 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Trianon Társaság | 2001.02.01. 13:48:47 | Reply | | | | flugi:
Ön az egyéni boldogulás pártján áll, szerintünk pedig nem teljesen ez a helyes magatartás, mert ez egyféle önzés. Úgy érezzük, sokkal jobb adni, mint kapni: szeretetet, tör?dést, a rokonok (=magyarok) iránti gondoskodást. De ahogy ezt már megtárgyaltuk, nem sok értelme van, hogy vitát nyissunk ezen, mert itt alapvet?en az értékrendek különbségér?l van szó.
Amit másodsorban említett (ha nekik jó lesz, minek a határokat tologatni), mi már egyszer kifejtettük. Pontosabban azt írtuk, hogy az egyetlen érv a határmódosítás mellett (eltekintve a történelmi hagyománytól, attól, hogy ezer éven keresztül magyar föld volt) az, hogy nem kezelik európai módon a kisebbségi kérdést (Magyarország pedig nagy valószín?séggel jobban tudná ezt megtenni). Ez az egyetlen üt?kártyánk van, ez nem vitás. Az álláspontunk viszont ott tér el, hogy a mi meglátásunk szerint nem látszanak olyan pozitív jelek, amelyek a helyzet megváltozását mutatnák belátható id?n belül. Késlekednünk, sokáig várnunk pedig nem lehet, hiszen sok helyen végveszélyben van a magyarság megmaradása.
(Csak egyetlen észrevétel napjainkból: Csonka-Magyarországon a politikusok és a média túlnyomó része óriási örömmel fogadta a Szerbiában lezajlott hatalomváltást, és azt, hogy Kasza József délvidéki magyar politikus miniszterelnök-helyettes lett. Azt persze már nem verték nagy dobra, hogy ugyanazaon a napon, amikor (talán éppen Európa megnyugtatása érdekében) "egy újabb szomszédos államban került be a magyar kisebbség a kormányzásba", tiltotta meg a szerb alkotmánybíróság a magyar helyiségnevek használatát. Pedig ez az ottani magyarság helyzetér?l és a szerb demokráciáról sokkal többet árul el, mint az, hogy a kormánynak van egyetlen magyar nemzetiség? tagja.)
Az Ausztriához csatolt Alpokalján egy szemmel sem volt különb a magyarok helyzete, mint a szláv fennhatóság alatt él?ké: ugyanúgy fényes nappal zaklatták ?ket az utcán, k?vel dobálták a házukat stb. A kilencvenes évek közepéig nem volt magyar nyelv? középiskolai osztály(!) sem az elcsatolt részeken. Így aztán nem is csoda, hogy nagy részük nyelvét, kultúráját feledve teljesen beolvadt az osztrákok közé. Nagyon hasonló a tendencia a Muravidéken is. Ez persze a kisebbségi kérdés egy lehetséges megoldása, de vajon biztos, hogy ezt akarjuk Erdélyben, a Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján is?
Ami pedig a népek olvasztótégelyét, az Európai Uniót illeti: még a (magyar lakosság megkérdezése nélkül, a politikusok által eldöntött) magyar tagság sem látszik túlzottan közelinek, Kárpátalja, Erdély és a Délvidék csatlakozására még súlyos évtizedekig semmilyen esély sincs, miközben még tovább mélyül a "trianoni szakadék" a jelenlegi ország és az elszakított területek között. Ismételten meg kell állapítanunk, hogy közben az óra ketyeg, sajnos a helyzet nem annyira rózsás (Kárpátalján például nemcsak a magyarságért, hanem a létért is küzdeniük kell az ott él?knek), hogy várhatnánk egy-két évtizedet, hátha látszik valami halvány jele a javulásnak.
Végül pedig felmerül az a kérdés is, hogy ha sokáig nem történik el?relépés (manapság legalábbis ennek nincs jele), akkor Ön szerint mikor jön el az a pillanat, amikor már Ön is azt mondja, hogy ez a helyzet tarthatatlan, és tenni kellene valamit a megváltoztatásáért? |
| |
