Aki azt hiszi, hogy az 1989/90. évi gengszterváltással véget ért a történelemhamisítások, másítások, elferdítések korszaka, téved. Hogy ilyet találjunk, még csak a Királyhágón sem kell átkelnünk. Engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy némi ízelít?t nyújtsak ezekb?l, pontosabban arról, hogy mit is lenne érdemes tudni-tanítani a magyarságtudat fenntartása érdekében.
A finnugor elmélet létrejötte
A jezsuita Sajnovics János, majd Reguly Antal vetette fel ezt a teóriát, amely a mai hivatalos álláspont. Ezt a Magyar(ellenes) Tudományos Akadémia egyetlen lehetséges alternatívaként fogadja el. Valójában ezt megel?z?en volt már nemzetközi el?zménye, II. Pius pápa is felvetette (holott szinte semmit nem tudott a finnekr?l), amit aztán kortársa, Bonfini megcáfolt.
Kidolgozott elméletté olyan neves magyar tudósok fejlesztették, mint a szepesi szász Hunsdorfer (kés?bb Hunfalvy) Pál, vagy a fuldai (Németország, Hessen tartomány) születés? Budenz József, aki feln?tt korában tanult meg magyarul. Az Akadémia élén ekkor olyan jeles személyiség élvezhette a Habsburgok (és velük a Rothschildok) bizalmát, mint Schedel (kés?bb Toldy) Ferenc f?titkár, aki még Budenznél is magyarabb volt: ? ugyanis már tízéves korában megtanult magyar nyelven!
Az elmélet elterjesztése a legsötétebb elnyomás id?szakára, az 1850-es évekre tehet?, a császári udvar folyamatos támogatásával, akiknek kapóra jöttek az északi rokonaink a magyarságtudat letörésére. A szittya - hun - avar ?sökre emlékezés helyett sokkal biztonságosabb volt, ha belenyugszunk a szolgasorsunkba, mint ahogyan azt a finnek, észtek, vogulok tették. A bolsevikok idején is ideális volt az a párhuzam, amelyet a h?s kommunisták által felszabadított kis finnugor népcsoportok és közöttünk vonhattak. Még a két háború közötti kor tudománya sem tudott túllépni ezeken a gondolatokon, és lám, most is ezt tanuljuk.
A finnugor rokonság bizonyítékai
A tankönyvekben nagyszer? perdönt? bizonyítékokat találhatunk, mint például a fazék és a pot vagy a ház és a kota szó hasonlósága. Persze a jelenlegi neveink is egyértelm?en bizonyosságot nyújtanak. Bizonyára mindenki ismer a környezetében finn Aino, Eija, Sisko, Tulli vagy Külikki nev? hölgyeket, vagy Pekka, Yussi, Juha, Keke, Mauno vagy Kimi nev? urakat. Biztosan sokkal többet, mint hun nev? Attilát, Csabát, Rékát vagy Aladárt.
Komolyabbra fordítva a szót, nem tudom, hogy miért nem t?nik fel szinte senkinek az, hogy igazából semmi közös nincs sem a nyelvünkben, sem a kultúránkban, sem a hagyományainkban. Aki hallott már finneket, lappokat, vagy észteket beszélni, nemcsak hogy semmit nem ért a hallottakból, hanem még a hangzás sem lesz ismer?s számára. Elenyész? mennyiség? nyelvi fordulat az, amin a hivatalos elmélet alapul: összesen 450 szó és néhány szabály egyezését fogadják el megcáfolhatatlanul.
Ha körülnézünk azok között a népek között, akik egymást rokonnak tartják, szembet?nik a szókincs hasonlósága is. A szókincsünk nagyon távol áll a finnugoroktól, a legtöbb közös szavunk a török népekkel van. Még Mongólia - ahol évszázadokig hunok uralkodtak - térképét böngészve is több ismer?s hangzású helységnevet lelhetünk fel, mint az 1000 tó országában.
Északi rokonainknak nincs csodaszarvasuk, turulmadaruk, mint ahogyan nekünk sincsen Kalevalánk, vagy Szampónk. ?k nem voltak nomád lovasnép, nem tartottak szürke marhát, nem voltak kit?n? íjászok, nem készítettek míves-díszes szablyákat. Nem hordtak b? gatyát vagy zsinóros dolmányt sem. Érdekes módon a szittyákról és a hunokról valahogy mindig ez utóbbiakat írták a történetírók.
Mikor Iulianus barát a XIII. században Baskíriában járt, ott magyarokkal és finnugor mordvinokkal egyaránt találkozik, de egy szóval sem említi, hogy rokonok lennénk.
