Az előző részekben kifejtettük, megdönthetetlen érvek és felháborító példák, művészi képreprodukciók sokaságával bemutattuk, milyen szörnyű bűnt követtek el Magyarország ellen Trianonban. Az itt következő részben statisztikai adatokkal, térképekkel és grafikonokkal bizonyítjuk be, hogy az új rendezés, amely darabokra szaggatta a magyarok ezeréves birodalmát, földrajzi, nemzetiségi és gazdasági szempontból sokkal rosszabb viszonyokat teremtett Európának ezen a részén, mint amilyen állapotok voltak ugyanitt a háborút megelőző időkben.

     A háború előtt a természetes határai közé zárt Magyarbirodalom volt Európa szívében földrészünknek földrajzilag legegységesebb országa. A Magyarbirodalomnak csak 20.886.000 lakosa volt, de lakosai számánál sokkal nagyobb jelentőséget biztosított neki az a központi fekvés, amelyben mint természetes közvetítő kötötte össze Európa keleti részét Európa. nyugati részével. Ezen a helyen az erős és egységes Magyarország nagy szolgálatot tett a világ békéjének azáltal, hogy a világuralomért versengő latin, szláv és germán fajokat elválasztotta egymástól.
     A háború után itt meghagyott és önálló állami életet élő nyolc-kilenc milliónyi magyar helyzeti energiája még mindig elég ahhoz, hogy Magyarország fontos szerepet játsszon Európában, a megcsonkított Magyarország azonban képtelen arra, hogy fontos történelmi hivatását továbbra is betöltse s ezután is ellensúlyozza a különböző világuralmi törekvéseket.

     Ha az olvasó az alább következő térképekre egy pillantást vet, első tekintetre meglátja és megérti, hogy a történelmi Magyarország olyan területen jött létre, olyan területen élt állami életet ezer esztendeig, amelyet a hegyek körrajza és a vizek futása is egységes területté kapcsolt össze. Isten alkotó keze jelölte ki ennek a területnek azt a hivatását, hogy egységes birodalom legyen belőle. Ezért nevezte Reclus, a híres francia geográfus a Magyarbirodalmat született országnak.

     A háború előtti Magyarországnak főleg vízválasztó hegygerincek alkották a határát.

     Miután az ország természetes határa főleg a legmagasabb hegyek gerince volt, magától értetődik, hogy az ország területén eredő patakok és folyók majdnem kivétel nélkül mind az ország belseje felé igyekeztek. Az egymásba szakadó patakok és folyók így olyan egységes folyóhálózatot alkottak, ami úgyszólván egyedülálló a földkerekén. Ez az egységes folyóhálózat egységes folyószabályozást kíván, az egységes vízrendszer fölötti gazdálkodást célszerűen csak egy kéz igazgathatja. A trianoni békeszerződés következtében azonban a folyók felső folyásai idegen uralom alá kerültek, ami igen nagy veszélyt rejt magában árvizek idején a mélyebben fekvő mai területre nézve.

     Az olyan természetes határoknak, mint amilyenekkel a háború előtti Magyarbirodalom rendelkezett, igen nagy erejük van, a hegyek, a folyók bizonyos szükségszerű törvényeket írnak elő a politikai fejlődés számára is. A Magyarbirodalom területe ezer év alatt többször változott. Megtörtént, hogy nagyobb volt, megtörtént, hogy kisebb volt a hegyek és folyók vonalával körülrajzolt természetes határainál. Az ilyen területváltozások azonban mindig ideigleneseknek bizonyultak, az ország természetes határai mindig magukhoz szűkítették, vagy magukhoz tágították az emberi kézzel megrajzolt határokat.
     Magyarország minden olyan határa, amely múló politikai érdekből perbeszállt a természeti erőkkel, csak erőszakkal fenntartott, ideiglenes rendezésnek bizonyult.
     Hogy ez valóban így van, annak szemléltető bizonysága ez a négy térkép.

