 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Pelikan | 2012.04.20. 07:36:55 | Válasz erre | | | | Turul:
" A barna árnyék - Adolf Hitlerre emlékezünk
Adolf Hitler születésének 123. évfordulója alkalmából idézzük a nagy magyar látnok, Marschalkó Lajos 1964 áprilisában papírra vetett jóslatát, amely napjainkban, majd 50 évvel keletkezése után aktuálisabb, mint valaha.
Marschalkó Lajos:
A barna árnyék
A napokban újra találkoztam Vele, akit soha sem láttam. Nem éppen az Odeons Platz-on, a Feldherrnhalle-nál, ahol 1923. november 9-én az els? nagy antibolsevista felvonulásra akkor is sort?zzel felelt a bajor demokrácia. A német marxi és nem marxista sajtó útján zajlott le ez a találkozás. Mert itt, választott hazánkban, a moszkvai távirányítású amerikailag engedélyezett demokratikus sajtón, mint az öreg Marx írta: kísértet vonul keresztül Európán.
? Hova mégy, Führer, halott kísértet? Mit keresel itt a müncheni marxizmus sajtóködében?
Ma nem lehet nyugatnémet lapot kézbe venni anélkül, hogy ne találkoznék az olvasó a kísérteties barna árnyékkal, amelynek jöttén ismét megsárgulnak némely marxista alsónadrágok. A rettent? ijedelem közvetlen okozója Schramm professzor, aki göttingai egyetemi tanár. Soha sem volt náci, de felt?n?en tárgyilagos könyvben és még a szabadk?m?ves Der Spiegel cím? nagy német magazin hasábjain is megpróbálta megrajzolni Hitler Adolt igazi jellemét. És valljuk be, erre a retusálás nélküli karaktertanulmányra igen nagy szükség volt.
Az úgynevezett világ-lelkiismeret ugyanis odaállított a százmilliók elé egy Hitler-képet, amelyen a Harmadik Birodalom vezére szüntelenül úgy t?nt fel, mint tömeggyilkos, mint gyáva fickó, aki visszacsapások idején földre vetette magát, és dühében a sz?nyeget harapta. Noha egyetlen parancsát sem találták meg ? mert ilyeneket nem is adott ? úgy látszott, hogy ? a legnagyobb tömeggyilkos, hatmillió szerencsétlen zsidó elpusztítója, véreskez? diktátor, aki rosszabb volt Sztálinnál.
És az izraeli, cionista, amerikai világ-lelkiismeret addig-addig ügyködött, propagandázott, amíg feln?tt az új német ifjúság, amely talán a Führer halála napján még nem is élt, és semmit sem látott a Harmadik Birodalomból. Ezek a fiatalok ? már akik nem állanak az utcasarkokon, és nem az amerikanizált német bárok vetk?z?-lányai után szaladnak, elolvasták a világpropaganda egy húron pendül? sajtótermékeit, a kortörténeti intézetek egekre csapdosó hazugságait, a gy?lölet és marxista intellektualizmus szemtelen folyóiratait, megnézték a nürnbergi perr?l hamisított filmeket, és azután? ... Azután megkérdezték a szül?ket. Vati und Mutti! Hogyan tudtatok olyan buták, m?veletlenek, gyilkosok lenni, hogy ezt az embert követtétek?
S a családi kör melegében ? ha még van ilyen ? lassan-lassan megfényesedett a bemocskolt kép. A Vati, aki épít?munkás, vagy vasesztergályos és talán egykori szociáldemokrata párttag volt, elmondotta, hogy volt egyszer Versailles, kétszázmilliárd aranymárkás jóvátétel, Ruhr-vidéki szenegál megszállás, országcsonkítás, zsidók által berendezett berlini gyermekbordélyház, Ullstein sajtó, Barnum korrupció, galíciai beszivárgás, Thaelmann-féle moszkovita munkásmozgalom, megalázás, gyalázat, becstelenség...
És elmondotta, hogy jött egy egyszer? ?rvezet?, aki félig vakultan tért vissza az els? világháború lövészárkaiból, de mégis látta a jöv?t és az utat. És a Vati és a Mutti kiiratkoztak a szociáldemokrata pártból, és beiratkoztak az NSDAP-be, mert az az ?rvezet? megtalálta az ösvényt a nemzeti gondolat és ugyanakkor a szocializmus felé. S ezen az úton követték ?t, a Vati és a Mutti. Az apa ott állt 1941 decemberében a moszkvai körvasút szélén, mikor ütni látszott a történelem halál-órája a bolsevizmus és a sztálini zsarnokság felett. A Mutti pedig ott sürgöl?dött a téli segélyszervezetnél, vagy valamelyik másik nemzetiszocialista intézménynél, mert az ? szemei el?tt is fel-felmerült a bolsevista rém, a szervezett keleti halál, amely ma a berlini falról lövöldözi le a szabadulni akaró német fiatalokat.
