Inquisitive:
"A mai szomorú id?kben, amikor Romániában az amúgy is nagy nehézségekkel küzd? magyar iskoláink és ezekkel kapcsolatban magyar anyanyelvünk, m?veltségünk annyi zaklatásnak, nyomásnak és veszedelemnek vannak kitéve a kisebbségek szabadságát állandóan hangoztató kormány és hatóságai részér?l, nem lesz érdektelen csupán egy futó pillantást vetni arra a korra, mid?n a magyar m?veltség az akkori viszonyok szerint már igen magas fokon állott, míg ugyanakkor román m?veltségr?lalig, a román nyelvr?l pedig mint közm?vel?dési eszközr?l még beszélni sem lehetett.
Bizonyára érdekelni fohja az olvasót az is, hogy az akkor már magasfokú magyar m?veltség milyen hatással volt a románságra, hogyan adta meg az els? lökést a román nyelv föléledésére, a nemzeti öntudat fölébresztésére azon nemzetekhez tartozók között, akik most a magyar iskolák elsorvasztásával éppen annak a m?veltségnek a gyökereit akarják elvágni, amelynek nyelvük fölélesztését és ezzel egyidejüleg irodalmuk alapjának megvetését köszönhetik.
A román nép addig, míg ezel?tt kétszáz esztend?vel a görög katholikus vallás kialakult, mindenfelé a görög keleti vallást követte, melyhez legnagyobb részben manapság is tartozik. Ez pedig kezdett?l fogva igen nagy szerencsétlenség volt a románságra nézve a nemzeti m?vel?dés szempontjából, mert az egykori görög császárság f?városából, Konstantinápolyból kormányzott és irányított akkori görög keleti egyház- egy olasz történetíró szerint- szellemi sötétséget árasztott s a román nyelvet, s?t a román fajt is végveszedelemmel fenyegette. Mert a keleti egyház görög és szláv nemzetiség? papjai, kalugerei (szerzetesek) tervszer?en elárasztották a román nép által lakott területeket, meghamisították a nép nyelvét, költészetét, erkölcsét és nemcsak a nemzeti m?vel?dést?l tartották vissza, hanem még nemzetiségükt?l is meg akarták fosztani, amint egyik román író (Pencovici) elkeseredetten írja.
Román nyelv? iskola sehol sem volt, mert egyházi vezet?ik nem tartották szükségesnek a nemzeti nyelvet fejleszteni, nemzeti m?veltséget teremteni, s?t a templomokban nem is volt szabad a román nyelvet használni. Az erdélyi magyarságnak ellenben ebben az id?ben már magas m?veltsége vol; minden jelentékenyebb magyar egyházközségbeniskolák voltak, számos középiskola is volt, s?t a Bethlen-f?iskola már több évtizedes multra tekintett vissza, mikor a két román fejedelemségben (Havasalföld és Moldva) még nem is gondoltak arra, hogy nemzeti nyelv?, vagyis román iskolákat állítsanak föl.
A román nyelv fölélesztésére és használatba hozatalára az els? lökést az erdélyi magyarság, az erdélyi magyar fejedelmek adták meg. Ezel?tt háromszáz évvel Erdélyben virágkorát élte a református egyház, és a szintén református nagy erdélyi fejedelmek, mint Bethlen Gábor és az öreg Rákoczy György vallásos buzgalmukban az erdélyi románságot is szerették volna megnyerni a református hitnek, úgy amint nem egészen száz évvel kés?bb a római katholikusok tették a görög katholikus vallás megteremtésével.
A református vallásnak egyik legnagyobb er?ssége éppen a nemzeti nyelv lévén, hiszen a prédikátorok csak az anyanyelvén tudták meggy?zni a népet a hirdetett új hit igazságairól, az erdélyi fejedelmek úgy gondolták, hogy a románságot is csak úgy tudják megnyerni az új hitnek, ha anyanyelvükön nyomtatott könyveket adnak a kezükbe. Ezért els?, vagy amint nevezték, az öreg Rákoczy György éppen 300 évvel ezel?tt már fölállított Gyulafehérváron egy román nyomdát, melyben egymás után jelentek meg a különböz? román nyelvü vallásos könyvek. Példáját követték más hitbuzgó el?kel? magyarok is, s?t még el?tte is saját költségükön is nyomtatnak román nyelv? egyházi könyveket, hogy minél sikeresebben terjeszthessék köztük az új hitet.