Az a némi rokon vonás, amelyen az Akadémia lovagol, természetesen nem lehet a véletlen m?ve. Valamennyi közünk azért van hozzájuk. A legtöbb nyelvész egyetért abban, hogy a ragozó ázsiai eredet? nyelvek (ezeket turáni vagy urál-altaji nyelveknek hívják) egy ?si csoport tagjai, közös ?snyelvt?l eredhetnek. Ide szokás sorolni többek között a magyart, a finnugorokat, az indiai munda és dravida nyelveket, a kaukázusi nyelveket, az altaji nyelveket (török-mongol nyelvek), a mandzsu-tunguz nyelveket, a japánt, a kihalt sumért, és a kihalt etruszkot is, de ezek a besorolások nem egységesek. A nyelvi hasonlóság eredhet ezen kívül abból is, hogy mind a finnugorok, mind a szkíták, hunok, avarok és magyarok egyaránt megfordultak az orosz síkságon, s?t, az uralmuk alatt tartották azt, így hatást gyakorolhattak egymásra.
Szegr?l-végr?l tehát (szinte az Ádámtól-Évától kifejezés sem lenne túlzás) rokonság mégiscsak van, de rettenetesen távoli. Útjaink már Krisztus el?tt sok ezer évvel szétváltak.
A türk rokonság elmélete
Egy zsidó származású nyelvész, Wamberger (kés?bb Vámbéry) Ármin szorgalmazta a török népekkel való rokonság elméletét, amelynek sokkal több tudományos alapja volt, mint a finneknek, de alulmaradt a velük folytatott vitában. Az volt a gondolat célja, hogy a magyar mindenáron besoroltassék valamelyik él? és jól ismert nyelvcsalád tagjai közé, mintha önállóan nem állná meg a helyét. Ez az elmélet is politikailag inkorrekt volt, hiszen az esetleges magyar pánturkizmus a XIX. században még er?s nagyhatalomnak számító Oszmán-török Birodalomhoz közelítette volna a magyar közéletet.
Némi történeti hagyománya azért van ennek az eszmének: A törökök a mai napig gyakran emlegetik a rokonságunkat, barátságos vendégszeretettel közelednek hazánkfiai felé. A középkorban azt hangoztatták, két vitéz nép él e földön: A török és a magyar. ?k is voltak a mi alattvalóink, pontosabban a Hun Birodalomé, kés?bb mi is az övéké, a Kazár Birodalomé. Innen ered sok jövevényszó, illetve a kés?bbi oszmán hódoltságból. Ezek között van olyan, amelyet mi vettünk át t?lük, de olyan valószín?leg még több, amelyet ?k mit?lünk, pedig a hivatalos nyelvészet ennek az ellentétét próbálja igazolni. Sok, az MTA szerint török eredet? szó bizonyíthatóan magyar, majd innen került a türk nyelvekbe, nem pedig fordítva. Ilyen például az oszmán-török vezír, amely egyértelm?en a vezet ige képzett vezér alakjából származik, a magyarból tisztán levezethet?, míg a törökb?l nem.
A török-türk népekkel való rokonságnak csak egy apró bökken?je van. A türk népekkel kapcsolatos legkorábbi emlékek a Kr. u. VI. századból valók, ezt megel?z?en nem beszélhetünk ilyen nyelvcsaládról. Ezzel szemben a hunok a történelemben már (a kínaiak szerint) a Kr.e. III. évezredben jelen voltak, míg a szittyák bizonyíthatóan a Kr.e. VIII. századtól. Tehát nincs értelme olyat állítani, hogy a hunok vagy más rokonaink a törökök közül lennének, legfeljebb ?k származhatnak t?lünk!
A szittya-hun eredet elméletének megalkotója
Bizony, ilyen ember nem élt soha. Nem köthet? egy konkrét személyhez sem. Évezredes hagyományról van szó. A XIX. század közepéig nemcsak minden magyar ember, de minden európai tudós is egyértelm?, kétségbevonhatatlan tényként fogadta el. A szittya (szkíta) eredet magától értet?d? volt Anonymus, Kézai, Kálti Márk, Janus Pannonius, Bonfini, Werb?czy (lásd: Hármaskönyv), Kölcsey (lásd: Himnusz) vagy Ady számára egyaránt, ahogyan az volt a görög, arab, orosz, germán és más népek krónikásai számára is. Bizonyára ugyanazt hazudták, sokszor egymástól függetlenül. Vajon megszületett volna Gárdonyi Gézától A láthatatlan ember vagy Arany Jánostól a Buda halála ha alkotójuk nem lett volna bizonyos a szittya-hun eredetünkben?
