Az oldal betöltése folyamatban van...
 
 
Vitafórum
Új hozzászólás írása
 

Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít!

Név: (kötelezően kitöltendő)
Elektronikuslevél-cím:
Hozzászólás:
(kötelezően kitöltendő)

Nyilas2012.02.04. 08:41:14Válasz erre
  
McGy?z?:
Nagyon sokan tudjuk, látjuk mindazt amit leírtál, és mégsem tudunk tenni ellene semmit. Lám a saját leírt sorsod is bizonyítja ezt.
Egyre inkább megértem azokat az embereket, akik kivonulnak a társadalomból, akik nem is hajlandók elfogadni a társadalomtól még segítséget sem, hisz csak ez az egyetlen módja, anak, hogy függetlenként tudj élni mindattól, amit leírtál.
Csak néhány ember ezt megteheti, egy társadalom nem éllhet emberalatti életet. Pedig egyre többeket kényszerítenek bele.
Én leélltem az életemet az úgynevezett jóléti, szociális társadalmi juttatások igénybevétele nélkül. Pedig a 60%át a szocializmusban élltem.
Felneveltem a gyerekemet családi pótlék nélkül, felépítettem két családi házat szoc. pol, és kölcsön nélkül. Két kézzel, téglát téglára rakva, úgy hogy közben családi tragédiál sorát kellett megérni
Életemben egyszer voltam társadalmilag finanszírozott üdülésen, amikor megházasodtam, hála Istennek mindig tudtam annyit el?teremteni, hogy az éves pihenést képes legyek magunknak megfinanszírozni.
A fiam, ( sajnos csak egyetlen gyermek)zsebb?l fizetve végezte a f?iskolát. Már csak egy keresetb?l.
Pontosabban egy személy által terelt keresetb?l, amely két munkahelyr?l is jött, állami, alkalmazotti fizetésb?l, és magánszférából is.
És még sem tudtam függetleníteni magam azoktól a körülményekt?l, amik ezt a népet általánosan sújtják.
A gyerekem Budapesten éll. Vidékr?l, nem a nagyvárosi élet, de a szakmájában való érvényesülés kényszere miatt.
Még csak azt sem lehet mondani, hogy rossz jövedelemmel.
Kezdetben albérletben, majd a horribilissé duzzadt bérleti díj, meg hát természetesen az önálló élet, a saját tulajdon utánni vágy, Vidékre ö már soha nem tér vissza saját jószántából)vásárolt saját lakásban.
A vidéki élet ellehetetlenítése miatt elértéktelenített 172 m2-es családi ház ára, nem fedte be, egy 100 éves Pesti ház, 68 m2-es lelakott lakásának az ingatlanspekulánsok általsokszorosára feltornázott árát, így hát ? is kölcsön felvételére szorult.
Svaici frank, természetesen, mert erre beszélte rá, a bank hiteltanácsadója. Tanácsom ellenére sajnos ebben is, a rövid távon ugyan kedvez?bb, hosszú távon az én akkori meglátásom szerint is akedvez?tlenebb törlesztési feltételével.
Az akkori alkalmazotti jövedelme nyugodtan fedezte a vállalt törleszt?részletet.
Mára a törlesztés duplájára emelkedett, és 6 év után a töketartozás, a felvett összegnek nem egészen a duplája.
Még bírja fizetni. Mint az apja is az életében, az alkalmazotti munkája mellett plusz munkákat is vállalva kinlódik azért, hogy az élete tönkretételével hízlalhassa azt a bankárkasztot, amely a világot éppen tönkreteszi.
Közel a negyvenhez, egy rövid ideig tartó sikertelen házasságból, az igazságszolgáltatásunknak hála, kisemmizve kikerülve, az adósságkényszer által hajtva, reggelt?l kés? éjszakáig dolgozva, ideje sincs olyan ismeretséget kötni, amely megalapozhatná a családalapítást.
Még bírja. A banki törlesztések mellett még képes annyi jövedelmet el?állítani, hogy az egyre emelked? rezsiköltségeket is képes fedezni. Még éhen sem hal. Soha nem beszél róla, hogy mennyire bírja, hogy meddig bírja. Segítséget nem fogad el, (én sem fogadtam el annak idején az én szüleimt?l),hát másban próbálom támogatni, amivel vidékr?l lehet, hogy ne teljesen a boltból kelljen élnie.
Ha én eltávoznák az él?k sorából, akkor itt maradna a nyakán, egy 20 éve épült 150 m2-es értékesíthetetlen vidéki ház aköltségeivel, tehát nem hogy nem segítene rajt az adósságtól való megszabadulásba, hanem plusz terhet jelentene neki,
Ma még nem, de biztos vagyok benne, hogy rövidesen visszaállított örökösödési illeték kifizethetetlen terhével együtt.
És ez csak a mi társadalmunknak egy példa értékü története.
Hány és hány család élete íródhatna le ebben a sorsban?

(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57)
 
Egy szinttel feljebbImpresszum
Magyar Élettér Alapítvány, 2011. december 12.
www.trianon.hu © 2000-2025. HG