     Ennek a századnak az elején Törökország szerepelt úgy, mint "Európa beteg embere". A balkáni háború és Törökország felosztása után ellenségeink kiadták a jelszót, hogy Európa beteg embere most már az Osztrák-Magyar Monarchia, Európa békéje, nyugodt fejlődése érdekében legközelebb ezt kell felosztani. A világháború előtt az egész világ csak az Osztrák-Magyar Monarchiát ismerte és senki sem tudott Magyarországról. "Ausztria" gyűjtőneve alá tartozott az egész Habsburg-birodalom, Ausztriába beleértették Magyarországot is, amelyről azt hitték, hogy csak egy tartománya az osztrák császárságnak. Bécsben rajta voltak, hogy a külföldi közvéleményt ebben a csalódásában megerősítsék, az Osztrák-Magyar Monarchia diplomatái mindent elkövettek, hogy Magyarország külön állami önállóságát elhomályosítsák. Törekvésük teljes mértékben sikerült. A külföld nem tudta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia nem egységes állam, hanem két egyenrangú államnak a dualizmuson alapuló államszövetsége. A külföld nem tudta, hogy ha a Habsburgok monarchiája nem egészséges államalakulat, csak az államszövetség egyik tagjáról lehet mint "beteg ember"-ről beszélni, a monarchia másik fele, Magyarország nagyon is egészséges. A Magyarbirodalom már a Habsburgok magyar királlyá koronázását (1526.) megelőzőleg is századokon keresztül természetes határokkal rendelkező egységes ország volt, míg Ausztria területe 1526. előtt és 1526. után folytonosan a hadiszerencse ingadozása szerint változott. 1526-ban a Habsburgok még csak Ausztriának Magyarországtól nyugatra eső részein uralkodtak. 1526. után fegyverrel hódították meg Sziléziát, Galíciát, Bukovinát, továbbá Dalmáciát, Boszniát és Hercegovinát.

     Ausztriát a Habsburgok családi érdeke hozta létre. Magyarországot a politikai szükségszerűség. Ausztria felosztása ezért lehetett politikai szükség. Magyarország felosztása azonban politikai bűn volt!

     A Magyarbirodalom területe a világháború előtt 325.000 km² volt - ebből Trianon elvett 232.000 km²-t.
     A trianoni békeszerződés elvette az ország területének kereken háromnegyed részét (72%-ot)!

     A Magyarbirodalom lakossága a világháború előtt 20.886.000 lélek volt - ebből Trianon elvett 13.370.000-t.
     A trianoni békeszerződés idegen uralom alá vetette az ország lakosságának kereken kétharmad részét (64%-ot)!

     Miért kellett Magyarország területének és népességének ezt a szörnyű megcsonkítást elszenvednie?
     Az új határ néprajzi, geográfiai és gazdasági szempontból rosszabb a réginél.
     Az új határ kizárólag csak Csehország, Románia és Jugoszlávia imperialista és stratégiai érdekeit szolgálja.

     A csodálatos földrajzi és gazdasági egységet alkotó Magyarbirodalmat a nemzetiségek felszabadítása címén darabolták fel. Mit jelent a valóságban ez a "felszabadítás"?

     "Felszabadítottak" 1.702.000 tótot, úgy, hogy őket cseh uralom alá helyezték és velük együtt cseh uralom alá helyeztek 1.874.000 egyéb nemzetiségűt.
     "Felszabadítottak" 2.800.000 románt, úgy, hogy 2.465.000 más nemzetiségűt román uralom alá helyeztek.
     "Felszabadítottak" 1.029.000 szerbet, de úgy, hogy 1.727.000 horvátot és 1.366.000 más nemzetiségűt szerb uralom alá helyeztek.
     "Felszabadítottak" 232.000 németet, de úgy, hogy velük 126.000 egyéb nemzetiségűt is osztrák uralom alá helyeztek.
     Végeredményben tehát a 13.321.000 elszakított lakosnak csak 30%-a, összesen 4.100.000 lélek azonos nemzetiségű a "felszabadítókkal" és alig 25%, azaz 3.400.000 lélek, aki velük rokon nemzetiségű. De 5.800.000 lélek, vagyis az elszakított lakosság 45%-a teljesen idegen uralom alá került. Az elnyomó szerb és cseh uralom alatt a "rokon" horvát, illetve tót lakosság nem kapta meg azt az autonómiát, melyért az elszakítás óta kétségbeesett, meddő harcot folytatott.

