Haragos requiem egy országért
Volt egyszer egy Magyarország.
Szétlopták a kommunisták,
Rónak rá még adósságot,
S lenyomják a lakosságot.
Vezérük a Gyurcsány Ferke,
Hazudozik reggel, este,
?ket kilóra megvette,
És a népet megvezette.
Ígért nékünk gazdagságot,
S eladták a gazdaságot.
Bankprofit az égig ér fel,
Itt a magyar már csak néger.
„Baloldali” milliárdos,
Mért nem másutt, mért pont épp itt,
Fejlett „cucilizmus” után
Fasizmust mért nékünk épít???
Hazug szókkal agyunk mossák.
„?k a jók! Az ellenség más!”
Megfigyelnek nappal, s éjen,
Hogy ki mást gondol, az féljen.
Rend?rei, ha felt?nnek,
Járókel?k menekülnek.
S ki a verést még túléli,
Azt a bíró elítéli.
Kórházakból lakópark lesz,
Magyar emberekb?l homeless.
Aki beteg, majd megdöglik.
Sok idegen beözönlik.
Ferke hazát nékik épít,
Fölösleges már a nép itt.
Elpusztítja, ez a dolga.
Aki marad, legyen szolga.
Magyarország néki „kurva”,
Arra büszke, hogy „elkúrta”.
A megvetést jól viseli.
Saját mocskát másra keni.
Hazugságban fogant, hitvány,
Kollaboráns, gengszter kormány;
Csúfneve is méltán ocsmány:
Sunyi, „böszme” Kúrcsány kúrmány. |
