Mibe lépünk? (EU-csatlakozási esélyek és lehet?ségek)
A múlt héten Sepsiszentgyörgyön megrendezett EU-s konferenciáról készült összefoglalónk els? részében a magyarországi tapasztalatokat, ottani szakemberek jó tanácsait ismertettük, ám kiderült, igen keveset tudunk a hazai realitásokról és hiányosak ismereteink a román kormány által kialkudott, mez?gazdaságot érint? csatlakozási feltételekr?l. A fejezet lezárását követ?en ezt annyira agyonhallgatták, hogy nemcsak az átlagemberek, de még a politikusok túlnyomó többsége sem tudja, mire számíthatnak a romániai mez?gazdasági kis- és nagytermel?k.
Pete István szenátor, az RMDSZ egyik mez?gazdasági szakembere arra próbált rávilágítani, milyen potenciáljai vannak jelen pillanatban a román mez?gazdaságnak, no meg arra, mi vár ránk. Az uniós országok többségében a lakosság kevesebb, mint tíz százaléka foglalkozik mez?gazdasággal, Romániában a hivatalos adatok szerint az ágazatban dolgozók aránya 36 százalék, de vannak szakemberek, akik 50 százalék körülire becsülik. ,,A vidéknek át kell rendez?dnie, jelent?s hangsúlyt kell kapnia a vidékfejlesztésnek. Ez nagyon hosszú folyamat, és nagyon sok pénzre lesz szükség" - fejtette ki a szenátor. Példákkal illusztrálta, hogy vannak EU-országok, ahol jól átgondolt tervekkel sikerült megvalósítani egy-egy régió gazdasági átrendezését. Ehhez persze koncepció kell, és err?l egyel?re nagyon keveset hallani. Románia 9,3 millió hektáros szántóföldterületével a hetedik legnagyobb a 27 EU-s ország közül, nagy befolyással lehet az uniós termelésre. Ha nem így történik majd, nagyon nagy bajok lehetnek. Az országban ötmillió hektár legel? van, félmillió hektáron termesztenek gyümölcsöt, illetve sz?l?t. 6,7 millió hektárt erd?k borítanak. A tavalyi adatok szerint Románia 338 millió dollár értékben exportált és 932 millió dollárért hozott be mez?gazdasági termékeket, ez azt jelzi, az agrárium ma nem áll valami fényesen, a mez?gazdasági területeket vagy nem használják ki kell?képpen vagy exportra nem alkalmas árut termelnek.
Pete István szerint a csatlakozás id?pontjáig több, fontos célkit?zése kell, hogy legyen a mez?gazdasággal foglalkozóknak. A termelékenység, illetve a bevétel csak a gépek modernizálásával, a területek összevonásával növelhet?. Ma a mez?gazdasági termékeknek nagyon alacsony az ára, egy hektár gabona termesztése 18 millió lejbe kerül, hogy ez megtérüljön, legalább 6000 kilót kellene hektáronként termelni, ezt pedig alig néhány nagygazda tudja elérni. Át kell szervezni a mez?gazdaság jelenlegi struktúráját. Ma Romániában alig 2,4 millió hektáron zajlik nagyipari termelés, 10 900 ilyen gazdasági egység m?ködik, 227 hektáros átlagos területen. A kis magántermel?k száma négymillió, és tízmillió hektárt m?velnek meg, átlagosan 2,5 hektár föld áll egy-egy gazda rendelkezésére.
Az el?z? kormány által kialkudott vagy különösebb alku nélkül elfogadott feltételek számbavételénél kiderül, többnyire nagyon rövid id? áll a rendelkezésre, számos esetben a szakember szerint sem teljesíthet?ek a határid?k. Románia öt évet kapott az átmeneti bels? piacvédelemre, ám erre tíz esztend? is kevés lenne - véli Pete István. Négy év áll rendelkezésre a sz?l?ültetvények felleltározására, pontos nyilvántartásának elkészítésére, e téren nagyon rosszul áll az ország, nemcsak a sz?l?sökre, de minden négyzetcentiméternyi term?földre el kell készíteni a m?holdas, digitális nyilvántartást, hisz az uniós támogatások csak ezek alapján hívhatóak le. ,,Ennek 2007-ig nincs, ahogy elkészülnie, és ennek hiányában itt is gazdatüntetésekre számíthatunk, mint Magyarországon, hisz hiába állnak majd rendelkezésünkre jelent?s pénzügyi alapok, ha a kifizetések nem történhetnek meg. Hatalmas hátrányhoz vezet majd, hogy a francia, angol gazda megkaphatja a támogatást tavasszal, a romániainak pedig esetleg ?szig kell majd várnia" - vázolta az igen sötét jöv?képet a szenátor. Rendkívül kevésnek tartja a sertéspestis oltásának megszüntetésére, a vágóhidak, tejüzemek korszer?sítésére kapott három esztend?t is. ,,Nagyon rossznak tartom, hogy csak 28 tej- és húsipari vállalatot finanszíroz az EU, ennyien kapnak hároméves haladékot, hogy technológiájukat pontra tegyék, és sok kis vágóhíd, kis tejüzem nagyon nehéz helyzetbe kerül, megítélésem szerint sokat már az idén be fognak zárni" - fejtette ki.