     Pedig az Apponyi Albert gróf vezetése alatt Párizsba kiküldött magyar békedelegáció az első pillanattól kezdve azt követelte, hogy népszavazás döntsön az elszakításra ítélt területek sorsa fölött. A legfelső béketanács azonban a felosztásra ítélt Magyarország egyetlenegy részében sem rendelte el a népszavazást. Népszavazás esetén az elszakított területek óriási többsége döntött volna az ezeréves Magyarországhoz való tartozás mellett.
     A trianoni béke ebből a szempontból is rosszabb és igazságtalanabb, mint a saint germaini, vagy a versaillesi béke, amely a Németország és Lengyelország között vitássá vált területeknek legalább egy részén elrendelte a népszavazást. És népszavazással kívánja 1935-ben eldönteni a Saar-vidék hovatartozásának a kérdését is.
     A trianoni békeszerződés tehát a népek önrendelkezési jogának kézzelfogható megtagadása. A trianoni békének ezért nincsen semmi erkölcsi tartalma.

     A trianoni határ megállapításánál az utódállamok hamis statisztikai adatokkal és térképekkel félrevezették a döntőbírák szerepét játszó nagyhatalmakat. Magyarország ellenségei azt állították, hogy a trianoni határ megfelel a néprajzi határvonalnak, illetve igyekeztek elhitetni a világgal, hogy a Magyarországtól elszakított területeken a magyarság a "felszabadított" nemzetiségek között szétszórva lakik. Szerintük a trianoni szerződés az egy tömbben lakó magyarságot meghagyta a megcsonkított Magyarországnak, a többi magyart pedig cseh, román, szerb és osztrák uralom alá kellett juttatni, mert különben a régi Magyarország nemzetiségeit nem lehetett volna "felszabadítani". Ezzel szemben az igazság az, hogy a trianoni határvonal véges-végig mélyen belevág a Duna völgyében letelepedett magyarság egységes tömbjébe.

     Ezt az égbekiáltó igazságtalanságot kívánjuk bemutatni az itt közölt három határmenti szelvénnyel, amelyek közül az egyik a csehszlovák, a másik a román, a harmadik a jugoszláv határ egy-egy darabja. A szakadozott vonal a trianoni határt, a beárnyékolt folt a Csonka-Magyarországgal szorosan összefüggő területen élő, tiszta magyar nyelvterületet jelenti.

     Így vonták meg a trianoni határt elejétől a végéig. A szemelvényeket folytatni tudnánk a végtelenségig.
     Ilyen a trianoni határ mint nemzetiségi határ. Van-e olyan elfogulatlan ember a világon, aki ezt az országrendezést igazságosnak tarthatja? Ennek a megdöbbentő igazságtalanságnak nincsen más orvossága, csak:

     A békeszerződés szétszakította a Magyarbirodalom egymást gazdaságilag kiegészítő területrészeit.
     Az előző oldalakon közölt statisztikai adatok és térképek bemutatták azt az oktalan igazságtalanságot, amelyet a trianoni szerződés a Magyarbirodalom ezer éve fönnálló politikai egységének szétbontásával nemzetiségi szempontból elkövetett. A következő rész bemutatja, hogy gazdasági szempontból milyen bűnt követett el a háború előtti Magyarbirodalom népei ellen Trianon.
     A régi Magyarország tökéletes gazdasági egységet alkotott: a kenyérmagtermő magyar Alföld, a fában, ércben, legelőben bővelkedő hegyvidék terményei kölcsönösen kiegészítették egymást. Addig, amíg ez a két terület egymáshoz tartozott, egyformán életképes volt az Alföld és a hegyvidék. Trianon a két országrészt elszakította egymástól, ennek az eredménye, hogy gazdaságilag úgy Csonka-Magyarország, mint az elszakított területek lakossága igen nehéz gazdasági helyzetbe került. Ezt a gazdasági tragédiát szemlélteti és könnyen érthető módon illusztrálja az itt következő két térkép példája. Az egyik a kenyérmaghiány és felesleg, a másik az erdőterület megoszlásával foglalkozik.

