt, hogy a tatárlakai írásbeliségt?l (Kr. e. 5200) kezd?d?en a Kárpát-medencében írásemléket visszahagyó SAPIR nép történelmét kell kutatnunk."
Magyar ?störténeti körökben ismeretes a 'biborban született' görög császár-történész, Konstantinos Porphyrogenitos közlése, amikor De administrando imperii c. munkájának 38. fejezetében a magyarokat "sabartoi asphaloi"-nak nevezi, éspedig egyenesen Árpád dédunokáira, Bulcsúra és Tormásra hivatkozva, akik Kr. után 948-ban Bizáncban jártukkor magukat és ?seiket ekként nevezték. Miután a görög történetírók a magyarokat általában türköknek nevezték, Bulcsú vezér fontosnak látta, hogy kiigazítsa a császárt, hogy "?seiket nem türköknek, hanem szabiroknak nevezték". Egyébként a "sabartoi asphaloi" elnevezés ?störténeti jelent?sége akkor válik fontossá, ha tudjuk, hogy az "asphal" szó arabul alsót jelent, melynek görög változata asphaloi, a szabir ?shaza Alsó Zab folyójára utal, ugyanis a Tigris baloldali mellékfolyójának az egykori neve Zab el Asfal. Tehát Bulcsú vezér a zabföldi szabir-magyar ?shazából való származására utal.
Padányi Viktor professzor, aki Dentumagyaria cím? könyvében felhívja a magyar ?störténetkutatók figyelmét, hogy a magyarság eredetét és ?störténetét kutatva a szabirokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül: "A szabirság történetével lehetetlen foglalkozni anélkül, hogy annak egy felt?n? komplexumát tárgyalás alá ne vegye az ember, és ez a komplexum a modern formában 'magyar' névnek a felt?n? és évezredeken át állandó el?fordulása a szabir földdel és szabir néppel kapcsolatban."
Padányi Viktor az ókori történetírók munkáinak legprecizebb tanulmányozása utáni kiértékeléseire alapozta történelmi konklúzióját, hogy a honvisszafoglaló ?seink négy törzse - Árpád nagyfejedelmünk Megyer törzsének vezetése alatt - szabir származású volt, a vérszerz?déssel csatlakozó, más nyelven beszél? és némileg alárendelt szerepet játszó másik három törzs pedig onogur (kabar). Felmerül a kérdés, miért nem szabiroknak nevezik akkor a honvisszafoglalókat?
Erre a kérdésre Moravcsik Gyula kielégít? választ ad.
A Bizánc és a magyarság cím? munkájában részletesen foglalkozik a Boszporusz környéki hun el?deinkkel.
Tudósítása szerint, amikor Gordász fejedelem Kr. u. 527-28-ban Jusztiniánosz császár uralkodása idején Bizáncban járt, áttért a kersztény hitre, majd hazatérése után er?szakos módon igyekezett a népet megtéríteni. Amikor a nemesfémb?l készült kis bálványokat is összeszedette és beolvasztatta, majd bizánci pénzre cserélte, a nép fellázadt és eltávolította Gordászt a fejedelmi székb?l és helyére a "testvérét" (ókori szóhasználat) Mogeriszt - a lázadás vezérét, valószín?leg egy másik törzsf?t - választotta fejedelmévé. Igy történt tehát az ú. n. "?rségváltás", amikoris a hun törzsszövetség vezértörzse a subar-szabir (su-bar kud-uku = dönt?szabir) helyett a Moger-Megyer = Magyar vezértörzs vette át a vezetést. Ezért szerepel tehát krónikáinkban és hagyományainkban ezután a Megyer, mint vezértörzs. Ezért nevezték el a visszafoglalt Kárpát-medencét Magyarországnak, de - amint Bulcsú vezér esetében is láttuk - a szabir származástudatát a nemzet még sokáig meg?rizte.
