 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Pelikan | 2008.04.03. 09:00:41 | Válasz erre | | | | Hóhér vigyázz!?
Siklósi Beatrix és Matúz Gábor dokumentumfilmje Wittner Mária életér?l.
? Hogyan fogadta, hogy megfilmesítik az életét?
? Némi izgalommal, és nagy várakozással. Örültem az ötletnek, és az elejét?l fogva támogattam a készít?ket. Egyébként van egy Kárpátia-nóta is a (Neveket akarok hallani cím?), amelyben az egyik parlamenti beszédem is benne van. Dunakeszin, a lakásomon hosszú beszélgetéseket folytattunk és végiglátogattuk a forradalom, illetve a megtorlás helyszíneit.
? Nem volt megrázó ismét visszatérni a szenvedések helyszíneire?
? Eléggé megrázó volt, de nem bántam meg: Afféle id?utazást tettem a múltba. Gyakran járok iskolákba, meghívásoknak is eleget teszek, és ezek alkalmával rengeteget beszélgetünk ?56-ról. Itt els?sorban nem önmagamról, hanem inkább tragikus emberi sorsokról mesélek, a forradalom leverése és a kommunista diktatúra következményeir?l, amelyeket magam láttam, és amelyek engem mélyen megérintettek. Katartikus élmény volt például a Kisfogházban tett látogatás. A Fehér Ház alagsora, amelynek celláit ottani raboskodásom óta most láttam el?ször ? öt évtized után. Tudja, amikor az ember újból a fülében hallja a zárkatársak búcsúszavait, rá kellett jönnöm, hogy ez sohasem fog kitörl?dni az emlékeimb?l. Bármennyire szeretnék is az egykori hóhérok és fogva tartók, nem felejtjük el soha, amit velünk tettek.
? Örök dilemma: meg lehet bocsátani mindezt?
? Mint keresztény embernek, természetesen hinnem kell a megbocsátásban, és én hiszek is ebben. A hóhér az, aki képtelen megbocsátani nekünk, az egykori halálraítélteknek. Nekik kellett volna bocsánatot kérniük mindazért, amit annak idején velünk és ezzel a nemzettel m?veltek. De ez máig nem történt meg. S?t, közülük már volt, aki újból lefasisztázott bennünket, és ellenforradalomnak nevezte a felkelésünket. Talán emlékeznek még Havas Szófiára? Ha az életünk tönkretételét, a hosszú rabságot, a családunktól való sok-sok éves elszakítást, a rengeteg megaláztatást meg is tudjuk esetleg bocsátani, elfelejteni az ilyet akkor sem lehet.
? Milyen vonalvezetést követ a film?
? Az ötvenhatos események alkotják a film gerincét, de emellett én ugyanilyen jelent?snek gondolom mindazok megszólaltatását, akik részesei voltak az életemnek. Például azok a n?vérek, akik neveltek, vagy éppen Geresdi Ági, aki éveken át volt a cellatársam.
? Nehéz volt megtalálni életének régi szerepl?it?
?Kellett persze kutakodni is, de sokukkal életre szóló kapcsolatba kerültem, így nem okozott gondot a film kapcsán felkeresnünk ?ket. Azokra a n?vérekre, akik neveltek, egész életemben nagy hálával gondoltam, és mindvégig tudtunk egymásról. Nagyon boldog vagyok, hogy még élnek, és el tudtak jönni a film bemutatójára is.
? Mindent összegezve, elégedett az alkotással?
? Úgy érzem, hogy hitelesen mutatja be az életemet. Ennél többet pedig nem kívántam akkor sem, amikor elkezdtük a munkát. Talán csak még annyit, hogy 1956 igaz történetéb?l is megmutassunk, felvillantsunk valamit a mai kor fiataljainak. A ?Hóhér, vigyázz!? ennek a vágyamnak is eleget tesz, így elégedett lehetek.
********
Siklósi Beatrix, a film egyik alkotója: Az volt a kit?zött célunk, hogy a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára elkészüljünk a filmmel. Szerencsére ez sikerült is.
? Ütköztek-e akadályokba?