Az unió a pontosan kidolgozott kvótarendszerrel próbálja szabályozni az árutermelést, így igyekeznek megfékezni, hogy bizonyos termékekb?l túl sokat dobjon piacra egy-egy tagország. Az egyezség értelmében Románia évi hárommillió tonna tejet termelhet és értékesíthet. Mivel a jelenlegi rendszer nem felel meg az uniós elvárásoknak - nincs megszervezve a fejés, begy?jtés -, várhatóan nem tudja majd teljesíteni a kvótát, és megtörténhet, hogy csökkentik azt, hisz folyamatosan követik, kinek mennyit sikerül teljesítenie. Ha az ország elveszíti tejkvótája egy részét, utána hiába sikerül a rendelkezéseknek megfelel?en megszerveznie a termelést, nehéz lesz ismét nagyobb kvótát elnyernie. ,''Nem sikerült Romániának semmit elérnie a zöld- és száraztakarmány kvótájából, erre nagy szükség lenne, a kaszálókat érintené, kevésnek tartom a gyümölcs- és a zöldségkvótákat, a szükséglet a kialkudott nyolc-tízszerese lenne, azt hiszem, ezen a területen gondok lesznek. Jónak tartom azt, hogy sikerült kiharcolni olyan kvótát, ami nem befolyásolja az olajos növények termelését, és nincs megkötés a gabonatermelésre, hanem meghagyták az összterületet, amelyen különböz? növények termeszthet?ek, nem sz?kítették a kört" - sorolja Pete a különböz? területek kvótáit. A tehénállományt 150 000 f?re, a vágómarhát 1,2 millióra, a juhállományt 5,9 millióra szabályozták, ma Romániában nincs meg ez az állatállomány, hogy mi lesz a jöv?ben, az még kérdés.
A 2007-es, esetleg 2008-as csatlakozás el?tt még számos jelent?s feladat vár Romániára. Rendeznie kell a tulajdonjogot, erre a múlt héten elfogadott törvénycsomag esélyt teremt, ám vannak, akik szerint még nagyobb káoszhoz vezethet. El kell készítenie a kataszteri és az állatállomány nyilvántartásait, ki kell dolgoznia a támogatási rendszert, és létre kell hoznia az adminisztrációs és ellen?rz? szerveket. Mindez csak néhány az állam tennivalói közül. Sorolni is nehéz, mennyi feladatuk lesz a kis-, illetve a nagyobb termel?knek, hogy ne vesztesként kerüljenek ki a csatlakozásból. Az már bizonyos, és erre magyarországi, illetve hazai szakemberek egyaránt felhívják a figyelmet: társulás, szövetkezés nélkül nincs esély a megmaradásra. ,''Nem kell félni a modern szövetkezeti rendszert?l, ennek teljesen más alapokon kell m?ködnie, mint a ma is riasztó kommunista termel?szövetkezeteknek - véli Pete István. - Nálunk is jól alkalmazható a dán, illetve a holland szövetkezeti modell, ezekbe a tagoknak nem kell bevinniük a vagyonukat, földjeiket, eszközeiket. Nagyon fontos az értékesítés, a begy?jtés megszervezése, ez mind sokkal hatékonyabb lehet, ha társulnak a gazdák. Keveset beszéltünk eddig róla, de kiemelt szerepe lehet az érdekvédelemnek. Az erdélyi magyarságnak ebben eddig igen kis szerep jutott, nem vagyunk jelen az országos érdekvédelmi szervezetekben, terméktanácsokban. A magyar gazdáknak ott kellene lenniük az országos vezet?ségekben, el kell menniük a választási ülésekre, nem szabad kiengednünk a kezükb?l ezt a lehet?séget, nem hagyhatjuk, hogy mások tárgyaljanak sorsunkról. Aki a mindenkori kormánnyal tárgyal, annak van lehet?sége korrigálni a hibákat. Ezt felhívásként is mondanám a gazdáknak, tömörüljenek, hogy a termékeiket, de egyéni gazdálkodó érdekeiket is meg tudják védeni."
A szakemberek közt is vita folyik arról, hogy a nagy földterületeken, ipari méretekben termel?ké a jöv?, illetve sikeresek lehetnek azok is, akik kisebb területeken próbálkoznak hiánycikkek el?állításával. Nincs egyértelm? válasz arra, hogy m?köd?képesek lesznek-e az önfenntartó, kis gazdaságok. Pete István err?l így vélekedik: ,''Nehéz gazdasági jöv? vár azokra, akik kistermel?k maradnak, néhány ár földdel, egy-két állattal próbálnak boldogulni. Sajnos, az Európai Unió és a globalizáció nem kedvez a kis gazdaságoknak. Mégis úgy gondolom, ha meger?södnek a családi vállalkozások, nem egyéni gazdaként, hanem családi összefogással, közös munkával próbálnak boldogulni, túlélhetik a csatlakozást. Kis integrált rendszereket kell kialakítani, ami azt jelenti, hogy a növénytermesztés mellett van egy kis állattenyésztés is, részben feldolgozzák a termelt termékeket, és magasabb szinten értékesítik. Családi vállalkozásban kis termel?üzemek is létrehozhatóak, meglátásom szerint ezeknek van jöv?jük, és van esélyük a nagy gazdaságoknak is. Véleményem szerint két lehet?ség van: vagy családi vállalkozást kell létrehozni, amely er?södik, vagy szövetkezni kell. Az id? kevés, nem most, a tegnapel?tt kellett volna elkezdeni, de még nem kés?."
Az id? valóban nagyon kevés. Ötletekkel, javaslatokkal érkezhetnek segít? szándékú barátaink, ám a döntéseket nekünk kell meghoznunk, nekünk kell lépnünk. Változásokra lesz szükség kis és nagyobb gazdák számára egyaránt, és ezt a konzervatív beállítottságú Székelyföldön nem könny? elfogadni. Ha sikerül okosan igazodnunk az új helyzethez, van esély arra, hogy er?re kapjon ez a régió, összefogva, társulva, hagyományaiból építkezve, ügyelve visszaszerzett földjeire. Még nincs kés?!
Farkas Réka
( forrás:3szek.ro) |
