Betyar:
Berzsenyi Dániel
A Magyarokhoz
Romlásnak indult hajdan er?s magyar
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?
Nyolc századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.
Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd : undok vipera- fajzatok
Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.
Nem ronthatott el téged egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet lever? hatalma
Nem fojthatott meg Zápolya öldökl?
Századja, s titkos gyilkosaid keze,
A szent rokonvérbe fereszt?
Visszavonás tüze közt megállnál
Mert régi erkölcs, spártai férfikar
Küzdött, s vezérlett fergetegid között
Birkózva gy?ztél, s Herculesként
Ércbuzogány rezegett kezedben.
Most lassú méreg, lassú halál emészt
Nézd : a kevély tölgy, mellyet az éjszakai
Szélvész le nem dönt, benne term?
Férgek er?s gyökereit meg?rlik
S egy gyenge szélt?l földre teríttetik !
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész
Róma led?l, s rabigába görbed.
Mi a magyar most?- Rut sybarita váz
Letépte fényes nemzeti bélyegét
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát hever?helyének.
El?deinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megunván, rút idegent cserélt,
A nemzet ?rlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya.
Oh! Más magyar kar mennyköve villogott
Attila véres harcai közt, mid?n
A félvilággal szembeszállott
Nemzeteket tapadó haragja.
! Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerz?je Árpád a Duna partjain.
Oh! Más magyarral verete vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát
De jaj, csak így jár az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk kénye hány, vet,
Játszva emel s mosolyogva ver le.
Felforgat a nagy századok érckeze
Mindent: ledült már a nemes Ilion,
A büszke Karthago hatalma,
Róma s er?s Babylon leomlott.
1799-1810(Előzmény: Betyar, 2003.03.15. 06:46:55) |