? Közvetlen akadályoztatással nem, inkább bürokratikus eszközökkel próbáltak lassítani, illetve esetleg eltántorítani bennünket. Jó példa erre a Fehér Házban való forgatásunk. Ez az épület ugyebár ? amely jelenleg Képvisel?i Irodaházként m?ködik ? annak idején a hírhedt ÁVH egyik központi épülete volt. Wittner Mária emlékezett arra, hogy ennek alagsorába ?t is levitték, és itt titkos fogva tartó, illetve kínzóhelyek is m?ködtek. Természetesen ezt mindenki makacsul tagadta. Amikor a hivatalos engedélyt kértük a ház alagsorában történ? forgatáshoz, közölték velünk, hogy ott semmilyen cellák nem léteztek, s?t, a földszinten m?köd? központi postázó alatt már nincsen semmi. Már-már készültünk rá, hogy nem sikerül bizonyítanunk az egykorvolt vallató- és fogva tartó helyek létét, amikor ? milyen érdekes ? éppen belülr?l kaptunk titkos segítségeket, ötleteket a folytatáshoz. Akár azt is mondhatnám, hogy súgtak nekünk. Ennek köszönhet?en mégiscsak sikerült megtalálni a Fehér Ház alatt lév? folyosórendszer egy részét, sikerült bizonyítani, hogy igenis létezik. Nyilvánvaló, hogy sokaknak máig kellemetlen ezek napvilágra kerülése, és talán ezért is ment ilyen nehezen az itteni forgatás. Ami pedig a vetítést illeti, a film díszbemutatójára az Uránia Nemzeti Filmszínházban került sor. Hatalmas siker volt, hosszú percekig zúgott a vastaps. Az igazgató asszony, Bakos Edit gratulált Wittner Máriának, és nekünk, a készít?knek is. Ennek ellenére két héttel a bemutató után kiderült, vetítés mégsem lesz. Indok nincs. Elgondolkodtató, hogy amíg Alföldi Róbert sok vihart kiváltott filmje ? a rendkívül csekély érdekl?dés ellenére ? továbbra is m?soron van, a vélhet?en telt házakat vonzó ?Hóhér, vigyázz!? nem került be a mozi repertoárjába. Nyilván nem a szakmaiság döntött tehát?
? Mi döntött akkor Ön szerint?
?Wittner Mária mind a mai napig aktív közéleti személyiség, méghozzá megvesztegethetetlen és rendíthetetlen. Emellett pontosan ismeri a mai elit tagjait, és még véleménye is van. Amit ráadásul bátran el is mond minden fórumon, így filmünkben is. Ebben keresem az okokat. Szerencsére az Urániában történtek ellenére is számtalan helyen megtekinthet? lesz majd az alkotás. Az ország minden régiójába van már meghívásunk, Debrecent?l Veszprémig, Váctól Szombathelyig. Nem kell tehát attól félni, hogy a produkció nem jut el az érdekl?d?khöz.
? Wittner Máriától is megkérdeztem, Önt?l is megkérdezem: összességében elégedett az alkotással?
? Alapvet?en elégedettek vagyunk Matúz Gáborral együtt. Igazság szerint Wittner Mária élete olyannyira egyedi és gazdag, hogy bármennyi ideig is forgattunk volna még, egyetlen filmbe úgysem lehetett volna mindent beletenni. Az el?zetes terveink dönt? hányada szerencsére megvalósult. Volt persze, ami valamely okból kimaradt, de olyan jeleneteket is sikerült megörökítenünk, ami eredetileg nem is szerepelt a terveink között. Ez azonban csak a szigorú szakmai megközelítés. Mert nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a Wittner Mária életét bemutató filmnek van egy emberi oldala is. Egyfel?l szerettük volna emberközelbe hozni, a lehet? legéleth?bben bemutatni azt a kort, a kommunizmust, amely ?56-ban és utána is uralkodott hazánkban. Másfel?l pedig szerettünk volna egy lelkeket megmozgató, az értékek jelent?ségét kihangsúlyozó filmet készíteni. Olyat, amelynek megtekintése után talán er?t meríthetünk a hétköznapokra is. Manapság nagyon hiányoznak életünkb?l az igazi példaképek, a vállalható életúttal rendelkez? igazi h?sök. Wittner Mária egyike ezen keveseknek, ami reményeink szerint a filmb?l is kit?nik majd.
Kovács Attila |
| |
