TRIANON 86 ÉVE
Egyed Atilla
2006. június 4.
Ma van pontosan 86 éve annak a gyalázatos és gyászos békediktátumnak, aminek aláírására kényszerítették Magyarország képvisel?it Trianonban. Emlékezzünk együtt meg az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Mindenki úgy tudja, hogy a Trianoni Szerz?dés hamis és hazug adatainak összegy?jtése és a tárgyalóasztalra való helyezése Benesék munkája volt. Persze, hogy jól dolgoztak, de ez csak az utolsó felvonása volt annak az aknamunkának, ami az I. Világháború el?tt már csak nem egy évtizede elindult, a Magyarországon - békében és jólétben - él? nemzetiségek - horvátok, oláhok, szerbek, szlovénok, tótok és társaik között.
Az els? összetev?je ennek a Habsburg ház és az osztrák kamarilla magyar gy?lölete volt, mely tudatosan és - a Monarchia létének szempontjából nézve - mondhatni iszonyú korlátoltsággal és bután a saját sírját ásta meg a nemzetiségeknek a magyarok ellen való tudatos és kormányrendeletekkel való lázításával. (Idekívánkozik az a ténymegállapítás, hogy mind ezek után, amikor saját országuk kivetette a Habsburgokat, akkor a soron következ? Habsburg és nemzetsége, Magyarországra települ át, itt várva, reménykedve, a kedvez? alkalom után, hatalmuk visszaszerzését.
Ez a tény, a szemtelenség csimborasszója, ez azt mutatja, hogy a Habsburgok, még a hírhedt Linder Béla, aki talán a legnagyobb balsorsunk okozója volt, még ?t is erkölcsi mélységben még alacsonyabb, mert ? (Linder) amikor megtette munkáját, elt?nt a szerb nép tengerében, ahol szobrot állítottak szolgálataiért.
A Habsburgok pedig továbbra is áhítoznak, próbálkoznak.) A magyar küldöttség vezet?je, gróf Apponyi Albert szavai a trianoni ú.n. tárgyaláson: "Ne bánjanak úgy a néppel, mint egy nyájjal. Most, amikor el kell dönteni azt, hogy a jog és szabadság hangzatos szavait ?szintén értelmezik-e, ezekre a szent elvekre hivatkozva kérem a népszavazás elrendelését. Elfogadjuk ennek eredményét, bármilyen legyen is az. Ha ellenfeleink visszautasítják a népakaraton nyugvó igazságos döntést, megidézem oket az emberiség lelkiismeretének ítéloszéke elé." -- Ez pusztába kiáltó szó volt csak, mert két világ szélhámosa, a cseh Benes és Maszaryk csalárd és hazug propagandájára építve, a Magyar Nemzetet tönkretev? határozat (mondhatom úgyis ítélet) már készen volt és a magyar küldöttség érveit meg sem hallgatták.
Minden magyarnak tudnia kell azt, hogy ez az ú.n. "békeszerz?dés" az emberi jogokat súlyosan sért? körülmények között, hamis adatokkal, csalással, a Monarchia és Németország hatalmas hadseregeinek fegyverletétele el?tti "Wilson féle 14 pontban való megegyezés" és a fegyverszüneti szerz?dések megszegésével, a gy?ztes hatalmak "önkénye" szerint készült.
Azt is tudni kell, hogy a "Trianoni Békeszerz?déssel" Magyarországra kényszerített új országhatárok nem végleges min?sítéssel lettek megszabva.
A Trianoni Szerz?dés nem végleges voltát és revíziójának lehet?ségét a következ? okmány-kivonatok igazolják:
1. Millerand a francia kormány elnöke és külügyminisztere, mint a békeszerz?déseket készít? nagykövetek tanácsának az elnöke 1920. május 6-án adta át a - rend?ri ?rizetben tartott - magyar megbízottaknak a békefeltételek végleges szövegét és a mellékelt kísér? levélben az alábbiakat írta: "Ha a helyszíni vizsgálat eredménye szükségessé teszi a szerz?désben megjelölt határok módosítását és amennyiben a határ megállapító bizottságok arra a meggy?z?désre jutnak, hogy a szerz?dés határozmányai bármi tekintetben igazságtalanok: Magyarország fellebbezhet a Népszövetséghez.
