 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Nyilas | 2010.07.05. 21:44:19 | Válasz erre | | | | Bazalt:
Pedig kevesen fogalmazták meg szebben, nemesebben azt a gyászt, amit 1920 jún. 4-e jelentett. És kevesek hagyták ránk ilyen egyértelm?en azt a kötelezettséget, hogy 1000 év könnyét, kínját, örömét bánatát mindig hordozzuk magunkkal. Hogy soha ne feledjük, hogy mindent, ami itt a Kárpát medencében épült, magyar kéz épített. Akkor is, ha Petrovics vagy Drágfi volt a neve, mert ha idegenként is, de ez a magyar kultúra tette azzá, amivé lett.
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagzat alatt virrasztva járók,
Ó nézzetek egymás szemébe nyíltan,
S ?szintén. S a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövend? hitével egy nagy esküt
Mely örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti
S elvisz a boldog feltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Szerinted azt sugallja Juhász Gyula, hogy feledjük el, borítsunk rá fátylat?
Fogjatok kezet, és esküdjetek. A föltámadásra. Az örök életre.
Vagy inkább beszéljünk róla. Nagy hangon, átkozva mindenkit, jutalmazót, és jutalmazottat. Minél nagyobb hangon, minél gy?lölköd?bben, mert minél agresszívabban kiáltozunk, annál utálatosabbak leszünk.
Jutalmazók, és jutalmazottak el?tt.
De egyre utálatosabbak leszünk a saját kisembereink el?tt is, mert a kisember csak élni akar. Nyugodtan, békében, és a felesleges, tettek nélküli kiabálás zavarja a nyugalmát. Csak azt látja bel?le, hogy rosszabb lesz nekem, ha kiabálnak.
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert barátunk lehet holnap az, aki ma ellenségünk. Ha elkötelezettséget lát bennünk, ha er?t, elszántságot mutatunk, ha együtt, egységesen álunk ki az igazunkér.
De soha nem lesz segít?nk, ha szemébe üvöltjük, hogy neked soha nem bocsájtok meg.
A mindig, mindig gondoljunk reá-ban benne foglaltatik, hogy soha nem hagyjuk elfeledni. Hogy tovább örökítjük a gyerekeinkben a vágyat, hogy ?Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország?
Gy?r?t készíttetek. Feketét.
Acélból, disztelent, keményet
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenest?l!
Junius 4 1920
És megállok e sírk? dátumon
Én nem megyek egy lépést sem tovább.
Remenyik Sándor: Gy?r?t készíttetek...
Vajon nem ugyanaz e a gondolat?
És hányunk újját égeti ma e gy?r?, határon innen, és túl?
És nem azért mert az elmúlt 65 évben nem kiáltoztuk a világgá, hogy sohs nem boscájtunk meg, hanem azért mert elfelejtettük megmondani a gyerekeinknek, hogy Mindig, mindig gondoljunk reá.(Előzmény: Pelikan, 2009.07.03. 08:42:57) |
| |
