 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Corvinus | 2003.08.13. 20:52:59 | Válasz erre | | | | Ipacs Tamás: El?ször is, a fájdalomról és a dühít? megfogalmazásokról csak azt mondhatom, hogy a történelmet harag és elfogultság nélkül kell szemlélni, mindenféle érzelmi felhangok nélkül. Hogyan próbálhatjuk meg képviselni az erdélyi magyarság jogait nemzetközi fórumokon, ha nem alakítunk ki objektív hozzáállást, és a magunk részér?l nem szabadulunk meg a sematizáló, mitizáló történelemszemlélett?l.
A kölcsönös lojalitás igenis fontos, hadd idézzem csak a klasszikus társadalmi szerz?dés elvét, illetve a szokásjogból származó bizalmi elvet (a keresztény erkölcstanból adódó aranyszabályról nem is beszélve). Azaz, mell?zend?k az irredenta hátsó gondolatok és utalások. Persze, lehet, hogy szerinted inkább az volna célravezet?, ha a Kárpát-medencét egy balkáni Koszovó-szer? konfliktus színhelyévé tennénk (gondolom, szerinted akkor sem csökkenne a külföldi t?ke bizalma Magyarország iránt, és uniós csatlakozásunk is töretlenül folytatódhatna). A kulturális szegregáció nem azonos a nyelv és a kultúra meg?rzésével, hanem a másik nemzet, illetve kultúra iránti ellenséges érzület, illetve fels?bbrend?ségtudat jellemzi. (Erre példaként lehetne felhozni a Vatrásokat és Funart is, csakúgy, mint T?kés Lászlót, és a Cserehát ügyben érintett székelyudvarhelyieket). Erdély számára az egyetlen járható út a multikulturális, toleráns társadalom megteremtése. A befogadó kultúrával kapcsolatban csak annyit, hogy függetlenül attól, hogy ki jött el?bb, és ki kit ölt meg, az erdélyi magyarság nagy része a huszadik századi román urbanizációs fejl?dés nyomán napjainkban román kulturális és civilizációs közegben él. Ennek megfelel?en, kulturális és professzionális túlélésének egyik biztosítéka, hogy kapcsolatot találjon a többségi nemzet erre fogékony képvisel?ivel (ld. Lucian Boia, Smaranda Enache, Mircea Dinescu, Sabin Gherman, vagy a Provincia-csoport), és ez önmagában semmiképpen sem jelent "nemzetárulást".
A Székelyföld egyébként sajnos a magyar impérium alatt is eléggé elmaradott terület volt Erdély többi részéhez viszonyítva, hiszen a magyar kormányok is inkább az ásványkincsekben gazdagabb dél-erdélyi nemzetiségi területeket fejleszthették. De talán azért maradhatott meg él? skanzenre emlékeztet? népi kultúrája (csakúgy, mint a román népi kultúra él? múzeuma Máramaros). A román fels?oktatással kapcsolatban: a magyar hatóságok nem megszervezhették volna a román fels?oktatást már Trianon el?tt? A kolozsvári egyetem kisajátítását is csupán az érem mindkét oldala fel?l érdemes szemlélni. Való igaz, hogy a magyar oktatás szempontjából sok hátrányos döntés született a királyi Romániában (a lex Anghelescu egyenl? volt a lex Apponyival fordított irányban), a magyar földbirtokosok földjeinek kisajátítása is hátrányosan hatott a kulturális életre (a nagybirtokok jelent?s része korábban magyar kézen volt, tehát ebb?l egyenesen következik a földreform magyarokra nézve hátrányos volta). Ugyanakkor, ez nem mond ellent annak a ténynek, hogy az I. Ferdinánd egyetemen élénk kulturális élet folyt (pl. Európa els? szpeleológiai intézete), és ezt a tárgyilagosság igényével nekünk is illik elismerni. Egyébként, ami az els? bécsi döntést illeti, azt nem igazán illik békésnek nevezni, azok után, hogy Csehszlovákia késsel a nyakán, a müncheni egyezményt követ?en egyezett bele, mely utóbbit a demokratikus hatalmaknak a diktatúrák el?li meghátrálása szimbólumaként ismer a történelem.(Előzmény: Ipacs Tamás, 2003.08.12. 11:43:17) |
| |