A román nyelv fölélesztésére az igazi és leghatásosabb lökést azonban a fejedelem akkor adta meg, amid?n 1634-ben elrendelte, hogy a román templomokban a papoknak csak a nép nyelvén szabad istentiszteletet tartani. Tehát egy magyar fejedelem rendeli el a románoknak, hogy a saját anyanyelvüket használják!
Mi történt ugyanekkor az Erdéllyel szomszédos két román fejedelemségben, melynek urai született románok voltak? A néppel egyéltalán nem tör?dtek, a lelkiek vezetését teljesen átengedték a görög és szláv papoknak, akik korlátlan hatalommal uralkodtak a m?veletlenség sötétségében szándékosan visszatartott román nép fölött. A román fejedelmek nem állítottak-e föl iskolákat, kérdezné az ember önkéntelenül is? De igen, állítottak. A moldvai vajda Iassiban fölállított egy szláv nyelv?, a havasalföldi vajda (mindkett? az öreg Rákoczy fejedelem kortársa volt) pedig egy görög nyelvü iskolát. Román iskola eszükbe sem jutott, arról szó sem volt akkor, mid?n egy magyar fejedelem román könyveket nyomtatott a saját költségén. Amikor pedig ugyanez a magyar fejedelem elrendeli, hogy a román templomokban csak román nyelven szabad istentiszteletet tartani, a bukaresti román metropolita, Theodosius szigorú parancsot ad ki, hogy a papok ne merészeljék a román nyelvet használni!
Kell-e kérdezni, hogy ki használt többet a román nyelvnek? A két román vajda és a bukaresti f?pap, vagy pedig az erdélyi magyar fejedelem, akir?l nagytekintély? román író azt írta, hogy: e fejedelemnek a neve a román irodalomtörténetben aranybetükkel kellene legyen följegyezve, mert e téren soha el nem enyész? érdemeket szerzett magának!
Teháta román nyelv fölélesztésére és ezzel kapcsolatban a román irodalom megindulására az els? er?teljes ösztönzést erdélyi magyarok adták meg, és az erdélyi magyar kultúrán felnövekedett román, Lazár Gheorghe, aki a kolozsvári piárista gimnáziumban tanult, volt az ,- nem egy úgynevezett bennszülött, hanem egy idegen, amilyeneknek minket magyarokat is neveznek- aki a legels? román nyelv? iskolát fölállította 1818-ban, tehát ezel?t alig több mint száz évvel.
De nem folytatjuk tovább, hiszen amint egy régi latin közmondás mondja: aki gondolkodni tud, annak elég ennyi! És aki gondolkodni tud és akar, be kell látnia, hogy a világ népei egymásra vannak utalva.
Mennyivel inkább kell békés egyetértésben élniök azon nemzeteknek, melyek egy országban egymás mellett élnek s akiknek közös volt a sorsuk jóban-rosszban egyaránt!
De azt is meg kell gondolniok, hogy egy évezredes nemzet m?veltségét megakasztani, visszafejleszteni, elsorvasztani általános m?veltségi szempontból is B?N. Nekünk, magyaroknak meg azt kell szívünkbe vésnünk és azt kell gyermekeink lelkébe kipusztíthatatlanúl bele plántálnunk, hogy magyar m?veltségünkért, magyar iskoláinkért és édes magyar anyanyelvünkért a legnagyobb áldozatok árán is küzdenünk kell, azokat fönn kell tartanunk, mert ezeknek elvesztése már nem csak halálos b?n, hanem magyar nemzetünk halálát is jelenti!"
írta: Dr. Görög Ferenc
Megjelent az ERDÉLYI MAGYAR NAPTÁR-ban 1932-ben a Minerva irodalmi és nyomdai m?intézet r.t. gondozásában Kolozsvárott.
A hozzáf?zend? kommentáromat a hozzászólásaitok után...
Üdv Nektek! |
