 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Bazalt | 2011.07.08. 15:37:53 | Válasz erre | | | | Amikor most el?ször megpillantottam a fórum címét, nekem egyb?l a kett?s állampolgárságról való szavazás jutott eszembe, hogy ilyen fontos döntéskor, amikor megmutathatta volna az anyaországi magyarság az összmagyarságért, azon belül az elszakítottakért való kiállását, akkor hová lett? Hová lett, amikor tenni lehetett és kellett volna egy jelent?s lépést az egységért? Mert jó része az álnok politikusok hazudozásainak hitt, és ezzel világszégyenére a többség a távolmaradással vagy az elutasítással a szavazás
érvénytelenségét okozta. Bár azóta az új országgy?lés szerencsére kiköszörülte ezt a csorbát, de ki tudja, mennyire marad ez a tett a kollektív emlékezetben maradandó és nemzetünkön belüli méregtüske?
Vesszen a magyarnyomorító Trianon! - de van-e, lesz-e magyarság, amely ki akarja és kivívja ezt magának? Hiszen ilyenkor, ilyen kérdések során válik el, hogy kik is és mennyien is vannak a magyarok, akikre alapozni lehet és akikért tenni érdemes és kell.
Szóval ez fordult meg most els? olvasatra a fejemben, de a vitaindító sorokból látom, hogy egy kissé másról van szó, bár cseppet sem jelentéktelenebb dolgokról.
Fogy a magyar, ez igaz, de éppúgy igaz ez más népekre is a közelben s távolabb. Tehát ha mi tudnánk el?ször vagy ami még jobb, egyedüliként átfordítani a népességfogyást növekedésbe szerte a Kárpát-Medencében, akkor belakhatnánk magunknak ismét ezt a régiót.
És mindemellett ügyelnünk kell azon tulajdonságaink meg?rzésére, ami magyarrá tesz bennünket, például egyedi nyelvünkre.
Sajnos most elmondható, hogy társadalmunk több nemzedéke, korosztálya is csak tétlenül és céltalanul l?dörög az életben, már ami a trianoni sorskérdéseket illeti, pedig ennek a rablódiktátumnak annyi "jó hozadéka" lehetne, hogy egységbe forrasztja a magyarságot és értelmes célt ad neki, mégpedig a Kárpát-Medencére kiterjed? haza területi egységének helyreállítását, ahogy a két világháború közti Magyaroszág els?rend? célja is ez volt, példát mutatva korunk emberének a bátorságról, akaratról és
tenniakarásról, amik nem valami látványos és drága dolgokban mutatkoztak meg, hanem olyan egyszer? de nagyszer? megnyilvánulásokban, mint a Trianon-emléknap léte vagy hogy az iskolai bizonyítványok hátoldalán is szerepelt többek között, hogy "addig éltessen az Isten, míg Nagymagyarországért élek és dolgozom". És mindezekben teljes volt az egyetértés az állam és polgárai között.
Mára persze megváltozott a helyzet, köszönhet?en az 1945 utáni moszkovita rendszerek hazaáruló nemzetpolitikájának, de napjainkig nem mondhatjuk, hogy minden rendben, gondoljunk csak arra, hogy nemrég hazai politikus részér?l hangzott el a "tanuljunk meg kicsik lenni" jelmondat, ami talán a végpontja az 1918-as "nem akarok többé katonát látni" mondattal kezd?dött tragikus korszaknak - legalábbis
remélhet?leg.
Úgy gondolom, hogy mostanság is változás el?tt állunk, amit a már említett KÁP és a remélhet?leg majd szintén megadott szavazati jog által beindított nemzetegyesít? folyamat indított el; ennek segítségével, összefogással a globalizáció és a népbutító média által talán még annyira nem érintett, és ennek következtében magyarságát és hazafiságát még jobban ?rz? határon túliakkal (ezzel nem akarok általánosítani magunk, a csonkaországiak felé, szóval akinek nem inge, ne vegye magára) megalapozható, megteremthet? a szebb jöv?.
Bízom abban, hogy mi még megérjük, de legalábbis ebben az eljövend? 100 évben már benne lesz. |
| |
