 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | András | 2002.04.25. 13:51:07 | Válasz erre | | | | Corvinus:
"Az elmúlt évek egyik legfontosabb európai politikai jelensége a radikális-, illetve széls?jobboldal el?retörése. Kezd?dött mindez Jörg Haider pártjának kormányra kerülésével Ausztriában, majd tavaly a radikális Északi Liga bekerült a Berlusconi vezette olasz kabinetbe.
Idén a folyamat felgyorsulásának lehettünk tanúi. Márciusban a hollandiai önkormányzati választásokon az „Élhet? Hollandia” párt óriási sikert aratott. Ezzel egyid?ben Portugáliában megduplázta képvisel?i számát a radikális Portugál Néppárt. A múlt héten pedig a francia elnökválasztás els? fordulójában a széls?jobboldali nézeteir?l ismert Le Pen szerezte meg a második helyet, ezzel kvalifikálva magát a két héttel múlva rendezend? dönt? körre.
Ezen pártok el?retörése sokak számára érthetetlen. A hagyományos elképzelések szerint ugyanis a széls?séges vagy radikális mozgalmak meger?södésének el?feltétele a gazdasági körülményeikkel való nagyfokú elégedetlenség. Európa esetében azonban nyilvánvalóan nem err?l van szó. Haider, Bossi és Le Pen szavazói nem országaik legszegényebbjei. Vonzerejüket sem gazdasági ígéreteiknek, hanem sokkal inkább a bevándorlás és az EU integráció kérdésében elfoglalt álláspontjuknak köszönhetik.
Mind több EU országban okoz komoly társadalmi feszültséget a bevándorlók növekv? száma. Míg azonban évszázadokon át a bevándorlók asszimilálódása megoldotta a hasonló problémákat, addig az utóbbi évtizedekben érkezetteknél úgy t?nik nem indult meg ez a folyamat. Mostanra számos európai országnak szembe kell néznie azzal, hogy országhatáraikon belül hirtelen egy, a többségit?l élesen elkülönül? kultúrájú kisebbség alakult ki. Az európai középpártok dönt? többsége azonban nem hajlandó a problémával szembenézni, így arra a liberális „másság-tisztelet” üres szlogenjén kívül semmilyen megoldást nem kínálnak. A radikális és széls?jobboldali pártok az egyetlenek, amelyek néven nevezik a kérdést, s pusztán ezzel, sokszor az általuk kínált megoldástól függetlenül, számos új szavazót nyertek meg maguknak.
Az EU kérdése a másik probléma, amely esetében a mérsékelt politikai pártok a homokba dugják a fejüket. Az Unió komoly legitimációs válsággal küzd. A brüsszeli döntéshozókat senki sem választotta, ráadásul döntéshozatali rendjük átláthatatlan és sokszor szándékosan ködösített. Ennek ellenére a nemzeti kormányok mind több olyan jogot ruháznak az EU-ra, amelyeket korábban választott nemzeti tisztségvisel?k végeztek. E folyamatnak köszönhet?en mind több európai polgár kérd?jelezi meg a további integráció hasznosságát. Az európai középpártok számára azonban az EU szent tehén. Egyedül a radikális- és széls?jobboldali pártok t?zik zászlajukra a nemzeti szuverenitás primátusát. Ez pedig ismételten oda vezet, hogy megannyi szavazó az általuk kínált megoldásoktól függetlenül, pusztán a kérdés felvetése miatt e mozgalmakat támogatja szavazatával.
Amint azt az el?z? példák is mutatják, az európai mérsékelt pártok több alapvet? kérdésben is struccpolitikát folytatnak. A francia széls?jobb el?retörésére adott reakciójuk jól mutatta a problémát. Jospin-t?l Blair-ig az európai politikai elit szinte valamennyi tagja Le Pen elszigetelésére hívott fel. Egy szó sem hangzott el viszont arról, hogy választ kellene adni az utóbbi által felvetett problémákra. Ez pedig hosszú távon csak a radikális- és széls?jobb további meger?södését hozhatja. " |
| |