A szabir népet történelme folyamán a klasszikus történetírók számtalan néven nevezték. A külföldi keletkutató tudósok a 19. század eleje óta írnak a szabir népr?l, mióta a mezopotámiai Kuyunyiknél (?s-Ninive) az angol régészek ékírásos táblákra bukkantak. Ezeknek a magyar ?störténelem szempontjából igen fontos agyagtábláknak a leírását és magyarázatát Friedrich Delitzsch, Wo lag das Paradies? Hol fekszik a Paradicsom? (Leipzig 1881.) cím? könyvéb?l ismerhetjük meg legalaposabban. Delitzsch az asszir ékírásos történelmi feljegyzésekb?l jól ismerte azt a népet és földet, mely SU-BA-RI-I, SU-BA-RI-E, SU-BAR-TE alakban fordult el? és ezt a népet Sziria irányában kereste. Ám Delitzsch ugyancsak ismerte azt a földet is, mely SU-EDEN-KI formában jelenik meg az ékírásos szövegekben. Szintén ? tájékoztat bennünket el?ször SU-BAR-TU régiójáról is. Delitzsch hívta fel el?ször az orientálisták figyelmét arra a tényre is, hogy a sumir és akkád szövegekben idegen szavak fordultak el?, mint ELAM-KI, SU-(KI) és SU-EDEN-KI, melyb?l Delitzsch arra következtetett, hogy ELAM-KI azokra a szavakra vonatkozott, melyeket az elami nyelv? térkörben beszéltek és ugyanúgy a SU-KI megjegyzés viszont a SU régió népének SU nyelvére vonatkozott. Tehát Delitzsch már a XIX. század végén megjelöli a SU-SA ?sszabir népet Észak-Mezopotámiában, és a nyelvüket is megkülönbözteti.
De az ?sszabirokat valójában Arthur Ungnad helyezte a történelemkönyvek lapjaira. Ungnad már 1909-ben (BA VI) elhintette az úgynevezett pánszabir elmélet magvát, melyet aztán a kés?bbi munkáiban fejtett ki b?vebben. Igy 1915-ben azt indítványozta (OLZ XVIII 241), hogy a Tusratta levél nyelvére és a levélben szerepl? személynevekre vonatkozó "Mitanni" megjelölést töröljék, és helyette a "szabir" (subaräer, Subarian) kifejezést használják, mert bebizonyosodott, hogy "Mitanni" csak egy politikai és nem nyelvi egységet képviselt.
Az els? igazi képet Ungnad "pánszabirnak" elnevezett elméletér?l valójában az 1923-ban megjelent tanulmányából vehetjük, amelynek címe: Die ältesten Völkerwanderungen Vorderasiens. Ebben a tanulmányában Ungnad kifejti, hogy kutatásai folyamán már a Kr. e. 2500-2000-re tehet? id?b?l talált olyan ékírásos feljegyzéseket, melyek szabir keresked?k és rabszolgák jelenlétét igazolják az ekorabeli Babilóniában. Ugyanebben a tanulmányában találjuk azt a megállapítását is, hogy Assur-t, az asszirok híres f?városát, a szabir Uspia és Kikia építtette. Ungnad az ú. n. Amarna-Korszakban szinte mindenütt szabirokat talált a Közel-Keleten (orientálista ellenfelei szerint), így Anatóliában, Mezopotámiában, Sziriában, Palesztinában és Egyiptomban is. És miután Subartu a sumir-akkád tradició szerint felosztott világ egyik negyedét alkotta, így Ungnad arra a messzemen? következtetésre jutott, hogy a Palesztinától a Kaukázusig terjed? nagy térkör ?slakossága (Ureinwohner, aboriginal populati on) szabir volt, és talán a sumirokat is megel?zték Mezopotámiában (Lásd: A szabir-magyarok a "sumirok" tanítómesterei cím? könyvem). Ungnad ugyancsak szabir eredet?nek vélte az addig "hetita hieroglifnek" nevezett írást is, s?t azokat a szabirok leg?sibb írásának tartotta.
Ungnad megállapításai után nemigen t?nhet túl merésznek (A szabir-magyarok ?störténete cím? munám 97/98. oldal) az ?sszabirok terjeszkedési területköreire vonatkozó következtetésem:
"A szabir ?störténelem megértésének a kulcsa annak a ténynek a felismerésében rejlik, miszerint ez a történelem nem csak Subartuval kezd?dik, és nem csak a sz?kebb kör? subartui régióra vonatkozik - amelynek történelmét a sumir agyagtáblákból kindulva csak az i. e.
