A gy?zelem napja
Tamás Gáspár Miklós, 2005. május 12.
május 9-én, a második világháború gy?zelmes befejezésének 60. évfordulóján egyenruhás, rohamsisakos magyar nácik karddal leszúrtak egy magyar állampolgárt - aki törvényeink és társadalmunk teljes védelmét élvezi -, mert ez a honfitársunk, polgártársunk, testvérünk cigány.
2005.
A roma etnikum tagja.
Magyarország utcáin és terein nemzetiszocialisták menetelnek (és itt nem Bácsfi egyetemi hallgató "operettnyilasairól" beszélek, hogy a hozzáért? Csurka Istvánt idézzem ezúttal), zárt alakzatban, egyenruhában, nemzetiszocialista - náci és nyilas - jelképekkel, rohamsisakban. Egyik szónokuk a H?sök terén (ez a tér Budapesten van, nagy és fontos) azt mondta hagyományuknak megfelel?en, hogy a csecsszopóknak se fognak irgalmazni. Ebben nem kételkedünk. Ha rajtuk múlik, sem az idegen fajúaknak, sem az idegenszív?eknek nem fognak irgalmazni, és el?bb-utóbb a csecsem?kre is sor kerül.
A magyarországi neonácik és újnyilasok nem maradnak meg a mocskos és hülye eszméik alkotmány által védett hirdetésénél, hanem gondolataikat kreatívan alkalmazzák a gyakorlatban is. Karddal döfik át annak az embertársuknak, honfitársuknak, polgártársuknak a gyomrát, máját, lépét, aki a buszon fölhívja magára megkülönböztetett figyelmüket.
1945. május 8-án, 9-én állítólag legy?zték a fasizmust.
Csak azt mondhatjuk: nem eléggé.
Magyarország közjogi méltóságainak a helye a sebesült betegágya mellett van. Magyarország becsületes honpolgárainak helye pedig az antirasszista szervez?désekben van, és az utcán van az antirasszista, antifasiszta tüntetéseken, menetekben, nagygy?léseken. Magyarországon szegregáció van a népoktatásban. Aki nem járul hozzá, hogy ezt megszüntessék, a gyilkos nácik oldalán van. Legyen is ott, és nézzen szembe a magyarországi tisztességes emberek engesztelhetetlen haragjával. |