Voltak kísérletek az elmélet tudományos szint? összefoglalására - amelynek lelkes kezdeményez?je volt például a páratlan m?veltség? Horvát István, Széchenyi, Vörösmarty és Eötvös barátja -, ahogyan ma is vannak, de az állami támogatottság hiánya nem kedvez az igazság feltárásának.
Ha a történetírók, a mondák és a hagyományok mindig hazudtak volna, Heinrich Schliemann soha nem találta volna meg Tróját, mégis, mint azt tudjuk, sikerült neki. Nekünk is ugyanúgy kell a történetírásra és a mondáinkra hagyatkozva értelmezni a magyarság gyökereit, (ál)tudományos spekulációk helyett.
Mi volt a baj ezekkel a hagyományainkkal? A szkíták nagyon ?si kultúrát képviseltek és óriási birodalmakat alapítottak az ókorban és a középkorban. Ezek felidézése túlságosan büszkévé tenné honfitársainkat, ami nem volt igazán kívánatos sem a Habsburg - Rothschildoknak, sem a Kohn Béla - Roth Manó - Csermanek János - Horn Gyula - féle moszkovita komcsiknak.
A szittya-hun eredet bizonyítékai
Töménytelen számban akad ilyen. Már az, ahogyan az európai népek hívnak minket, már mindent elárul: a hungaricus - hungarian - ungarische - ungherese stb. szavak is a hun, illetve az onogur népnevekb?l származnak. Ez utóbbi egyértelm?en a hunok egy törzse volt a görög Theophanész és Menandrosz, valamint a gót Jordanes krónikái szerint.
Bölcs Leó bizánci császár és az ? nyomán néhány kés?bbi görög utódja türköknek hív, de ne feledjük, hogy az ? korában éppen kazár fennhatóság alatt álltunk. Fia, Bíborbanszületett Konstantin már szabiroknak nevez, amely a fent említett Jordanes szerint szintén a hunok egyik törzse. A kés?bbi görög nyelv? források többnyire hunokként emlegetik a népünket.
Az Annales Bertiniani krónika szerint 862-ben ungrok törtek a Frank Birodalom területére. A Fuldai Évkönyvek 894. évi bejegyzése szerint a harcosok avarok, akiket magyaroknak neveznek. Regino prümi apát szerint szkíták vagyunk. A pápák leveleiket a kora középkorban rendszeresen a szkíták királyának címezik.
A finnugoroktól való különböz?ségünk már említésre került feljebb, ahol említettem a szittya-hunokkal való hasonlóságunkat is. Ugyanaz az életmód, a m?vészet, a mondavilág.
Amit valóban nehéz bizonyítani, a nyelvi származás. A szittyák vagy a hunok nyelve csak csekély töredékekben maradt fenn, ezen emlékek is csak idegen történetírók tolmácsolásában. A rovásírásos forrásoknak is elenyész? a száma. De ami ránk maradt, az kétségtelenül bizonyít.
A szittya népek
A görögök használták a szkíta szót, csak mi, magyarok használjuk a szittya népnevet, míg a perzsák szaka néven emlegették ezt a nemzetet. Talán ez utóbbiból ered a székely elnevezés.
A legrégebbi írott források Európában a szittyákat, míg Ázsiában a hunokat említik. A Kr.e. VIII. századtól már mi uraltuk Szkítiát, valamint folyamatos kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatban álltunk a leggazdagabb görög városállamokkal, f?leg Athénnal. Hérodotosz szerint vezet? törzsünk a királyi szkíták törzse. Híresebb szittya törzsek voltak még a masszagéták (talán a magyar szó torzulása?), a pártusok (párnik), és a kusánok. Többnyire idegen hangzású nevek ezek, mégpedig azért, mert idegen nyelv? történetírók feljegyzései alapján ismeretesek. Hogy a szittyák ellenségeik, majd kés?bbi szövetségeik, illetve alattvalóik, a kimmériak, vagy más néven gimmirik rokonaik lettek volna, az már szinte megfejthetetlen.
A Scythia néven jelölt terület alatt nem mindig ugyanakkora térséget értettek. Sz?kebb értelemben ide a Dél-oroszországi síkság tartozott, a Dunától és a Kárpátoktól a Volgáig és a Kaukázusig, bizonytalan északi határokkal. Gyakran ehhez tartozónak említették nyugaton a Kárpát-medencét, keleten pedig a Turáni-alföldet, az Altaj-hegységig. Kis-Scythia néven az Al-Duna vidékét, a Havasalföldet, Moldvát illették a Dnyeszter folyóig.