A család, a legszentebb emberi közösség ünnepélyesen megverte a világsajtót, az emlékiratgyártókat, a világhódítókat és a hazugokat. A sajtóban lehet hazudni, de a családi légkör melegében nem! Nem lehet se Németországban, még kevésbé Magyarországon, ahol ma is a családi emlékek, apa, anya és gyermek esti beszélgetései vagy röpke megjegyzései szállnak szembe a pánszláv-bolsevizmus napi életre kiható apró és gigászi terrorizmusával. A világ-hazugsággyár fölött Nyugat-Németországban is gy?zött a Vati és Mutti. A német fiatalság értelmesebb része ma már tudja, hogy az apák és anyák nem valami sz?nyegharapó hammelni patkányfogót követtek, hanem nemzeti és szocialista kötelességet teljesítettek, és hogy a nagy világharcnak értelme volt.
Elvégre, mikor szüntelenül demokráciáról folyik ma az üres szalmacséplés, ezt a ?diktátort? 13.800.000 szavazat abszolút többségével ültette hatalomba a német nép, és maga Winston Churchill mondotta, hogy ha Anglia olyan vereséget szenvedett volna el az els? világháborúban, mint Németország, akkor neki is szüksége lenne egy Hitlerre. A ?diktátort? ? bár sokszor szükség lehet diktátorokra is ? közel százmilliós nép követte a véres és heroikus úton. Hétmillió katona harcolt az utolsó puskalövésig, és ki tudja, hány millió munkás dolgozott a bombazáporban, szintén az utolsó pillanatig. Ellenállás nélkül, szabotázs nélkül! Mert a szabotálók, az ellenállók legfeljebb a német generálisok, junkerek, a nagy urak köréb?l kerültek ki.
Hogy is írja Rostand Sasfiókja?
?Legendát, nagyszer?t, vérével írt e nép,
Megrázva földet és eget.?
Napóleon legalább olyan ?háborús b?nös? volt, mint Hitler. A különbség csak annyi, hogy a francia nép soha nem tagadta meg a nagy császárt. A két népi jellem között megrendít? elválasztó vonal, hogy német földön alig-alig akadnak olyan Jean Flambeauk, öreg gránátosok, akik szembe mernék köpni a Metternicheket, és az asperni mez?n letépve egy gerániumot vagy horogkeresztet, el mernék mondani Napóleon medveb?rkucsmás katonájának utolsó szavait: ?A becsületrend ? íme, visszajött!?
Itt auschwitzi perek, eichmanni és izraeli megalázkodások, negyvenmilliárdos jóvátételi fizetések, a német munkás adójából alázatosan levont és Izraelnek kifizetett újabb és újabb százmilliók jelentik egyel?re a demokráciát.
Csupán azért emeljük ki az egyel?re szót, mert pontosan azt csinálják, amit?l halálosan félnek a Bauer f?államügyészek, a szakszervezeti f?bossok, a fajilag üldözött Rosenbergek, a keletzónai Hilde Benjaminok. Talán még meg sem született, de nevelik az új Hitlert, aki jönni fog, ha mindez így folytatódik.
* * *
A ködlovaggal mégis találkoztam valahol az Odeons Platz táján, a Feldherrenhalle el?tt. A barna árnyék ment, ment a müncheni utcán, ahol most tinédzserek és majomszakállas egzisztencialisták és cs?nadrágos leányzók álltak az utcasarkon. Éjfél volt, és a rikkancs ordította: Süddeutsche Zeitung! Izgalmas tudósítás a frankfurti auschwitzi perr?l!
A barna árnyék ment, ment a müncheni utcán, ahol oly sokszor járt és ahonnan 1923 táján el-eljárt a Hungária Bajtársi Közösség összejöveteleire, hogy tanuljon a magyaroktól, és aztán velük együtt harcolni tudjon egy jobb, új világért.
Hová mégy, Führer? ? kérdeztem.
? Még nem vagyok itt! ? Csak köd, csak kísértet. Senki!
Én azonban láttam, hogy végignézett a majomszakállasokon, az USA h?sökön, akik épp most raboltak ki egy taxisof?rt, a tinédzsereken és a modern Bábel kivilágított mulatóin, és csak egy hangot hallottam a ködös éjszakában:
? Visszajövök!
(Hídf?, 1964. április 10.)"
(Kuruc.info)(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57) |
| |