3. évezredt?l kezdi számítani a szaktudomány -, hanem ha magába foglalja mindazokat a nagy kiterjrdés? területeket is, amelyeken az újk?korban szétterjedt szabir nép már megtelepedett és maradandó hegemóniát épített ki. Vagyis, ha magába foglalja mind a következ? mezolitikumi és neolitikumi ?sszabir terjeszkedési területköröket:
A központi szabirság Termékeny Félhold-i területét, a keleti szabirság északi ágának Iráni-fennsíki, Turán-alföldi és Hindu-Kush-i, valamint a keleti szabirság déli ágának Indiai-óceán partvidéki és Indus-völgyi terjeszkedésének térköreit, a nyugati szabirság déli és Közép-Európa-i régióit és végül a déli szabirság ?s-Egyiptom-i, Nilus-völgyi és környéki térköreit."
Igen fontos a szabir-magyarok ?störténete szempontjából, hogy elnevezésük már a legkorábbi ékírásos szövegekben is el?fordul. Igy Arthur Ungnad Subartu cím? m?vének 28. oldalán találjuk a legkorábbi szabir elnevezést A.Ha.Ki megjelöléssel, mely a CT XVI 6 papiszöveg (Z 237 ff) szerint sumirul így van leírva:
"lu-tu-tu Eridu-ki-ga-ke mu-un-ud-da me-en
eridu-ki A. Ha.ki-se mu-un na-ri 5) Me-en"
Ennek az akkád fordítása:
"a-si-pu sa ina al-Eridu ib-ba-nu-ú ana-ku
sá ina al-eridu u su-ba-ru re-hu-ú ana-ku"
Vagyis:
"Eriduban kiképzett pap vagyok én,
Eriduban és Subarban születtem én."
Ez az ékírásos szöveg a vízözön el?tti els? sumir dinasztia térköréb?l, Eriduból származik. S most Ungnad említett könyvének 23-26. oldaláról mutatok be néhány példát. Subartu leggyakrabban használt ideogramja SU.EDEN formában van felt?ntetve a sumir agyagtáblákon, mint a 4337-es sz. geográfiai-lexikai szöveg: KUR-SU.EDEN.Ki jelölése. A sumirok azonban a SUBIR-KI kifejezést is elég gyakran használták Subartu megjelölésére. Ezekután Ungnad a sumir glosszáriumokban és egyéb feljegyzsekben is található igen fontos ideogrammákat mutatja be a sumir SUBIR-KI és az akkád SUBAR-TU megjelöléssel kapcsolatban. Igy pl. a sumir-akkád lista VR 16 A.B., Z 14 ff. alatt találjuk:
su-gir, sa-gir és hu-b (u-ú) r = Su/baritum.
A fenti 4337-es szöveg pedig a következ? módon er?síti meg ezeket az ideogrammákat:
Su-bir-ki, su-gir-ki, sa-gir-ki és hu-bu-ur-ki = Su-bar-tum
Itt kell megjegyeznem, hogy a legrégibb ékírással írott Fara Szövegek-ben nagyon sok szabir személy és foglalkozásnév található.
Az agyagtáblák bizonyítják, hogy az ?s-szabirok már a legrégibb ékírásos szövegekben is megtalálhatók a mezopotámiai térkörben, de honnan és mikor indultak történelmi útjukra, és mivel tudom bizonyítani, hogy ezek az ?s-szabirok a magyarság ?sei voltak?
A szabirok ?störténetét f?leg a régészeti leletek kézzelfoghatóan bizonyító erejére alapoztam, de nem kerültem el a történelemtudomány egyéb f? kisegít? ágainak, az etimológiának, antropológiának és mitológiának a felhasználását sem. A régészeti leletek bizonyítják Mezopotámiaiában az ?sember jelenlétét mintegy százhuszezer évrvel ezel?tt a Barda-Barka nevezet? barlangból. Folytatólagos település nyomai is megtalálhatók e régióban, úgy százezer évvel ezel?ttr?l a Nagy Zab folyó menti Shanidar nev? barlangban. Mintegy 2000 emberölt?n át, azaz hatvanezer évig, a neandervölgyi embertípus egyszer? k?szerszámokkal ellátott és csaknem egyhelyben topogó életmódja tárul elénk. Majd a neandervölgyi ember nyomát nem találjuk. Tízezer évig tartó hiátus után az úgynevezett baradostian népcsoport lakja a barlangot úgy Kr. e. huszonhatezerig, amikor is a nagy hideg beállta miatt ez a népcsoport is elvándorolt e környékr?l. Ezután újabb tizenötezer évig tartó hiátus következett e té rkörben, amelynek a vége már egybeesett az utolsó eljegesedés befejez?désével. I. e. tízezer táján jelenik meg az az ?sember csoport (us, su = ?s, bar = ember, usbar, subar = ?sember, Wallis E. A. Budge: Hyroglyphic Dictionary) ebben a térkörben, ugyan eddig még nem tudta megállapítani a tudomány, hogy honnan érkeztek ide, de az viszont már bizonyítható, hogy e népcsoport vívmánya az emberiség ?störténelmében hatalmas fordulatot hozó, nagy újk?kori forradalomnak nevezett civilizáció ,amely a növények nemesítésével és az állatok megháziasításával kezd?dött.