A szkíták egyik csoportjának tartják a szarmatákat, akik a Kr.e. III. századtól bukkantak fel Kelet-Európában. Lehetséges, hogy a nevük a szár-magyar (Kopasz magyarok? Tudjuk, hogy számos nomád törzs borotválta simára a fejb?rét.) összevonásából, illet?leg eltorzulásából származik. Ez utóbbiak egyik csoportjának tartjuk pedig a jazigokat, más néven a jászokat. Ez a név az íjász szóból ered. Talán ez utóbbiakkal azonos, vagy hozzá közel álló csoport volt az alánok népe. Másik nevesebb csoportjuk a roxolánok voltak. Sarmatiának a mai Lengyelország területét nevezték, ahol szintén el?fordultak.
A legnagyobb hódítók a hunok voltak. A kínai történetírás szerint legkorábban Kr.e. 2200 körül t?nnek fel, többnyire hiung-nu néven, akik ekkor Kínától északra és nyugatra éltek. Szinte egész Ázsiában és Európában el?fordultak. A nagy népvándorlást ?k indították el, forradalmi változást okozva ezzel az egész bolygó történelmében. ?k a székelyek ?sei. A hunok Volga menti ágát hívták bolgároknak, a bolgár-bulgár szó is a folyó nevéb?l ered. Kés?bb ezek a volgai-bolgár hunok a Balkánon történ? letelepedésüket követ?en a leigázott szlávok nyelvét vették át, így váltak szláv bolgárokká. A hunok híresebb törzsei még a szabirok, az onogurok, a kuturgurok, az uturgurok, illet?leg az eftaliták (heftaliták), más néven a fehér hunok. A fehér itt el?kel?bb származású, tisztább fajtájú (fehérebb b?r??) vagy uralkodó népcsoportot jelent a feketével szemben. Attila néhány harcosa a svájci Anniviers-völgyben telepedett le, ahol leszármazottaik ma is élnek, az ? emlékeik még részletes feltárásra várnak.
A következ? hódító nép az avar volt. A görög történetírás - többek között Menandrosz - azt állítja, hogy a hun és az avar nyelv tökéletesen megegyezik, így ?ket egyazon nemzetnek tekinthetjük.
Ugyanakkor nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy a hazánkba telepedett kabarok (a kés?bbi palócok, matyók és barkók ?sei), beseny?k (talán Bosznia névadói?) és kunok a szittya-hun, vagy a török népekhez-nyelvekhez álltak-e közelebb. Az bizonyos, hogy mindenképpen jelent?sen eltörökösödött etnikumokról van szó mind a három esetben, pontosabban, mire hazánkba jutottak, már a nyelvük elég sok türk elemet tartalmazott. Bár megjegyezném, hogy Horvát István szerint a hun és a kun nemzet egy és ugyanaz, amely feltevés valóban elgondolkodtató!
Meg kell említeni a ma is él? baskírok népét a mai Oroszország területén, az Ural vidékén. Meglep?en sok közös hagyományunk van velünk, és ott élnek, ahol Iulianus barát magyarokat talált a XIII. században. A X. századi arab történetírás rendszeresen együtt emleget minket velük, illetve össze is kever. Nyelvüket ma a török nyelvek közé sorolják, de figyelembe kell venni azt, hogy felvették az iszlám hitet, a török-tatár népek közvetítésével. A mai, törökös nyelvük pedig ugyanúgy alakulhatott ki, mint ahogyan jelenleg szinte az egész mohamedán Közel-Kelet és Észak-Afrika arabul beszél, szintén a moszlim vallás hatására. Többé-kevésbé ?k is szittyáknak tekinthet?k, ugyanakkor nem csak nyelvileg, hanem embertanilag is kevertebbek, európai, kaukázusi és mongolos vonásokat egyaránt hordoznak. Baskíriát, a Volga, a Káma és a Belaja folyók vidékét az elferdít?k ma magyar ?shazának tartják, de az itt leírtak figyelembevételével ez a térség csak egy állomás volt a sok közül.
A finnugoristák és szolgai követ?ik a szkítákat, a szarmatákat és az alánokat többnyire iráni, míg a hunokat és az avarokat rendszerint török törzseknek tartják, de a hamisításoknak ebben a részében ?k sem egységesek.
Megértenénk-e a 2500 évvel ezel?tti szkíta beszédet? Kizárt dolog! Már a 800 éves Halotti Beszéd is szinte érthetetlen, akkora változáson ment keresztül anyanyelvünk. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy igen könnyen menne annak megtanulása, hiszen a nyelvtana, a logikája szinte ugyanaz.
A szittya népek-törzsek egyetlen fennmaradt képvisel?je a magyar nemzet. Mi a fenti népcsoportok leszármazottainak, kulturális, nyelvi és genetikai örököseinek tekinthetjük magunkat. |
