 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Pelikan | 2007.09.25. 06:36:44 | Válasz erre | | | | Mindenkinek!
Kerlek olvassatok el.
" Mearsheimer és Walt
Két olyan ember, akinek ismernünk kell a nevét nekünk európaiaknak is, de kiváltképpen ismerni illene ?ket az amerikaiaknak, ugyanis ha egyáltalán menthet? még az USA becsülete - a világ által egyre jobban gy?lölt háborús agresszor, a ?világcsend?r? becsülete, amely semmi mást figyelembe nem vesz valóságos vagy vélt érdekein kívül, és úgy gázol át évezredes kultúrákon, nemzeteken, hagyományokon, mint tank a mez? virágain, és amelynek elnöke oly bunkó-buta, hogy jobb európai országban a külügyminisztérium portása sem lehetne -, akkor csakis e két embernek köszönhet?en lesz menthet?. ?k képviselik ma az Egyesült Államok jöv?jét, azt az egyetlen elképzelhet? józanságot, amely lehet?vé teszi, hogy Jefferson kissé eltévedt nemzete visszataláljon a normális útra, a számára rendelt történelmi ösvényre. Az Egyesült Államok népe ?, még akkor is, ha ezt ma még kevesen képesek felismerni ? alaposan lekötelezettje és adósa lett Mearsheimer és Walt professzor uraknak, akik helyettük és értük mondtak ki nagy igazságokat. J. J. Mearsheimer (képünkön) a Chicago Egyetem, S. M. Walt a Chicago és Harvard Egyetem politológiai professzora, mindketten nemzetközileg elismert, vezet? tekintélyei a politikai tudományoknak. A két tudós még tavaly tavasszal került a világmédia érdekl?désének középpontjába, miután megjelentették a Harvard Egyetem Kennedy Intézetének kiadásában Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika cím? tanulmányukat. A tanulmányból óriási botrány lett, a professzorokat megbélyegezték, kirekesztették, antiszemitává nyilvánították, kollegáik elkerülték, felkért el?adásaikat lemondták, és ott járatták le ?ket, ahol tudták. Hogy másfél év elteltével újból róluk beszél a világ, annak tulajdonítható, hogy fenti tanulmányuk könyvméret?vé b?vített változata e napokban jelent meg angol, német és francia nyelven, hogy immár kitörölhetetlenül részévé váljék a világ szellemi diszkurzusának. Ha azt mondom, hogy könyvük leleplez? könyv, igazat mondok, bár csalódást is okozhatok vele, ugyanis a politikában és a társadalmi gondolkozásban a legevidensebb igazságok kimondása ? (?De hiszen a király meztelen!?) - gyakran a legnehezebb és legfogósabb feladat. Ilyennek tekinthet? az USA és Izrael, a két ?igaz barát? ? bár ez a barátság oly szoros és szenvedélyes, hogy már-már az erotika territóriumába tartozik ? viselt dolgainak, politikai kett?sének elemzése. Ha mégis egyetlen mondattal kellene érzékeltetnem a rendkívül jelent?s politológiai elemzés tartalmát, akkor nagyjából ezt mondanám: az izraeli befolyás már oly mérték?vé vált az amerikai külügy- és hadügyminisztériumban, valamint a gazdaságban és a pénzügyekben, hogy az USA saját nemzeti érdekei elé helyezi Izrael érdekeit, saját biztonságát sutba dobja egy másik állam biztonsága érdekében. Ugyanis a zsidó államon kívül ?egyetlen lobbinak sem sikerült az, hogy az amerikai külpolitikát az amerikai nemzeti érdekt?l oly messze vezérelje, miközben arról gy?zi meg az amerikaiakat, hogy az USA és Izrael érdekei lényegében azonosak?. Vagyis, ha Amerika értük harcol, valójában önmagát védi. Itt a vége, fuss el véle. Ennek a könyvnek az értékét az adja, hogy egyszer s mindenkorra kimond, definiál dolgokat, amikr?l eddig komolyan nem lehetett beszélni Amerikában. Hiszen a zsidó lobbi ténye a hírhedett hatalmú, a Fehér Háznak is dirigáló AIPAC (Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága) zsidó érdekérvényesít? központ 1951-es megalakulása óta tényként kezelend?. Titkos tényként, amir?l nem beszélt senki. Néha-néha egy-egy mondat vagy utalás volt ugyan, de komolyan semmi fel nem vetülhetett e témában. Így például G. P. Shultz külügyminiszter visszaemlékezéseib?l tudható, hogy amikor tett néhány er?tlen lépést a külügyben, hogy megnyirbálja az Izraelnek nyújtott segélyt ? (?Shulz pálfordulása?) -, elképeztette ?t, hogy mekkora ellenállásba ütközött az általa vezetett hivatalon belül is: ?Csodálkoztam és elcsüggedtem. Teljesen világossá vált számomra, Izraelnek mekkora befolyása van a mi Kongresszusunkban. Felismertem, hogy körültekint?en kell kezelnem az izraelieket, ha bármiféleképpen is irányítani akarom az Izraelt esetleg érint? bármely kongresszusi lépést??
