 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Raszi | 2000.11.09. 20:21:01 | Reply | | | | A történet csaknem hét évtizeddel ezel?tt kezd?dött. A trianoni döntés
okozta bénultságból már lábadozott az ország, Horthy Miklós karizmatikus
egyénisége, higgadt, megfontolt politikája nyomán ismét nemzetközileg
elismert nemzetté vált a békediktátummal megnyomorított haza. És ekkor,
1933. október 20-án meglep? hírrel jelentkezett a Zalai Közlöny: "egy
idegenbe szakadt kanizsai magyar ember a Széchenyiek gesztusával olyan
egyedülálló példáját adta a mélységes hazafiságtól f?tött áldozatkészségnek,
amire nincs példa Nagykanizsa történetében, és ami kimagasló esemény
országos viszonylatban is. Schless István, Salzburg közelében él? osztrák
atyánkfia nevét a közcélú adományok listáiból jól ismeri már Nagykanizsa
közönsége. Most pedig 20 ezer peng?t ajánlott fel a polgármesternek, hogy
abból egy irredenta emlékm?vet létesítsenek."
Nem csekélység a jugoszláv határtól alig 15 kilométerre fekv? település
döntése az egykori Habsburg Birodalom árgus szemekkel figyel? utódállamainak
gy?r?jében. A rosszalló fejcsóválások azonban nem ingatták meg sem az
adományozót, sem Dr. Krátky István polgármestert, aki tervpályázatot írt ki
egy Magyarországot szimbolizáló emlékm? eszmei terveinek elkészítésére.
A benyújtott 21 pályam? közül a zs?ri Hübner Tibor budapesti m?építész
jeligés tervét fogadta el. A szobor felavatásának id?pontjául el?ször 1934.
október 7-ét t?zték ki, majd többször módosították, végül hivatalosan nem is
történt meg a szerb kormány folyamatos sajtótámadásai miatt. Az emlékm? - a
legnagyobb az országban - ennek ellenére felépült. Túlélte a háború viharát,
mígnem éppen békeid?ben egy minden addiginál keményebb kampány indult
ellene. "A múlt emlékeit teljesen el kell pusztítani, hogy helyet adhassunk
az új eszmék kibontakozásának" - írta a Zala, 1945. július 6-i száma.
Világos beszéd, egyértelm? kívánság, amelynek beteljesülése 1952-ig váratott
magára. A 10,5 méter magas, szobrokkal körbevett emlékm?vet a kommunista
internacionalizmus bajnokai ledöntötték, megcsonkították és elföldelték.
Hogy bosszújuk még tökéletesebb legyen, helyére az 1919-es proletárdiktatúra
véres terroruralmát dics?ít? férfi és n?alakot - akiket egyébként a köznyelv
csak Jancsi és Juliskának titulál mind a mai napig - állítottak.
Évtizedek teltek el a szégyenletes nap óta, míg 1998 elején történt valami.
- A Magyarok Világszövetsége nagykanizsai szervezetének ülésén hoztam szóba,
hogy az egykori Nagy-Magyarország küzdelmeit szimbolizáló emlékm?
visszaállításával tehetné a város emlékezetesebbé a millenniumi évet. A
koronával díszített obeliszk, a magyar megyék címerei, az allegórikus Mohi,
Mohács, Arad, Trianon szobrok, a talapzatba 63 vármegyéb?l hordott föld
mind-mind azt kívánta, hogy történjék meg a feltárás, restaurálás és
visszaállítás - tájékoztat Rózsás János író, a Gulág lexikon szerkeszt?je,
aki nyolc éves fiúcskaként maga is jelen volt az emlékm? 1934-es
felállításánál.
A gondolatot tett követte, a próbaásásokat siker koronázta. Rajnai Miklós,
az MVSZ nagykanizsai szervezetének elnöke, egyben megyei alelnök, nem kis
büszkeséggel számol be a kezdeti lépésekr?l. A pártosság elkerülése céljából
maguk vették kezükbe az események irányítását, megalakították a Trianon
Társaság helybeli tagozatát, több ezer tájékoztató füzetet és képeslapot
nyomtattak, csekket bocsátottak ki az adományok összegy?jtéséhez.
- Sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a gazdagabbak mindezideig nem
igazán voltak szolidárisak a kezdeményezéssel, ugyanakkor az otthonban él?,
nyugdíjas református lelkész nyugdíjemelése összegét - havonta hatezer
forintot - utalta át. Hozzá hasonlóan nagyon sok kispénz? emberr?l ugyanez
mondható el - meséli Rajnai Miklós.
Alapkérdés, hogy hogyan állt mindehhez Nagykanizsa önkormányzata.
- Kiváló kapcsolatokat ápolok Karagics Mihály horvát konzullal, s?t azt is
elhatároztam, hogy az Ôrtilosnál épített Festungot - Jelasics bán seregével
itt lépte át a határt 1848-ban - saját költségemen helyreállíttatom és
közösen koszorúzzuk meg a konzul úrral. Az emlékm? az Elmaradt párbeszédek
elnevezést kapja, hiszen ha annak idején hamarabb állunk szóba egymással,
aligha kerülünk összet?zésbe. A horvát és magyar nép többszáz éves közös,
békés történelme ezt bizonyítja - fejti ki álláspontját Töröcsik Pál
fideszes alpolgármester.
Sikerült elérni, hogy pártpolitikusok rábólintsanak a határozati javaslatra,
illetve annak elfogadása után ne maguknak sajátítsák ki a szoborállítás
dics?ségét.
- Én a Fidesznek megtiltottam, hogy ezzel kapcsolatban nyilatkozatot tegyen
közzé és hasonlóképp cselekedhettek a többiek is, mert pártok nevével
fémjelzett lépések azóta sem történtek. Sokkal inkább az ellenkez?je, hiszen
volt olyan MSZP-s képvisel?, aki velem együtt ajánlotta fel egyhavi
illetményét. Ugyanezt a hozzáállást tapasztaltuk Fliszár Károly esperes úr
esetében is, akivel közös egyetértésben a Szoborbizottság nyilatkozattal
fordult a lakossághoz és az egyházakhoz. Ebben azt hangsúlyoztuk, hogy az
emlékm? visszaállítása az ökumené jegyében zajlik, ahhoz párthoz és
felekezethez való tartozás nélkül bárki csatlakozhat - mondja Töröcsik Pál.
Mivel Mészáros József, a helybéli FKGP elnöke szintén osztja a pártsemleges
városi összefogást, nincs ok kételkedni abban, hogy Nagyanizsa politikusai -
a Munkáspárt tartózkodásával együtt - valóban felül tudtak emelkedni a
kicsinyességen és az egyéni ambíciókon. Példájuk minden bizonnyal hatással
lehetett a lakosságra is, hiszen hihetetlen méret? lelkesedéssel vetették
magukat a munkába és ennek már a feltártás idején is tanújelét adták. Amikor
kiderült, hogy nincs elég söpr?, kefe a gödörben fekv? szobor
tisztogatásához, többen elrohantak a legközelebbi barkácsboltba, hogy saját
költségükön megvegyék a szükséges eszközöket. Ugyancsak az egyik polgár
éberségének köszönhet?, hogy az éj leple alatt gépkocsival érkezett és a
szobrot megrongálni szándékozó ismeretleneket határozott fellépésével
elriasztotta.
Attól kezdve állandó ?rséget állítottak a helyszínre a kiemelés napjáig,
október 26-ig. És nem ám akármilyen körülmények között! A daruskocsi és a
szállítójárm? tulajdonosa nem a napi másfél milliós bérleti díjat kérte,
hanem a Szoborbizottság számlaszámát, amire még ? akart átutalást
elhelyezni. A munkások sem az órájukra pislogtak a m?szak végén, hanem egyre
újabb ötleteken járt az eszük, hogyan lehetne a 29 tonnás szobor
kiemelésénél elkerülhetetlen külsérelmeket a legkisebb mértékre szorítani.
Mindez nem kerülte el a város polgárainak figyelmét, akik szép számban
összegy?lve izgatottan szemlélték az munkálatokat, amikor pedig
befejez?dött, tapssal, a Himnusz éneklésével, zászlók lengetésével
üdvözölték a kényszersírhelyb?l 48 év után kiemelt szobrot, amelyet ezután
egy gyártelep udvarára szállítottak, hogy ott végezzék el rajta a szükséges
restaurálást.