(A mai neve ENSZ másik sóhivatal).
2. A Millerandnak Lloyd-George angol miniszterhez írt levelében a következ? kitétel olvasható: "Mi mindhatározottan elismerjük a békeszerz?dések esetleges revíziójának lehet?ségét."
3. A francia külügyminisztérium 1920. június 24-én hivatalos jegyzéket intézett a Magyar Kormányhoz, melyben: "Millérand kísér?levelének szellemében meger?sítette a revízióra vonatkozó kijelentéseiket."
4. Lloyd-George a londoni Guildhall-ban, 1928, október 17-én tartott beszédében bevallotta, hogy micsoda csaláson alapult a Trianoni Szerz?dés és mi volt az értéke azoknak az "okiratoknak", amelyek alapján "Trianonban" Magyarország új határait megállapították, így: "Az összes érvek, amelyeket bizonyos szövetségeink meggy?zésünkre felhoztak hazugok és meghamísítottak voltak."
5. A Trianoni "Békeszerz?dés" igazságtalanságának legf?bb bizonyítéka az, hogy a francia szenátus 1921. július 11-i ülésén megtagadta a Trianoni Szerz?dés jóváhagyását és Franciaország a mai napig sem szentesítette a Trianoni Szerz?dést.
6. Az USA kormánya nem ismerte el Magyarország új határait és 1921. augusztus 29-én külön békét kötött Magyarországgal.
Ezeket megel?z?en: 1918. november 3-án, amikor Páduában az "ENTENTE " megbízottai - Diaz és Badoglio tábornokok - fegyverszünetet kötöttek az Osztrák Magyar Monarchiával, melyet Weber tábornok képviselt, IV. Károly megbízásából.
A fegyverszüneti szerz?dés legfontosabb cikkelye az volt, hogy: "Ausztria és Magyarország területét mentesítette minden ellenséges, katonai megszállástól."
Így aztán "néhány (cseh) szakért? céltudatos együttm?ködése olyan dolgokat valósított meg a békekötéskor, amire a rosszul értesült államférfiak sohasem lettek volna képesek," nyilatkozta Seton Watson. (Pozzi Henri, Századunk b?nösei, 1936, 1996, 266 old.)
"Trianonban téves adatok és hamis bizonyítékok alapján határoztak." (Pozzi, 266) Ennek bizonyítására Pozzi két példával szolgál. "Benes indítványára a csehek 1919. február 5-én bejelentették igényüket a tiszta magyar lakosságú Kassára, azzal az indokolással, hogy az cseh város.
"Lord Balfour, akit magyar barátai idejekorán tájékoztattak a helyzetr?l, szót emelt a magyarok érdekében és meggy?z? érveivel nagy hatást gyakorolt a meghatalmazottakra, s?t magára Clemenceau-ra is.
"Elhatározták, hogy semleges szakért? bizottságot küldenek Kassára Benes bizonyítékainak felülvizsgálására. Benes ügyes játékoshoz méltón azonnal csatlakozott e határozathoz. Kijelölték a szakért?ket. House ezredes újabb cselfogása következtében két amerikait választottak: Kamev Róbertet és Karmezin Eduárdot. A cseh megszállás alatt álló Kassán Sekác megyef?nök fogadta ?ket. Kíséretüket Hanzalik cseh rend?r látta el.
"A két amerikai tulajdonképpen cseh volt. Egyik két évvel korábban, másik nyolc hónappal azel?tt szerezte meg az amerikai állampolgárságát! De természetesen err?l senki sem beszélt Trianonban! Mindkét szakért? Benes gyerekkori barátja volt!
