 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | McGy?z? | 2006.09.03. 18:35:46 | Válasz erre | | | | Cápák a Dunában
"megunva a sokszor emlegetett, s idehaza évtizedekig rendszeresen bejátszott filmkockákat, amikor is a Dunába-lövetést mutogatják, mintha azt a magyarság követte volna el, nem restellettem végig járni a Duna-menti településeket, s érdekl?dni, hogy a negyvennégyben-negyvenötben hány ismeretlen holttestet hantoltak el a temet?ben. A számadat meglep?."
Cápák a Dunában
(Rozgics Mária, a Magyar Világ hetilap f?szerkeszt?je)
Évszázadok óta folyik a magyar történelem meghamisítása. Bár hiába minden igyekezet, a leggondosabban szerkesztett hazugság is el?bb-utóbb kiderül, mégis elgondolkodtató; vajon miért, hogy a világ vezet? történészei mintha süketek és vakok lennének, némán asszisztálnak mindehhez. A minap, amikor Szent István királyunk ünnepére készül?dvén a kezembe került egy régi írás, elt?n?dtem, milyen szívmelenget? egyszer?séggel is tárja fel a paraszti sors nemzetmeg?rz? küzdelmét. Annyi furfangosság, leleményesség, bátorság, humor és tántoríthatatlan h?ség rejlik e könyv minden sorában, hogy bármely nép megirigyelhetné, büszke lehetne rá. Találgattam, vajon mi lehet az oka, hogy mégis inkább elhazudják, megpróbálják végleg eltörölni, még az írmagját is kiirtani az ?si magyar fajnak?
Vajon mit vétettünk a világ ellen, hogy ilyen egységesen, ennyire összefogottan igyekeznének még a Föld színér?l is eltüntetni, ahelyett, hogy példák sokaságát merítenék múltunkból. Aztán egy másik könyv, az ?si vallással foglalkozó sorok újabb gondolatot indítottak útjára. A magyarság, mint tudjuk, a testvériség, az egymásért és nem az egymás ellen élés példáját mutatta meg a világnak. A Hunor és Magor legenda, mint tudjuk, valóságos múltunk története, ahol nem a Káin és Ábel testvérgyilkossága a példa, hanem a gyengébb védelme, az összefogontozás, a közös sorsvállalás. Innen haladva tovább, a közelmúlt egyik sokat vitatott filmje, a Jézus utolsó napjának emléket állító Passió ötlött elém. Isten fia arámi nyelven szólt az ?t körülvev?khöz, s a történelmi h?ség kedvéért ezt a filmben is megörökítették. Bizonyára azért, mert az évezredes hazugságok során azt azért nem merték nyíltan vállalni a film készít?i, hogy Jézus származásában állást foglaljanak. Akkor inkább maradjon az arámi nyelv! De gondoltak-e már arra, hogy vajon kik azok az arámiaiak, akiknek nyelvén a Teremt? Isten fia hozzánk szólott? Mely nemzet lehet az, amelynek se kultúrája, se egyéb jele a nyelvén kívül nem maradt ránk? Megfordítva a gondolatot: vajon kifejl?dhet-e egy nyelv úgy, hogy azt évszázadokon át beszélik, miközben kultúrája, mi több, egész fajtája az enyészeté lesz? Ahogy igaz, hogy "nyelvében él a nemzet", bizony nincs ez másként most sem. S a nyelv, a beszéd árulkodik!
Mert lapunk egyik szenzációs sorozatában; Esztán Gy?z? Pusztító eszmeiség fogságában az emberiség cím? írásában már találkozhattunk e nyelvvel, amely nem más, mint a Nap-fiainak, azaz ?smagyarjainknak nyelve, s így már érthet?, hogy az arámi, azaz az ?s-nyelv volt az, melyen Jézus megszólította tanítványait.
De maradjunk még Jézusnál és az ?smagyar történetünknél. A Hunor és Magor sorsból tudjuk, hogy a magyarok er?ssége e testvériségb?l eredeztetve mindig ügyelt arra, hogy lehet?leg soha ne maradjon egyedül. Hiszen amíg egyikük karddal, úgy a másikuk a lelkek ápolásával ?rizte a magyarság megtartó erejét. Hiszen példák sokaságát sorolhatnánk arról is, hogy az er?sebb fiú katonának ment, míg a fizikailag ugyan kissé gyengébb alkatú hitében volt oly er?s, hogy képes volt akár a Sátánnal is hadba szállni övéiért.
