 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Raszi | 2000.12.07. 19:26:17 | Válasz erre | | | | Kis idézetek :
"Az út széli kereszt int, a határfa a sorompónál : Ne menjetek! Magyar házak,
magyar fák, mikor fogtok ti megint magyar szót hallanai?megértitek-e az
idegenek nyelvét? Magyar életek darabjai maradtak bennetek." - Babits M.
"... s aztán rájövök, hogy nem is tudok pontosan visszaemlékezni a csonkaország
formájára, holott milyen tévedhetetlenül látom magam el?tt ma is a régi, nagy
Magyarországot! (...) Magyarország áll el?ttem megint, de nem a csonka, hanem
az igazi, a történelmi Magyarország, a kerek, ép vonal, mely gyermekkorom óta
belém idegz?dött, melyet oly természetesnek, magától értet?d?nek éreztem, mint
egy egészséges éf? test sziluettjét. Szinte szerelmes voltam ebbe a vonalba ez
volt az én els? szerelmem, még az Asszony el?tt! S a mint elképzelem ezt a gyönyör?,
él? testet, els? szerelmemet, megint elfog a kínzókamrák hangulata. az egész világ
egy roppant kínzókamra, amelyben a legszebb él?ket megcsonkítják, fölnégyelik,
tapossák, láncra f?zik. Szép kis karácsonyi hangulat, gondolom magamban..."
Babits M.: Gondolatok az ólomgömb alatt (1938)
"Amint esténként zúgó parasztfejét egy gázlámpáshoz nyomta és nézte a reménytelen
kavargást, ? volt ebben a h?tlen országban a h?ség, ? volt ebben a rothadt
városban a megalázott szenvedés, a pokolba hullajtott ártatlanság, a jogászfajta
szent prókátora, a leggyilkosabb világtörténelmi pör égi fiskálisa, a vértanú,
kürtös és apostol, a dalolni és szólni nem tudó igric, aki csikorgó-ízetlen
rigmusokban jajgatja ki barbár fájdalmát, a századokig parlagon hagyott parasztság
magára ocsúdása, az eltékozolt napkeleti gazdagság, egy évezredre nyúló sajgó
visszaemlékezés, Komárom, Kassa, Pozsony, Eperjes, Losonc, Szabadka, Temesvár,
Arad, Nagyvárad,Kkolozsvár, Marosvásárhely keserve, egy nép ki nem szakadható
halálordítása.
? volt a magyar költ?." - Kosztolányi Dezs? : Égi jogász
"Egy ismer?söm minapában odaát volt, túl a határon...(Oh a HATÁRON, az
országhatáron túl... már úgy megkeményedett az emberek nyelvén a szó, hogy
a Bánságot t?lünk országhatár választja el, mint behegedt deb, régi égés
után...bennem még mindig új és eleven fájdalommal szakad fel ahányszor hallom :
én még nem léptem át e határt, nem idegz?dött belém a trianoni térkép s a mint
a horog, véresre tépi fel szívem, ha az integer Magyarország szív határait
tépik.)Él Bánságban egy úriember...
(Hogy útlevéllel lehet eljutni Temesvárra...
Kassára...Kolozsvárra...és Csáktornyára...és mindenüvé,ahol
még nem voltunk...)" Móricz Zsigmond : Egy akol, egy pásztor
"Egy vasúti kcsiban találtam meg, amely vagon azel?tt marhákat szállított,
falára krétával vasutasok jelzései közé lelkesen ez volt írva : ÉLJEN
MAGYARORSZÁG. Siska igen nyomorult állapotban feküdt sok más társával együtt
a szalmán. emberek, akik hegyeikb?l, városaikból menekültek az ellenség el?l.
Gyermekek, akik tágra nyílt szemmel bámulták a rákosi pályaudvart. a vasúti
kocsi tetején hó, melyet a Kárpát vagy a Királyhágó rázott rá szakállából emlékül."
