 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | paluz | 2008.04.07. 08:35:28 | Válasz erre | | | | Siklósi András
A Kárpát-medence magyarsága csak együttesen, összefogva
védekezhet az ?t ér? támadások, gyalázkodások ellen!
(A beszéd elhangzott 2008. ápr. 2-án a budapesti Külügyminisztérium el?tti tüntetésen.)
Tisztelt Pannon Nemzeti Gárda, tisztelt részt vev? szervezetek, kedves tüntet? Honfitársaim, Magyarok!
?szinte megbecsüléssel és szeretettel köszöntök mindenkit az általam képviselt Turul Szövetség nevében. Azon szomorú alkalomból gy?ltünk itt egybe, mert az utóbbi években, hónapokban a trianoni gúnyhatárainkon belül és kívül, szinte mindenütt azonos intenzitással, ugyanakkor egyre hevesebben és durvábban folynak ellenünk a sértegetések, gy?lölköd? gyalázkodások, s?t a tettleges atrocitások is. Az egyes magyar nemzetrészek erre semmilyen okot nem adtak, s?t békés módon, már-már önemészt? türelemmel viselik az ellenük uszuló brigantik verbális és fizikai bántalmazásait. A legtragikusabb az egészben az, hogy sem az utódállamok törvényei, ill. hatóságai, sem pedig a (mostoha)anyaország közhatalmi szervei semmilyen védelemben sem részesítik ártatlanul üldözött, meghurcolt nemzettestvéreinket. (A nagyhatalmak s az Európai Unió b?nös közönyér?l most ne is beszéljünk.) Nyilvánvaló, hogy ez így tovább nem mehet! Már az is mélységesen elítélend?, hogy egyáltalán idáig fajulhattak a dolgok, ahelyett, hogy minden alattomos és nyílt támadásra méltó választ adnánk úgy, hogy örökre kedvét szegjük e sötét lelk? gazembereknek bármiféle hasonló disznóságok elkövetését?l.
Tárgyilagosan le kell szögeznem, hogy Trianon el?tt efféle káros cselekmények még elvétve sem érték a magyarságot. De még a bizonyos körök által zsigerb?l kárhoztatott Horthy-rendszer alatt sem alakultak ki sehol a Kárpátok gy?r?jében a mai áldatlan állapotokhoz fogható szörny?séges helyzetek. Csak a kommunista megszállás idején, ill. e rendszerek agóniája óta kényszerültünk mindenütt vessz?futásra, olyannyira, hogy most már a puszta emberi létünk, nemzeti megmaradásunk is végveszélybe jutott. Hangsúlyozom: nemcsak az elcsatolt területeken, hanem a meghagyott csonka hazában is! Vajon miért van ez így, tán valami elkerülhetetlen végzet szánta ezt az elátkozott sorsot szebb id?ket látott, boldogtalan népünknek? Hiszen ha hinni lehet gyakran énekelt Himnuszunknak, nem csupán a múltunkat, hanem már a jöv?nket is el?re megb?nh?dtük. Akkor hát miért ütnek-vágnak bennünket folyamatosan, miféle alvilági er?k törnek az életünkre, s irtanak bennünket t?zzel-vassal hosszú évtizedek óta? S vajon tehetünk-e ellene valamit, várhatunk-e bárhonnan fölment? segítséget? Miel?tt e súlyos kérdésekre megkísérlem a választ, futólag emlékezzünk meg a rajtunk végigszántó totális genocídiumnak - ha úgy tetszik: magyar holokausztnak - a népünk biológiai és szellemi-lelki kondíciójában okozott pusztításairól. Itt és most nincs módomban leltárt készíteni, ám úgy érzem, a konkrét sérelmeket valamennyire mindenki ismeri, melyek határozottan alátámasztják elvitathatatlan igazunkat, valamint az ellenoldal brutális embertelenségét.
Aligha gondolhatja magát derék magyarnak az, akinek nem fáj Trianon, s aki e példátlan gazságot nem akarja valamilyen formában orvosolni. Ami pedig a hullarabló utódállamokat illeti, 88 év tapasztalatai számukra is világossá tehették, hogy a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági, politikai, katonai és kulturális egysége megoszthatatlan, s e szerves, Istent?l rendelt összetartozás er?szakos szétverésével valamennyi új ország egyaránt életképtelenné válik. Nemcsak Magyarország haldoklik ezért jelenleg, hanem egész Közép-Európa is. Ennek jelei voltak Csehszlovákia és Jugoszlávia fölbomlása, de az is, hogy Ukrajna a Szovjetunió széthullása után nem tud mit kezdeni Kárpátaljával, miként Románia sem Erdéllyel. A tótok, oláhok, rácok, ukránok mindnyájan tudják, hogy hiába er?lködnek és gy?lölködnek, a torkukon akadt halszálkákat nem képesek se lenyelni (pláne megemészteni!), sem pedig kiköpni. Mit ér hát számukra, ha kisemmizik és elpusztítják az ?slakó magyarságot, ha ebbe a "küzdelembe" maguk is beledöglenek? Tágabb értelemben pedig egész Európa tartós békéje, fejl?dése is attól függ, hogy visszaállítja-e az I. világháború el?tti állapotokat, ill. megadja-e valamennyi itt él? népnek, mindenekel?tt a rengeteget szenved? magyarságnak, a teljes önrendelkezést minden téren. Amíg a mostani alárendeltségünkben, kiszolgáltatottságunkban nem történik gyökeres javulás, addig a trianoni szindróma mindenütt szedni fogja további áldozatait. A politikusoknak, szellemi vezet?knek be kell látnia, hogy nemcsak a magyar nemzet egy és oszthatatlan, hanem a térségben él? valamennyi nép csak egymást támogatva, a Németh László-i tejtestvériség elvét elfogadva boldogulhat, de semmiképpen sem egymás rovására, vagy egymás ellen acsarkodva és hadakozva. 