Ha ehhez hozzáveszünk néhány par excellence izraeli nyilatkozatot, kezd összeállni a hihetetlenül abszurd kép. Ariel Saron interjú 2001. október 3-án: ?Mi, a zsidó nép irányítjuk Amerikát, és az amerikaiak ezt tudják.? 2003. október 12. és 14. között a jeruzsálemi Dávid Király szállóban tartotta kongresszusát a Nemzetközi Cionista Mozgalom, ahol a következ? mondat hangzott el: ?Még mondani is felesleges, hogy Izrael az, amelyik a világ folyását meghatározza és azt, hogy mi legyen az Egyesült Államok és számos más ország külpolitikája.? Belátható tehát, hogy a két kiátkozott egyetemi tanár most megjelent elemzése nem kitaláció, hanem nyilvánvaló tények rendszerbe szedése és új értelmezés? megközelítése.
Mearsheimer és Walt professzorok imponáló részletességgel rakják górcs? alá a világhatalmi Amerika öngyilkos hozzáállását a törpe Izrael állam érdekeihez. Nem fukarkodnak a tényekben sem. Rámutatnak, hogy Izrael állam a második világháború óta 140 milliárd dollár, vissza nem fizetend? amerikai pénzsegélyt kapott, azaz évente minden egyes izraeli állampolgár fejenként 500 dollár segélyt kap t?lük, annak ellenére, hogy Izrael gazdag államnak min?sül, azonos egy f?re jutó GDP-vel, mint pl. Spanyolország. Ugyanakkor Izrael az egyetlen állam, amely az év elején egyösszegben kapja meg az éves segélyt, amelynek elköltésér?l nem kell beszámolnia az USA-nak, s?t: olyan célokra is költheti, miket amúgy az amerikai diplomácia ellenez (pl.: ciszjordániai telepek létrehozása). Itt jegyezzük meg, hogy a könyvben említett 140 milliárd dollárnyi segély az elmólt hetekben már nem aktuális szám, ugyanis most augusztusban, Jeruzsálemben jelentették be a legújabb, hosszú távú, 30 milliárd dolláros amerikai segély folyósításának megkezdését. Ezzel együtt tehát immár 170 milliárd dollár a kis testvér jussa. Ezen az összegen kívül kap még Izrael katonai, hírszerzési, biztonságpolitikai, m?szaki, gazdasági, kereskedelmi, tudományos és feltétel nélküli politikai támogatást is patrónusától, az amerikai Kongresszustól. Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika kiemelten foglalkozik az iraki háborúval, Irak megszállásával. A professzorok rámutatnak, hogy a legnagyobb blöff volt annak elhitetése, hogy az iraki háború az olajért folyt. Szó sincsen err?l. Irakot azért kellett elsöpörnie a föld felszínér?l az amerikai hader?nek, mert Izrael biztonságpolitikája ezt követelte. Az amerikai diplomácia csakis és kizárólag az izraeli érdekek miatt áll harcban az iszlám világgal, következésképpen könny? kikövetkeztetni, hogy az arabok kétségbeesett megtorló, terrorista akciói, egészen a 9./11.-ig bezárólag valójában az amerikai diplomácia Izrael államnak nyújtott, feltétel nélküli, kritikátlan szolgálatai, a zsidó érdekekkel azonosuló jellege miatt van. Az arabok nem haragszanak Amerikára, kizárólag az elfogult, cs?látású zsidóbarát diplomáciáért neheztelnek, ?az ellenségem barátja is az ellenségem? logika mentén. A jelek szerint joggal. Sajnos kevés esélyét látom annak, hogy ez a szakmunka a közeljöv?ben a magyar könyvesboltokban ott legyen. Mégis fontos, hogy tudjunk róla, és jegyezzük meg a két kiváló, bátor és becsületes tudós nevét, akik ? talán még id?ben ? figyelmeztették hazájukat, az Egyesült Államokat, hogy rossz úton jár, és szakadék felé masírozik, ha nem szakít jelenlegi, kritikát nem t?r?, Izrael-rajongó politikájával: professzor Mearsheimer és professzor Walt." |
| |
