Attila: Ezek szerint a céltudatos folyamat zajlásával egyetértesz. Egy kis pontosítás a paranóid szindróma tisztánlátásához.: az illet? kényszerképzetekkel társult üldözési mániában szenved. De azért elképzelhet?, hogy mégiscsak van tudomása valamir?l ami nem ismert a széles nyilvánosság el?tt mégis valós. Néha azokat is kiröhögik akik nem követik a divatot (nem haladnak a korral) pedig csak más az értékrendjük. A "másság" az már nem röhej tárgya, aki viszont ellenzi a nézeteiket az diszkrimináló, intoleráns, konzervatív bunkó. Pedig csak a buziktól van herótja... És figyelted a konzervatív szó miként vált pejoratív értelm? kifejezéssé?!
A világszemléletem azon oldalát, hogy az "evolúció" csúcsragadozója, az "értelmes ember" a lakohelyét pusztítja a haladás jegyében- semmi nem tudja megváltoztatni. Tudod hogyan próbálok meg alkalmazkodni a várható körülményekhez? Megtanulom a földb?l történ? élelem el?állításának módját, edzésben tartom magam, szellemi értékek iránti tiszteletet érz? emberek társaságát keresem, és mindig a legrosszabbra készülök. Ez segít az optimizmusomat meg?rizni. Azt aláírod úgy-e, hogy ez a fajta gazdasági fejl?dés a katasztrófa elkerülése nélkül nem lehetséges? De amíg élünk azért mindenkinek kijár(na) a boldogság.
Tetszik az ajtós példád. Az els? tanult szakmám az asztalosság volt és mókásnak találom amikor egy ember fordítva próbál bejútni egy ajtón. De ha az az ember jó adag dühvel felszerelve megy neki akkor valami enged. Gondoskodni kell(ene), hogy mindenki számára nyitva legyenek az ajtók és aki be kíván jutni az nyerjen bebocsátást...
A visszalépéssel meg vigyázni kell mert ha az ajtót rángatjuk mire rájövünk, hogy kifele nyílik (vagy számunkra be van zárva), el?fordulhat, hogy a lépcs?n hanyattesünk. Na és ha akkor néznek ki az ajton, az is kissé röhejes látvány. Az állapotunkból ítélve meg már nem is tartják valószín?nek, hogy be akartunk jutni.
A zsidózásról meg már úgyis ismered a nézetemet, tehát nem téma.
Eljátszottál már a gondolattal, hogy mi van ha egy összeesküvés elmélet nem csupán elmélet?
Na de ne áss túl mélyre. Örüljünk a látható és élvezhet? dolgoknak, az élet elröppen egy pillanat alatt!
C'est la vie. Bonjour!(Előzmény: Attila, 2005.04.01. 12:07:58) |