A Shanidar barlang és környékének feltárása Ralph Solecki régészprofesszor (Michigan Egyetem) nevéhez füz?dik. A barlangtól mintegy négy kilométerre tárta fel a kezdetleges ?s-földm?vel? falut (Zawi Chemi-nek nevezte el), ahonnan már régészeti lelet ekkel bizonyítható a subarok, szabirok ?störténete. Itt már megháziasított formájában találjuk a juhot és a növények közül különösen a f?zelékféléket. Solecki professzor a Shanidar-völgyi ásatásaival kapcsolatban megemlíti a gabonafélék el?fordulásának a lehet?ségét is már e korai mez?gazdasági periódusban.
Shanidar Zawi Chemiben a földm?velésre használt k?szerszámok és ?rl?edények is napvilágra kerültek. S most nézzük, mit találunk még itt e korai, véleményem szerint az els?k közé tartozó ?sszabir településen, mely e régiót és népét a kés?bbi nagy újk?kori (Hassuna, Halaf stb.) el?-sumir, subar kultúrákhoz kapcsolja?
Mindenekel?tt meg kell említeni a f?leg csontból készült szerszámnyeleken a faragásos mértani díszítéseket, mértani alakzatokat, mert ezek a motivumok kés?bb igen jelent?s szerepet játszanak majd a kerámia-fajtákról elnevezett nagy korszakokban.
Az ugyanitt talált tisztaréz a következ? fontos régészeti lelet, melyb?l luxuscikkeket, gyöngyöt és függ?t, valamint használati tárgyakat, fúrókat és t?ket készítettek. Majd a fémek és fémöntvények mindig nagy szerepet játszottak a szabirok életében. Az öntöttréz, bronz, majd a vas- és acél tárgyak kifejlesztése, készítése csaknem mindenkor, bizonyíthatóan, a szabirok nevéhez f?z?dik. (Rézönt?kemencék az i. e. hetedik évezredi, Hassuna Id?szak-beli Yarim Tepéb?l, bronz fokosok szerte Dél- és Közép-Európában, majd a kés?bbi híres szabir szablyák: pl. a honfoglalás idején a Tarján - a kovácsok törzse - által készített fegyverek).
Shanidar Zawi Chemiben a rituális temetkezési kultusz, a túlvilági élet hiedelme tárul elénk, mely egyébként azonosítja a turáninak elnevezett népcsoportokat terjeszkedésük folyamán. A halottakat hajlított testtel temetik el, az asszonyokat nyakékkel és ?rl?k?vel, a férfiakat kovakéssel készítik fel a túlvilági életre, és vörös festékkel öntötték le. Zawi Chemi lel?hley korát négy kiváló intézet i. e. 9217 +- 300-ra becsüli.
