 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | McGy?z? | 2011.08.16. 03:04:38 | Válasz erre | | | | Valamikor régen Európa földjén felt?nt egy különös nép, minden megszokottól eltér? öltözetben, (nadrág, kabát, sarkas lábbeli, alsóruházat, övek, csatok, ékszerek) idomított háziállatokkal, messzehordó pontos fegyverekkel, rengeteg hasznos eszközzel, a természet ajándékai ismeretének birtokában. Fiaik bátor vadászok, edzett harcosok és szorgalmas gazdák voltak akik azonnal nekiláttak a föld megm?veléséhez: élelmet teremtettek el?, ércet bányásztak, fát faragtak, edényeket korongoltak, fémet kovácsoltak. Lányaik fontak, sz?ttek, kézimunkával díszített ruhákat varrtak, ízletes ételeket f?ztek, ?rizték a t?zhelyet és csodálatos dalokkal ünnepelték az életet. Ezek az emberek a természettel (Földanyánkkal) és az Istennel (Teremt? Atyánkkal) összhangban éltek, gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték. Nem vettek el többet a természett?l mint amennyire szükségük volt és mégis arannyá vált minden a kezük alatt. Nem irtottak erd?t hogy még több szántóföldjük legyen, hanem okosan gazdálkodva megteremtettek maguknak mindent amire szükségük volt, különösebb gy?jtési és halmozási kényszer nélkül mint ahogyan tették a birtoklási vágytól megfert?zött primitív népek (SÁSKANÉPEK)... Nem öltek kedvtelésb?l és nem gy?jtöttek trófeákat önnön tudásuk fitogtatása gyanánt, mégis egyszerre voltak irigylésre méltók és félelmetesek egyaránt. Erejük nem a létszámukban hanem a TUDÁSUKBAN rejlett. Életformájukkal, szokásaikkal, törvényeikkel számos nép kultúrájában nyomot hagytak a Balti-tengert?l a Fekete-tengerig, az Északi-tengert?l a Kászpi-tengerig... Róma kapuit is megdöngették egy alkalommal, de az akkori nagy "szajhát" romlottsága ellenére sem bántották, ezáltal is saját "fels?bbrend?ségüket" igazolván. Európa népei döntöttek: Elvetették a tudást mint irányítást és az akkori kor kicsapongásait követve fosztogattak, öldököltek és pusztítani kezdték a természet kincseit. Ahogy pusztultak az erd?ségek, úgy sz?kült az élettér is, végül a Kárpát-medencére korlátozódott a korábbi birodalom... Eltelt majd ötszáz év és Emese álma beteljesedéseként e korábbi nép maradéka felkerekedett, hogy ismét birtokba vegye Európa szívét és elfoglalják helyüket apáik örökségében egyesülve a már legyengült, megfogyatkozott európai rokonaikkal. Akkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy Európa nem a tudásra hanem az aranyra szomjazott és miután a híres fejedelem meghalt, de még miel?tt az "utánpótlás" megérkezett volna, széthordták kincseit. Nos két hadjárat során felkerestek több helyszínt is ahová juttattak ezekb?l a kincsekb?l és szépen rendre visszaszerezték a javát azoknak a kincseknek.
Mit?l voltak másabbak el?deink?! Hittek! Az Istenükben, oltalmazó karjában, szándékuk ?szinte tisztaságában, tetteik jogosságában és abban hogy az igazság felülkerekedik minden gonoszságon. Összhangban éltek Isten akaratával, tisztelték Földanyánkat és egységben voltak egymással, egymás akaratával. Röviden: ÉLT a magyar szellem. Ett?l voltak legy?zhetetlenek.
Aztán jött egy király aki az ?si vallás helyett hozott egy újat, feleségül vett egy idegen n?t és ezzel kezdetét vette a széthúzás. Az egység felbomlott és kezdetét vette a pártütés amely során egyre csak gyengültünk és gyengültünk. Egyik idegen király a másik után, egyik idegen hatalom a másik után és tanították a tudás népét, hogyan kell egyik csapás után odatartani a másik orcánkat, hogyan kell kenyérrel dobálni azt aki k?vel dobál és hogyan kell más kárának örvendeni. Meg is érkeztünk abba a tudatállapotba amelyben ma is leledzünk: összeterelt, megfejt, megkopasztott birkák módjára várjuk hogy levágjanak. Eközben kívánjuk a szomszéd tehene halálát, irigykedünk egymásra és féltjük testvéreinkt?l azt amit megfeleztek, és már a felét is megfelezték. Egymásban keressük a hibát, egymás róvására próbálunk a másikon felülkerekedni és képtelenek vagyunk már ?szintén szeretni. Elhagytuk az Istent és ? is minket, hátat fordítunk egymásnak és kívülr?l várjuk a megoldást miközben egymást túllicitálva hanyatt-homlok rohanunk bele a kicsapongásoktól meghülyített amerikai álomba. Nagyjából ennyi amiben mi különbözünk el?deinkt?l. Szégyen.
A megoldás? Ott van bennünk csupán el kellene gondolkodnunk... Rögtön meglátnánk az ellenséget és nem egymásban keresnénk. Miközben a nagy átlag a "cirkuszt" nézi a lapos képerny?jén fel sem fogja, hogy ott fent a páholyban egy másik társaság egy sokkal mulatságosabb m?sort néz: minket. Na ezen kell elgondolkodni! Magunkon kell változtatnunk nem egymáson, magunkat kell megtisztítanunk hogy a magyar szív és a magyar szellem visszatérjen belénk és ha ezt mind megtettük akkor meg fogjuk találni egymást. Mármint azokat akikkel felépíthetjük a
Szebb Jöv?t! |
| |
