flugi:
A "régen így volt" példa azt akarja kifejezni, hogy a két világháború közötti eröteljes revízionista propaganda ellenére a trianoni határokon túl rekedt magyarok helyzete jobb volt mint manapság, köszönhetöen annak is, hogy bármely (akár a legkisebb) ellenük elkövetett atrocitás miatt is felemelte hangját a csonka-magyarországi közvélemény, amelyre az az Európa, amely akkortájt kezdett ráébredni, hogy mekkora baklövést követett el Trianonnal, azonnal felfigyelt (lásd: Pozzi, Rothermere ...). E szerint tehát az ottani magyaroknak jót tett a trianon ellenes propaganda, nem beszélve arról, hogy reményt adott nekik, s ezáltal eröt is ahhoz, hogy megörizzék a magyar szót, kultúrát, életet az elszakított országrészeken.
Úgy érzem senki nem marasztalhat el engem azért, mert, mivel magyar vagyok, ennek a 16 millió embernek a sorsa jobban érdekel a világ többi emberének sorsánál. Azt hiszem ez így normális, hiszen ha én, magyar létemre, nem "veszem" elsö helyre a magyarságot akkor kicsoda? Más nép képviselöje biztos nem.
Az ausztriai magyaroknál az a gond, hogy már alig vannak. Ugyanis a Trianon után az osztrák "sógorok" is elég sokat tettek azért, hogy soha ne kelljen elszámolniuk az elcsatolt területekkel. Csak gondolj arra, hogy csak a múlt évtöl lehet magyar nyelven papírokat beadni az osztrák közhivatalokba. Szóval az osztrákok is kivárták amíg beolvad (beolvasztják) az ottani magyarság(ot) és csak azután lett bökezü a nemzetiségi kedvezményekkel.
Ezzel "A közös európában mindenkinek jó lesz" dologgal egy bajom van. Ez pedig annyi, hogy ugye Európa nem egy kis kontinens. Mindenesetre elég nagy ahhoz, hogy az irányítását ne lehessen egyben megoldani, követekezésképpen fel kell osztani részekre (mint mondjuk egy országot megyékre vagy tartományokra, mindegy hogyan nevezzük öket, talán általánosítva mondhatunk közigazgatási egységeket). Ezeket mi alapján fogják meghatározni? Ha a jelenlegi országhatárok alapján, akkor minden marad a régiben, ha pedig a nemzetiségi területek határai alapján, akkor pedig mégiscsak megvalósul némiféle revízió.
Egyébként ha jártál már mondjuk Erdélyben, vagy bármely elszakított országrészben, akkor tapasztalhattad, hogy a "hátrányos megkülönböztetés" nem csupán a rendszerböl fakad. Ez a valami befészkelte magát az egyes emberekbe. Azokba akik magukból kikelve odítják , hogy "Ki a magyarokkal Romániából!", mert a Székelyföldi jégpályán a pénztáros nem értette, hogy hány jegyet kér az a román úriember. Vagy volt szerencsém Budapesten idegenvezetni egy müvelt úrnak (a román Posta Bank igazgatójának), aki az egész út során csak fitymálta a nevezetességeinket, és amibe lehetett belekötött (pl.: miért van pálmaág a Szabadságszobor kezében?-ez a jövöheti kérdésünk :o) ) Nevezhetsz most ezért hiúnak de ha ott lettél volna érezted volna, hogy ezek a szavak az egész magyarság elleni ellenszenvéböl táplálkoznak, abböl, hogy belenevelték, hogy ami magyar az jó nem lehet, és hidd el ö is ezt adta tovább a gyerekeinek.
Ez az utálat pedig olyan erös, hogy ezt egy "közös Európa" nem fogja feloldani. Ha mi nem teszünk semmit, akkor minden maradni fog úgy, ahogy most van - rosszul, mert jelenleg a saját nemzetünk sírját ássuk.
Balázs
|
