Attila: Itt van egy menetrend Magyarország (1940) mintájára:
-Románia határai nem véglegesek, hisz az ukránokkal még vannak területi vitáik.
-Akárkihez is kerül a terület, mivel van területváltozás, mi is bejelenthetjük területi igényeinket.
-Mivel nem tudunk megegyezni, dönt?bírósághoz fordulunk.
-A dönt?bizottság észreveszi, hogy Magyarországon az amerikai befektetések nagyobb biztonságban vannak, el?nyösebbek, stb., ezért Észak-Erdélyt visszacsatolják.
-Lemenni a kocsmába és inni a saját egészségünkre, hogy végre megkaptuk, amit akartunk...
Hát nem gyönyör?? :)
A viccet félretéve: azt mindenki láthatja, hogy külföldi hatalomra van szükség, szerintem inkább a kérdés az, hogy mennyire tudjuk magunk mellé állítani ?ket. (Kicsit általánosítva: nem is csak határkérdések miatt, de akár pl. gazdasági befektetések miatt is.)
Ehhez azonban céltudatos, határozott - olykor esetleg konfrontatív - külpolitikára és sokkal jobb országimázs-építésre van szükség a Horthy-korszakhoz hasonlóan. |
