Reywind: Tudtommal német de nem is ez a lényeg hanem amit mondott. Széchenyi is elismerte: "Sajnos világosan látom, a magyarokat el fogják pusztítani..."
Amit nagyon nem értek és ez természetellenes számomra: hogyan lehet az, hogy a magyar nemzet nem veszi észre, hogy cselekedni kellene összefogással?! Helyette felhördülnek a magyarországi magyarok a határontuliak ellen, a határontúliak az anyaországiak ellen dacolnak, miközben a biológia szépen lassan végzi a dolgát... Kísérteties párhuzamot látok a mi sorsunk és az inkák sorsa között. Azok sem tettek semmit a hódítók ellen, hanem megadták magukat a sorsuknak. (joslataik közt szerepelt, hogy ki fognak pusztulni és úgy fogadták a spanyol seregeket mint sorsuk beteljesít?it) Mi is beletör?déssel, fásultsággal, fröcsögéssel, ki-ki vérmérséklete szerint adtuk meg magunkat a sorsnak olyan szinten, hogy az alapvet? életösztönök is csak er?tlen remegéssé satnyultak. Mi lesz velünk? Ébreszt?! Ki m?velte ezt velünk? Kik osztottak meg bennünket? Kik nyomták belénk a halálos mérget? Még mindig volnánk annyira er?sek, hogy a szerbekt?l megköveteljük a magyarjainkkal szembeni bánásmódot, a románokkal szemben is követelhetünk, a szlovákoknak pedig hangjuk sem volna ha a MAGYAR megszólalna. Mi ez a kórság amely elemésztette a nemzeti öntudatot, a küzd?szellemet, az élniakarás (nem vegetálniakarásra gondolok) képességét? Ezt kell megfejteni és elkezdeni a kutatómunkát az ellenszer kidolgozására. Ha pedig gyógyíthatatlan amiben szenvedünk akkor vegyük tudomásul: NINCS MIT VESZTENÜNK! A nemzet történelmében a kihalás küszöbén az a 180-250 év ami még hátravan az utolsó magyar elhantolásáig bolhafing, azaz nem ér annyit a saját egyszemélyes 70-80 évnyi "jólétünk" cserébe az unokáink jöv?jéért valamint apáink emlékéért. Ha a háborús b?nösség nem is, az ÁRULÁS kollektív, és úgy hívják, hétköznapi apró árulásaink. Éppen ezért nem szemetszúró és nem is sulyos. Ami sulyos az a végeredmény amivel el?bb-utóbb szembe kell néznünk. Már semmi nem maradt amire büszkék lehetnénk, ergo már elkezdtük szégyellni magunkat. Aki pedig lógó orral mászkál azt kigunyolják. Nem öngyilkosságot követnénk el ha végs? elkeseredésünkben függetlenségi háborút vívnánk elnyomóinkkal hanem emberi méltóságunkat védenénk meg. Gyáva népnek nincs hazája, ami pedig maradt már az sem a miénk. Arra viszont rá kellene ébrednünk, hogy csorba esett (és folyamatosan esik) a méltóságunkon. Ha ér nekünk ez valamit megtanulunk küzdeni érte. Vegyünk leckét az elcsatolt területek magyarjaitól akik immár több mint 85 éve sikerrel örzik nemzeti értékeinket. ?k helyettünk nem küzdhetnek, a kezdeményezés a mienk kell legyen. Er?s kezü vezet?t, kemény politikust, jellemes nemzetférfit kell választanunk magunknak. Ezt hol találjuk?...
Szebb Jöv?t! |