A Shanidar Zawi Chemi periódus i. e. 8500-ig tart. A következ? jelent?sebb ?sszabir földm?vel? település Jarmó, úgy i. e. 7000-rel kezd?d?en. A közbees? hiátust csak részben töltik ki a térkörbeli Karim Shahr, M'lefaat és Gird Chai lel?helyek régészleletei. Jarmót R. J. Braidwood, a Chicago-i Egyetem régész professzora tárta fel. A földm?velés itt már fejlettebb formában jelentkezik, kova, obszidián és mészk? szerszámokkal. Háziasított szarvasmarha, disznó, juh és kutya csontokat találtak. Döngölt sárfalú (patics), téglalap alakú házakat építettek. A t?zhelyet ugyanilyen anyagból készítették, és a ház falán belül helyezték el. Növénymagvak tárolására nagy égetett agyag hombárokat süllyesztettek a padlóba. Ez a jellegzetes ?sszabir házépítési és berendezési terv elterjedt változatlan formában mindenütt a 6. és 5. évezredben a Kárpát-medencében a Körös-Kultúrában a nyugati, valamint a Nyugat-turkesztáni Jeitun-Kultúrában a keleti ?sszabir újk?kori földm?veléssel kapcsolatos terjeszkedés következtében. Jarmóban a kerámia egyszer?, f?leg háztartási célokra készült. Igen fontosak viszont a Jarmóból el?került, köldökdomborulatos kis agyagfigurák, melyeket a tudomány Mother Goddeszeknek, azaz Anyaistenn?knek nevezett el. Vagyis már itt jelentkezik az els? földm?vel?k 'Termékenység Istenn?jébe' vetett hiedelemvilága, a matriárchális hitszemlélet, mely ?sszabir ?seink jellegzetes vallásfelfogása volt az újk?kori periódusban. Ezek a kis istenn? agyagfigurák - némely esetben terrakotta, vagy k?szobrocskák - mint világító lámpások mutatják nekünk az utat mindazokon a helyeken, ahol szabir ?seink megtelepedtek. Megtaláljuk azokat az újk?kori Tell Ramadban, Palesztinában, Tell Sarabban (Nyugat-Irán) 'Sarabi Vénusz' néven. Az Al Ubaid-i ?sszabiroknál Eres-Ki-Gal, a Nagy Föld Istenn?je elnevezés alatt, az Olt folyó mellett a Kárpát-medencében, Er?sdön a 6. évezredben Eres, Er?s néven, de megtalálták a régészek Subari-ban, az Elamnak elnevezett régióban 'Pi nikir' néven, de Turkesztánban, ?s-Egyiptomban és az Indus-völgyi Harappa-Mohenjo Daro ?skultúrákban is.
Fontos ?s-szabir állomás alakult ki a Tigris folyó jobb partján a Hassuna Id?szakban. Az építkezés Jarmóhoz hasonló, habár el?rehaladottabb. A kerámia viszont hatalmas fejlettséget árul el. Hassuna kerámiáját Archaikus, Standard és Samarra csoportnak nevezi a tudomány. Az Archaikus csoport még egyszer?, a jarmóira emlékeztet, de már megtaláljuk a vonalas (linear), a V alakú, a keresztezett és párhuzamos vonalas díszítési motívumokat, mely rovásírásunkra emlékeztet. A Standard kerámia úgy formára, mint dekorációra nézve is hatalmas fejl?dést mutat. A dekorációkon bevésés és festés váltakozik. A bevésések a Shanidar Zawi Chemi csontfaragások utánzásai, tehát megállapítható a m?vészeti s egyben a népi folytonosság. A díszítések f?leg háromszögek. ?störténelmünk szempontjából nagy jelent?ség?, hogy ezek a kerámiafajták nagy területeken megtalálhatók: Ugaritban, Eriduban, Susában és a Jetuin Nyugat-Turkesztá-i kultúrában és a Kárpát-medencében is. Meg kell jegyeznem, hogy miut án a Hassuna Id?szak kerámiáját az ?s-szabir nép mindezekben a térkörökben helyi anyagból készítette, így ez a nép a kerámiakészítés tudását vitte magával a fejében, és nem a kerámiát a batyujában, mint ahogyan a nyagati történetírás általában bemutatja.
A harmadik fajta kerámia a Samarra-stílusú: csodás szépség? luxus kerámia és magas fokú képzettséget árul el. A nagy tálcák fénytelen, kissé érdes felületének, a tálak peremszéleinek, a kerekhasú fazekak váll- és nyakrészeinek megmunkálása magas színvonalú. Különböz? formájú mértani ábrák, életh?en festett madarak, állatok, halak és táncoló emberalakok díszítik e kerámiát.
Az újk?kori kerámián és anyaistenn? szobrocskákon kívül a legfontosabb ?sszabirokat felt?ntet? és összekapcsoló jel a három kontinensen is megtalálható hatalmas öntöz?csatorna-rendszerek kialakítása. A leg?sibb öntöz?csatornákat Hassunában találjuk, a tudósok megállapították, hogy lent is termesztettek. Innen terjedt el az öntöz?csatornás földm?velés Dél-Mezopotámiába, a Kárpát-medencébe (Csörsz-árka), azonkívül Nyugat-Turkesztánba, a Szir- és Amu Darja folyók közébe, valamint Egyiptomba, és az Indus völgyébe is.