     Az Alföldön nincsenek erdőségek. A hegyvidék fáját az Alföld fogyasztotta. A hegyes vidék pedig, amelyen nem termett elég kenyér, az Alföld búzáját fogyasztotta.
     Ezt az ideális gazdasáli egységet tépte szét Trianon. Az ideális gazdasági egységet alkotó Magyarbirodalomban élénk gazdasági fejlődés indult meg, és ha a világháború után területi veszteséget nem szenvedett volna, ma Magyarország Európa egyik gazdaságilag legegészségesebb, legvirágzóbb országa lenne. Így azonban a megcsonkítás után a feldarabolt ország egész területén elképzelhetetlen gazdasági nyomorúság keletkezett.

     Erről a fejlődésről kívánnak némi fogalmat adni a következő grafikonok.

     A régi Magyarbirodalom fejlődése a gazdasági élet más területein is hasonló fényes eredményt mutatott. Ezt a grafikonok hosszú sorával lehetne bemutatni. Az ország a világháború előtti gazdasági virágzását már említett gazdasági egységének köszönhette. Trianon szétrombolta az ország gazdasági egységét. És ezzel szétrombolta gazdasági virágzását is. Ezért Trianon az oka a régi Magyarbirodalom területén támadt gazdasági nehézségeknek. Trianon nemcsak Csonka-Magyarország népét, hanem az elszakított területek lakosságát is egész Európára kiható súlyos gazdasági megpróbáltatásokra ítélte.

     A háború előtti Magyarországot ellenségei megvádolták azzal, hogy elnyomja a nemzetiségeit. Aki egy pillantást vet az itt következő térképre, belátja ennek a vádnak a képtelenségét.
     A magyar állam a világháború előtt vámközösségben élt Ausztriával, s ezért az erős osztrák és cseh iparral szemben csak különféle szubvenciókkal (pénzsegélyekkel, gépsegélyekkel, kamatmentes kölcsönökkel és adómentességekkel) tudta a maga iparát életre hívni és fejleszteni. Ez a térkép annak a feltüntetésére szolgál, hogy az állami szubvenciók összege hogyan oszlott meg az ország egyes vidékei között. Térképünkön sűrűbb pontozással mutatjuk be azokat a területeket, amelyeken az állam többet, ritkább pontozással pedig azokat, amelyeken az állam kevesebbet áldozott a magyar ipar megteremtésére.

A pontozott területek összehasonlításából kiderül, hogy a magyar állam a nemzetiségek által leginkább lakott területeken fordította a legtöbbet iparpártolására. A magyar állam ugyanis úgy találta, hogy ezek a mostoha természeti viszonyok között élő területek szorulnak leginkább rá új munkaalkalmak megteremtésére.
     Ez is igazolja, hogy a magyar állam nem folytatott nemzetiségellenes politikát.
     A magyar állam szubvenciójával megteremtett ipar az átcsatolások következtében nagyrészt tönkrement. A csehek tervszerű eljárással sorvasztották el a régi Magyarbirodalomból nekik juttatott részek iparát.
     Ez a különbség a magyar "elnyomás" és a trianoni "felszabadítás" között.

     A Magyarbirodalom vasutainak hossza 1913-ban 22.081 km volt. A mai Magyarország vasutainak hossza 8.364 km.

     Az ország földrajzi és gazdasági egysége következtében egységes vasúthálózat fejlődött ki, melynek középpontja földrajzi fekvése folytán Budapest lett.
     A trianoni szerződés, amikor egymástól elszakította az ország gazdaságilag egymásra utalt részeit, széttépte az egységes vasúti hálózatot is. A trianoni határ mint vámhatár a végtelenségig megnehezítette a régi Magyarbirodalom egyes részei közötti árucserét, ami súlyos csapást jelentett mind az ország megmaradt, mind elszakított lakosságára.
     A trianoni szerződés így akadályozta meg a régi Magyarország természetes vérkeringését. A természetes vérkeringés megakadályozása pedig mindenütt a részek sorvadását vonja maga után.

