Kedves Tamás!
Azt hiszem igazad van, a vitánknak ténylen nem sok az értelme, meggy?zni úgysem fogjuk tudni egymást, bár ezt már az elején lehetett sejteni.
Megint elismételtél nekem egy csomó mindent amit már írtál, és aminek egy részét én sohasem vitattam, de ezt valamiért nem vagy képes (vagy hajlandó) megérteni.
Továbbra is úgy látom, immáron te is elismered hogy szó nincs 325 ezer km2-es Magyarországról, (amikor kezdtük a vitát még ezt sem ismerted el, nézz csak utána) de az a térkép, amit valaki megmutatott neked, nagyon mutatósan nézett ki és férrevezet? volt, mert azt gondoltad ez Magyarország, "ez a mi jogos tulajdonunk!" Mostanra pedig már árnyalod kissé, de ez nem baj. A Szent Istváni magyar birodalmat kevered a mai politikai viszonyokkal néha.
A katonai er?r?l: Nem tudom neked mért fontosabb a nemzeti g?g, mint ezrek élete, ha azok nem magyarok. Még most is következetesen katonai er?vel való visszatartásról, 'ráer?ltetésr?l' beszélsz, fittyet hányva a népek önrendelkezési jogára ha azok nem magyarok, és felháborodva ha azt a magyarok esetében nem ismerik el. Rájuk akarod er?ltetni melyik országban éljenek, keseregsz hogy nem volt elég katonai er?, elég fegyver amivel ölni lehet, nem volt elég katona aki gyilkol, mert így er?vel vissza lehetett volna tartani a lázongásokat.
Furcsa demokráciafelfogás különösen ma, néha tényleg azt érzem id?alagútban vagyok és nem a XXI. században vitázom, hanem Károlyi korába csöppentem vissza, legalábbis olyan meglátásokat hallok. Csak annyit: Károlyi számára már akkor fontosabb volt az emberélet (mégha nem is magyar), mint a nemzeti g?g, hiúság.
Egyébként ami engem illet, mindenféle katonai beavatkozást a népek önrendelkezési jogába háborús b?nnek tartok.
Az asszimilációról: A te vagy a legjobban felháborodvát úgy értettem hogy te és eszmetársaid. Ennek ellenére te viszont asszimilálni szeretnéd a mi kisebbségeinket, és mi van ha ?k ugyanúgy tiltakoznak ez ellen, akár a magyarok Romániában? Akkor jöhet a katonai er??
Végig az az érzésem, mintha egy történelmi filmben lennénk azzal a különbséggel, hogy te komolyan beszélsz ezekr?l. A '30-as évek magyar külpolitikájáról vitázunk már egy ideje, hogy Károlyi mit tett jól vagy rosszul stb.
Ha a mai Magyarországról és annak külpolitikájáról beszélnénk, az EU-csatlakozásról, a NATO-ról, az Iraki válságról kéne szót ejtsünk, nem pedig a már régen aktualitását vesztett, egyébként 1920-ban sajnálatosan szomorúan megállapított határok kérdésér?l.
Nyilván nem tudtam els? körben mindenre kitérni amire szerettem volna, de terjedelmes hozzászólásodból egy elolvasás után ezeket tartottam a legfontosabbnak.
üdv |