A közetkez? nagy mezopotámiai id?szak a Halaf- periódus, melynek a központja Arpachia. Itt már kövezett utcákat, és k? alapra épített, kupolával ellátott gyülekez?helyeket, vagy templomokat találunk. Ezeknek a 'tholoi', vagy többesszámban 'tholos' épületeknek a hasonmásai találhatók a mykenei kultúrában, egy sokkal kés?bbi id?pontból, melyeket a történészek eleinte, szokásukhoz híven, görög eredet?nek tartottak.
A Halaf-kerámia magasfokú m?vészetr?l tanúskodik, melyet kézzel készítettek, vasérc-szin? agyagból, és kissé fényezték. Az edények fala tojáshéj vékonyságú, és szép formájú. Az edényeket a valláskultuszból fakadó szimbólumokkal és motívumokkal díszítették: bika és bikafej, kos és kosfej, kígyó, máltai kereszt, párduc, fokos ábrákkal. A dekorációk közül kiemelkedik a bika- bikafej motívum, a matriarchális hitszemléletb?l ered? legfontosabb bizonyíték, mely kés?bb az ókori népek hiedelemvilágában is nagy szerepet tölt be. A díszítési motívumok közül a fokos következik rangsorban. Egy ötezer éves sumir költemény, melyet Fokos-szövetségnek fordítottak, azt mondja, hogy: amikor "IS-TEN tökéletes alkotásában ENLIL elválasztotta az Eget a Földt?l, akkor az Ég és a Föld szövetségévé az Fokost avatta."
A fokos a legrégibb id?kt?l fogva a hatalom jelképe is volt, melyet a nemrégiben kiásott Ebla-i dokumentumok is igazolnak. A királyi jogar és vezérbot is a fokosból, mint hatalmi jelképb?l ered. Ismeretes, hogy a réz- és bronzkorszakból a fokosok tömkelege került felszínre a régészek ásói nyomán a Kárpát-medencéb?l, a görög szigetvilágból, az ibériai- és az appenini- félszigetr?l stb. A fokos harcászati jelent?ségét nemzet-történetünkben mindannyian ismerjük, azt is jól tudjuk, hogy a havasi székely és az alföldi pásztor elmaradhatlan társa a fokos. Az els?, rézb?l öntött fokos nyomára a Közel-Keleten találtak a régészek, éspedig Uqairban, az id?számítás el?tti hatodik évezredb?l származó égetett agyagból készült öntvény-forma alakjában.
A számtalan közel-keleti kultúrákban feltárt telepek közül felsorolok néhányat. Ezek az ?stelepek els?sorban az úgynevezett Termékeny Félhold térkörében találhatók, mint a régió nyugati felében Jerikó (i. e. 8350, itt a földm?velés kezdete i. e. 7ooo). Innen észak felé haladva találjuk Tell Ramad-ot, majd Byblos-t, és a leghíresebb ókori kiköt?t Ugaritot a Földközi-tenger partján. Itt a neves francia régész C. F. A. Schaeffer nagy mennyiség? úgynevezett hurrita nyelven írott agyagtáblát talált. A 'hurru' 'hurrita' kifejezéssel ?s-szabir ?seink egy csoportját gúnyolják.
A Termékeny Félhold keleti térfelének fontosabb települései: Ganj-i Dareh Tepe, Tepe Asiab a Zágrosz Hegység déli nyúlványainak lejt?in, a Kerka folyó kies völgyében, i. e. 8700-ban. Tehát 500 évvel Shanidar Zawi Chemi után, így ezek a települések a keleti irányba huzódó ?s-szabirok els? terjeszkedési pontjának számíthatók. Innen kissé délebbre találjuk Tepe Sarab és a nevezetes Tepe Guran 7. évezredi lel?helyeket. Ali Kush, Susa és szintén ebben a térkörben fekv? Tepe Sabz behatása a Dél-Mezopotámiai Eridu-i kultúrára nagy pontossággal kimutatható. (beleértve az öntöz?csatornák alkalmazását is). Eridu aztán már elvezet bennünket a sumir dinasztiák mesés korszakaiba.