1000 évig béke és rend volt itt a Szent Korona fennhatósága alatt, szilárd meggy?z?désem, hogy a jöv?ben se lehet ez másképp. A magyar történelmi bölcsesség, rátermettség, fajtánk különleges képességeinek, vezet? szerepének érvényesítése nélkül, szabad és egyenrangú társnemzetek hatékony együttm?ködése nélkül a Kárpát-medence földi Paradicsom helyett csupán sivár temet?kert lehet. Ez pedig végs? soron senkinek sem érdeke.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a rendkívül toleráns és jóhiszem?, senkinek nem ártó magyarság (beleértve már alig vegetáló anyaországát is) mindenütt jogfosztottan, eltiporva, hagyományaiból kiforgatva, öntudatában s erkölcsében megrontva, nyomorult rabszolgaként tengeti ünneptelen hétköznapjait; s többségében olyan, mint a beteg madarak, melyeknek lenyesték a szárnyait. Nemcsak a megszálló kisantant agresszív mohósága nehezedik ránk, hanem távolibb égtájak nem kevésbé barbár betelepül?i, új "honfoglalói" is rombolják életesélyeinket. Oly ügyesen, körmönfontan lopakodnak ide, hogy a napi gondoktól elcsigázott, hazug cselszövést?l, sajtóármánytól elkábított népünk szinte észre se veszi a minden korábbinál halálosabb veszélyt, nemhogy védekezni, cselekedni próbálna ellene. S akkor, amikor az összes harangot, lármafát félre kéne verni, s körbe kellene hordozni a véres kardot, s minden gátra, bástyára, gyep?re elszánt emberek tömegét kellene állítani, persze megfelel?en képzett, kipróbált, gerinces vezérekkel az élen, akkor hazaáruló pártjainknak és kormányunknak nincs fontosabb dolga, mint az ellenségeink ülepét nyalogatni, s a saját zsebeit teletömni. Ilyen gonosz, önz? és impotens vámpírcsorda tán még soha nem irányította a magyarságot az utóbbi 500 évben! S bizony, ha még sokáig megt?rjük magunk fölött e ragadozó görényeket, akkor magunk is ugyanolyan hitvány önfeladóvá, becstelen söpredékké válunk.
Kedves Bajtársaim, szeretett Véreim! Felel?sségem tudatában kijelentem, hogy a sajnos egyel?re még alvó, de lassan már ébredez? magyarságnak az egész Kárpát-medencében az el?deinkéhez mérhet?en áldozatos önvédelmi harcot kell folytatnia, ha fönn akar maradni az idegenek tengerében, s nem óhajt ebek harmincadjára jutni. Ha mi beletör?dünk balsorsunkba, s nem teszünk meg minden t?lünk telhet?t a saját ügyünkben, más biztosan nem fog bennünket megmenteni a tragikus végt?l. S?t, akkor nem is érdemlünk jobbat. Nincs vesztegetni való id?nk, föl kell hagynunk az önmarcangoló töprengéssel, a gyáva meghunyászkodással, a sehova sem vezet? széthúzással és egymás elleni áskálódással. Legyünk szolidárisak, tömörüljünk össze, higgyük el, hogy együtt mindent megnyerhetünk! El?ször is azonnal takarítsuk el ezt a galádul ránk telepített, szemétre való "szociálliberális" zsiványbandát, kormányostul, ellenzékestül, ügynököstül, az összes áldemokratikus intézményével, hazug sajtójával egyetemben. Tegyünk rendet és igazságot, váltsunk rendszert és államformát, majd kezdjünk szabadon építkezni. Ezzel párhuzamosan állítsuk meg rohamos fogyásunkat, s gyülevész ingyenél?k befogadása helyett gondoskodjunk saját utódokról. Terjesszük ki véd?karjainkat elszakított honfitársaink fölé, keressünk valódi partnereket és szövetségeseket rokon népeink körében; ássuk el? elfeledett múltunkat, ?si kultúránkat és szakrális kapcsolatainkat; térjünk vissza újra a Magyarok Istenéhez, Boldogasszony Anyánkhoz s a Szentkorona-eszméhez. Ne érjük be holmi kett?s állampolgársággal és ingatag autonómiákkal, hanem hajtsuk végre a trianoni revíziót, s szerezzük vissza elbitorolt, gyönyör? országunkat. Bátorsággal, tisztességgel, szeretettel és szorgalommal teremtsünk itt egy olyan világot, hogy csodájára járjanak mindenféle nációk. Mutassuk meg, hogy mennyit érünk, s mekkora teremt? er? lakozik bennünk, ha úgy élhetünk és dolgozhatunk, ahogy nekünk tetszik! Törjünk ki a rabságból, egyenesedjünk föl, s két lábbal a szül?földbe gyökerezve tekintsünk az égre! Lehetnek-e ezeknél nemesebb céljaink, s beérhetjük-e ezeknél kevesebbel? Üdvösségemre mondom, hogy nem! Kössük föl hát a fehérnem?nket, s gyürk?zzünk neki, Barátaim! Egy a nemzet, és egy az Isten! Éljen a magyar szabadság, örökké virágozzon a haza! |
| |