Nos, adott a kérdés: vajon Jézusnak ki lehetett a testvére, volt-e Hunorhoz és Magorhoz hasonlóan uralkodó párja. Vagy netán neki a Jahve vagy Jehova, a sátáni király jutott küzd?társként. A magyar történelem egyik leg?sibb egyházi gyökerei a Pálos-rendhez vezethet?k vissza. Az ?si nyelveredetünkb?l azonban azt is megfejtettük már, hogy sok hasonuló hangunk miatt az eredeti rovásírásunkat számtalanszor meghamisították, átírták, a hozzá nem ért?k tévesen "fordították". Ezt tudva elképzelhet? az is, hogy a Pálos-rend tulajdonképpen a "Páros Rend" átörökít?je, a testvéri egység hirdet?je. S akkor megint csak jogos a kérdés: vajon Jézust nem azért küldték-e a zsidók kereszthalálra, nehogy testvérbátyjára találjon, s így, együttesen az ?s-gonosz felett végleges gy?zelmet arathasson? Nem ez-e az a nagy titok, ami miatt bennünket évezredek óta üldöznek, múltunkat meghamisítják, ?si jelképeinket eltüntetik, nyelvünket kificamítják, átköltik, a magyar múltat ?rz? bizonyítékokat hétpecsétes titokként rejtegetik a világuralom hamis prófétái.
Az ?si titok évezredek óta olyan hazugságáradatot indított el, mint a hegytet?r?l leguruló hógolyó, amely a völgybe pusztító lavinaként érkezik. A hun-magyar-szkíta-turáni-szittya eredet évezredes meghamisítása, eltüntetése nem más, mint a tudatos és folyamatosan végrehajtott népirtásunk, amelynek egyik legaljasabb változata a lelkek megnyomorítása. A folyamatos lelki terror egyik fajtája a "b?nös nemzet" örökös sulykolása, mintha mi magunk, s nem a bennünket körbevev? népek követték volna el a testvérgyilkosság b?nét! A huszadik század közepére ez a hazugságáradat az antiszemitizmus vádjával terhelve kerek egészet alkotott, s lassan eljutunk arra a szintre, mintha már nem is a cionisták aljas cselszövése, hanem a magyar nép ármánykodása robbantotta volna ki az els?-, majd a második világégést is. A huszadik század borzalmaiban másfélszáz-millió ártatlan vérét oltották ki, amelyb?l az elmúlt hatvan év során minduntalan csak azt a hatmilliót emlegették fel, mint a világ szégyenét és a magyarság b?nét. Természetesen minden egyes ártatlan áldozat fájdalmas, de azért jó volna már, ha végre legalább a történészek és a túlél?k - saját érdekükben - megpróbálnának a realitások talaján maradni. Mert az imént emlegetett hógolyó a sok hazugság görgetésével itt is képes lavinává n?ni, s maga alá temetni mindazt a szennyet, amit évtizedek során másokra zúdítottak rá.
Csak egy példa: megunva a sokszor emlegetett, s idehaza évtizedekig rendszeresen bejátszott filmkockákat, amikor is a Dunába-lövetést mutogatják, mintha azt a magyarság követte volna el, nem restellettem végig járni a Duna-menti településeket, s érdekl?dni, hogy a negyvennégyben-negyvenötben hány ismeretlen holttestet hantoltak el a temet?ben. A számadat meglep?. Alig tucatnyi a szerencsétlen, kifogott áldozat, akiket mint ismeretleneket temettek el - sírjuk legtöbb helyen ma is fellelhet? - azok többsége is katonai egyenruhát viselt, vagy öltözékéb?l jól felismerhet? volt hovatartozása. Nos, nem lehet másként, akkor bizonyára a negyvenes években cápák lakoztak a nagy folyónk vizében, különben hová t?nt az a sok ártatlan ember, akiknek száma az évtizedek múlásával egyenes arányban és rohamosan n?tt. A folyó már csak olyan, a hordalékot vagy itt, vagy ott, de lerakja, s egyszer bizony minden a felszínre kerül. Remélhet?leg a régészek valamikor eljutnak a Duna fenekére is, hogy kikutassák, hol rejt?zködnek azok a megszámlálhatatlan áldozatok, temetetlen hullák, akik miatt annyi igaztalan vádat és még igaztalanabb "jóvátételt" voltunk kötelesek elt?rni.
Vajon a történelmi igazság serpeny?jébe egyszer beletehetjük a magunk áldozatait is, amelyek számaránya - sajnos! - százszorta több, mint amiért ennyi éven át lakolni voltunk kötelesek? Mint ahogy a Szent István-i "árulás" is lassan megvilágosodik, s el?bb-utóbb megtudjuk azt is, Imre herceg mellett vajon létezett-e még hat kisherceg fivére, akiket szintén galádul legyilkoltak, hisz' a szabadk?m?vesek nem most kezdtek vakolni. Ugyanígy remélem, a mi fiaink már valamivel tisztábban láthatják ezt a jelenkorunk sötétségét is, amelyben azok a Szent István-i intelmek az igazmondás vállalásával kapnak értelmet, s a cápával való riogatás rémképe végleg elt?nik a magyar történelemb?l.
Szebb Jöv?t! |
| |