Krúdy Gyula : Az utolsó garabonciás
"Ha majd múlttá válik ez az évtized, ha nem Sztergomnál végz?dik a magyar
határ, mint török hódoltság idejében, ha megsz?nik a megbolygatottak jövés-menése,
a hontalanok sirámy, a láncra vert nemzet jajkiáltása, körülnézünk s látjuk,
hogy e legviszontagságosabb korszakban annyit szenvedett ez az egy nemzedék,
mint a magyarság ezer esztend? alatt. ez évekb?l keltezett sírkeresztek alatt
feküsznek a sokat próbált magyarok." - Krúdy Gyula : Magyarok próbája
"de nem mondtam ki ezt a szót soha. És most nem is tudom kimondani, csak ennyit :
valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas
csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi sajgón
az ujjakat, amik nincsenek. ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és
ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam."
Karinthy Frigyes : Levél
"'Áldott az ? emlékük, valameddig magyar ég borul Arad fölé.' Így szólt hozzánk
f?tisztelend? Lakatos professzor úr. És most már nem borul többé magyar ég
Arad fölé. elraboltatott t?lünk a magyarok szent földje, a magyar Golgotha.
Mit szólsz hozzá, Tatulia Livius ? Hiszen ott zokogtál velünk és minden
könnycsepped egy-egy tiltakozás volt az ellen, amit most a te néped araddal
csinált. Igaz, meghaltál harmadik gimnazista korodban, esetlen nayg testedben
elvérzett a beteg tüd?. De haló porod is fel kell hogy lázadjon fajtádnak
megfoghatatlan gonoszsáaga ellen.
Te tudod, Tatulia Livius, még a sírodban is tudod, hogy ez nem maradhat így.
Hogy Arad a miénk, s miénk Kolozsvár, Nagyvárad, Szalonta, Dics?szentmárton,
Kézdivásárhely, Udvarhely: a miénk Kassa, Pozsony, Losonc. A miénk mindaz,
amit t?lünk elragadtak.A miénk volt, a miénk lesz.
Magyar ég fog ismét mindannyiunk fölé borulni." - Vészi józsef : Arad
"A falut, ahol a tiszteletes úr ?sei háromszáz éven át szántották a lelkeket,
a háromszéki síkot, ahol vértestvérei ezer éven át szántották a rögöt,
Erdélyt, az árva faj egyetlen lélek szerinti otthonát elöntötte az idegen.
Eyszer aztán az oláhok azt mondták a tiszteletes úrnak, hogy a parókián, mely
háromszáz évig volt ?seinek otthona, hogy a faluban, ahol a lelkek Köblös
nemzedék lelkét?l voltak emberi lelkek, hogy a falusi temet?ben, melynek minden
második röge Köblösb?l hamvadt össze: nincs joga lennie, hogy takarodjék
Erdélyb?l.A falu sírt és Köblös tiszteletes úr vette ?sei Bibliáját,
zsoltároskönyvét,egypár kedves és legszükségesebb cókmókját, s felült a
vonatra.(...)
Kedves testvéreim az Úrban, én többé nem vagyok én. Élek, többé nem én,hanem
él bennem a megrabolt Erdély, hogy az Úr igénytelen szolgájának szájával
kiáltsa felétek : könyörüljetek rajtam, szabadítsatok fel!(...)
Mellette egy borotvált zsidó és egy szakállas oláh cirkalmazták ki egy
általuk indítandó keresztény-magyar nemzeti lap üzleti el?nyeit. Mögötte egy
tót drámaíró írt turáni indulót, melynek rímei úgy összezörögtek, mint azoknak
a fazekaknak a cserepei, melyekben ?sei drótja tartotta össze a lelket. És
senkinek sem volt senkije a tiszteletes úr, senki sem látta meg benne a mártír
papot, a fölfeszített Erdélyt."
Szabó Dezs? : Kálvinista legenda
"Nicolson : Békeszerzés 1919 (Peacemaking) - Az amerikai elnökr?l azt is
följegyzi, hogy az új olasz határ megállapításánál a Brennert Brunnernek
nevezte, Fiuménél pedig a Susákot Asáknak...