"Kassai küldetésük történetét maga Hanzalik adta el? a pozsonyi törvényszéken, 1929. októberében a Tuka-féle hazaárulási per tárgyalása alkalmával, amelyen terhel? tanúként szerepelt."
"A hallgatóság hangos nevetése közben Hanzalik terjeng?sen részletezte, miként indultak tüntet?en a 'szakért?k' ellen?rz? útjukra, hogy a legels? korcsmába betérve egy hétig mulassanak ott a konferencia költségére.
"A jegyz?könyvet, amelyben igazolták Benes állításainak helyességét, Hanzalik közrem?ködésével szerkesztették a Schalk-szálloda egyik szobájában. E jegyz?könyv alapján - amelyet komoly bizonyítékként ?riznek a békekongresszus levéltárában, - több mint százezer magyar sorsa felett döntöttek és minden további vizsgálat mell?zésével Csehszlovákiához csatolták ?ket. A népszavazás elrendelését?l pedig elállottak." (Pozzi, 266- 267)
Ezt a páduai fegyverszüneti szerz?dést az "ENTENTE" Versailles-ban ülésez? legfels?bb katonai tanácsa jóváhagyta és az angol miniszterelnök - Lloyd-George - november 6-án az angol parlamentben - Wilson amerikai elnök pedig 1918. december 2-án az USA kongresszusának bejelentette.
. . . De 1918 októberében kitört az ú.n. ?SZIRÓZSÁS forradalom a szellemileg er?sen korlátozott gróf Károlyi Mihály vezetésével, (aki egyenes leszármazottja annak a báró Károlyi Sándornak, aki II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek, az 1703 - 1711 -es szabadságharcunk vezérének egyik tábornoka lett, majd a kuruc hadak f?parancsnoka, és aki Rákóczi távollétében, annak hozzájárulása nélkül, 1711. április 30-án békét kötött a Habsburg III. Károly osztrák császár megbízottjával, Pálffy Jánossal, Szatmáron, s ezért az árulásért a császár nagy kiterjedés? birtokkal jutalmazta (a Rákóczi vagyonból) és grófi rangra emelte.
1918. október 25-én - Károlyi vezetésével - megalakult a "Magyar Nemzeti Tanács" és els? intézkedésük volt, hogy az I. Világháború "egyetlen" ellenz?jét és volt magyar miniszterelnökét - gróf Tisza Istvánt - meggyilkoltatta 1918. október 31-én.
Második intézkedésükkel sikerült az ország veszejtés, amit a II. Internacionálé magyarországi - f?leg dél-keleti származású - kiszolgálói végeztek el.
Ezeknek kimagasló személyisége a Károlyi kormány hadügyminisztere - Lenin elveinek tanítója - Linder Béla volt, aki a világtörténelemben eddig páratlanul fenn maradt tomondatba foglalt programmal: NEM AKAROK KATONÁT LÁTNI, elrendelte a hatalmas és er?s magyar hadsereg leszerelését.
De egy "magyar veszejt?" szándékú "magyar" kormányzat, mely az ország védelmét lehetetlenné tette a hadseregének leszerelésével, szinte napok alatt hozta meg nemcsak a halálos ítéletét a "saját" országa elpusztítására, hanem végre is hajtotta azt.
Lássuk tehát az eseményeket id?rendben:
1918. november 3. megkötjük a páduai fegyverszüneti egyezményt, mely mentesíti Magyarországot az ellenséges megszállástól.
1918. november 4. Károlyi küldöttséget meneszt Belgrádba és "békét" akar kötni a szövetséges és társult hatalmak balkáni seregének parancsnokával, Franchet d'Espery tábornokkal.