     A magyar állam 15,22 millió kat. hold terjedelmű erdejéből 13,4 millió kat. hold erdőt elvettek, vagyis elvették erdőterületének 88%-át. Ennek a nagy veszteségnek a mai Magyarország gazdasági életében igen káros következménye van: a Magyarbirodalomnak ugyanis a világháború előtt fakivitele volt, a mai Magyarország behozatalában pedig értékben a fabehozatal szerepel az első helyen.

     A Magyarbirodalom fenyőerdőit jóformán teljesen elvesztette, tehát vámkülföldről kell beszerezni épületfáit is. A fenyőerdőkkel elvesztette az ország a papírgyártás legfőbb nyersanyagát is, tehát a belőle gyártott papírt is külföldről kell behoznia.

     A magyar állam vasérctermelése a trianoni határok következtében évenként 85-90%-kal csökkent. Vasércbányáinkat egy kivételével elvették. Ennek az egynek a készlete pedig a szakértők becslése szerint rövid időn belül kimerül.

     A magyar állam a trianoni békeszerződés következtében elvesztette kihasználható vízierőinek 95%-át.

     A Magyarbirodalomnak a világháború előtt sókivitele volt. Trianonban az ország összes sóbányáját elvették, a mai Magyarország a sószükségletét teljes mennyiségben külföldről kénytelen fedezni.
     Magyarország az egyedüli ország ma Európóban, amely saját területén nem tud sót termelni.

     Az ország veszteségeinek felsorolását nem folytatjuk tovább, mert már a felsoroltak is meggyőzően bizonyítják, hogy a magyar állam a trianoni békeszerződésben olyan súlyos veszteségeket szenvedett, melyekbe belenyugodni soha sem lehet.
     Három és fél millió magyart idegen uralom alá juttattak. Elvették az ország erdeinek, szénbányáinak, vízierőinek, vasércbányáinak legnagyobb részét; az ország sóbányáit, arany- és ezüstbányáit pedig mind elvették. Elzárták az országot a tengertől. Mindezeket a veszteségeket még fokozta az, hogy az ország mai területét a cseh-osztrák-szerb-román "trianoni vámhatárok" igen magas vámokkal elzárták a külvilágtól.
     A magyar nemzetet megsemmisíteni azonban még így sem sikerült. A magyar nemzet - mely életerejéről többször tett tanúbizonyságot - nem esik kétségbe, soha sem nyugszik meg a ráerőszakolt békeszerződésben és törhetetlen akarattal követeli Trianon revízióját.

     Itt közöljük Németországnak, Bulgáriának és Magyarországnak a világháború előtti térképeit. Mindegyik térképbe fekete foltokkal belerajzoltuk azt a területet, amelyet az illető ország a békekötésekben elveszített. Megjegyezzük, hogy mind a három térkép léptéke ugyanaz, az olvasó tehát szemmértékkel is könnyen összehasonlíthatja az egyes országok területi veszteségeit. Bulgária területe a balkáni háború megindítása óta többször változott. Végeredményben a teljesen feketén feltüntetett területet elvesztette, a fekete pontokkal jelzett területet pedig megszerezte.

     A Magyarbirodalom több mint háromszor annyi területet veszített, mint a nála sokkal nagyobb Németország. Százalékos arányban Németország elvesztette területének 13, a Magyarbirodalom pedig 72%-át.

     A Magyarbirodalom számszerint több mint kétszer annyi lakost veszített, mint a nálánál sokkal nagyobb Németország. Százalékos arányban Németország elvesztette lakosságának 10, a Magyarbirodalom pedig 64%-át.

     Németország és Bulgária veszteségei eltörpülnek a Magyarbirodalom elviselhetetlen megcsonkítása mellett.

     A következő rajzok annak az illusztrálására szolgálnak, hogy az egyes nemzetek aránylagosan milyen veszteséget szenvedtek a saját anyanyelvű lakosságukhoz képest, azaz Németország, Bulgária és Magyarország hány olyan állampolgárát veszítette el, aki a német, a bolgár illetve a magyar nyelvet vallotta anyanyelvének?

A trianoni békeszerződést a nemzetiségek "felszabadítása" címmel okolták meg, és ezzel a megokolással idegen uralom alá helyeztek 3.424.000 magyart, akiknek nagy része Csonka-Magyarországgal területileg szorosan összefüggő, tiszta magyar nyelvterületen él.