Mikor pedig Törökország határainak megváltoztatására kerüét sor, akkor
Lloyd Georggal megtörtént a "mulatságos" eset, hogy az el?tte fekv? hegyrajzi
térképet néprajzi mappának nézte. A zöldszín? foltokról azt hitte, hogy azok
görög,a barnákról pedig, hogy török többség? területek, és ebb?l szigorúan le
is akarta vonni a következtetéseket.A rikító ellentét, mely a történelmi aktus
megrázó tragikuma és a résztvev?k nyegle közömbössége közt van, már szinte
gyanúba keveri Harold Nicolson igazságszeretetét.Pedig ? igazat mond!
Gyorsan végeznek Erdéllyel és a Felvidékkel, azután következik Jugoszlávia,
azután következik tea mandulatortával...
Te ma elviselhetetlen terhek alatt görnyedsz, az életed mer? lemondás és
szenvedés, az éjszakáidba belesíridegen rabságba jutott millió testvéred
kínszenvedése, a szívedet megdermeszti a tudat, hogy elvesztetted hazádat -
és mindez nem a haragos egek büntetése, hanem azért van, mert Mr. Balfour
álmos volt, Pinchon úr unta a statisztikát, Lansing torzképeket rajzolt és
nem ért rá odafigyelni, a jó humorú Lloyd George nem tudott térképet olvasni,
az amerikai elnök pedig üresfej? poz?r volt. Benesék olyan etnográfiai
dajkameséket tudtak elhitetni azzel a társasággal, amilyeneket akartak...
Lhetett-e ilyen démoni kontárok munkájának más eredménye, mint a trianoni
szörnyszülött, amely a születése pillanatában már a rothadás szagával
töltötte be Európát ?"
Herczeg Ferenc : Békeszerzés
"Ez az örökség nem ország: az immár minden vonatkozásában a múlté, nem
fegyver: fegyvereit összetörte az id?k fordulása; nem föld és nem pénz? a
föld megindult és elment a lábunk alól s a pénz ronggyá lett; ez az örökség
lélek és kultúra, láthatatlan, de er?s valóságok országa, szellemi fegyverzet,
lelki szántóföld és sz?l? és örökké devalválhatatlan erkölcsi t?ke."
Makkai Sándor : Bethlen Gábor öröksége
"Magyarországot Európa hegy- és vízrajzi térképén a legkönnyebb megtalálni.
Sokkal könnyebben leli meg ezen az ember, mint a földrész politikai térképén...
megvallom, a földrész politikai térképét mindig bizonyos rosszérzéssel szemléltem:
ezen nehezen találtam rá Magyarországra. Az a Magyarország, melyetezen a térkpen
láttam, formája szerint idegen volt, sértette szépérzékemet és formaérzékemet; az
ország színe e térképen rendszerint piros volt, alakja határozatlan,
igen nehezen megjegyezhet?. Más határozatlan és torz körvonalú lilával,
pirossal, zölddel jelzett országdarabok között feküdt, töredezett határvonalaival.
Mindez országok együtt úgy
festettek, mintha Európa e részére valaki kalapáccsal ráütött volna és a
törésvonalakból vált volna országhatár.
Nehezen boldogultam e politikai térképpel.Eszem elfogadta, hogy ezek jelzik a
valóságot; szívem emlékezetem és vágyaim tagadták.Képtelen voltam megszokni
rajzukat. Gondolom mások is így vannak, ez az otthontalanság Európa politikai
térképen afféle közös élmény, melyben szinte minden magyarnak része volt...
Ha a politikai térképen bármíly halványan megjelentek a hegyek vonalai, a mi
szemünk elé rögtön plasztikusan és világosan kirajzolódott Magyarország...
A kék vizekt?l övezett országok során kívül még egy országot rajzolt ki
félreérthetetlenül és természetes véglegességgel ez a térkép : az enyémet." -
Szabó Zoltán : Szerelmes földrajz
"Még ha száz évig tart is a trianoni gonoszság még akkor is csak
Magyarországnak fogjuk nevezni a Kárpátok koszorújában azt a
területet, amely ezer évig a mienk volt, s föltétlenül a mienk lesz a
természettörvények kérlelhetetlen következetességeivel!" - Cholnoky Jen? |
| |