(Károlyi sem és nép bízottai sem tudják azt, hogy "békét" nem lehet kötni egy hadsereg parancsnokkal.) A Károlyi kormány megbízottai, tehát - egy nappal a páduai fegyverszüneti egyezmény aláírása után -- "katonai egyezményt" kötnek a megnevezett francia tábornokkal, amelynek értelmében "a magyar kormány hozzájárulását adja ahhoz, hogy a szövetséges és társult hatalmak csapatai el?nyomulhassanak MAROS-SZABADKA-PÉCS vonalig." Erre a "belgrádi katonai egyezményre" való hivatkozással, Rumánia mozgósítja csapatait és a rumán csapatok megindulnak Erdély ellen.
A háborúból nem megverten, hanem teljes er?ben lév? hatalmas magyar hadsereg pedig leszerelve, kicsúfoltan már nem létezik, mert egy leninista, marxista "hadügyminiszter" tönkretette.
1918. december 4 a rumán hadvezet?ség Erdélyt megszállja SZATMÁR-NAGYVÁRAD-BESZTERCE vonaláig.
A "magyar kormány" nem védekezik, pedig a páduai szerz?dés értelmében joga van ahhoz, hogy az országot mentesítse minden ellenséges er?kt?l.
Ezek szerint Erdély elvesztése kizárólagosan a Károlyi kormány b?ne! Mert ha a magyar hadsereget nem szerelik le az oláhok nem mozgósíthattak volna mert az egyesült és társult hatalmak fegyverszünetet kötöttek Magyarországgal és ha van fegyverszünet, a háború nem folytatható!
Most pedig lássuk a harminc évvel ezel?tti az 50. évforduló alkalmából történt megnyilatkozásokat.
Igen érdekes és tanulságos.
Eckhardt Tibor (volt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter) vezér cikkében, a NEMZET?R 1970. februári számában Trianonnal kapcsolatban így ír: "Ne várjunk csodát! Ne a régmúltat sírjük vissza, hanem készüljünk fel az új országépítésre.
Térjünk vissza országalapító (?) els? királyunk, Szent István örökérvény? tanításához az idegenekkel való méltányos bánásmódot illet?leg, mert ez vezet el a kölcsönös megbecsüléshez, a szomszédos népekkel való békés együttéléshez.
Az atomfegyverek korában a történelmi jogcím már nem hatásos, a "mindent vissza" jelszót nem lehet emlegetni.
A cél: 'összehozni' mindent, ami jövend? boldogulásunkhoz szükséges." -- Így szól az egykori "ébred?" és volt miniszter, s vezércikkének többi pontja is, szinte bele kívánkozik azokba a nyugati sajtó közlönyökbe és televíziós közvetítésekbe, amelyet az utódállamok kormányai fizetnek meg, s hemzsegnek a "magyar elnyomás" "leigázott nemzetiségek", sovinizmus és egyéb kitételekt?l: mert Eckhardt Tibor burkoltan ugyanezeket sorolja fel.
Eckhardt egyébként 1969-ben Habsburg Ottó felkérésére tervezetet dolgozott ki Közép-Európa újjá építésére - határmódosítás nélkül! - amit Habsburg Ottó, mint "kiváló munkát" köszönt meg.
Ha magyar érdekr?l van szó akkor a történelmi jogcím már nem elegend? az atomkorszakban. - 50 év után se.
De például Izraelnek 2000 év után minden további nélkül jogos, méltányos és igazságos!
Ugyanez az újság (Nemzet?r) márciusi számában megállapítja: "Mai helyzetünkb?l csak a társ emigrációkkal (rumán, tót, szerb. Szerk.) való együttm?ködéssel lábolhatunk ki." Érthet? magyar nyelven mind ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy mi magunk mondjunk le mindenr?l! Ez az ENSZ-nek is meg a nyugati politikának is igen jól jönne, mert "eggyel kevesebb" lenne a sok kínos probléma, amit Trianon magával hozott.
Gy?lölköd? és soviniszta szomszédainak pedig különleges "eredmény", hiszen ezzel bezavarhatják az elszakított közel 5 milliónyi magyart a teljes reménytelenségbe, mert jogosan bizonyíthatják nekik "hát a saját testvéreitek is lemondhat rólatok. . .!"