A Termékeny Félhold északi feléb?l, Dél-Anatóliából Hacilar, Subarda, Mersin és a felettébb híres Catal Hüyük az újk?kori ?s-szabir települések állomáshelyei. Innen, az egyid?ben tízezer újk?kori lakost számláló Catal Hüyükb?l mutatható ki legel?bbször szerintem a magyar ?störténelem szempontjából nagyjelent?ség? párduckacagány szimbólikus szerepének az eredete. A párduckacagány Árpád nagy fejedelmünknek is f?papi és uralkodói felségjele volt. Catal Hüyükben a párduc és párducb?r fontosságát sok falfestmény és domborm? igazolja. A párduc az istenn? szent állata volt, és mint a Cambridge Ancient History megállapítja, hogy itt: "A páducb?r valószín?leg ceremóniás jelleg? volt."
Röviden szólva az ?sszabirok írásmódjáról és nyelvér?l: meg kell állapítanom, hogy a nemzetközi tudomány által számontartott els? írásmód jelenségnek Mezopotámiában a pecsétnyomókat tartják, amelyekb?l sokat hoztak felszínre a régészek ásói, különösen a Halaf periódusból. Ezeknek a hasonmása a hétezer éves Tatárlaka-i táblácska, melynek jobboldali alsó felében Badiny Jós Ferenc professzor bemutatása szerint már megtaláljuk a Sapir népnevet leírva, mely az ?s-szabirok egyik elnevezése volt. SA (Labat szótár 353) ... jelentése: orca, arc; pir vagy bar (L. 381) jelentése: napfény, pir. A Sapir népmegjelöléssel sokat találkozunk a klasszikus történetírók munkáiban, mint a szkitának nevezett nagy népcsoport egyik tagjával. Itt kivánkozik megemlítésre az a szabir-magyar ?störténelem szempontjából perdönt? megállapítás, amelyet P. Dhorme közölt a Revue d'Assyriologie, Paris cím? folyóiratban a "Soubartou-Mitani" elnevezés? fejezetben. E szerint P. Dhorme megállapítja, hogy az Ug arit-i ásatásoknál (C. F. A. Schaeffer) napvilágra került ékírásos szöveggel kapcsolatban az ott megjelen? sbr = Subarians, szabirok, népetnikumi megjelölés egyenl? a klasszikus történetírók Saspeires, Sapeires, Sabeires, Sabiroi, és Saberoi, vagyis szabir nevével. Igy P. Dhorme egybekapcsolja az ékírásos agyagtáblák szabirjait a klasszikus történetírók (Herodotos, Strabo, Plinius stb.) szabirjaival, akik már honvisszafoglaló Árpád nagyfejedelmünk szabirjainak a közvetlen ?sei. Birtokunkban vannak tehát azok a perdönt?en fontos bizonyítékok - idegen szakért? tudósoktól -, akik Mezopotámia sumirok el?tti autochton ?slakóit, a szabirokat a klasszikus történetírók szabirjaival azonosítják.
Folytatva az írás kifejl?désének történetét azt látjuk, hogy a pecsétnyomókból viszont a pecséthengerek, ezekb?l a képírás és ebb?l az ékírás fejl?dött ki a tudomány szerint. Tehát az írástudás az el?-sumir id?kbe nyúlik vissza, éspedig a sa-su-subar népetnikumhoz.
Az írástudás kifejl?désének további bizonyítására bemutatom azt a tájékoztatót, amelyet A Yale Egyetem (New Haven, Connecticut, USA) könyvtárának Babiloni Gyüjteményében találtam:
"Ékírás - Az els? írás
A legkorábbról ismeretes írást agyagtáblákon találták Urukban i. e. 3300-ból. Az els? táblákon képírás és/vagy számok vannak. I. e. 2500 körül a képírás elvont ékírás jelekké fejl?dött a sumir nyelv leírására. Kés?bb ezt az írásmódot az akkádok, hettiták, elámiak és számos más nyelv is átvette.
Az ékírásnak több mint 600 jele volt, mindegyik más értékkel, olyan különböz? összefüggéssel, hogy csak több éves tapasztalattal rendelkez? tudósok tudták olvasni és írni. Ez az írásmód több mint háromezer éven át volt használatos, az i. e. negyedik évezredt?l kezdve és a kereszténység koráig használták.
