Thüssz
A gy?lölet nem ismer kegyelmet
Lassan két hete kezd?dött el egy tudatosan el?készített támadás a Gázai övezet ellen. Pár hónapja a világ abban reménykedett, hogy az izraeli politika belátja azt a súlyos tévedését, hogy egy nemzetet minden következmény nélkül el lehet pusztítani.
Ki ne emlékezne arra a képre, amit a magyar média sugárzott Ariel Saronról. Büszkén, test?reivel körülvéve jelent meg a ''húsgolyó? a nemzetközi sajtó képvisel?i el?tt. Azonban a fanatikusan cionista Saron egyik napról a másikra lebénult. Orvosai mind a mai napig mesterségesen tartják életben.
Ez az eset azonban semmit nem változtat azon a gy?löletpolitikán, amelyet Izrael 1948-óta képvisel. A zsidó állam pánikba esett Saron hirtelen történt leépülése miatt. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen Palesztinában, utána pedig Izraelben választások voltak.
A világmédia úgy mutatta be a Hamaszt, amely a demokratikus palesztin választásokon gy?zelmet szerzett, mint az egész világra veszélyes terror szervezetet.
Palesztin emberek döntöttek demokratikus úton a jöv?jükr?l, akik arra vágynak, hogy saját hazájuk legyen azon a földön, ahol több ezer év óta élnek. Jelenleg egy törpeállam által épített kerítések közé szorítva kell, hogy éljék mindennapi életüket.
A haláltánc több mint egy hete ismét elkezd?dött Gázában.
Az Olmert-kormány hadseregét ismét palesztin földre küldte. Az indok szinte nevetségesnek t?nik a jelenlegi politikai helyzetben, amikor a szomszédos Irakban amerikai katonák kedvükre, büntetlenül gyilkolhatják a fegyvertelen lakosságot.
Mi is történt valójában?
Egy izraeli katona fogságba esett. Ennek a 18 éves orvlövészetre kiképzett katonának a fogságba ejtése adott állítólagos indokot arra a zsidó támadásra, amely jelen pillanatban már több tucat ártatlan civil áldozatot követelt.
Senki ne gondolja azt, hogy az izraeli kormány nem egyeztette invázióját az Egyesült Államokkal. Mindez kimondatlanul is el?készítése annak a totális háborúnak, amelyet az Amerikát irányító zsidóság a térségben már régóta eltervezett.
A végs? célpont Irán.
George W. Bush pedig, mint Izrael bábfigurája, feltétel nélkül végrehajtja azt, amit megkövetelnek t?le.
Azonban most térjünk vissza Gázára.
Az izraeli kormány azt állította, hogy több mint tíz rakétatámadás érte azt a katonai ellen?rzési pontot, amelyet a zsidó hadsereg állított föl a Gázából történt kivonulás után.
Ezzel szemben azonban a tények a következ?k:
A hadsereg vezet?i nyílt parancsot adtak arra, hogy a hadsereg különlegesen kiképzett orvlövészei készen álljanak, hogy a fegyvertelen palesztin lakosságra, és ezen belül a felügyelet nélkül lév? gyermekekre vadásszanak. Els?dleges, és f? célpontjuk a palesztin gyermekek.
Rettegés és félelem lett úrrá a menekülttáborokban. A családok nem engedik ki a gyermekeiket az utcára napnyugta után.
Harckocsik jelennek meg azokon az utcákon, amelyeket a zsidók már jól ismernek.
Izrael és az Egyesült Államok készen áll arra, hogy az egész közel-keleti térséget végleges uralma alá vonja. A világ pedig némán, minden tiltakozás nélkül szemléli az eseményeket, mivel ?k is saját bels? gazdasági problémáikkal küzdenek.
Elég volt a hazugságokból, elég volt az ártatlan feln?tt és gyermekek áldozatokból.
Itt már nem egy elrabolt zsidó katonáról szól a történet, hanem egy pusztulásra kijelölt nemzet élet-halál harcáról. A kérdés önkéntelenül is felvet?dik:
Vajon sikerül-e megfogni a világ nemzeteinek közösen fellépnie ez ellen a nyílt palesztingy?lölet, és népirtás ellen?
Meg nem ismételhet? életekr?l beszélünk.
A palesztinok gyermekeikben látják nemzetük jöv?jét.
Gyermekeikben, akir?l tudják, hogy egy napon, amikor feln?, majd tovább adja azt a hitet, amiben felneveltetett.
Talán ez tartja a hitet a zsidó koncentrációs táborok szöges drótjai mögé zárt palesztinokban.
Az izraeli tankok által leadott halálos lövések nem hallatszanak el Európáig.
Mi is pedig, amíg lehet, öleljük át és védjük gyermekeinket.
A velük töltött minden egyes pillanatot pedig köszönjük meg Istennek.
Schmidt Árpád
: |
