 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Karla | 2007.01.01. 21:41:27 | Reply | | | | Felelet a Trianonozásra
írta Tar Károly
Kik követték el a magyar nemzetlopást? Neveket említhetnénk és vitatkozhatnánk apróságokon. De ne tegyük. És ne higgyünk a „reménykedjünk a nemzetlopás nem elévülõ bûntettõ meghatározásra építõk igazságszolgáltatásában. Mert a nemzetlopást elkövetõk már rég nincsenek közöttünk és ma sem nevén nevezhetõ emberek, nem lehetnek hetedíziglen bûnhõdõk, akik felelnek tetteikért. Az egyetlen megnevezhetõ bûnös: a politika. A trianoni hatalmasok politikája.
Akik ugyanolyan megfoghatatlanok, mint a mai hatalmak, akik ideig-óráig némely hatalmas bõrébe bújnak és naponta sminkelt arcukat mutatják. Ne áltassuk magunk holmi lehetséges vendettával, ne tüzeljünk másokat vérbosszúra, ne ordítozzunk megrészegülve „Fogják meg, mert megölöm!" fogadalmakat. Ne tegyük, mert a tolvaj láthatatlan. És a mindenkori világhatalom a látszólagos nyugalom érdekében még keserû könnyezésünk is ellenünk fordítja, lesovinisztáz, lefasisztáz, lekommunistáz és lezsidóz bennünket. És ellenünk fordítja mindazokat a népeket, akik az egykori Magyarország területén éltek, élnek és a nekik kedvezõ körülményeket kihasználva örvendetesen elszaporodtak. Õk Trianon kedveskéi.
Hozzánk hasonló, velünk egyenrangú emberek, akiknek kedvezett a történelmi sors, és akikbe Kocsis István szerint is beleoltották saját nemzethitük egyedülvalóságának és létjogosultságának a hitét. Nem hívõkkel van nekünk bajunk, hanem a hittel, amit gyönge tájékozottságuk miatt fanatikusan hisznek, hiszen elõbbvalóságukat és felsõbbrendûségüket hirdetve kedves az nekik. Az értõk elõtt elõbb, de elmúlt évtized információözönének köszönhetõen mostanában egyre többek elõtt a nemzeti érzés melldagasztó hite kifakadt és helyét a történtek fölötti bûntudat foglalta el. Az ebbõl a bûntudatból sarjadt akarnoksággal is meggyült és lesz ezután is éppen elég bajunk. Ne hagyjunk fel hát a csüggedéssel: a tolvajt nem kaphatjuk el, a nemzetünket ért lopás szenvedjük még ki tudja meddig. Vigasztalódjunk:---- bele is halhattunk volna!
Mindazonáltal Trianon tanulságát ne vessük meg, ne kisebbítsük, ne rejtsük véka alá!Ha Trianonról beszélünk, szóljunk leginkább magyarságtudatunkról. Mert a történelem szégyenletes trianoni ténye minket fõleg abban sújtott és gyötör mai is, hogy vere -ségünknek állatja be azt, ami nem vereség, hanem a hatalmak kényszere a kisebbek fölött. Azzal nyomaszt, hogy kishitûekké tesz immár több nemzedéken át minket. Trianon tanulságainak leltára nemcsak a pszichózisok jelenlétének megállapítását kell, hogy tartalmazza, hanem a halmozott lélekbajainkból kivezetõ utat mutatókat is. Történelmi leckéztetésünk nem egyszerûsíthetõ le arra a rögeszmésen ismételgetett tanulságpótlékra, hogy mondvacsinált ellenfelekre mutatunk. Nincs kézzelfogható kisemmizõ, ha mi kisemmizettek vagyunk is.