De még tovább is kell néznünk, mert bizonyos, hogyha már végleg sikerülne nekik az elszakított magyarságot felszámolni, ezzel még nem fejeznék be, hanem utána jönne aztán a teljes gy?zelem: a csonka országot is (!) eltörölni, magyarságát kiirtani, hogy a pán-szláv ideológusok álma végre valóra váljék: az északi és déli szlávok egyesülése, amit Tito egyszer már nyíltan is kimondott: "A legközelebbi jugoszláv-csehszlovák határ Nyíregyházánál lesz . . ."
Azok az álmagyarok pedig akik a trianoni helyzet elfogadásával akarják anyagi helyzetüket odahaza, vagy az emigrációban megalapozni és biztosítani - szégyelljék magukat, mert a magyarság árulói s mint ilyenek ne csak a júdás-pénzt kamatoztassák, hanem júdás példáját is utánozzák. . . !
1990-ben szeptemberében Genfben "titkos" tanácskozást tartottak szovjet és német szakért?k bevonásával "Közép Európa földrajzi politikai problémairól." A szakért?k által összeállított és hitelesített dokumentum bennünket érint? határozatai:
1. A Szovjet-unió nem fogja akadályozni Kárpát-Ukrajna leszakadását az ukrán nacionalisták destabilizáló tevékenysége esetében és azt sem, hogy Kárpát-Ukrajna a magyar köztársasághoz csatlakozzon.
2. Tekintettel arra, hogy ha Magyarország hajlandó meg?rizni a politikai és gazdasági stabilitását a dunamenti régióban, a Szovjet-unió és az NSZK nem fogja megakadályozni a trianoni szerz?désig érvényes eredeti magyar határok visszaállítását.
Az NSZK növeli a Magyarországnak nyújtandó gazdasági segítségét, hogy a magyarországi életszínvonalat a szlovákiai fölé emelje, hogy ezzel a Magyarországhoz történ? csatlakozás a szlovákok számára is vonzó legyen.
A két érintett európai nagyhatalom tehát, felkészült a várható fejleményekre.
Mindkét fél meg volt gy?z?dve arról, hogy Magyarország a változások kínálta lehet?ségek alapján benyújtja a számlát, és jogos revíziót követel.
Ez a világ legtermészetesebb lépése lett volna! S Magyarország visszanyerte volna Trianon el?tti határait, eredeti népességét, természeti kincseit stb.
Ezt, a talán soha vissza nem tér? lehet?séget szabotálta el a bels? ellenség! Említsünk neveket is: az áldott rossz emlék? Antall József és balkeze Jeszenszky Géza, akiknek kötelességük lett volna az ? idejükben jelentkez? alkalmat megragadni.
De nem tették! A koronát az egészre feltették a Horn Gyula és Kovács László által vezetett anti-magyar b?nszövetkezet a rumán és (ma úgy kell ismerjük) szlovák alapszerz?désekkel.
A privatizáció leple alatt újabb ország rablás történt, aminek során az ország szinte teljes vagyona idegen kezekbe került.
Ezt kaptuk javunkra el?készített revízió és jóvátétel helyett.
Kiknek állt és áll érdekében a magyarság lezüllesztése, világgá üldözése és önfeladásra, azaz a teljes megsemmisülésre kényszerítése?
Egyed Atilla a Magyarok Világszövetsége Calgary Régió Elnöke, Calgary AB
Felhasznált irodalom:
Révai Két kötetes Lexikona, Budapest. 1948.
Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest. 1967.
?si Gyökér kulturális szemle, 1983. 2. szám.
Magyar Maffia, Dr. Gálfy.
?si Gyökér kulturális szemle, 1983. 3-4. szám Trianoni kis káté.
Kanadai Magyarság, Toronto. 2000. feb. 5. 5 old. Tények és dokumentumok Trianonról. Cuth János.
Pozzi Henri: Századunk b?nösei, Budapest, 1936, 1996
Szebb Jöv?t! |