Az els? ABC - az írás forradalmasítása
Az els? ABC-t Ugaritban találták, ékírásnak látszik, de csak 28 jelb?l áll és az i. e.-i tizennegyedik századból származik. A rendszer teljesen fonetikus volt, mindegyik jel egy mássalhangzót képviselt. Egy egyszer? ember az ugaríti ABC-t használva nem évek, hanem hetek alatt megtanulhatott írni és olvasni. Az abc-s írást a Közel-Kelet több nyelve átvette, úgymint az arámi, görög, héber és arab."
Az ?sszabir népnek egy másik ékírásos megjelölése KU-MA-GAR-RI, azaz er?s, hatalmas nemzetség volt, nyelve pedig MAT KAL-DA-ME, vagyis Káldea nyelve gyanánt maradt fenn az ékírásos szövegekben. Véleményem szerint ez volt az az ?snyelv - premordial tong, Ursprache - amelynek létezésér?l egy orosz nyelvészeti publikációban olvashatunk. Különösen a nosztratikus nyelvtörténeti szemléletmód hívei, például Switych, Dolgopolszki, Diakonov és mások megállapították ugyanis, hogy ez az ?snyelv mintegy 650 szótövével, minden más nyelvvel kapcsolatbahozható. Ami ezzel a megállapítással kapcsolatban igen fontos, a szabir-magyar ?störténelem szempontjából, az abban a tényben rejlik, hogy az orosz nyelvészek meghatározták azt a térkört, ahol ezt az els?, eredeti nyelvet beszélték, és pedig az Anatóliától Indiáig és a Kaukázustól a Perzsa- öbölig húzódó régiót, melyet mint az ?sszabir földm?vel?k terjeszkedési térköreit jelöltem meg. (A szabir-magyarok ?störténete cím? könyvemben). En nek az ?snyelvnek a keletkezését az utolsó eljegesedés végére, tehát úgy Kr. e. tízezer tájára teszik, mely nagyjából megegyezik a földm?velés kezdetével is. Ennek az ?snyelvnek nyomai ma is megtalálhatók - földrajzi nevek formájában is - szerte a világon. Ez arra enged következtetni, hogy a szabir-magyarok messze területekre eljutottak - f?leg a nagy folyók völgyeiben haladva - jó term?földet keresve már igen korai mezolitikumi és újk?kori id?szakokban. Igy az ?si civilzációk kezdetén nem véletlenül találjuk a subar-?sszabir népet, mely népetnikumnak, mint ?seinknek a történelmét végig tudjuk vezetni az ?sid?kt?l kezdve az ókoron át, mind a régészeti leletek és a nyelvészeti bizonyítékok erejével, mind az ókori történetírók munkáiban való böngészés révén is, egészen nagy Árpád fejedelmünk honvisszafoglalóinak az id?pontjáig.
Tehát nem vagyunk rokontalanok, nem vagyunk kis nép, bár a mai politikai határok így sugallják. Az ?si hatalmas m?veltséget, kultúrát és nyelvet a magyar nép mentette át legtovább. Mindmáig a nép a nyelvet meg?rz?, a nemzetmegtartó er?. Nem voltunk sem barbárok, sem nomádok, sem vérengz? vadak. Évezredek óta adjuk át a mez?gazdasági kultúrát, az építészet, a szerszámok, tárgyak készítésének titkait és a m?vészeteket a családban, kis- és nagyobb közösségekben. Nyelvünk szerkezete és gazdagsága tükrözi népünk szellemi alkotóerejét - amit a tudomány kreativitásnak nevez. Mindenütt a világon, minden területen bizonyítjuk: a boldogan végzett teremt?, alkotó munkával, humanitással élünk. Népünk szabadságszeretete ?sid?k óta létkérdés, és nagy királyaink - Atilla, Árpád, Szent István, Szent László, Nagy Lajos és Mátyás stb.- felel?séggel kormányoztak s nagy birodalmat vezettek. Árpád honvisszafoglalásától számítva hatszáz éven át semmi fontosabb esemény nem történhetett Európáb an a magyarok tudta és akarata nélkül. Ez a mi ?siségünk. a szabir-magyar történelmi örökség.
Biró József
?störténetkutató |