- A helyreállítás tökéletesen megoldható annak ellenére, hogy mintegy hetven
százalékban újra kell faragni - állítja Bencsik István Kossuth-díjas
szobrászm?vész, a szigetvári Millenniumi Emlékm? alkotója, aki attól sem
riad vissza, hogy a restaurálást télvíz idején is szabad ég alatt kell
végeznie.
- Inkább azon tépel?dtem, hogy szabad-e elfogadnom egy ilyen felkérést,
hiszen itt els?sorban nem m?vészi, hanem szakipari munkát kell végezni. Egy
biztos, szakmailag nagyon bonyolult feladat, mert a k?szobrászati
rekonstrukció mellett bizonyos k?lapokat ipari úton kell el?állítani, majd
visszaer?síteni eredeti helyükre. Zalavári Lajos építész megtisztel?
felkérésének végül azért sem mondhattam ellent, mert az emlékm?
helyreállítása nemzeti érdek, és ha Nagykanizsa polgáraiban ekkora
elszántság lakozik, ahhoz minden jószándékú embernek csatlakoznia kell. Úgy
érzem, minden esélyünk megvan arra, hogy 2001. június 4-én délután fél ötkor
a trianoni diktátum aláírásának id?pontjában a szobor ismét eredeti helyére
kerülhet.
Bencsik István együttm?ködik az eredeti kivitelez?, Hübner Tibor fiával,
akiknek édesanyjáról mintázták Hungária allegórikus szobrát. És elérkeztünk
a legrázósabb ponthoz, amelynél a leg?szintébb kezdeményezés is cs?döt
mondhat, az anyagi feltételek biztosításához. A Nemeskürthy István tanár úr
irányítása alatt álló Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal vezet?je, dr.
Kováts Flórián magától értet?d?nek tartja, hogy felkarolták a kezdeményezést
és megvalósítása érdekében a legnagyobb általuk adható összeggel - tíz
millió forinttal - támogatják a városi önkormányzatot. Elismeréssel adóznak
Zalavári Lajos építész-tervez?nek, aki fáradtságot nem ismer? szorgalommal -
ahogy ? mondta - valóságot kovácsolt a kezdeti tanácstalanságból.
Lehet?ségeihez képest természetesen a városi önkormányzat is a zsebébe nyúl,
és mint Rajnai Miklós mondotta, számlaszámot nyitottak a támogatások
fogadására, december 10-én pedig a Hevesi Sándor M?vel?dési Központban
szerveznek jótékonysági gálam?sort.
Mészáros József, a Szoborbizottság tagja, információs kiadványuk - a nyomda
csupán minimális anyagköltséget számított fel - összeállítója sem
vesztegette fölöslegesen napjait. Óriási dokumentumtárat és egy halom
mikrofilmet nézett át, aprólékos munkája nélkül nem lehetett volna a
közvélemény elé tárni a Nagy-Magyarország emlékm? keletkezésének hiteles
történetét.
És most gondoljunk arra az emberre, aki 1933-ban ezt a nagyszer? folyamatot
elindította. Schless Istvánt Ausztriában nemzetközi bonyodalmak
el?idézésével vádolták meg, amiért osztrák állampolgárként irredenta szobrot
emeltetett magyar földön. Vagyonából kiforgatták, Németországban kellett új
életet kezdenie, ahol tehetsége és további találmányai révén sikerült ismét
talpraállnia. Testvére, Antal, könyvkereskedést vezetett Nagykanizsán,
unokája Schless Ilona ma is a városban él.
- A nagypapa rendszeresen fogadott vándorszínészeket, és mivel nagyon
vallásos család voltunk, papszenteléseket is tartott. Az 50-es években a
kereskedést államosították, az ÁVH pedig rendszeres látogató lett a
családban. Miután a család tönkretétele megtörte egészségét, Antal bácsi
1956-ban adta vissza lelkét teremt?jének. Legnagyobb bánatunk mégis az, hogy
az Ausztriában elhúnyt Schless István sírjának hollétét a mai napig nem
ismerjük - meséli az unoka.
A történet bár sok nevet és részletet tartalmaz, ám ezzel csupán azt kívánja
demonstrálni, hogy igenis létezik nemzeti összefogás. Lehet arról
szónokolni, azon sajnálkozni, hogy a magyar széthúzó, perleked?, egységre
képtelen nemzet, ám a leírtak éppen az ellenkez?jét bizonyítják.
Szakács Gábor |
| |