A mai magyar gondolkodó ember (nem azok, akik minden mondatukat Arany János indulatos „gondolta a fene" kifakadása ellenében idegeket karcoló sablonná koptatva az „Úgy gondolom…" igénytelenséggel kezdik) tudja, hogy ma már nem számítható ellenfélnek egyetlen ország sem. Az oláhok országa, a /tótok /szlovákok hazája, a szerbek birodalma, az ukránok földje sem, mert abban biztosak lehetünk, hogy nincs ezekben az országokban egyetlen ember sem, akit a ""Trianonunkért felelõs lenne""". Nem fordulhatunk a csehek, a franciák, az angolok, vagy az amerikaiak ellen sem Masaryk,Benes, Clemenceau, Lloyd George, és Wilson akarata okán. Be kell látnunk, hogy a történelem minden pillanata tele van igazságtalanságokkal, amelyekért senkit sem lehet, senkit sem tudunk felelõségre vonni. Nem a mi dolgunk, hogy Trianonokhoz hasonló, vagy vélt igazságos döntéseket szorgalmazzunk, és az idõ ördögmalmán mulassuk el mindig rövidre szabott életünk. Úgy kell igazságot kérnünk, követelnünk és tennünk, hogy senkit sem büntethetünk. A jövõ, ha békésnek akarjuk a legigazságosabb igazságokra kell, hogy épüljön. A legnehezebbel, a lehetetlennel tusakodunk, de másként nem tehetünk. Közben pereg az élet homokórája. Kérdõjelekké hajolva várunk. Tudjuk, hogy az emberi fejekben van arra tér és erõ, hogy feldolgozzuk a magyarsággal szemben elkövetett igazságtalanságokat és kidolgozzuk büntetésmentes igazságteremtés tetteit.
És ezek között a legfontosabbakat: magyarságtudatunk erõsítését, anyanyelvünk és hagyományaink ápolását. Mindent, ami olyan távol van a mindig piszkos politikától, mint a trianoni döntések az igazságtól. Az elszakított országrészek magyarságának sem a politikai acsarkodásokban kell jeleskednie, hanem sokkal inkább az önépítésben, az elnyomás idején ránk erõltetett elmaradás felszámolásában. A kultúra, a nevelés parlagon hagyott végtelen mezõi mutatják, hogy van elég munkánk. Csak az ehhez elengedhetetlen megértés, az áldozatvállalás, az önzetlen példamutatás, a kitartó munkakedv, a makacs hitben fogant céltudatosság a kevés. Óriásnak való erõfeszítést igényel az anyaországtól a magyar szórványok szellemi egyesítése, anyagi támogatása. A nagy nyilvánosság elõtt ismertetett és vitatott terve kellene, hogy legyen ennek a jövõben mindenféle hatalom jóindulatát is elnyerõ, határoknak fittyet hányó, de ezeket háboríthatatlanul hagyó Legnagyobb – Magyarország kialakításának.
A Trianon körüli akarnokok nyilvánvalóan nemcsak magyarellenesek voltak és lesznek, hanem népellenesek, nemzetellenesek, a jó értelemben gyakorolt demokrácia ellenesek is, amikor a népszavazás intézményét mellõzve szabdaltak és szabdalnának szét országokat, módosítottak térképeket, fittyet hánytak és semmibe vesznek etnikai és földrajzi természetes határokat.
A mi idõnkben meghirdetett és a józanság köreiben elfogadott határtalanság kiterjesztésének igénye Trianon legfõbb tanulságaiból ered. Úgy kell magyarkodnunk, hogy a nemzetállamok ideje lejárt, de a nemzeti tudat határtalanul erõsödni látszik. Akik nem erre figyelnek, nem erre esküsznek, nem ezt erõsítik: szélmalomharcot folytatnak a láthatatlan ellenséggel. Nem az ellenségkeresés a dolgunk, hanem a barátkozás, a kiegyezés, az egymásmellet élés. A téveszmék, politikai fondorlatok hordozóit nem támadással, hanem higgadt, jó szóval csillapíthatjuk ellenünk való indulatosságukban.---- Nem kell, nem szabad soha a magyart a román, a szlovák, a cigány, a zsidó és mások ellen bíztatni, országa ellen tüzelni.-------
Ki a magyar? Vitathatatlanul vérképlet, génvizsgálat sem dönti el, de aki magyarnak vallja magát, vegye a fáradságot és ne kivagyiskodással, ne tudálékos bíráskodással, politikumok fitogtatásával, hanem igaz emberséggel, felülemelkedetten és alapos tudással keresse azt, ami mindannyiunkban közös jó. Ehhez elsõsorban magunkat kell építenünk a szeretet és Dsida Jenõ által fogalmazott „mindig magunkért, soha mások ellen" szellemében.
Válaszunk ez - csakis ez - lehet minden Trianonokra.
írta Tar Károly
» Scandináviai Infotár |
| |
